A középkori Pécs és a pécsi studium generale

A középkori egyetemek létrejötte, így a pécsi studium generale alapítása is, elválaszthatatlan a római katolikus egyház kultúrateremtő, tudományápoló tevékenységétől. Az egyetem Pécsre helyezésében a – város jelentősége, a püspöki székhely és kultuszközpont volta, és Nagy Lajos dél felé irányuló, Itáliával kapcsolatos diplomáciai érdeklődése mellett – Koppenbachi Vilmos pécsi püspöknek (1361–1374) volt meghatározó szerepe. [1] Továbbá meghatározó volt a királyi diplomáciában résztvevőkkel szemben támasztott igény, miszerint a tárgyalásokhoz nélkülözhetetlen egyházjogi képzettséggel rendelkezzenek.

Koppenbachi Vilmos pécsi püspök (1361-1374) pecsétje. Prímási Levéltár, Esztergom.

Erre is utal, hogy a püspök mindjárt az egyetem alapítását követően Pécsre tudott „csábítani” egy igen neves jogtudóst, Galvano di Bolognát. A bolognai származású tudós Padovában szerezte egyházjogi doktorátusát. 1362-től pécsi kinevezéséig a padovai egyetem egyházjog-tanára volt. Az 1370-es évek első felében a magyar uralkodót szolgálta diplomataként. Feltételezések alapján pécsi tevékenysége alatt írta Repetitioin Glossa Opinionem című traktatusát. [2]

Az egyetemalapításnak szigorú feltételei voltak: oktatásban szinte totális befolyással rendelkező egyház – tehát a pápa – jóváhagyására volt szükség. Az engedély kiadásán túl az egyházfő határozta meg az egyetem felállításának helyét, továbbá azt is, hogy ott milyen fakultásokat alapíthatnak. Ez Magyarország esetében sem volt másképp, V. Orbán pápa Viterbóban kelt oklevele ugyanis nem csak Pécs városát jelölte ki, hanem azt is kikötötte, hogy a jövőben melyfakultásokon indulhatnak majd meg a képzések. Azonban mivel az első, magyar egyetemen nem volt teológiai fakultás, így azt a korban nem tekintették universitasnak, hanem „csak” a studium generale elnevezés illette meg.

[…] Mikor tehát nemrég Lajos, Magyarország dicső királya, a mi Krisztusban kedves fiunk részéről indítvány tétetett előttünk a consistoriumon, s maga a király nemcsak országának és Magyarország lakóinak, hanem más szomszédos részek előnyére és javára is dicséretesen törekedvén, az országában fekvő Pécs városában, ami igen jeles és erre igen alkalmas, leginkább azt kívánta elérni, hogy az Apostoli Szék által állíttassék fel egy mindenféle megengedett fakultással felruházott egyetem, hogy ott a hit maga is terjedjen, a tanulatlanok okuljanak, szolgálják az egyenlőséget, a törvénykezés rendje erősödjön és ily módon az értelem is növekedjen […]”

Kelt Viterbóban, szeptember elején, pápaságunk ötödik esztendejében
V. Orbán jóváhagyó levele (1367)

Dudits András freskója a Halasy-Nagy József Aulában, Pécs.

A pécsi studium generale a padovai egyetem felépítését vette át. Az intézmény élén a mindenkori püspök állt kancellárként. Az ő kezében összpontosult a tulajdonképpeni hatalom, így ő gyakorolt joghatóságot a diákok és a professzorok felett, s ugyancsak ő kormányozta az intézményt. Az ismert nyugat-európai példákkal megegyezően több helyszínen folyhatott az oktatás: a professzorok házaiban, lakásaiban; a nagy létszámú előadásokat pedig Pécsett is bizonyára a templomokban tarthatták.

Nagy Lajos és Vilmos püspök új szobra Pécsett

A pécsi egyetem 14. századi története sok ponton a bizonytalanság homályába veszett, így például azt sem tudjuk, pontosan meddig állt fenn; feltehetően Nagy Lajos, illetve az alapító püspök halála érzékenyen érintette az intézményt. Alsáni Bálint püspök még betöltötte a kancellári hivatalt, azonban vélhetőleg püspöksége idején szűnt meg az intézmény működése, az 1390-es években. Bizonyosan nem működött már studium generale Pécsett az óbudai egyetem alapítása idején (1395). Rövid fennállása dacára, ugyanakkor mégis komoly művelődéstörténeti jelentőséggel bírt az intézmény, már csak azért is, mert annak példáján a későbbi uralkodókban és mindenkori püspökökben rendszeresen felmerült a szándék, hogy a tanulni vágyó magyar diákokat az helyben marasztalják.