Tags

, , , , , , , ,

Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára

Az 1956-os forradalom története Pécsett szorosan összefonódott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE), a Pécsi Tudományegyetemen [1] és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán (PPF) kibontakozó eseményekkel. Mint az ország többi nagyvárosában, Pécsett is az egyetemisták önszerveződése adta meg a forradalom kezdő lendületét. Debreczeni László, V. éves orvostanhallgató, a forradalom előestéjén tartott diákparlament elnöke így emlékezik vissza az egyetemen történtekre:

„Október 22-én gyűlésre, diákparlamentre sereglett össze az ifjúság az egyetem udvarán. Ott voltak az orvosi- és a jogi egyetem, a pedagógiai főiskola hallgatói és számosan a tanári karból, valamint a megye és a város vezetői közül. […] A késő estébe nyúló, izzó hangulatú diákparlament szónokai nemcsak az egyetemi ifjúság sérelmeinek és követeléseinek adtak hangot, de felvetették azokat az egész országot érintő társadalmi és politikai kérdéseket is, amelyek a Petőfi Kör nyári vitáiban fogalmazódtak meg. […] Ahogy leszállt az este, az egyetem udvarára odasereglettek a város polgárai. Elterjedvén a híre a városban, sorra jöttek a küldöttségek a gyárakból, a bányákból, a hivatalokból. Ez az este lett a pécsi forradalom nyitánya. A gyűlés a visszanyert bátorság és erő, a teljes siker, az egység mámoros érzéseivel oszlott szét az esti órákban.” [2]

1. kép. A pécsi MEFESZ titkárai

1. kép. A pécsi MEFESZ titkárai

A gyűlésen megválasztották a MEFESZ-szervezet [3] 9 tagú ideiglenes bizottságát, amely mindhárom pécsi felsőoktatási intézmény hallgatóságát képviselte. A hallgatók elfogadtak egy 21 pontból álló határozatot, amelyben követelték többek között a szabad és demokratikus választásokat, Nagy Imre kormányba kerülését, Rákosi és társainak bíróság elé állítását, az egyetemi autonómiát, a külföldi csapatok kivonását, a személyi kultusz megszüntetését, a külföldi utazások lehetővé tételét és a magyar uránra vonatkozó szerződések nyilvánosságra hozatalát. A követelések másnap, október 23-án a Pécsi Egyetem című újságban is megjelentek. [4] Ezen a napon nagyobb megmozdulásra nem került sor a városban.

2. kép. A Pécsi Egyetem című újság rendkívüli kiadása 1956. október 24-én

2. kép. A Pécsi Egyetem című újság rendkívüli kiadása 1956. október 24-én

Október 25-én az országos hírek hatására – Gerő Ernő leváltása, Nagy Imre rádióbeszéde – az egyetemisták gyűlést tartottak a 48-as téren. Később nagy számban csatlakoztak hozzájuk középiskolások, munkások, bányászok. A több ezres tüntető tömeg a Kossuth-szoborhoz vonult, ahol a MEFESZ vezetői felolvasták követeléseiket. A középületekről eltávolították a kommunista jelképeket. [5] Délután még sikerült elkerülni az események radikalizálódását, amelyben nagy szerepe volt a MEFESZ egyik vezetőjének, Péter Károlynak, estére azonban néhány csoport elfoglalta a főpostát, a rádiót és a nyomdát. [6] A tüntetők egy csoportja benyomult a városházára, ahol egy 14 tagú forradalmi bizottmányt hoztak létre a hatalom átvételének igényével. Az ÁVH és a rendőrség ezután megkezdte a középületek visszafoglalását és a tömeg feloszlatását. A hajnalig tartó összetűzéseknek egy halottja és három sebesültje volt. [7]

3. kép. Pécsi egyetemisták tüntetése a Petőfi-szobornál a 48-as téren október 25-én

3. kép. Pécsi egyetemisták tüntetése a Petőfi-szobornál a 48-as téren október 25-én

A következő napokban sorra alakultak az üzemekben a munkástanácsok, közülük Pécsbányatelep és a Sopiana Gépgyár munkástanácsai voltak a legjelentősebbek. Október 28-án alakult meg a forradalom saját önkormányzati szerve, a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa (BMMNT). A megyei munkástanácsot választó gyűlésen képviselve voltak a pécsi üzemek és vállalatok munkástanácsai, a MEFESZ és számos más testület is. A pécsi forradalomra végig jellemző volt a fiatal értelmiség és a fizikai dolgozók együttműködése, az egyetemisták jó kapcsolatot építettek ki többek között a szénbányászokkal. [8] A hallgatók ellátogattak a megye községeibe is, hogy elősegítsék a nemzeti tanácsok és forradalmi bizottságok szerveződését. [9]

A Pécsi Rádióban október 31-én többször beolvasták a MEFESZ közleményét: „[…] Kérjük a munkásokat és az értelmiségi dolgozókat, hogy jogos követeléseik mellett ugyanilyen szilárdan és egységesen ezután is tartsanak ki, és mi követeléseiket úgy, mint eddig teljes mértékben támogatjuk. Nem engedjük, hogy a forradalmi tömeg és egyetemeink ifjúsága közötti szoros kapocs valamikor is meglazuljon, és ezáltal a munkás-diák szövetség megszakadjon. […] hiszen egy a célunk, hogy független és valóban demokratikus Magyarországot építsünk!” [10]

A MEFESZ aktívan részt vett a fővárosi felkelők támogatására küldött élelmiszerszállítmányok összeállításában. A munkástanácsok sztrájkot hirdettek a szovjet csapatok kivonulásáig, a munkabeszüntetés több helyen azonban csak részleges volt, mert a lakosság ellátását biztosító üzemekben nem állt le a termelés. [11]

4. kép. Szabad Dunántúl, 1956. október 31.

4. kép. Szabad Dunántúl, 1956. október 31.

Az értelmiség önszerveződésének eredményeként október 31-én létrejött Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Forradalmi Tanácsa, elnöke Szentágothai János professzor lett. [12] A Szabad Dunántúl 1956. november 1-jei száma beszámolt az alakuló ülésről, amely határozatban rögzítette a BMMNT munkájának támogatását. Ugyanakkor nem tartották „időszerűnek politikai pártok alakítását és szervezését a nemzeti egység megőrzése érdekében”, amíg követeléseik teljesítésére garanciákat nem kapnak. [13]

Fontos feladat volt ezekben a napokban a rend biztosítása, ezért létrehozták a BMMNT alá rendelt fegyveres forradalmi testületet, a Katona Tanácsot. Élére Csikor Kálmánt állították, aki korábban a felsőoktatási intézmények közös katonai tanszékének vezetője volt, így személye erősítette a hallgatók és a forradalom helyi vezetői közötti kapcsolatot. A Nemzetőrség mellett két egyetemi zászlóalj felállítására is sor került. [14] Méder Ferenc, a katonai tanszék főhadnagya és Klencz Tibor joghallgató vezette a pedagógiai főiskola és a jogi kar hallgatóiból szerveződött zászlóaljat, az orvosi zászlóalj vezetője pedig Szabó Ferenc őrnagy katonai parancsnok és Rozsos István szigorló orvostanhallgató lett. A hallgató-parancsnokok összekötő feladatot láttak el a Katona Tanács elnöke és az egyetemisták között. A fegyverekkel ellátott egyetemi zászlóaljak létszámát 4–500 főre becsülték. Feladatuk volt a járőrözés, középületek, valamint az élelmiszerszállítmányok őrzése, a rend védelme a városban a nemzetőrökkel együtt. [15]

A Katona Tanács folyamatosan figyelemmel kísérte a szovjet csapatok mozgását a térségben. November 3-án a szovjet hadosztályok közeledésének hírére riadóztatták az egyetemi zászlóaljakat, de Csikor Kálmán az áldozatok elkerülése érdekében visszavonta őket a kijelölt védelmi vonalakról. November 4-én hajnalban szovjet tankok vették körbe a Mór Kollégiumot, ahol az orvosi zászlóalj letette a fegyvert. A MEFESZ azonban nem oszlott fel, segítette az utóvédharcokat és még decemberben is röplapokat készített. [16]

5. kép. Kilátás november 4-én reggel a Mór Kollégium ablakából

5. kép. Kilátás november 4-én reggel a Mór Kollégium ablakából

A következő napokban leszerelt kiskatonákból, bányászzászlóaljakból, diákokból és nemzetőrökből fegyveres ellenállás szerveződött a Mecsekben. A „Mecseki Láthatatlanok” vezetője a „Gazda” becenévre hallgató dr. Horváth Géza volt, aki a Tettye környéki harcokban személyesen is részt vett, és orvosként a sebesülteket is ellátta. Helyettese, Kubicza János „Béla” volt a katonai parancsnok, aki a második világháború századosaként valós katonai tapasztalatokkal rendelkezett. [17]

6. kép. Mecsek. „Csigalépcső állás”. Részlet Kubicza János „Béla” hadi naplójából

6. kép. Mecsek. „Csigalépcső állás”. Részlet Kubicza János „Béla” hadi naplójából

A hiányos felszerelésű, de jó helyismerettel rendelkező csapatok november 4. és 6. között több rajtaütést hajtottak végre a szovjet alakulatokon. A „Csigalépcső”, „Üdülő”, „Tettye-Kőbánya” és „Perem-szakasz” elnevezésű védelmi csoportok a harci helyszínek alapján kapták nevüket. Mivel a főhadiszállásként működő dömörkapui turistaházat a szovjetek könnyen bemérhették és elpusztíthatták volna, székhelyüket áttették a Nyugat-Mecsekben található Vágotpusztára. November 7-től 12-ig itt került sor az egységek kiképzésére, járőrszolgálatot szerveztek, kisebb portyákra vállalkoztak. Céljaik közé tartozott, hogy folytassák az ellenállást az ENSZ kedvező döntéséig, és megcáfolják az „ellenforradalom” felszámolását hirdető kádári propagandát. [18]

November 12-én a szovjetek nagy létszámú fegyveres egységgel támadást hajtott végre Vágotpuszta ellen. A kétszáz főre apadt szabadságharcos csoport ezután Kisújbányára tette át főhadiszállását, ahonnan november 14-én támadást hajtottak végre a pécsváradi rendőrőrs ellen. A fegyveres harcban vesztette életét Málics Ottó, az „Ottó-csoport” vezetője. A parancsnokok ez után úgy döntöttek, hogy visszavonulnak Vágotpusztára, ahol november 16-án belátva a további ellenállás kilátástalanságát feloszlatták az egységeket. Az ellenállók maradéka november 22. után Jugoszlávia felé próbálta elhagyni az országot. [19]

A megtorlás során a forradalomban részt vevő hallgatókat és oktatókat súlyos retorziók érték. A Kádár-rendszer 1957 márciusában kezdte meg az egykori munkástanács és MEFESZ-tagok letartóztatását. A büntetőperes eljárások eredményeképpen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hét főt, közöttük Csikor Kálmánt 12 évre, Debreczeni Lászlót pedig 3 év hat hónapra. Rozsos István és Szentágothai János megrovásban, Lissák Kálmán, a POTE dékánja szóbeli feddésben részesült. A POTE-ról hét, a PPF-ről tíz munkatársat azonnali hatállyal elbocsájtottak, 18 hallgatót kizártak az ország összes felsőoktatási intézményéből. Az érintetteket a rendszerváltás után rehabilitálták. [20]

Képjegyzék:

  1. kép. A pécsi MEFESZ titkárai. In: Péter, 1997, 380.
  2. kép. A Pécsi Egyetem című újság rendkívüli kiadása 1956. október 24-én
  3. kép. Pécsi egyetemisták tüntetnek a Petőfi-szobornál a Mór Kollégium előtt október 25-én. Magángyűjtemény.
  4. kép. A Dunántúli Napló október 30-tól november 4-ig a Kossuth-címerrel jelent meg. A „Világ proletárjai egyesüljetek” jelmondatot felváltotta a „Hazádnak rendületlenül…”. A szerkesztőségben október 27-én munkástanácsot alapítottak, amely támogatta a város munkásságának és ifjúságának követeléseit. Az újság október 31-től november 4-ig Szabad Dunántúl címmel jelent meg, mint a Baranya Megyei Dolgozók Lapja (korábban a megyei pártbizottság lapja volt).
  5. kép. Kilátás november 4-én reggel a Mór Kollégium ablakából. Magángyűjtemény.
  6. kép. Mecsek. „Csigalépcső állás”.

Részlet Kubicza János „Béla” hadi naplójából: A mecseki „Szabadságharcos csop.” 1956. november 4-16. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára. XXXII. 11.

Források

Pécsi Egyetem, 1956. október 24.

Szabad Dunántúl, 1956. november 1. A Dunántúli Napló október 31-től november 4-ig Szabad Dunántúl címmel jelent meg.

Irodalom

Bán Péter – Rozs András: Baranya megye. In: A vidék forradalma. 1956. II. kötet. Szerk.: Szakolczai Attila, Budapest, 2006.

Debreczeni László: Egy medikus barangolásai börtönországban. Börtön-kálváriám stációi. 1957-1959. Pécs, 2004.

Péter Károly: 1956 Baranyában. Pécs, 1997.

Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett. In: Tanulmányok Pécs történetéből 20. Szerk. Kaposi Zoltán – Vonyó József, Pécs, 2009. [2016. 10. 11.]

Lengvári István – Polyák Petra: A pécsi felsőoktatás intézményei a 20. század második felében. In: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Szerk. Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra, Pécs. 2011.

Az összeállítást készítette: Méreg Martin

 

A forradalom 60. évfordulójához kapcsolódóan:

„1956. Budapest – Pécs – Mecseki Láthatatlanok” címmel nyílik 2016. október 21-én kiállítás a PTE ÁOK Romhányi György aulájában. A kiállításban posztereken tekinthetőek meg a budapesti és pécsi 1956-os események fényképei, dokumentumai, plakátjai. A poszterekhez könyv- és dokumentumkiállítás is kapcsolódik, mely a korszak folyóirataiból, a forradalommal foglalkozó történeti szakirodalomból válogat.

A kiállítás 2016. november 11-ig tekinthető meg.

„Az 1956-os forradalom a hazai és külföldi történelemtankönyvekben” címmel nyílik kiállítás a Tudásközpont (Pécs, Universitas u. 2/a.) mélyföldszintjén 2016. október 25-én 14.30-kor.

A kiállítást Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes egyetemi tanár, főigazgató (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont) és Dr. Fischer Ferenc egyetemi tanár, intézetigazgató (PTE BTK Modernkori Történeti Tanszék) nyitja meg.

A kiállítás megtekinthető 2016. november 19-ig.

[1] A Pécsi Tudományegyetem egyetlen kara ekkor az Állam-és Jogtudományi Kar volt.

[2] Debreczeni, 2004, 13–14.

[3] Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége. Szegeden jött létre, amikor 1956. október 16-án az egyetemisták kiváltak a hivatalos kommunista ifjúsági szervezetből. Október 22-én csatlakoztak a MEFESZ-hez a budapesti, a miskolci, a pécsi és a soproni diákgyűlések.

[4] Pécsi Egyetem, 1956. október 24.

[5] Bán – Rozs, 2006, 33­34.

[6] Péter, 1997, 123–126.

[7] Bán – Rozs, 2006, 33–34.

[8] Bán – Rozs, 2006, 35–36.

[9] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[10] Péter, 1997, 147.

[11] Rozs, 2009.

[12] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[13] Szabad Dunántúl, 1956. november 1. A Dunántúli Napló október 31-től november 4-ig Szabad Dunántúl címmel jelent meg.

[14] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[15] Rozs, 2009.

[16] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[17] Rozs, 2009.

[18] Bán – Rozs, 2006, 77–82.

[19] Bán – Rozs, 2006, 77–82.

[20] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

Advertisements