A nagy októberi szocialista forradalom centenáriumára

Tags

, , , , , , , , , ,

Éppen száz éve, 1917. november 7-én dördült el a Néván az Auróra nevű cirkálóhajó ágyúja, jelt adva ezzel a pétervári forradalmároknak, hogy indulhatnak a cári rendszer elleni rohamra. Ez az esemény a későbbiek során szimbolikus jelentőséget nyert, a köré szerveződő történetet évtizedekig csiszolták, színezték, míg aztán a Szovjetunió 1991-es összeomlásával a szocialista forradalom mítosza is megdőlt.

Az Auróra cirkáló Forrás: AFP/Sputnik/Ria Novosti

Az Auróra cirkáló Forrás: AFP/Sputnik/Ria Novosti

A magyar sajtó számára 1917 őszén a legfontosabb külpolitikai témát a világháború olasz frontjának eseményei szolgáltatták. A legismertebb magyar közéleti lapok, mint a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap címlapján számolt be a hadi eseményekről, de a Dunántúl című pécsi kiadású katolikus napilap is rendszeresen tudósított a lakosságot leginkább érdeklő hadi helyzetről. A nagy háború már több mint három éve húzódott, minden harcoló fél fájdalmas veszteségeket szenvedett el. Mindenki egyre jobban vágyott a békére, az embereknek elege volt a háborúskodásból.

A Dunántúl oldalain először a november 4-i lapszámban jelent meg egy cikk az oroszországi helyzetről Új orosz forradalom előtt címmel.

Dunántúl, 1917. november 4.

Dunántúl, 1917. november 4.

Az orosz hadsereg 1917 végére a szétesés közelébe került, a hiányosan ruházott, rosszul felfegyverzett katonák egyre gyakrabban tagadták meg a parancsok végrehajtását, a pétervári hírek hatására kb. egymillió katona tette le a fegyvert önkényesen és indult haza. A legújabb történelmi kutatások szerint nem a munkásosztály, hanem a milliónyi dezertőr segítségével vitték diadalra a korabeli magyar sajtóban maximalistáknak nevezett bolsevikok az akaratukat.

Dunántúl, 1917. november 9.

Dunántúl, 1917. november 9.

A cári rendszer már az év elején megdőlt, amikor II. Miklós lemondott a trónról, és egy ún. Ideiglenes Kormányt állítottak fel, melyet előbb Lvov herceg, majd Kerenszkij irányított. A bolsevikok nem elégedtek meg ezzel az eredménnyel, kevesellték a demokratikus átalakulások mértékét, és a teljes hatalmat a munkások kezébe akarták adni. A mozgalom eszmei vezetői: Lenin, Trockij, Zinovjev, Kamenyev, Buharin és Lunacsarszkij. Október végére felállították a Forradalmi Katonai Bizottságot, ennek kellett megszerveznie a puccsot. Először a fővárosban tartózkodó kb. 200 000 leszerelt katona, majd a Péter-Pál erőd helyőrsége is csatlakozott hozzájuk. Nyílt titok volt, hogy a bolsevikok hatalomátvételre készülnek, ezért Kerenszkij meg akarta előzni őket, és november 6-án katonái megszállták a város stratégiai pontjait.

A bolsevikok szellemi vezére ekkor még Lev Trockij volt, ő készítette az akcióterveket, és utasította a katonaságot a fővárosba vezető utak lezárására. A kormányzati és középületeket vérontás nélkül elfoglalták, már csak a Téli Palota maradt az Ideiglenes Kormány kezén. Kerenszkij november 7-e estéjén elmenekült, Lenin átvette az események irányítását, és a Szmolnijban megnyitotta a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusát. Kiadták első rendeleteiket, a békéről és a földről szóló dekrétumot, és rövid idő alatt totálisan átalakították az állam kormányzati rendszerét.

A Pécsi Napló című közéleti-politikai napilap először 1917. november 8-án adott hírt a pétervári eseményekről. Válságban az orosz kormány címmel a 2. oldalon közölt rövid ismertetést a zavaros állapotokról: „…a politikai helyzet ismét zilált lett és valószínűleg nagy változások lesznek az ideiglenes kormány kebelében. Terescsenko külügyminiszter, Verchovszki hadügyminiszter és az igazságügyminiszter között egyenetlenség támadt.” A november 9-i szám több cikkben is foglalkozott a témával, az 1-2. oldalon Orosz ellenforradalom, a 2. oldalon Kitört a forradalom címmel, és még a 6. oldal Utolsó hírek rovatába is befért néhány sor a témáról. A címadás mutatja, milyen bizonytalan volt a távoli események megítélése: egy hasábon belül minősítették forradalomnak és ellenforradalomnak.

Pécsi Napló, 1917. november 9.

Pécsi Napló, 1917. november 9.

Meglepő, hogy amíg a Dunántúl naprakészen tudósít a pétervári eseményekről, addig a Pécsi Napló kullog azok után és végletesen elavult cikkeket közöl, a november 9-i lapszámban még arról ír, hogy Kerenszkij kadétjai őrzik a Téli Palotát, miközben az Ideiglenes Kormány elnöke addigra amerikai segítséggel elmenekült, a kormány épületét pedig a bolsevikok megszállták.

Pécsi Napló, 1917. november 9.

Pécsi Napló, 1917. november 9.

A fenti néhány sor az első reális híradás az oroszországi fordulatról. Ettől kezdve a Pécsi Napló egy hónapon keresztül minden számában kiemelten foglalkozik a bolsevik forradalom eseményeivel. 1917. november 14-25. között Az új orosz forradalom címmel a címlapon ismertetik az új fejleményeket, november 29-től pedig Az orosz állapotok címmel gyűjtik egybe az információkat.

Mind a Dunántúl, mind a Pécsi Napló többnyire egy rövid, tárgyilagos bevezetőt követően közzéteszi a külföldi tudósítóktól vagy távirati irodáktól származó jelentéseket, valamint értékeli az eseményeket és latolgatja a lehetőségeket. Kijelenthetjük, hogy a két korabeli pécsi napilap közül a Dunántúl című lap rendelkezett pontosabb információkkal, megbízhatóbb hírforrásokkal. Miután azonban bizonyossá vált a bolsevik hatalomátvétel, a pécsi olvasóközönség is gyorsan hozzájutott az Szovjet-Oroszországból érkező friss hírekhez.

Vlagyimir Iljics Lenin a Szmolnijban /TASZSZ

Vlagyimir Iljics Lenin a Szmolnijban/  TASZSZ

A bolsevik hatalomátvétel hírét Európa-szerte megdöbbenéssel fogadták, a politikusok és a közélet iránt érdeklődő lakosság biztosra vette, hogy Lenin és társai belebuknak a kalandor akciójukba. Ehelyett azonban elkezdődött a világtörténelem legnagyobb politikai kísérlete, amelynek sikeréért a bolsevik pártvezetés számára semmilyen áldozat nem volt túl nagy.

Lenin 1924-es halála után Sztálin lépett a párt és az ország élére, és a forradalmi eszmék terjesztése új fázisba lépett. Az 1917. november 7-i események átalakultak, szereplői vagy mitikus magasságba emelkedtek, vagy végképp eltűntek a történelem süllyesztőjében. A 20. század közepétől a szocializmus eszméje birodalmi méreteket öltött, és bár minden elemében hazug rendszer volt, 1989-es összeomlása mindenkit meglepett. A nagy októberi szocialista forradalom győzelmének és következményeinek tárgyilagos vizsgálata ma is tart, az orosz levéltárakból újabb dokumentumok kerülnek elő, és a történészek munkája eredményeként a mítosz mögül lassan kitűnik a meztelen valóság.

A bejegyzést írta: Gönczi Andrea
Advertisements

A középkori pécsi egyetemtörténeti kutatások „bölcsője” és Koller József, az universitas forrásainak első kutatója

A 2017-es év jeles évforduló Pécs számára, hiszen 650 évvel ezelőtt, 1367-ben e város falai között alapították meg az első magyarországi egyetemet. Az intézmény rövid ideig állt fenn, és – minden valószínűség szerint – az óbudai egyetem 1395-ös felállításakor már nem létezett. A 15. századtól már csak a káptalani iskola (alsó tagozata: schola minor, felső tagozata: schola maior) biztosította a városban a magasabb szintű képzést. Pécs városa 143 évre (1543 és 1686 között) a Török Hódoltság része lett, és csak a 18. század első harmadára jött el történelmében az a békés időszak, amely lehetőséget teremtett az újjáépítésekre, új tervek megvalósítására. Ebben nagy szerepe volt Klimo György pécsi püspöknek (1751–1777), aki 26 éves működése alatt a hitélet, a kultúra, az oktatás minden szintjének fejlesztése mellett az egyházi építkezések és renoválások terén is jelentőset alkotott, valamint kiemelkedő mecénási tevékenységet folytatott.

A 18. század derekától kezdődően a város és a püspökség is újra éleszthette azon törekvését, hogy Pécsnek ismét egyeteme lehessen. 1751. március 15-én Baranya megye karai és rendjei közgyűlésükön utasítást adtak követeiknek, hogy egyetemalapítási szándékukról tájékoztassák az országgyűlést és Mária Teréziát (1740–1780). Klimo György püspök is – megismerve a középkori pécsi universitas történetét – feliratot küldött az uralkodónőhöz egy, a városban tervezett felsőoktatási intézmény felállítása ügyében, „melyben a hittudományokon kívül a kánoni jogot, az egyháztörténelmet, bölcsészetet és mennyiségtant nyilvánosan előadni, azokat, kik a szigorú vizsgálatokat sikeresen kiállották, graduálni lehetne”[1] A főpásztor mindent megtett az egyetem újbóli felállítása érdekében, így a Helytartótanács 1769. január 23-i leirata alapján kimutatást kért a káptalantól a szükséges alapokról és jövedelmekről. A felállítandó egyetem kiadásaira fordítható pénzügyi forrást egyrészt a székesegyház jövedelme jelentette volna 6400 forinttal, másrészt Domsics Mátyás kanonok hagyatékának (23.200 forint) egyharmada.

1. kép – Klimo György püspök egyetemalapítási tervezete

1. kép – Klimo György püspök egyetemalapítási tervezete

Klimo a tanári kar tagjait saját papjai közül kívánta biztosítani, így hazai és külföldi továbbtanulásukat messzemenően támogatta. Anyagi lehetőségei egyébként a fenntartást, az épületek biztosítását, sőt akár külföldi tanárok meghívását is lehetővé tették volna. Előkészületként az általa négy évfolyamossá fejlesztett Püspöki Szemináriumot (alapítva: 1736) kívánta megtenni az egyetem teológiai karává. A nagy terv azonban pápai belegyezés és uralkodónői engedély hiányában, továbbá Klimo püspök 1777-ben bekövetkezett halála miatt meghiúsult.

Mindeközben pénzt, időt és fáradságot nem kímélve megalapozta, majd 1774-ben a „köz” számára is nyilvánossá tette püspöki könyvtárát, amit a létesítendő universitas szolgálatába kívánt állítani, azaz egyetemi könyvtárrá akarta tenni. Ezt tükrözte az állomány tematikája is, hiszen a felállítandó fakultások alapvető szakirodalma helyet kapott a polcain. A teljes körű nyomtatvány-ellátottság érdekében támogatta a Pécsre költöző Engel János József nyomdászt, átvette a tettyei papírmalmot, a püspöki palota „Matematikai tornyában” pedig csillagvizsgálót rendeztetett be. Ekképpen felállította a leendő universitas minden kiszolgáló intézményét.

Klimo igyekezett forrásokkal is alátámasztani városa igényét a tervbe vett, újkori felsőoktatási intézmény felállítására. Az 1760-as évek közepétől Koller József (1745–1832) [2] pécsi egyházmegyei pap a megbízásából fogott hozzá a pécsi püspökök történetének megírásához, valamint működésük forrásainak összegyűjtéséhez. A Historia episcopatus Quinqueecclesiarum hét kötetben látta meg a napvilágot Pozsonyban és Pesten, 1782 és 1812 között. [3] Bennük Koller 1000-től, Bonipert püspökkel kezdve 1799-ig, gróf Esterházy Pál Lászlóval bezáróan vette számba a város egyházfőit, és hiteles dokumentumok közlésével kiegészítve adott átfogó képet szerepvállalásukról.

2. kép – Koller József egyháztörténetíró, püspöki könyvtárőr, kanonok, későbbi nagyprépost

2. kép – Koller József egyháztörténetíró, püspöki könyvtárőr, kanonok, későbbi nagyprépost

Az anyaggyűjtése helyi és országos könyvtári és levéltári kutatások mellett a Vatikáni Titkos Levéltár gyűjteményébe is elvezették a lelkes pécsi kutatót. Számos forrást maga körmölt le, jó néhány másolatát pedig maga a gyűjtemény vezetője, Giuseppe Garampi későbbi pápai nuncius, bíboros küldte meg és hitelesítette számára.

3. kép – Giuseppe Garampi

3. kép – Giuseppe Garampi

4. kép – Giuseppe Garampi forrásmásolatokat hitelesítő pecsétje

4. kép – Giuseppe Garampi forrásmásolatokat hitelesítő pecsétje

Koller ezen munkájának kéziratgyűjteménye a gondos püspöki könyvtárőrként (1770–1786) is működő egyházmegye-történetíró révén bekerültek a pécsi püspöki bibliotékába, és ma is annak legjelesebb kézirattári dokumentumai. [4]

5. kép – A Koller József-féle pécsi püspökök dokumentummásolatait tartalmazó dobozok

5. kép – A Koller József-féle pécsi püspökök dokumentummásolatait tartalmazó dobozok

Kevéssé ismert tény, hogy a középkori pécsi püspökök működésének kutatása közben kerültek Koller látótérbe az első magyarországi universitas azon forrásai, amelyeket ma V. Orbán pápa (1362–1370) és Koppenbachi Vilmos pécsi ordinárius (1361–1374) egyetemalapításának alapdokumentumaiként tartunk számon. Ezek első forrásközlését maga Koller tette meg a pécsi püspökök történetét taglaló munkájában.

A püspökségtörténeti kutatásaihoz szükséges dokumentumok 18. század utolsó harmadában keletkezett másolatainak leírását Koller József kivonatai alapján Móró Mária Anna, a Pécsi Egyetemi Könyvtár hajdani főkönyvtárosa végezte el az 1990-es évek során. Ebben a lajstromban található a két 1367. szeptember elejéről, V. Orbán pápától származó levél mellett további két, későbbi keltezésű is, amelyeket a Vatikáni Titkos Levéltár pápai regisztrumából másoltatott ki Giuseppe Garampi. [5] Ezek leírását adjuk az alábbiakban:

1/

Viterbo, 1367. szeptember. 1.

Urbanus pp V. petente Ludovico rege Hungariae in civitate Quinque Ecclesiensi instituit Studium Generale in omni licita, praeter theologicam, facultate, episcopo et vacante sede vicario capitulari Doctoratus honorem conferendi licentia tribuit, magistris et doctoribus de comperentibus stipendiis a Rege Hungariae provideri debere, alioquin nullius has litteras roboris fore, deternit. 3 fol. hit. [6]

Kézirat: Vatikáni Titkos Levéltár, Ex Reg. anni V. Urbani pp. V. fol. 68.
Kéziratmások: PEK TGYO Kt. L.V.20/96.

Forrásközlés

Carolus Coquelines: Bullarium Privilegiorum ac diplomatum Romanorum Pontificorum. Romae, 1741.
Koller József: Historia Episcopatus Quinque Ecclesiensis. III. Tomus. Posonii, 1784. 96–99.
Wallaszky Pál: Consaetus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni ad nostra usque tempora. Posonii et Lipsiae, 1786. 83–86.
Katona István: Historia Critica regum Hungariae stirpis mixtae. III. Tomus. Budae, 1790.
Kardos Alajos: Memoria Studii generalis Quingue-Ecclesiensis a Ludovico Magnó Hungariae rege seculocimo quarto erecti. Quingue-Ecclesiis, 1799.
Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. IX/IV. Tomus. Budae, 1834. 66–68.
Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban. Budapest, 1881. 96–99.

Magyar fordítás

Békefi Remig: A pécsi egyetem (székfoglaló). Budapest, 1909. 123. [7]
Szabó Pál, vitéz: A régi pécsi egyetemre vonatkozó kéziratok és nyomtatványok bibliográfiája. In: Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárából, Pécs, 1933. 1. (Szabó 1933) [8]

2/

Viterbo, 1367. szeptember 2.

Urbanus pp V. repetit ea, quae in Bulla erectionis Studii Generalis Quinque Ecclesiensis constituerat, praeterea Regem hortatur, ut privilegia magistris et scholaribus ejus studii concessa confirmet, ac si opus sit amplificet. 4 fol. hit. [9]

Kézirat: Vatikáni Titkos Levéltár, Ex Reg. anni V. Urbani pp. V. fol. 68. t.
Kéziratmásolat: PEK TGYO Kt. L.V.20/97

Forrásközlés

Koller József: Historia Episcopatus Quinque Ecclesiensis. III. Tomus. Posonii, 1784. 99–101.
Kardos Alajos: Memoria Studii generalis Quingue-Ecclesiensis a Ludovico Magnó Hungariae rege seculocimo quarto erecti. Quingue-Ecclesiis, 1799.
Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. IX/IV. Tomus. Budae, 1834. 69–71.

Magyar fordítás

Békefi Remig: A pécsi egyetem (székfoglaló) Budapest, 1909. 123.
Szabó Pál, vitéz: A régi pécsi egyetemre vonatkozó kéziratok és nyomtatványok bibliográfiája, In: Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárából, Pécs, 1933. 2.

6. kép – V. Orván pápa egyetemalapítási leveleinek 18. századi másolatai a Klimo Könyvtárban

6. kép – V. Orván pápa egyetemalapítási leveleinek 18. századi másolatai a Klimo Könyvtárban

3/

Villa Nova, 1372. szeptember 30.

Gregorius pp XI. donationem annuarum 300 marcarum argenti de bonis mensae episcopalis persolvendarum et Villae Yruch, ac domus in civitate Quinque Ecclesiensis Galvano Bethini jura canonica in studio Quinque Ecclesiensi legenti a Wilhelmo episcopo cum consensu capituli in perpetuum facta ad tempus vitae donatorii confirmat. 2 fol. [10]

Kézirat: Vatikáni Titkos Levéltár, Gregorius. V. An. II. Bullarum et Indultorum p. 122.
Kéziratmások: PEK TGYO Kt. L.V.20/100.

Forrásközlés

Koller József: Historia Episcopatus Quinque Ecclesiensis. III. Tomus. Posonii, 1784. 129–131.
Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. IX/IV. Tomus. Budae, 1834. 429–431.
Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban. Budapest, 1881. 51–52.

Magyar fordítás

Békefi Remig: A pécsi egyetem (székfoglaló). Budapest, 1909. 127–128.
Szabó Pál, vitéz: A régi pécsi egyetemre vonatkozó kéziratok és nyomtatványok bibliográfiája, In: Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárából, Pécs, 1933. 3.

4/

Avignon, 1376. január 16.

Gregorius pp XI. doctoribus, magistris et scholaribus Studii Generali Quinque Ecclesiensis concedit ad quinquennium, ut beneficiorum suorum fructus integre, quotidianis distributionibus dumtaxat exceptis, perinde ac si residerent, percipient. 4 fol. hit. [11]

Kézirat: Vatikáni Titkos Levéltár, Ex Reg. Litt. Apostolic. Diversorum anni VI. Gregorii pp XI. fol. 478.
Kéziratmásolat: PEK TGYO Kt. L.V.20/109

Forrásközlés

Koller József: Historia Episcopatus Quinque Ecclesiensis. III. Tomus. Posonii, 1784. 178–181.
Fejér György: Codex Diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. IX/V. Tomus. Budae, 1834. 107–110.
Ábel Jenő: Egyetemeink a középkorban. Budapest, 1881. 53.

Magyar fordítás

Békefi Remig: A pécsi egyetem (székfoglaló). Budapest, 1909. 129.
Szabó Pál, vitéz: A régi pécsi egyetemre vonatkozó kéziratok és nyomtatványok bibliográfiája, In: Közlemények a pécsi Erzsébet Tudományegyetem könyvtárából, Pécs, 1933. 3–4.

A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont méltán büszke, hogy gondozója lehet az egyetemtörténeti kutatások „bölcsőjének”, a mai Klimo Könyvtárnak, könyvtárosai pedig, hogy követői lehetnek egyik első tudós könyvtárőrnek, a püspökség történetírójának, Koller Józsefnek.

Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

Képjegyzék


1. kép – Klimo György püspök egyetemalapítási tervezete (Pécsi Egyházmegyei Levéltár Káptalani Levéltár) (Fotó: Damásdi Zoltán)
2. kép – Koller József egyháztörténetíró, püspöki könyvtárőr, kanonok, későbbi nagyprépost (Pécsi Egyházmegye) (Fotó: Damásdi Zoltán)
3. kép – Giuseppe Garampi [2017.09.24.]
4. kép – Guiseppe Garampi forrásmásolatokat hitelesítő pecsétje (Fotó: Schmleczer-Pohánka Éva)
5. kép – A Koller József-féle pécsi püspökök dokumentummásolatait tartalmazó dobozok (Fotó: Gergely Zsuzsanna)
6. kép – V. Orván pápa egyetemalapítási leveleinek 18. századi másolatai a Klimo Könyvtárban (Fotó: Schmelczer-Pohánka Éva)

[1] Klimo György egyetemalapítási tervezete a Pécsi Egyházmegyei Levéltár Káptalani Levéltárában Jelzet: PEL PKL 22/1769 – Opinionem dat. intitu erigenda VEcclesiis Universitatis (1769. április 18–20.) [Másolat]
[2] Életéről bővebben: Timár György Koller József (1745–1832). In: A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24–25.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta – Vargha Dezső. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből 13.) 19–54. Működéséről ugyanezen konferenciakötet további tanulmányai révén kaphatunk képet. [2017.09.24.]
[3] Koller József: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. I–VII. tomus. Posonii–Pestini, Sumptubus Joannis Michaelis Landerer de Füstkút, 1782–1812. [2017.09.23.]
[4] PEK TGYO Kt.. I.V.20-21-22 = Ms 173 – Index Chronologicus Instrumentorum quae ex Archivo Secreto Apostolico Vaticano extracta in copia conservantur in Cimelio Episcopali Quinque Ecclesiensi. Pars prior, qua continet Indicem Instrumentorum ad historiam Episcopatus Quinque Ecclesiensis pertinentium. I. 1203–1525. A kéziratokat három könyvnek „álcázott”, egészbőrkötéses, három álbordás, aranyozott mintás gerincű, kulccsal zárható dobozban helyeztette el Koller. (PEK TGYO Kt. = PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya – Kézirattár
[5] A kéziratgyűjteményből következetesen csak a pécsi egyetem ma elfogadott fennállásának időintervalllumába (1367–1395) tartozó forrásokat vettük számba.
[6] V. Orbán pápa Nagy Lajos előterjesztése alapján hozzájárul, hogy Pécsett egyetem keletkezzék minden megengedett karral, leszámítva a teológiát; a tanárok és a hallgatók az egyetemi kiváltságok részesei; a promotiók a pécsi püspök vagy káptalani helytartó elnökletével mennek végbe; ennek az oklevélnek érvénye azonban megszűnik, mihelyt a magyar király a tanárok részére felajánlott javadalmazással felhagy. (Szabó 1933.1)
[7] [2017.09.24.]
[8] [2017.09.24.]
[9] V. Orbán pápa az előbbi oklevél tartalmáról Nagy Lajos királyt értesíti és buzdítja, hogy a pécsi egyetem tanárai és hallgatói részére engedélyezett kiváltságokat erősítse meg, és ha helyénvaló lesz, újakkal növelje. (Szabó 1933.2.)
[10] XI. Gergely pápa tudomásul adja Bolognai Galvano pécsi egyetemi tanárnak, hogy a Vilmos pécsi püspök és káptalan részéről Galvanonak megajánlott adományt, amely szerint ez a püspöki javadalomból évenként háromszáz ezüstmárkát, vagyis hatszáz arany forintot, Ürög falut tizedével 70 arany forint értékben, továbbá egy pécsi házat kap, megerősíti, de csak Galvano életére szólólag. (Szabó 1933. 3.)
[11] XI. Gergely pápa a pécsi egyetem kérésére az egyetem tanárait és hallgatóit öt évre felmenti a residentia-tartás kötelessége alól. XI. Gergely pápa utasítja a passaui püspököt, a pécsváradi apátot és a pécsi kancellárt, hogy a pécsi egyetemtanárai és hallgatói egyházi javadalmuk jövedelmét megkapják, mert öt évre föl vannak mentve a residentia-tartás kötelessége alól. (Szabó 1933. 3–4)

Egy „kóbor” Ovidius-kötet kalandos útja a hajdani nyilvános püspöki könyvtárból a mai Klimo Könyvtárba

Tags

, , , , ,

Ha itt a nyár, akkor a könyvtárakban az egyik elsődleges feladat a könyvrevízió és a polcrendezés: ekképpen a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán (Pécs, Szepesy Ignác utca 3.) az egyetemi könyvanyag régi könyves (1851 előtt nyomtatott) könyvállományának rendszerezése volt és van terítéken. A rendszerezés és a takarítás mellett természetesen bele-belenézünk a kézbe vett könyvekbe, belőlük egymásnak néha még elménk pallérozását és jókedvünk fenntartását elősegítendő felolvasást is tartunk.

1. kép Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya

1. kép Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont
Történeti Gyűjtemények Osztálya

Ilyen alkalmakkal bukkannak elő a kuriózumok! 130.526-os egyetemi könyvtári jelzeten két vaskos Ovidius kötet került a kezünkbe: [Ovidius, Publius Naso]: Pub. Ovidii Nasonis operum. 1–4 Tomus. … Illustravit Daniel Crispinus Helvetius, jussu Christianissimi Regis ad usum Serenissimi Delphini. Venetiis, Apud Sebastianum Coleti, superiorum permissu, ac privilegio, 1731.

2. kép Az Ovidius-kötet címlapja

2. kép Az Ovidius-kötet címlapja

Benne a címlap rectóján egy „Dr. Tafner Besztercebánya” bélyegzőnyomat, verzóján Klimo György püspök 1754-es, Thomas Bohacz bécsi rézmetsző által készített ex librise, a 100. oldalon pedig „A Székesfehérvári Ciszterci Rendház Kőnyvtára” bélyegzőnyomata [1].

3. kép Tulajdonosi bejegyzések és bélyegzőnyomatok

3. kép Tulajdonosi bejegyzések és bélyegzőnyomatok

4. kép Klimo György püspök ex librise 1754-ből

4. kép Klimo György püspök ex librise 1754-ből

Innen indult meg a nyomozásunk. A beragasztott ex libris a kötetek korábbi tintával bejegyzett jelzeteivel (T.II.16–17, M.V.7–8) egyértelműen arra utal, hogy a fizikailag két kötetbe, egészbőrkötésbe [2] bekötött könyvek az 1774-ben megalapított nyilvános pécsi püspöki könyvtár alapállományának részét képezték.

5. kép A Koller József-féle 1779-es katalógus bejegyzése (2. bejegyzés)

5. kép A Koller József-féle 1779-es katalógus bejegyzése (2. bejegyzés)

Ennek ellenőrzéseképpen az 1779-es Koller József-féle első katalógust hívtuk segítségül, amelyben meg is leltük a leírást. Jelzeteivel pedig a hajdani pécsi püspöki palotában levő bibliotéka polcán való helyét is rekonstruálhattuk. A második könyvtárépületbe való beköltözéssel (1832 – a mai Szepesy Ignác utca 3.) megvalósult átrendezés új jelzeteinek hiánya egyértelművé tette számunkra, hogy a kötetek 1779 és 1832 között kikerültek a bibliotékából.

6. kép A pécsi püspöki könyvtár legkorábbi jelzete a kötetben

6. kép A pécsi püspöki könyvtár legkorábbi jelzete a kötetben

Mikor, hogyan és kinek révén került ki az Ovidius-mű a nyilvános püspöki könyvtár állományából, nem tudhatjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy ki(k) volt(ak) a 19. századi tulajdonosai. Csak besztercebányai felbukkanásával ismert „utóélete”. A bélyegzőnyomatok a 20. század elejéről adnak információt az új, azonosítható possessorokról: azaz Dr. Tafnerről, majd a Székesfehérvári Ciszterci Rendház Könyvtáráról.

A címlapon található tulajdonosi bélyegző alapján a besztercebányai zoológus, tanár, ötvös Dr. Tafner Vidor (1881–1966) birtokában voltak a kötetek. Életrajzából tudjuk, hogy a Tolna megyei Bátaszék szülöttjeként, zoológus-tanári végzettséggel 1906-ban került szülőföldjéről Besztercebányára a főgimnáziumba tanítani, ahol 1918-ig élt. A besztercebányai bélyegző miatt úgy véljük, hogy az Ovidius-kötetek ekkor kerülhettek a tulajdonában Az első világháború befejezése után Székesfehérvárra költözött, ahol adóügyi jegyzőként nyugdíjaztatta magát, és kizárólag ötvösművészként munkálkodott. Kora egyik legfoglalkoztatottabb és elismert művészévé vált. Ekképpen számos egyházi kegytárgy készítése (ld. áldozókelyhek [3]) fűződik a nevéhez. [4] Így igazolt a második bélyegző városa, Székesfehérvár és az egyházi kapcsolat is. Tafner részletes életrajzának ismeretében azt is tudjuk, hogy középiskolai tanulmányait a bajai ciszterci rend III. Béla Reálgimnáziumban végezte el [5], így vélhetően jó kapcsolatot ápolt a renddel Székesfehérvárott is. A Székesfehérvári Ciszterci Rendház Könyvtárának – minden valószínűség szerint – ő adományozhatta az Ovidius-köteteket. A szerzetesrendi könyvtárak 1949/50-es feloszlatásakor, majd azok állományainak szétosztásakor kerülhetett ismét a figyelem középpontjába.

7. kép A székesfehérvári ciszterci rendház kolostora és temploma

7. kép A székesfehérvári ciszterci rendház kolostora és temploma

Valószínűleg fölöspéldányok válogatását végző szakembereknek feltűnt a híres könyvtáralapító ex librise, emiatt a könyvek „régi-új” fizikai őrzőhelyének a Pécsi Egyetemi Könyvtárat jelölték meg. Így az 1731-es, velencei Ovidius-kiadás több mint 100 év után visszaérkezett Pécsre, a hajdani püspöki bibliotékát őrző könyvgyűjteménybe. Az akkori cédulás feldolgozás nem tette lehetővé a tulajdonosi bejegyzések regisztrálását, így csaknem 70 évre a könyv megbújt a régi könyves állomány polcán.

Végül az idei takarítási és rendezési munkálatok közben „felfedve kalandos útját”, a „kóbor” Ovidius-kötet augusztus 15-én visszakerült eredeti őrző intézménye, a Klimo Könyvtár állományába, egy „új” püspöki-egyetemi könyvtári leltári számra (65532).

http://corvina.tudaskozpont-pecs.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=989258&pos=13) [2017.08.15.]

A bejegyzést írta és a fotókat készítette: Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Ezúton köszönöm Dr. Gönczi Andreának, hogy rábukkant a lapok közt (100. oldalon) megbújó, utolsó tulajdonos pecsétjére.

[2] A kötetek gerincét valamikor ragasztott bőrcsíkkal megerősítették, de a kötéstáblák eredeti, 18. századi bőrkötése megmaradt. Így maradhatott meg a régi klimós jelzete is.

[3] Leghíresebb munkája az 1943-as sümegi cimbórium (áldozókehely), amely 2000 ostya befogadására volt alkalmas. A székesfehérvári egyházmegyei múzeumnak küldött jelentést régészeti ötvöstárgyak leírásáról. Ld. Kúthy István: Levediai vonatkozások a székesfehérvári múzeum anyagában és a rádiótelepi kard. In: Székesfehérvári Szemle. Szerk. Marosi Arnold – Dormuth Árpád. 8. (1938) 49–68.

[4] Életrajza: Töttős Gábor: Tafner Vidor két élete = Tolnai Népújság, 1996. október 5. 13.; M. Kiss Pál: Tafner Vilmos ötvösművész = Művészet, 1966/4. 45–46.; https://hu.wikipedia.org/wiki/Tafner_Vidor [2017.08.13.]

[5] 1898/99-ben érettségizett.

A kiegyezés korabeli élclapokon keresztül

Tags

, , , , , ,

150 évvel ezelőtt 1867-ben jött létre a kiegyezés Ausztria és Magyarország között, aminek következtében megszületett az Osztrák- Magyar Monarchia. A következő összeállítás ennek a sorsfordító történelmi eseménynek állít emléket rendhagyó módon. Az 1860-as években, hazánkban több élclap is megjelent, például a Bolond Miska, és az Üstökös, amelyek szintén foglalkoztak a jelentős eseménnyel és a következményeivel. A két lap bizonyos évfolyamai a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya állományában is megtalálhatók. A bejegyzésnek nem az a célja, hogy a kiegyezés történetét bemutassa, hiszen erről bőséges mennyiségű szakirodalom született. A következőkben beszéljenek a képek.

 

1. kép Üstökös, 1867. március 23.

1. kép Üstökös, 1867. március 23.

 

2. kép. Bolond Miska, 1867. február 10.

2. kép Bolond Miska, 1867. február 10.

 

3. kép Üstökös, 1867. június 8.

3. kép Üstökös, 1867. június 8.

 

4. kép Bolond Miska, 1868. február 2.

4. kép Bolond Miska, 1868 február 2.

 

5. kép Bolond Miska, 1868. március 8.

5. kép Bolond Miska, 1868. március 8.

 

6. kép Üstökös, 1867. január 5.

6. kép Üstökös, 1867. január 5.

 

7. kép Bolond Miska, 1868. május 3.

7. kép Bolond Miska, 1868. május 3.

 

8. kép Bolond Miska, 1868 január 12.

8. kép Bolond Miska, 1868. január 12.

 

9. kép Üstökös, 1867 március 2.

9. kép Üstökös, 1867. március 2.

 

10. kép Üstökös, 1867 július 13.

10. kép Üstökös, 1867 július 13.

 

Az összeállítást készítette: Czirják Márton László

1777. május 2.

Tags

, , , , , , , ,

Klimo György pécsi püspök halálának 240. évfordulójára

 

Jelen írásunkkal Klimo György (1710–1777) pécsi püspökre kívánunk emlékezni halálának 240. évfordulója alkalmából: „Szép, ha a’ nagy nemből származott Ifjú, kevélykedvén benne olly tetteket követ el, mellyek Öseire méltók; (…) De épen olly szép, vagy még szebb ’s dicsőbb alacsony ágyból származni, ’s a’ nélkül, hogy sugárt látna a’ pályán, mellyet koszorús Elei lefutottak volna, fellépni arra, ’s nagy elméje, és érdemei által azon úgy ragyogni, hogy a’ csupa hűség helyett; mellyel Hazájának tartozott, érdemeket tegyen oltárára, ’s mind Oltalmazója, és Istápja a’ Honynak, álljon a’ Nagyok között. Illy férfiu volt Klimo György…” [1] E szavakkal méltatta 1815-ben Kölesy Vincze Károly pécsi káptalani uradalmi tiszttartó a Nemzeti Plutarkus című munkájában a nagynevű egyházfőt.

Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

Klimo György élete és tevékenysége, főként a pécsi egyházmegyében eltöltött 26 évének (1751–1777) több állomása (a templomépítés és -renoválás, az oktatási reformok, a hitélet megújítása, a nyilvános könyvtár alapítása, a művészet- és kultúratámogatás, az egyetemalapítási szándék, a város szabad királyi rangra emelése érdekében tett lépései) már meglehetősen ismertek. [2] Írásunkban – most rendhagyóan – kizárólag halálának körülményeit, valamint temetési szertartását helyezzük középpontba.

Klimo korán jelentkező és egyre elhatalmasodó betegsége miatt az 1770-es évektől rendszeresen felkereste a karlsbadi fürdőt, amelynek vize bizonyos ideig hatásosnak tűnt számára. Az 1774-ben átadott könyvtárát is csak tolószékből tudta megtekinteni. 1776 után azonban már ágyhoz kötve vitte tovább lelkiismeretesen egyházmegyéje ügyeit. 1777. március 2-án agyvérzést kapott, végül két hónapos tehetetlen szenvedés után, május 2-án visszaadta lelkét a Mindenhatónak. [3]

Halálának bejelentése után a Káptalan rögtön másnapra összehívta gyűlését, megtárgyalandó a temetés előkészületeit. [4] Klimo püspök végrendeletének [5] 1775. december 14-i függelékében végső nyughelye helyszínéül nem a Székesegyház altemplomában található püspöki sírboltot jelölte meg, hanem a Corpus Christi-kápolnát: „3. Corporis Corpus Christi sepulturam mihi eligo”. Az 1780-as években elkészült epitáfiumából ismert a kápolnán belüli végső nyughely is: „iuxta cornu epistolae”, azaz az oltár melletti leckeolvasó falánál. A május 4-i, második ez ügyben összehívott káptalani gyűlésen kitűzték a szertartás időpontját (június 17–18–19.), azért ilyen későre, mert azon számos egyházi méltóság és országos nagyság is részt kívánt venni. A pontos menetrend véglegesítése érdekében 1777. június 14-ére, előre meghatározták a Káptalan újabb gyűlésének időpontját. Egy héttel Klimo elhunyta után, május 9-én azonban Baranya vármegye gyűlésén az alispán, Hoitsy Mihály aggodalmának adott hangot, hogy a püspök temetetlen holtteste a melegben egészségügyi szempontból veszélyt jelenthet a polgárokra. Ekképpen javaslatot tett a temetés időpontjának előbbre hozására. Végül Csiszár Ignác megyei fizikus javaslatára a koporsót szurokkal vonták be, elejét véve a kellemetlen szagok áradásának. [6]

A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

A Pressburger Zeitung több német nyelvű híradást közölt le hasábjain a nagynevű püspök halálával kapcsolatban: így elsőként az 1777. május 14-i számban írtak Pécs egyházfőjének, Baranya és Tolna megye főispánjának, Klimo Györgynek haláláról, úgy kommentálva az „eseményt”, hogy mindazok, akik ismerték, nagy fájdalommal fogadták a gyászos hírt. Május 28-án a megüresedett baranyai és tolnai főispáni szék betöltéséről közöltek rövid beszámolót. Az uralkodónő, Mária Terézia (1740–1780) Baranya vármegye élére gróf Festetics Pált (1722–1782) nevezte ki, Tolna megye irányítási feladataival pedig gróf Apponyi Györgyöt bízta meg.

A következő részletes – egyben utolsó – beszámoló már a pécsi püspök temetési ceremóniájáról szólt az 1777. június 28-i számban. A páratlanul részletes beszámoló értékét növeli, hogy jelen ismereteink szerint ez az egyetlen olyan forrásunk, amelyből a könyvtáralapító püspök temetési szertartását megismerhetjük.

A ceremónia – az előzetes káptalani döntés értelmében – 1777. június 17. és 19. között zajlott le: az első napon magyar, a másodikon horvát, az utolsó napon pedig latin és német nyelven. Az újság közölte a ravatal előtt álló négy piramis latin szövegét is. Az egyházi és a politikai élet nevesebb személyei is részt vettek a szertartáson. A neves püspök ravatala előtt négy piramis állt: az első az egyházügyi intézkedéseit, a második tudománypártolását, a harmadik pécsi működésének vívmányait, az utolsó pedig politikai munkásságát méltatta.

A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

3. kép – A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

Az alábbiakban közölnénk a Pressburger Zeitung ezen száma teljes szövegének magyar fordítását:

„A megboldogult pécsi püspök úr elhalálozásáról már annakidején hírt adtunk, most beszámolunk örök nyugalomra helyezéséről, melynek szertartása három egymást követő napon, nagy ünnepélyességgel zajlott. Az első napon, 17-én Kertiza boszniai püspök úr [7] celebrálta, négy püspökkel együtt, és magyarul mondott búcsúztató beszédet. A diakovári állt a ravatal fejénél, a legöregebb címzetes püspök Szlatarics a jobbján, Ország címzetes püspök úr [8] a balján, a ravatal lábánál pedig baloldalt fent a harmadik, Nagy úr [9], jobboldalt lent a negyedik, Szerdahelyi úr [10]. 18-án következett a második prédikáció, horvát nyelven, és a requiemet Szlatarics úr énekelte. 19-én latin és német prédikációk hangzottak el, a requiemet Nagy címzetes püspök úr, a misét pedig Szerdahelyi címzetes püspök úr énekelte. Az egész szertartáson sok idegen vett részt. A mágnások közül Styrum gróf, a Hétszemélyes Tábla tagja [11], sok nemes, és nagyon sok lelkész. A ravatal díszítése pompás volt, és négy piramis állt, a következő [latin] feliratokkal:

Az ELSŐN: Klimo György, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből pécsi püspök, Baranya és Tolna vármegyék örökös főispánja, felséges fejedelmeink tanácsosa, alacsony sorban született 1710. április idusán [12], az egyházi rend fokozatain a püspökségig emelkedett, itt hivatalát úgy látta el, hogy elődeinek dicsőségét elérte és felülmúlta, egyházmegyéje számára elsőként az érseki palliumot és a kereszt előlvitelének a püspökök közt ritka jogát XIV. Benedek pápától elnyerte, és utódainak továbbadta. Az evangéliumi erkölcsök megítélésének tisztaságát őrizte és megerősítette. Példaként szolgált az egész magyar egyháznak.

A MÁSODIKON: A pécsi püspöki szék kezdeteit, a püspökök sorát, cselekedeteit a vatikáni oklevelekből és más forrásokból nagy költségen összegyűjttette, és a világi javakat múlandónak tartva, a tudományt becsülte, és mindenekben előmozdította, az írókat minden módon támogatta, felállította a legtudósabb könyvtárat, és a nyilvánosság használatára bocsátotta, a tudományok forrását így mindenkinek hozzáférhetővé tette, Galícia és Lodoméria a Magyar Szent Korona alá tartozásának bizonyításához szükséges könyveket, melyek Bécsben hiányoztak, sajátjai közül Pécsről elküldött, így nem csak a tudományok, hanem az ország érdekeit is szolgálta.

A HARMADIKON: Jeles templomokat, alkalmatos plébánia-házakat építtetett, a püspöki palotát megbővíttette, átépíttette, ékesítette, oly módon, ahogy egyetlen elődje sem tette, sok szentcélú alapítványt tett,többet végrendeletében létesített, papjait megbecsülte, felvirágoztatta, az egyházi fegyelem tisztaságát lelkiismeretesen és erősen oltalmazta, midőn gyengeséget tapasztalt, papjai szívét Isten házának falai közé visszavezette, és a megbocsátásra vágyót nem kevély és szigorú, hanem kegyes, és a megtérés örvendetes módon vezérlő szavakkal oktatta, saját példamutatásával megerősítette, a szegényeknek menedéket nyújtott, és atyjuk helyett atyjuk volt.

A NEGYEDIKEN: A fejedelmek kegyeiben mindenkor az elsők között volt, a koronát túlbuzgóság nélkül, minden tudományával méltósággal szolgálta mind a sírig, a legigazságosabb szenátor, a legbölcsebb tanácsos, megvesztegethetetlen bíró, a legtudósabb államférfi volt, kitől minden fényűzés és kevélység teljesen idegen, aki felülemelkedve születése korlátain, Isten kegyelméből püspökként került a történelem lapjaira, a hétköznapi bajokban és a legkínzóbb betegségben is türelmes, erős, igaz keresztény hite szilárdságában kitartott. Meghalt 1777. május 2-án püspökségének 26., életének 68. esztendejében.” (Móró Mária Anna fordítása) [13]

Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

Noha Klimo György kérte, hogy a Corpus Christi-kápolnába, jeltelen sírba helyezték örök nyugalomra földi porhüvelyét, utódai mindenképpen emléket kívántak állítani neki. Ekképpen gróf Esterházy Pál László püspök (1780–1799) az 1780-as években 100 forint költségen összetartozó domborművet és epitáfiumot készíttetett egy eldarabolt régi római márványszarkofágból Giuseppe Antonio Sartori dél-tiroli szobrászművésszel, amelyet a Corpus Christi-kápolnába, a sírhely fölé tettek.

Szőnyi Ottó a Pécsi Püspöki Kőtár című munkájában a síremléknek megtaláljuk a részletes leírását is, 775-ös szám alatt. A kékesfehér márvány két részből áll. Az alsó része 100 x 55,5 cm nagyságú, a felső, szöveges része pedig 175 cm magas és 89,5 cm széles. Az alsót lapos keret öleli körbe, a belső mezőben pedig a püspök címere található: „A foszladékkal körülvett pajzsot balról jobbra harántosan eső szalag metszi, ezen egy nyilvessző. (…) A pajzs felett lánczocskán függő kereszttel diszitett rostélyos és szárnyas sisak van, e felett egy csillag. Az egészet fedi a 12 bojtos püspöki kalap. Balról az érseki kereszt, jobbról a pásztorbot (pedum) áll ki a pajzs alól, melyet alul az érseki pallium övez.” A felső traktusban található a síremlék felirata. A lapból még egy lap emelkedik ki, az alsó felén két vízcseppes görög párkánnyal. A felső részben a végein gömböcskével díszített keresztet övező babérfüzér van befonva, az utóbbi már a klasszicizáló irányvonal behatását mutatja. Feliratának magyar nyelvű fordítása a következő: „Klimó György, Isten és az Apostoli Szék kegyelméből pécsi püspök, Baranya, Tolna és Valkó megyék örökös főispánja, fejedelmek egyházi tanácsadója, egyedüli érdemeinél fogva emelkedett mindkét államban (egyházi, világi) kiváló tekintélyre. Miután a hit tisztaságát és az egyház szabadságát megvédte, papságában a fegyelmet megalapitotta, a pallium (érseki palást) és a keresztvitel kiváltságát megszerezte, a tudományokat művelte, Magyarországon az első nyilvános könyvtárat felállitotta és más jeles dolgokat művelt, meghalt az 1777. év május 2-án, élete 68. püspöksége 26. évében. Eltemettetett Pécsett a Sz. Péter apostolfejedelemről nevezett bazilika déli oldalán, az odaépitett Corpus Christi-kápolnában a leczke-oldalon.” (Szőnyi Ottó fordítása) [14]

Felette (776-os számmal leírva) volt a könyvtáralapító püspök mellképe, amely szerves részét képezte az epitáfiumnak. A püspök kissé balra fordulva tekint, mellén reverenda, püspöki kereszt és az általa megszerzett érseki pallium. [15] Borsy Károly Fényes Miklóssal egyetértésben megállapította, hogy a felirat megfogalmazása alapján nem lehet a követ síremlékként definiálni, hiszen a szövegéből hiányzik az „itt nyugszik” kifejezés, és nyelvezete sem utal erre. E szerint úgy vélték, hogy az síremléket nem kimondottan a sírhoz szánták, annak felállítására bárhol lehetőség nyílhatott volna.

Az 1829-es Canonica Visitatio Corpus Christi-kápolna leírásából tudjuk, hogy hajdan a mellszobrot a síremlék fölött két géniusz tartotta, akiknek egyike a kép felé egy tükröt tartott. [16] Ebben a kápolnában számos püspököt és kanonokot temettek el. Király József püspök (1807–1825) idejében a Székesegyház Pollack-Bruck-féle átépítéskor (1805–1831) a kápolna padozatát, mint betelt sírhelyet kelheimi kőlapokkal fedték be, így az itt levők sírhelyeket nem bolygatták meg. 1882-ben, a Székesegyház átépítésekor 21 sírt bontottak meg a templom hajójában, és a halottakat faládikában a káptalani sírbolt csontkamráiban helyezték el: nem lehetett tudni, hogy Klimo és Esterházy püspökök koporsóját is elmozdították-e. A mellszobrot és a síremléket azonban a Szent Imre-kápolnába, majd ideiglenes a raktárhelyiségek egyikébe tették. Innen került át 1899-ben a Szepesy-féle könyvtárépületben (Szepesy Ignác utca 3.) a Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) által felállított Lapidáriumba, a folyosó északi ajtaja mellé, valamint az északi szobába. [17] Végleges helyét 1924-ben – a Püspöki Kőtár kiköltözése után – a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában, a hajdani nyilvános püspöki bibliotékába vezető lépcsőház fordulójában nyerte el. [18]

A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

Borsy Károly végül az 1974-es Ifjúsági Híradóban írott tanulmányában bebizonyította, hogy a neves kultúrapártoló püspök még mindig a délnyugati kápolnában nyugszik, így az 1882–1891-es átépítés után sírja visszakerült az eredeti helyére. 1977-ben a Pécsi Egyházmegyei Hatóság egy szép kivitelű szürke márványtáblát készíttetett a Corpus Christi-kápolnába: „Klimó György püspök, a könyv, a zene, az építészet nagylelkű pártfogója 1710–1777. A tábla egy ismételt rekonstrukció során elkerült a sírhely fölül, és ma a kápolna északi, főhajóba átjáró ajtó bal oldalán található. [19]

Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

A korban szokás volt még az elhunyt egyházfők gyászénekekkel való elbúcsúztatása. A Káptalan megrendelésére írta meg Faicser Ferenc a Laudatio funebris, Agyich István költő-kanonok pedig Funebre carmen… kezdetű munkáját, amelyek a Klimo püspök által támogatott Engel János József-féle nyomdából kerültek ki 1777-ben. [20]

7. kép - Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

7. kép – Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

Klimo György tiszteletére 1977. május 2-án még egy emléktáblát helyeztek el a püspöki lakosztály kapuja mellett, amelyet Nowotarski István készített. [21]

Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

8. kép – Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

Források, rövidítések

Agyich 1777 [Agyich István]: Funebre carmen piis manibus olim excellentissimi, illustrissimi, ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo episcopi Quinque Ecclesiensis, comitatuum de Baranya, Tolna, et Valpo supremi, et perpetui comitis, Sacrae Caesareo-Regiae, et Apostolicae Majestatis actualis intimi status consularii dum solemnes ejus exequie die 17. mensis Junii anni 1777 in Cathedrali Ecclesia Quinque Ecclesiensi peragentur ad perennem singularium tanti praelati promeritorum memoriam a suorum quodaem in devoti animi obsequium delatum. Quinque Ecclesiensis, Typis Joannis Josephi Engel, [1777.]
Faicser 1777 Faicser Francisco: Laudatio funebris excellentissimi illustrissimi ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo miseratione divina Qinque-Ecclesiarum Episopi inclytorum comitatuum de Baranya Tolna et Valpo supremi ac perpetui comitis utriusque sacratissimae caesarae et regio Apostolicae Maiestatis actualis intimi consiliarii dicta a Francisco Faicser collegiatae Ecclesiae sancti Michaelis Archangeli de Catro Ferreo canonico honorario regii et capitalis gymnasii Quinque-Ecclesiensis directore, cumin cathedrali basilica Quinque-Ecclesiensis Triduanae Funeris exequiae finirentur XIII. Kalendas Julias Anno MDCCLXXVII. Typis Johannis Josephi Engel, 1777.
Koller 1812 Koller Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, VII. Tomus. Pest, 1812. 262–270.
PEK TGYO KK Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Klimo Könyvtár
PEL PPL CV Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Canonica Visitatio
PEL PKL PKGYJKV Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Káptalani Levéltár, Káptalani gyűlés jegyzőkönyve
PZ 1777 Pressburger Zeitung. Das 52. Stück. Samstag, den 28. Juni, 1777. – Innländisch und gelehrte Anzeigen. 4–5. [2017.04.04.]

 

Felhasznált irodalom

Borsy 1974 Borsy Károly: Hogyan találtam meg Klimó püspök sírját? = Ifjúsági Híradó, 1974. december.
Borsy 1993 Borsy Károly: Klimo György, In: Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. kötet, Pécs, 1993. 275–291.
Csajághy 1838 Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet. Buda, Egyetemi ny. 1838. 321–343.
Fényes 1974 Fényes Miklós: Pécsi Püspöki Könyvtár 1774–1923. In: Jubileumi évkönyv 1774–1974. Szerk. Fényes Miklós. Pécs, 1974. 7–113.
Jedlicska 1891 Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. II. kötet, Eger, 1891. 315–317, 334.
Kollányi 1900 Kollányi Eerenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900.
Kölesy Vincze 1818 Kölesy Vincze Károly: Nemzeti Plutarkus vagy A’ Magyarország’ ’s vele egyesült tartományok Nevezetes Férfiainak Életirásaik. Pest, 1815. I. kötet, 254–262.
Móró 1996 Móró Mária Anna: Pressburger Zeitung: Belföldi hírek. In: Pécsi Könyv- és Infotár,1. (1996):2. (március 31.) 8–9.
Schmelczer-Pohánka 2012 Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az értelem ilyen intézményekben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A pécsi püspöki könyvtár története, 1774–1945. Pécs, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.)
Szőnyi 1906 Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára – 262 képpel. Pécs, 1906.
T. Papp 2003 T. Papp Zsófia: Agyich István kanonok élete és versei (könyvtári adatok alapján). In: A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24–25.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta – Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből 13.) 201–245.
Vasskó 1934 Vasskó Ilona: A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. Pécs, 1934. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 33.)

Képjegyzék

  • 1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről – Pécsi Püspöki Palota (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából. PEL III.102. Pécs-Belváros, Halottak anyakönyve, II. kötet (1757–1788) (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 3. kép – A Pressburger Zeitung június 28-i száma [2017.04.04.]
  • 4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül – Magángyűjtemény
  • 6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 7. kép -Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.) – PEK TGYO KK
  • 8. kép – Nowotarski István: Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett [2017.04.05.]
A bejegyzést írta: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Kölesy Vincze 1815.
[2] Csajághy 1838..; Koller 1812. 262–270.; Kölesy Vincze 1815.; Jedlicska 1891.
[3] Borsy 1993. 290.
[4] PEL PKL PKGYJKV – Káptalani Gyűlés, 1777. május 3–4.
[5] 1774. január 24-én kelt a végrendelet, amelyet három ízben egészített ki az ordinárius.
[6] Borsy 1993. 290.
[7] Kertiza Máté Ferenc boszniai püspök 1774 és 1806 között.
[8] Országh András címzetes pécsi püspök 1774 és 1780 között.
[9] 1767-től esztergomi kanonok, 1777-ben csanádi prépost. Kollányi 1900. 378.
[10] Nyitraszerdahelyi Szerdahelyi Gábor 1771-től esztergomi kanonok, 1776-tól gróf Batthyány József prímás oldalkanonokja, curzolai címzetes püspök. Kollányi 1900. 381.
[11] Lymburg-Styrum Károly a Hétszemélyes Tábla tagja volt 1767 és 1798 között.
[12] Klimo György 1710. április 10-én született.
[13] Móró 1996. A forrásközlésben a Pressburger Zeitung megjelenési ideje tévesen 1777. május 24-re lett datálva. A helyes dátum: 1777. június 28.
[14] „Georgius Klimo Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Quinque Ecclesiarum Baraniensis Tolniensis Valconensis perpetuus Supremus Comes. Augg. Principibus a Sanctoribus Consiliis Solis meritis ad praecipuam in utraque republica auctoritatem evectus fidei puritate Ecclesiae libertate defensis disciplina in clero instaurata sacri palli et praeferendae crucis praerogativa pro se et successoribus Episcopis a Benedicto PP. XIV. imperata Scientiis excultis prima in Hungaria Bibliotheca publica condita aliisque rebus gestis clarissimus obiit anno MDCCLXXVII. VI. Nonas Maii aetatis LXVIII. Episcopatus XXVI. Sepultus est Quinque-ecclesiensiis ad latus meridionale basilicae S. Petri Principis Apostolorum in sacello contiguo SS. Corpus Christi iuxta cornu epistolae.” Szőnyi 1906. 252–253.
[15] Vasskó 1934. 8.; PEL PPL CV 1829. 17–18. p. Borsy K 1974b.
[16] PEL PPL CV 1829. 17–18. p.
[17] Szőnyi 1906. 253–254.
[18] Mellékesen megjegyezzük, hogy Fényes Miklós az 1974-ben, a püspöki bibliotéka alapításának 200. évfordulója alkalmából kiadott Jubileumi évkönyvben tévesen a sírkő átkerülését a püspöki könyvtár épületébe már 1882-re, a Székesegyház átépítésének időpontjára datálta. Fényes 1974. 23.; Schmelczer-Pohánka 2012. 313–315.
[19] Borsy 1974.
[20] Faicser 1777 = PEK TGYO KK U.III.5/38.; Agyich 1777. = PEK TGYO KK U.III.5/22. Utóbbihoz irodalom: T. Papp 2003.
[21] https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1997_05/?pg=20&layout=s&query=Klimo [2017.04.05.];