Ormánságtól Terézvárig

Alsóterézváron két cukrászda volt, s Deák utcában a szürke rokokó színházat Helmer& Fellner közismert császári és királyi építőcég építette, a vidéki színházak udvari építészei, akik a kiegyezés óta kizárólagos joggal bírtak a Lajtán innen, Lajtán túl. A Magyar Nádor kávéház és szálloda első ablakmélyedésében, öt és hat között, minden áldott nap ott üldögélt, akár egy viaszfigura, Lipót-keresztes waffenrokkjában von Schwartnerfelmarschallieutenant őexcellenciája, hadosztály- és állomásparancsnok, s kapucínere mellett olvasgatta a Reichspost előző napi számát, amely a délutáni vonattal érkezett. Von Schwartner altábornagy társaságában Draveczky vezérőrnagy brigadéros pesti magyar lapokat olvasott, s néhanapján, rendszerint szombaton öt után, igen udvariasan és alantasi alázattal, az előírt távolságot betartva, lovag Warronigg lovassági ezredes lépett a tábornoki asztalhoz, a tizenhetesek ezredparancsnoka.“
Miroslav Krleža: Temetés Terézvárott (1929)

Pécs a polgári korszakban elvesztette megtartó erejét, így sok tehetséges művész távozott a városból, de megmaradt pécsi kötődésük, emlékeik, a város szellemisége pedig később visszatér műveikben. Baksay Sándor (1832–1915) írásaiban a szülőföld, az Ormánság élménye tűnik föl, elbeszéléseinek szereplői baranyai, ormánsági emberek. De fontos kiemelni a tájegységgel kapcsolatos néprajzi tanulmányait, dolgozatait is. Kiemelkedő műve a Patak banya című elbeszélés, mely egy ormánsági paraszttragédia története. Főművének az 1901-ben megjelent Iliász fordítását tartotta. Fordításának érdekessége, hogy nemcsak magyarra fordította Homérosz szövegét, hanem népies nyelvre is átírta, kritikusai éppen emiatt a nyersebb képi világ miatt bírálták. [1]

Vikár Béla (1859–1945) szintén tanulóéveit töltötte Pécsett, később a néphagyományok tudós gyűjtője és neves folklorista lett, neki köszönhető a Kalevala 1909-ben megjelent magyarítása.

Baksay Sándor: Jáhel patak banya
Baksay Sándor: Összegyűjtött irodalmi dolgozatai
Baksay Sándor: Szeder-indák Budapest, 1914.
Kalangya, 1936.
Szenteleky Kornél: Isola Bella. Kolozsvár, 1931.

Szenteleky Kornél (1893–1933) Pécsett született, de a Délvidéken talált otthonra, több folyóirat szerkesztője (Kalangya, Vajdasági Írás, A Mi Irodalomunk). A Kalangya című folyóirat már az elnevezésével is üzenni kívánt az olvasóknak: kalangyába, kévébe gyűjteni az anyaországtól elválasztott Délvidék irodalmi értékeit. Írói munkássága az 1920-as évekből bontakozott ki, több műfajban is alkotott, versei mellett prózája is lírai természetű. Főműve az Isola Bella című regény. [2]

Miroslav Krleža (1893-1981) a horvát nyelvű irodalom jeles alkotója is Pécsett végezte iskoláit. Horvát sorskérdéseket mutatnak be művei. Műveiben egyébként sok magyar szereplővel találkozunk, magyarságképe is összetett, a kritika mellett a pozitívumokat is igyekezett bemutatni a horvát-magyar együttélésben. Életművének jeles darabja a Glembay családot bemutató trilógia. Pécsi emlékei a Temetés Terézvárott című elbeszélésében bukkannak fel. [3]