A 19-20. századi pécsi sajtó

A Pécsi Napló főczélja, a magyar határszélen, a délnyugati védbástyák fölött, Magyarország egyik főeredőjében: Pécsett – a magyar állameszmét, művelődést, a nemzeti szellemet, hazafiui érzületet és a nemzeti nyelvet fejleszteni, a közügyeket őszinte buzgósággal és lelkiismeretességgel szolgálni, e mellett naponként gyors és kimerítő értesülést nyújtani a minden iránt érdeklődő közönségnek, a mely eddig hetenként mindössze csak kétszer kapott helyi lapot.

Pécsi Napló 1. évfolyam 1. szám 1892. november 8.

Pécs az 1848-as forradalom előtt nem rendelkezett önálló újsággal. 1843-ban jelent meg a Balogh Károly szerkesztette Pécsi Aurora című almanach, melynek csak egyetlen száma látott napvilágot. [1] 1848 egyik fő vívmánya a sajtószabadság ideiglenes kivívása, majd az április 11-én meghozott sajtótörvény (1848. évi XVIII. törvénycikk) lett. Ennek következményeként 1848/49-ben egymást követték a lapalapítások: így volt ez Pécsett is. A Pécsi Tárogató a két 1848-as német nyelvű lap (Pressfreie Flugblätter/Fünfkirchen Zeitung és Fünfkirchner Bergmandl) mellett a magyar anyanyelvű lakosság számára indított újság volt. A lap a szerkesztő, Neuwirth Ernő Adolf folyamatos menekülései miatt többször szünetelt. [2] Két ép száma (május 31.; június 11.) maradt fenn a Pécsi Püspöki Könyvtár Kanonoki Gyűjteményének egyik gyűjteményes kötetében.

Pécs város tanácsi irattárából, az 1848/435. sz. beadvány mellékleteként került elő a tréfás című Das Fünfkirchner Bergmandl (Pécsi Bányamanó) című lap. A három ismert lappéldány (8–10. szám) közül csak a 9. számon olvasható dátum: 1848. augusztus 26. Az oldalszámozás folyamatos, és valószínűleg mindegyik írás szerzője maga a szerkesztő, Lichtenstein József volt.

Az 1848-as próbálkozások után a Bach-korszak intézkedései nyomán Pécsett – sok hasonló várossal egyetemben – nem jelenhetett meg újság: hallgatásra ítélték őket. Az ideiglenes enyhülés 12 év múltán, 1860-ra következett be. Ezt követően számos politikai, szépirodalmi, művészeti újság és különféle tudományterületek szaklapjai láttak napvilágot.

A Pécsi Lapok szépirodalmi, kereskedelmi, gazdasági, művészeti és tudományos hetilap volt. 1860-ban a lapban nem lehettek politikai tartalmú cikkek. Az 1848-as elődre reflektálva Pécsi Tárogató cím alatt a fővárosi hírek mellett helyi híreket is közöltek, ezen kívül a postajárattal kapcsolatos hírek, vadásznaptár, piaci árak, börzeárfolyamok, valamint szerkesztői kommentárok színesítették. A lapnak volt külön színházi rovata, valamint hirdetések is megjelentek benne. 1861-ben új fejlécet kapott, és politikai napilap lett. 1862-ben megszűnt, de 1867-ben újraalapították. [3]

1863-ban indult a Pécsi Figyelő heti kétszeri megjelenéssel. Alcíme szerint Politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú, kiválólag a megyei és városi közérdekeket tárgyazó ellenzéki heti közlöny. 1890-ben a lap egyesült a Taizs József-féle Pécsi Hírlappal. 1885-től ingyenes melléklete volt a Veréb Jankó című heti élclap. [4]

A Kalauz pécsi szerkesztésű pedagógiai szakközlöny volt. Később Kalauz a nevelés és oktatás terén (1865), Kalauz. Szakközlöny az elemi tanügy és népnevelés barátai számára (1866) néven volt ismert.

A Pécs-Szabolcsban kiadott Rózsa-Újság: Rózsatenyésztők és rózsakedvelők szakközlönye című növénytermesztési szaklap szerkesztője Kaufmann Ernő pécsi származású orvos volt. A színes képekkel kiegészített lap a rózsatermesztés fortélyait, a rózsák fajtáit taglaló cikkeket közölt. Német változata Ungarische Rosen-Zeitung címen jelent meg 1889 és 1892 között.

A napisajtó területén ki kell emelni a talán legjelentősebb orgánumot, az 1892-ben indult Pécsi Napló című politikai napilapot, melynek „főczélja, a magyar határszélen, a délnyugati védbástyák fölött, Magyarország egyik főeredőjében: Pécsett – a magyar állameszmét, művelődést, a nemzeti szellemet, hazafiui érzületet és a nemzeti nyelvet fejleszteni, a közügyeket őszinte buzgósággal és lelkiismeretességgel szolgálni, e mellett naponként gyors és kimerítő értesülést nyújtani a minden iránt érdeklődő közönségnek […]”. [5] Felelős szerkesztője Várady Ferenc volt, majd később Lenkei Lajos is bekapcsolódott a munkába. Az újság egészen 1944-ig jelent meg. [6] 1911 és 1944 között jelent meg a katolikus szellemű Dunántúl című folyóirat. Az első szám 1911. március 25-én jelent meg a programadó vezércikk szerzője, Zichy Gyula gr. megyéspüspök azt várta a laptól, hogy „… erőket tömörít a legszentebb eszmék önzetlen férfias, hű szolgálatára. Jogot, igazságot, keresztény eszméket s a magyar hazának lelkes szeretetét hordozza homlokán. Ezek alkották meg, ezeket szolgálja… Nem rombolni, hanem építeni, nem szétszórni, hanem gyűjteni, nem áltatni, hanem az igazság tüzétől lángolva az eszményi szépet, jót és nemeset hirdetni, szolgálni… öntudatos magyar eszmevilág legyen az oltóág, melyet a Dunántúl mindenha képvisel…”[7]

Virtuális kiállítás vitrinek

Kiállítás Főoldala
A 19-20. századi pécsi sajtó
A pécsi sajtó újságíróinak irodalmi munkássága
A jezsuiták kora
A pálosok Pécsett
Pécsi nyelvészek – Kassai József és Mátyás Flórián


[1] Nagy 2013. 226–228.
[2] Nagy 2013. 229-230.
[3] Nagy 2013. 284.
[4] Nagy 2013. 284., 288.
[5] Pécsi Napló 1. évf. 1. sz. 1892. nov. 8.
[6] Nagy 2013. 289–290.
[7] Idézet: Dunántúl 1. évf. 1. sz. 1911. március. 25. 1. A Dunántúl történetéről bővebben: Kerekes Imre: Egy pécsi napilap, a Dunántúl története (1911-1944). A Dunántúl Vállalat megalakulása és fejlődése 1910-1944 között. Magyar Könyvszemle 112. évf. 1996. 1. sz. 67–81. (2019.05.21.)