1777. május 2.

Tags

, , , , , , , ,

Klimo György pécsi püspök halálának 240. évfordulójára

 

Jelen írásunkkal Klimo György (1710–1777) pécsi püspökre kívánunk emlékezni halálának 240. évfordulója alkalmából: „Szép, ha a’ nagy nemből származott Ifjú, kevélykedvén benne olly tetteket követ el, mellyek Öseire méltók; (…) De épen olly szép, vagy még szebb ’s dicsőbb alacsony ágyból származni, ’s a’ nélkül, hogy sugárt látna a’ pályán, mellyet koszorús Elei lefutottak volna, fellépni arra, ’s nagy elméje, és érdemei által azon úgy ragyogni, hogy a’ csupa hűség helyett; mellyel Hazájának tartozott, érdemeket tegyen oltárára, ’s mind Oltalmazója, és Istápja a’ Honynak, álljon a’ Nagyok között. Illy férfiu volt Klimo György…” [1] E szavakkal méltatta 1815-ben Kölesy Vincze Károly pécsi káptalani uradalmi tiszttartó a Nemzeti Plutarkus című munkájában a nagynevű egyházfőt.

Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

Klimo György élete és tevékenysége, főként a pécsi egyházmegyében eltöltött 26 évének (1751–1777) több állomása (a templomépítés és -renoválás, az oktatási reformok, a hitélet megújítása, a nyilvános könyvtár alapítása, a művészet- és kultúratámogatás, az egyetemalapítási szándék, a város szabad királyi rangra emelése érdekében tett lépései) már meglehetősen ismertek. [2] Írásunkban – most rendhagyóan – kizárólag halálának körülményeit, valamint temetési szertartását helyezzük középpontba.

Klimo korán jelentkező és egyre elhatalmasodó betegsége miatt az 1770-es évektől rendszeresen felkereste a karlsbadi fürdőt, amelynek vize bizonyos ideig hatásosnak tűnt számára. Az 1774-ben átadott könyvtárát is csak tolószékből tudta megtekinteni. 1776 után azonban már ágyhoz kötve vitte tovább lelkiismeretesen egyházmegyéje ügyeit. 1777. március 2-án agyvérzést kapott, végül két hónapos tehetetlen szenvedés után, május 2-án visszaadta lelkét a Mindenhatónak. [3]

Halálának bejelentése után a Káptalan rögtön másnapra összehívta gyűlését, megtárgyalandó a temetés előkészületeit. [4] Klimo püspök végrendeletének [5] 1775. december 14-i függelékében végső nyughelye helyszínéül nem a Székesegyház altemplomában található püspöki sírboltot jelölte meg, hanem a Corpus Christi-kápolnát: „3. Corporis Corpus Christi sepulturam mihi eligo”. Az 1780-as években elkészült epitáfiumából ismert a kápolnán belüli végső nyughely is: „iuxta cornu epistolae”, azaz az oltár melletti leckeolvasó falánál. A május 4-i, második ez ügyben összehívott káptalani gyűlésen kitűzték a szertartás időpontját (június 17–18–19.), azért ilyen későre, mert azon számos egyházi méltóság és országos nagyság is részt kívánt venni. A pontos menetrend véglegesítése érdekében 1777. június 14-ére, előre meghatározták a Káptalan újabb gyűlésének időpontját. Egy héttel Klimo elhunyta után, május 9-én azonban Baranya vármegye gyűlésén az alispán, Hoitsy Mihály aggodalmának adott hangot, hogy a püspök temetetlen holtteste a melegben egészségügyi szempontból veszélyt jelenthet a polgárokra. Ekképpen javaslatot tett a temetés időpontjának előbbre hozására. Végül Csiszár Ignác megyei fizikus javaslatára a koporsót szurokkal vonták be, elejét véve a kellemetlen szagok áradásának. [6]

A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

A Pressburger Zeitung több német nyelvű híradást közölt le hasábjain a nagynevű püspök halálával kapcsolatban: így elsőként az 1777. május 14-i számban írtak Pécs egyházfőjének, Baranya és Tolna megye főispánjának, Klimo Györgynek haláláról, úgy kommentálva az „eseményt”, hogy mindazok, akik ismerték, nagy fájdalommal fogadták a gyászos hírt. Május 28-án a megüresedett baranyai és tolnai főispáni szék betöltéséről közöltek rövid beszámolót. Az uralkodónő, Mária Terézia (1740–1780) Baranya vármegye élére gróf Festetics Pált (1722–1782) nevezte ki, Tolna megye irányítási feladataival pedig gróf Apponyi Györgyöt bízta meg.

A következő részletes – egyben utolsó – beszámoló már a pécsi püspök temetési ceremóniájáról szólt az 1777. június 28-i számban. A páratlanul részletes beszámoló értékét növeli, hogy jelen ismereteink szerint ez az egyetlen olyan forrásunk, amelyből a könyvtáralapító püspök temetési szertartását megismerhetjük.

A ceremónia – az előzetes káptalani döntés értelmében – 1777. június 17. és 19. között zajlott le: az első napon magyar, a másodikon horvát, az utolsó napon pedig latin és német nyelven. Az újság közölte a ravatal előtt álló négy piramis latin szövegét is. Az egyházi és a politikai élet nevesebb személyei is részt vettek a szertartáson. A neves püspök ravatala előtt négy piramis állt: az első az egyházügyi intézkedéseit, a második tudománypártolását, a harmadik pécsi működésének vívmányait, az utolsó pedig politikai munkásságát méltatta.

A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

3. kép – A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

Az alábbiakban közölnénk a Pressburger Zeitung ezen száma teljes szövegének magyar fordítását:

„A megboldogult pécsi püspök úr elhalálozásáról már annakidején hírt adtunk, most beszámolunk örök nyugalomra helyezéséről, melynek szertartása három egymást követő napon, nagy ünnepélyességgel zajlott. Az első napon, 17-én Kertiza boszniai püspök úr [7] celebrálta, négy püspökkel együtt, és magyarul mondott búcsúztató beszédet. A diakovári állt a ravatal fejénél, a legöregebb címzetes püspök Szlatarics a jobbján, Ország címzetes püspök úr [8] a balján, a ravatal lábánál pedig baloldalt fent a harmadik, Nagy úr [9], jobboldalt lent a negyedik, Szerdahelyi úr [10]. 18-án következett a második prédikáció, horvát nyelven, és a requiemet Szlatarics úr énekelte. 19-én latin és német prédikációk hangzottak el, a requiemet Nagy címzetes püspök úr, a misét pedig Szerdahelyi címzetes püspök úr énekelte. Az egész szertartáson sok idegen vett részt. A mágnások közül Styrum gróf, a Hétszemélyes Tábla tagja [11], sok nemes, és nagyon sok lelkész. A ravatal díszítése pompás volt, és négy piramis állt, a következő [latin] feliratokkal:

Az ELSŐN: Klimo György, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből pécsi püspök, Baranya és Tolna vármegyék örökös főispánja, felséges fejedelmeink tanácsosa, alacsony sorban született 1710. április idusán [12], az egyházi rend fokozatain a püspökségig emelkedett, itt hivatalát úgy látta el, hogy elődeinek dicsőségét elérte és felülmúlta, egyházmegyéje számára elsőként az érseki palliumot és a kereszt előlvitelének a püspökök közt ritka jogát XIV. Benedek pápától elnyerte, és utódainak továbbadta. Az evangéliumi erkölcsök megítélésének tisztaságát őrizte és megerősítette. Példaként szolgált az egész magyar egyháznak.

A MÁSODIKON: A pécsi püspöki szék kezdeteit, a püspökök sorát, cselekedeteit a vatikáni oklevelekből és más forrásokból nagy költségen összegyűjttette, és a világi javakat múlandónak tartva, a tudományt becsülte, és mindenekben előmozdította, az írókat minden módon támogatta, felállította a legtudósabb könyvtárat, és a nyilvánosság használatára bocsátotta, a tudományok forrását így mindenkinek hozzáférhetővé tette, Galícia és Lodoméria a Magyar Szent Korona alá tartozásának bizonyításához szükséges könyveket, melyek Bécsben hiányoztak, sajátjai közül Pécsről elküldött, így nem csak a tudományok, hanem az ország érdekeit is szolgálta.

A HARMADIKON: Jeles templomokat, alkalmatos plébánia-házakat építtetett, a püspöki palotát megbővíttette, átépíttette, ékesítette, oly módon, ahogy egyetlen elődje sem tette, sok szentcélú alapítványt tett,többet végrendeletében létesített, papjait megbecsülte, felvirágoztatta, az egyházi fegyelem tisztaságát lelkiismeretesen és erősen oltalmazta, midőn gyengeséget tapasztalt, papjai szívét Isten házának falai közé visszavezette, és a megbocsátásra vágyót nem kevély és szigorú, hanem kegyes, és a megtérés örvendetes módon vezérlő szavakkal oktatta, saját példamutatásával megerősítette, a szegényeknek menedéket nyújtott, és atyjuk helyett atyjuk volt.

A NEGYEDIKEN: A fejedelmek kegyeiben mindenkor az elsők között volt, a koronát túlbuzgóság nélkül, minden tudományával méltósággal szolgálta mind a sírig, a legigazságosabb szenátor, a legbölcsebb tanácsos, megvesztegethetetlen bíró, a legtudósabb államférfi volt, kitől minden fényűzés és kevélység teljesen idegen, aki felülemelkedve születése korlátain, Isten kegyelméből püspökként került a történelem lapjaira, a hétköznapi bajokban és a legkínzóbb betegségben is türelmes, erős, igaz keresztény hite szilárdságában kitartott. Meghalt 1777. május 2-án püspökségének 26., életének 68. esztendejében.” (Móró Mária Anna fordítása) [13]

Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

Noha Klimo György kérte, hogy a Corpus Christi-kápolnába, jeltelen sírba helyezték örök nyugalomra földi porhüvelyét, utódai mindenképpen emléket kívántak állítani neki. Ekképpen gróf Esterházy Pál László püspök (1780–1799) az 1780-as években 100 forint költségen összetartozó domborművet és epitáfiumot készíttetett egy eldarabolt régi római márványszarkofágból Giuseppe Antonio Sartori dél-tiroli szobrászművésszel, amelyet a Corpus Christi-kápolnába, a sírhely fölé tettek.

Szőnyi Ottó a Pécsi Püspöki Kőtár című munkájában a síremléknek megtaláljuk a részletes leírását is, 775-ös szám alatt. A kékesfehér márvány két részből áll. Az alsó része 100 x 55,5 cm nagyságú, a felső, szöveges része pedig 175 cm magas és 89,5 cm széles. Az alsót lapos keret öleli körbe, a belső mezőben pedig a püspök címere található: „A foszladékkal körülvett pajzsot balról jobbra harántosan eső szalag metszi, ezen egy nyilvessző. (…) A pajzs felett lánczocskán függő kereszttel diszitett rostélyos és szárnyas sisak van, e felett egy csillag. Az egészet fedi a 12 bojtos püspöki kalap. Balról az érseki kereszt, jobbról a pásztorbot (pedum) áll ki a pajzs alól, melyet alul az érseki pallium övez.” A felső traktusban található a síremlék felirata. A lapból még egy lap emelkedik ki, az alsó felén két vízcseppes görög párkánnyal. A felső részben a végein gömböcskével díszített keresztet övező babérfüzér van befonva, az utóbbi már a klasszicizáló irányvonal behatását mutatja. Feliratának magyar nyelvű fordítása a következő: „Klimó György, Isten és az Apostoli Szék kegyelméből pécsi püspök, Baranya, Tolna és Valkó megyék örökös főispánja, fejedelmek egyházi tanácsadója, egyedüli érdemeinél fogva emelkedett mindkét államban (egyházi, világi) kiváló tekintélyre. Miután a hit tisztaságát és az egyház szabadságát megvédte, papságában a fegyelmet megalapitotta, a pallium (érseki palást) és a keresztvitel kiváltságát megszerezte, a tudományokat művelte, Magyarországon az első nyilvános könyvtárat felállitotta és más jeles dolgokat művelt, meghalt az 1777. év május 2-án, élete 68. püspöksége 26. évében. Eltemettetett Pécsett a Sz. Péter apostolfejedelemről nevezett bazilika déli oldalán, az odaépitett Corpus Christi-kápolnában a leczke-oldalon.” (Szőnyi Ottó fordítása) [14]

Felette (776-os számmal leírva) volt a könyvtáralapító püspök mellképe, amely szerves részét képezte az epitáfiumnak. A püspök kissé balra fordulva tekint, mellén reverenda, püspöki kereszt és az általa megszerzett érseki pallium. [15] Borsy Károly Fényes Miklóssal egyetértésben megállapította, hogy a felirat megfogalmazása alapján nem lehet a követ síremlékként definiálni, hiszen a szövegéből hiányzik az „itt nyugszik” kifejezés, és nyelvezete sem utal erre. E szerint úgy vélték, hogy az síremléket nem kimondottan a sírhoz szánták, annak felállítására bárhol lehetőség nyílhatott volna.

Az 1829-es Canonica Visitatio Corpus Christi-kápolna leírásából tudjuk, hogy hajdan a mellszobrot a síremlék fölött két géniusz tartotta, akiknek egyike a kép felé egy tükröt tartott. [16] Ebben a kápolnában számos püspököt és kanonokot temettek el. Király József püspök (1807–1825) idejében a Székesegyház Pollack-Bruck-féle átépítéskor (1805–1831) a kápolna padozatát, mint betelt sírhelyet kelheimi kőlapokkal fedték be, így az itt levők sírhelyeket nem bolygatták meg. 1882-ben, a Székesegyház átépítésekor 21 sírt bontottak meg a templom hajójában, és a halottakat faládikában a káptalani sírbolt csontkamráiban helyezték el: nem lehetett tudni, hogy Klimo és Esterházy püspökök koporsóját is elmozdították-e. A mellszobrot és a síremléket azonban a Szent Imre-kápolnába, majd ideiglenes a raktárhelyiségek egyikébe tették. Innen került át 1899-ben a Szepesy-féle könyvtárépületben (Szepesy Ignác utca 3.) a Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) által felállított Lapidáriumba, a folyosó északi ajtaja mellé, valamint az északi szobába. [17] Végleges helyét 1924-ben – a Püspöki Kőtár kiköltözése után – a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában, a hajdani nyilvános püspöki bibliotékába vezető lépcsőház fordulójában nyerte el. [18]

A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

Borsy Károly végül az 1974-es Ifjúsági Híradóban írott tanulmányában bebizonyította, hogy a neves kultúrapártoló püspök még mindig a délnyugati kápolnában nyugszik, így az 1882–1891-es átépítés után sírja visszakerült az eredeti helyére. 1977-ben a Pécsi Egyházmegyei Hatóság egy szép kivitelű szürke márványtáblát készíttetett a Corpus Christi-kápolnába: „Klimó György püspök, a könyv, a zene, az építészet nagylelkű pártfogója 1710–1777. A tábla egy ismételt rekonstrukció során elkerült a sírhely fölül, és ma a kápolna északi, főhajóba átjáró ajtó bal oldalán található. [19]

Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

A korban szokás volt még az elhunyt egyházfők gyászénekekkel való elbúcsúztatása. A Káptalan megrendelésére írta meg Faicser Ferenc a Laudatio funebris, Agyich István költő-kanonok pedig Funebre carmen… kezdetű munkáját, amelyek a Klimo püspök által támogatott Engel János József-féle nyomdából kerültek ki 1777-ben. [20]

7. kép - Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

7. kép – Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

Klimo György tiszteletére 1977. május 2-án még egy emléktáblát helyeztek el a püspöki lakosztály kapuja mellett, amelyet Nowotarski István készített. [21]

Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

8. kép – Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

Források, rövidítések

Agyich 1777 [Agyich István]: Funebre carmen piis manibus olim excellentissimi, illustrissimi, ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo episcopi Quinque Ecclesiensis, comitatuum de Baranya, Tolna, et Valpo supremi, et perpetui comitis, Sacrae Caesareo-Regiae, et Apostolicae Majestatis actualis intimi status consularii dum solemnes ejus exequie die 17. mensis Junii anni 1777 in Cathedrali Ecclesia Quinque Ecclesiensi peragentur ad perennem singularium tanti praelati promeritorum memoriam a suorum quodaem in devoti animi obsequium delatum. Quinque Ecclesiensis, Typis Joannis Josephi Engel, [1777.]
Faicser 1777 Faicser Francisco: Laudatio funebris excellentissimi illustrissimi ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo miseratione divina Qinque-Ecclesiarum Episopi inclytorum comitatuum de Baranya Tolna et Valpo supremi ac perpetui comitis utriusque sacratissimae caesarae et regio Apostolicae Maiestatis actualis intimi consiliarii dicta a Francisco Faicser collegiatae Ecclesiae sancti Michaelis Archangeli de Catro Ferreo canonico honorario regii et capitalis gymnasii Quinque-Ecclesiensis directore, cumin cathedrali basilica Quinque-Ecclesiensis Triduanae Funeris exequiae finirentur XIII. Kalendas Julias Anno MDCCLXXVII. Typis Johannis Josephi Engel, 1777.
Koller 1812 Koller Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, VII. Tomus. Pest, 1812. 262–270.
PEK TGYO KK Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Klimo Könyvtár
PEL PPL CV Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Canonica Visitatio
PEL PKL PKGYJKV Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Káptalani Levéltár, Káptalani gyűlés jegyzőkönyve
PZ 1777 Pressburger Zeitung. Das 52. Stück. Samstag, den 28. Juni, 1777. – Innländisch und gelehrte Anzeigen. 4–5. [2017.04.04.]

 

Felhasznált irodalom

Borsy 1974 Borsy Károly: Hogyan találtam meg Klimó püspök sírját? = Ifjúsági Híradó, 1974. december.
Borsy 1993 Borsy Károly: Klimo György, In: Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. kötet, Pécs, 1993. 275–291.
Csajághy 1838 Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet. Buda, Egyetemi ny. 1838. 321–343.
Fényes 1974 Fényes Miklós: Pécsi Püspöki Könyvtár 1774–1923. In: Jubileumi évkönyv 1774–1974. Szerk. Fényes Miklós. Pécs, 1974. 7–113.
Jedlicska 1891 Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. II. kötet, Eger, 1891. 315–317, 334.
Kollányi 1900 Kollányi Eerenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900.
Kölesy Vincze 1818 Kölesy Vincze Károly: Nemzeti Plutarkus vagy A’ Magyarország’ ’s vele egyesült tartományok Nevezetes Férfiainak Életirásaik. Pest, 1815. I. kötet, 254–262.
Móró 1996 Móró Mária Anna: Pressburger Zeitung: Belföldi hírek. In: Pécsi Könyv- és Infotár,1. (1996):2. (március 31.) 8–9.
Schmelczer-Pohánka 2012 Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az értelem ilyen intézményekben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A pécsi püspöki könyvtár története, 1774–1945. Pécs, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.)
Szőnyi 1906 Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára – 262 képpel. Pécs, 1906.
T. Papp 2003 T. Papp Zsófia: Agyich István kanonok élete és versei (könyvtári adatok alapján). In: A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24–25.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta – Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből 13.) 201–245.
Vasskó 1934 Vasskó Ilona: A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. Pécs, 1934. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 33.)

Képjegyzék

  • 1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről – Pécsi Püspöki Palota (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából. PEL III.102. Pécs-Belváros, Halottak anyakönyve, II. kötet (1757–1788) (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 3. kép – A Pressburger Zeitung június 28-i száma [2017.04.04.]
  • 4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül – Magángyűjtemény
  • 6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 7. kép -Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.) – PEK TGYO KK
  • 8. kép – Nowotarski István: Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett [2017.04.05.]
A bejegyzést írta: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Kölesy Vincze 1815.
[2] Csajághy 1838..; Koller 1812. 262–270.; Kölesy Vincze 1815.; Jedlicska 1891.
[3] Borsy 1993. 290.
[4] PEL PKL PKGYJKV – Káptalani Gyűlés, 1777. május 3–4.
[5] 1774. január 24-én kelt a végrendelet, amelyet három ízben egészített ki az ordinárius.
[6] Borsy 1993. 290.
[7] Kertiza Máté Ferenc boszniai püspök 1774 és 1806 között.
[8] Országh András címzetes pécsi püspök 1774 és 1780 között.
[9] 1767-től esztergomi kanonok, 1777-ben csanádi prépost. Kollányi 1900. 378.
[10] Nyitraszerdahelyi Szerdahelyi Gábor 1771-től esztergomi kanonok, 1776-tól gróf Batthyány József prímás oldalkanonokja, curzolai címzetes püspök. Kollányi 1900. 381.
[11] Lymburg-Styrum Károly a Hétszemélyes Tábla tagja volt 1767 és 1798 között.
[12] Klimo György 1710. április 10-én született.
[13] Móró 1996. A forrásközlésben a Pressburger Zeitung megjelenési ideje tévesen 1777. május 24-re lett datálva. A helyes dátum: 1777. június 28.
[14] „Georgius Klimo Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Quinque Ecclesiarum Baraniensis Tolniensis Valconensis perpetuus Supremus Comes. Augg. Principibus a Sanctoribus Consiliis Solis meritis ad praecipuam in utraque republica auctoritatem evectus fidei puritate Ecclesiae libertate defensis disciplina in clero instaurata sacri palli et praeferendae crucis praerogativa pro se et successoribus Episcopis a Benedicto PP. XIV. imperata Scientiis excultis prima in Hungaria Bibliotheca publica condita aliisque rebus gestis clarissimus obiit anno MDCCLXXVII. VI. Nonas Maii aetatis LXVIII. Episcopatus XXVI. Sepultus est Quinque-ecclesiensiis ad latus meridionale basilicae S. Petri Principis Apostolorum in sacello contiguo SS. Corpus Christi iuxta cornu epistolae.” Szőnyi 1906. 252–253.
[15] Vasskó 1934. 8.; PEL PPL CV 1829. 17–18. p. Borsy K 1974b.
[16] PEL PPL CV 1829. 17–18. p.
[17] Szőnyi 1906. 253–254.
[18] Mellékesen megjegyezzük, hogy Fényes Miklós az 1974-ben, a püspöki bibliotéka alapításának 200. évfordulója alkalmából kiadott Jubileumi évkönyvben tévesen a sírkő átkerülését a püspöki könyvtár épületébe már 1882-re, a Székesegyház átépítésének időpontjára datálta. Fényes 1974. 23.; Schmelczer-Pohánka 2012. 313–315.
[19] Borsy 1974.
[20] Faicser 1777 = PEK TGYO KK U.III.5/38.; Agyich 1777. = PEK TGYO KK U.III.5/22. Utóbbihoz irodalom: T. Papp 2003.
[21] https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1997_05/?pg=20&layout=s&query=Klimo [2017.04.05.];

Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön

Tags

, , , , , , , , ,

A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje [1]

 

Jelen írásunkkal a 120 éve, 1897. április 8-án, Budapesten tragikus balesetben [2] elhunyt Leőwey Klárára [3] emlékezünk. A nagy múltra visszatekintő pécsi középiskolák számos olyan történeti értéket őriznek falaik között, amelyek hosszabb-rövidebb időre a feledés homályába merültek, vagy csak az iskola belső életében maradnak ismertek. Ilyen ereklye a Leőwey Klára Gimnáziumban a névadó kufsteini fogsága alatt, 1853. október 16-án egy lepedődarabra írott verse, A két testvér börtön is.

Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról

Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról

A lepedővers a gimnázium névadójának életéről és munkásságáról összeállított, 1954. május 25-én megnyitott kiállításra került Pécsre, amelyet az iskola akkori igazgatója, Dr. Görcs László rendezett. A munkálatokban Bizse Jánosné Zs. Kovács Diana tanárnő [4] és osztályának tanulói is közreműködtek. [5]

A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén

A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén

Ebből az alkalomból kapta meg az intézmény 1954. május 23-án „állandó használatra” az Országos Levéltártól, a kufsteini várbörtönben, Leőwey Klára által lepedődarabra írt, kéziratos verset, A két testvér börtönt.

A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán

A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán

1955. április 2-án, a “felszabadulás” 10. évfordulóján az iskola első emeletén leplezték le Palkovics Lajos szobrászművész pirogránit Leőwey Klára-szobrát. [6] Ennek keretében megrendezett avatóműsoron hangzott el elsőként az iskola falain belül a vers. [7]

A kufsteini vár 1850-ben

A kufsteini vár 1850-ben

A vers keletkezésének körülményei, avagy a kufsteini fogság

Leőwey Klára 1846-ban került Pestre, ott vette maga mellé segítőként – Karancs Teréz javaslatára – gróf Teleki Blanka saját alapítású leánynevelő intézetébe. Mindketten messzemenőkig rokonszenveztek a magyar nemzeti törekvésekkel, közös munkájuk és azonos gondolkodásmódjuk barátságukat is elmélyítette. Nevelőintézetük 1848-ig, a szabadságharc kezdetéig folytathatta működését: ekkor a lányokat hazaküldték, a tanárok pedig bevonultak (sebesültekről gondoskodtak). [8] Mivel az osztrák kormány szemében Teleki Blanka és Leőwey Klára, valamint diákjaik az 1848-as forradalom aktív résztvevői voltak, így a szabadságharc elbukása után egyértelmű volt, hogy a büntetésüket nem kerülhetik el. Teleki Blankát 1851. május 13-án, Leőwey Klárát pedig 1851. július 12-én fogták el, majd Pestre, az Újépületbe (Neugebäude), egy ablaktalan börtönbe vitték őket. Gyanúsított volt még Teleki Blanka szobalánya, a 17 éves Bernwallner Erzsébet is. [9]

Az Újépület (Neugebäude) épülete

Az Újépület (Neugebäude) épülete

Hosszan elhúzódó perükben végül két évvel később, 1853. június 30-án született meg a döntés, amelynek sommája a következő volt: az egész szabadságharc voltaképpen a Teleki-féle intézetből indult ki. A halálos ítélet ugyan elmaradt, így végül Telekire „csak” tíz, Leőweyre öt év várfogságot szabtak ki, amelynek helyszínéül a kufsteini várat jelölték meg. Kegyelmet nem kértek. Teleki Blanka a rászabott börtönbüntetést az alábbi szavakkal fogadta: „Nevezetes hely! Kazinczy és Wesselényi szellemei fognak körüllengeni!” [10] A bírói döntés szerint a fő bűnük az volt, hogy intézetükben a leányokat forradalmi elvek szerint nevelték, lázító tartalmú képeket és könyveket terjesztettek, a magyar forradalmi férfiak életrajzainak kéziratát kiadásra előkészítették, forradalmi nyomtatványok kiadását támogatták, szökevényeket rejtegettek, továbbá „egyletet alakítottak politikailag kártékony könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására és olcsó kiadásokban terjesztésére”, végül még törvénytelen pénzjegyeket is találtak náluk. [11]

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Az ítélet kihirdetése után még egy hónapot az Újépületben töltött együtt Teleki és Leőwey. Július 20-án vitték a rabnőket Bécsbe, majd onnan vonattal Linzbe a végállomásra, a kufsteini várbörtönbe pedig már postakocsi szállította őket. Július 25-ére érkeztek meg, börtönük helyszíne, a „Császártorony” lett, amely akkortájt a Monarchia legszigorúbb fogdájának számított.

Kufstein vára (Teleki Blanka rajza)

Kufstein vára (Teleki Blanka rajza)

A cellákhoz mintegy 700 lépcső vezetett fel, a két nő számára fenntartott szobácskákat Leőwey szimbolikusan „két kőkoporsónak” és „élő sírnak” nevezte versében. A 3. számú cella Teleki Blankáé, a 4. számú Leőwey Kláráé volt, amelyeknek közös ajtaja volt, a hármast csak a négyesből lehetett szellőztetni. [12]

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A sötét szobák ridegségét egyedül a közös pitvar enyhítette, így Blanka és Klára napközben itt találkozhatott, beszélgethetett egymással. [13]

A börtönkörülményeik azonban nagyban függtek az aktuálisan kinevezett várparancsnok személyétől: így volt időszak, amikor viszonylag emberséges körülmények között telhettek napjaik, de kegyetlen embert próbáló hónapjaik is voltak. Az első két hónapban Josef Nehiba nyugalmazott, magyar származású ezredes, várparancsnok [14] női mivoltukra való tekintettel enyhített a raboskodásuk körülményein: engedélyezte számukra az író- és rajzeszközök használatát, valamint azt, hogy saját költségükön kiegészíthessék az igencsak szegényes rabkosztot. A bezártság enyhítésére, és maguk „szórakoztatására” a rabságban oltárterítőt hímeztek, amelyhez az alapanyagot maga Nehiba hozta. Továbbá a parancsnok naponta két óra sétát engedélyezett a rabnőknek a várudvar József terén. [15] Nehiba a könyvolvasástól sem tiltotta el a két rabnőt. Kedvenc olvasmányuk a grófnő rokona, Teleki József által írott Hunyadiak kora Magyarországon [16] volt. A könyv cselekménye hangos olvasással elevenedett meg a csupasz kőfalak között Teleki Blanka és Leőwey Klára tolmácsolásában. [17]

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja

Ám Nehiba korai halála után 1853. szeptember 28-án, az új parancsnok kinevezéséig, ideiglenesen Gottlieb Kempf (Kämpf) „helyi alkalmazású” százados [18] került a várbörtön élére. Ő kegyetlenkedései révén kívánt megfelelni az elvárásoknak, továbbá ettől remélte a ranglétrán való feljebbjutását, a kufsteini várparancsnoki kinevezését. Ettől kezdve a Nehiba által nyújtott engedmények megszűntek. A szabályzat szerint a rabok saját ágyneműjük helyett, csak állami szalmabálákon hajthatták álomra fejüket, és kizárólag rabkosztot kaphattak. A parancsnok csak 10 krajcárt hagyott náluk, női cseléd nem szolgálhatta őket, csak egy láncos rab. Egyúttal elkobozták könyveiket, író- és rajzeszközeiket, valamint megtiltották nekik a kézimunkázást is. Kempf legkegyetlenebb döntésével, a külvilággal való utolsó kapcsolatot, a szabad levegőn való sétálás lehetőségét is megvonta tőlük. Végül külön cellába csukatta Telekit és Leőweyt, hogy ekképpen végleg megtörje őket. A két nő hihetetlen erős személyisége azonban életben maradásuk záloga lett. Végül az ideiglenes parancsnok az ágyneműket mégis csak meghagyta nekik, továbbá Leőwey Klára érvelésére – miszerint Teleki Blanka szobája csak az övéből szellőztethető, és ennek hiányában meghalhat, noha nem ítélték halálra – az ideiglenes parancsnok a külön cellába zárás parancsát is feloldotta.

A kegyetlen bánásmódot a rabnők sokáig nem tudták volna elviselni, és életüket is annak köszönhették, hogy kinevezték a vár véglegesített parancsnokát. Kempfet gróf Joseph Mercandin alezredes [19] váltotta a szolgálatban 1853 végén, aki ismét úrinőkét bánt a foglyokkal. Mercandin Kufsteinbe érkezése előtt Bécsben ígéretet tett a Teleki családnak (Brunszkvik Ferencnének), hogy mindent el fog követni a két nő emberséges börtönkörülményeiért. Sőt tudjuk, hogy az ott raboskodó férfiak a saját körülményeik jobbá fordulása helyett folyamatosan kérték az új parancsnokot, hogy először a két rabnő életét könnyítsék meg. Mercandintól ismét több engedményt kaptak, de a Nehiba időszak lojalitása már nem tért vissza. [20] Például Teleki Blanka rajza alapján (jobb alsó sarok) tudjuk, hogy az ismét engedélyezett séták alatt szuronyos katonák kísérték őket.

A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza)

A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza)

Több mint egy év után – orvosi tanácsra – Blanka és Klára az alsó kaszárnyában kapott új helyet, amely igencsak rossz állapotban volt, így Teleki saját költségén lakhatóvá tetette. [21]

Két kanárimadár volt még, amely örömet lopott a két rabnő mindennapjaiba. Ezeket valószínűleg a Kempf-éra, valamint a vers keletkezése után kaphatták meg, mert a versében a börtönkörülmények részletes leírásában Leőwey Klára nem tett róluk említést. Az egyik maradat rabtársuk, Csiky Sándor egri képviselő [22] adta ajándékba: ennek a Bibi nevet adták. A másikat Josipovich Antal turmezei gróf vitte nekik: ezt pedig Fiúcskának becézték. Teleki Blanka rajzfüzetében képet is készített róluk. [23]

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

Ismét kaptak papírt és íróeszközöket. Rajzoltak, hímeztek, faragtak és új foglalatosságként főztek is. [24]

A börtönből végül Leőwey Klára 1856. július 11-én szabadult. [25] Mikor megtudta, hogy Teleki Blankának még maradnia kell, kérvényt nyújtott be, hogy társalkodónőként a grófnő mellett maradhasson: noha ez további öt év raboskodást jelentett volna. Kérvényét azonban elutasították. Teleki Blanka végül csak egy évvel utána, 1857. május 13-án, meglehetősen megromlott egészségi állapotban hagyhatta el a börtönt. [26]

A vers

Leőwey Klára a kufsteini várbörtönben írta meg 1853. október 16-án egyetlen versét a Két testvér börtönt, amelyet elsőként a Kecskemét című hetilap 1891. szeptember 27-i számában közöltek le. [27]

A verssel 1915-ben Kacziány Géza író-műfordító, középiskolai tanár az 1848/49-es szabadságharc, a vértanúk történetének kutatása kapcsán ismerkedhetett meg az Országos Levéltárban, és egy rövid értekezés mellett átiratot is készített róla. [28] Kacziány átirata ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lelhető fel.

Az eredeti dokumentum és az átirat alapján a betűhű versszöveg a következő:

A két testvér börtön [29]

Kufstein várnak van egy hires tornya,
Mely messze sugárzik a völgyben.
De fénye nem áraszt boldogságot
Hanem mély bánatot a szivben.

Nevezik e borzasztó nagy fészket
Jellemzőleg: Császár toronynak,
Hisz ilyet csak császár gondolhat ki
A jó honfiakat kinzólag.

A történészek komoly muzsája
Busan emlékezik felőle,
S a nép ajkán fennmaradt ősmonda
Nehéz könnyeket csal a szembe.

A szabadságért kuzdő [30] bajnokok,
Elfogatva századok előtt,
Büszkén hordták a zsarnok lánczait,
Évekig e zord falak között.

Itt szenvédtek ezernyolczszáz hatban,
És azelőtt sokkal, s azután,
Kik az önkény zsarnok hatalmának,
Nem hódoltak meg soha gyáván.

S az eltiprott dicső lengyel nemzet
Szabadságért küzdő fiait,
Harmincz egyben ide hurczolták el
Mint hazájuk szent martyrait.

S kinek a vad muszkának ágyuja
Öldöklő tüzes golyóival
Nem árthatott a véres harczmezőn
Számtalan megtámadásival.

Azoknak e rémes falak között,
Ezer lassu kinokkal küzdve,
Kellett nemes éltöket veszteni
Az osztrák vészes börtönökbe.

Itt töltött el hét nagy, hosszu évet,
A hős lelkü iró Kazinczi,
És több szilárd honfi kik valának
Az elszánt Martinovics társi.

Magas torony ez és majd felnyúlik
A felhő torlaszok közibe,
S’ mig tetejébe juthatsz alólrúl,
Kell lépned vagy 700 lépcsőre.

S e lépcsők oly nedvesek, sötétek
S ridegek, mint utja sirboltnak,
Nem hiában! mert zsarnok kénye,
Tartja várait élő sirnak.

S ha vészes légü lépcsőzeten,
Nagy sokan nehezen felérsz,
A torony legfelsőbb emeletén
Egy rémes sötét csarnokba lépsz.

Közepén egy roppant vastag oszlop,
Tartja a tömör boltozatot,
S körül a mély csarnok szürkés falán,
Látsz mindenütt nehéz vasajtót.

Egyik szögletben halomra vetve,
Áll több, mázsás sulyó kőgolyó,
Melyet hajdan a rabnak lábához,
Lánczczal fűzve tett a vad kinzó! –

Siri csend van e rémes folyosón,
Mintha lépnél haltak honába,
Csak az őrök bús komor lépése
Emlékeztet még a világra.

S a nehéz lakatos ajtók közül
Foglár felnyit egyet számodra.
S egy kis sötét előzugba lépel,
Melybe nyilik két lyuk ajtaja.

Parányi e két szük bolt ablaka,
S az is alant áll szint a földön,
Háromszoros vas rostély vonja be,
Hogy a napsugár át ne törjön.

E két testvér börtön lett tanyája
A két lelkes magyar rabnőnek,
Ilyen lakkal látta el a császár,
Mit mondhatnál inkább ketrecznek.

És miért zárták ide a nőket?
Mert hőn szerették hazájukat,
S meg nem hajolának hódolattal,
A vértszomjazó hadibirónak.

És mert lelköket meg nem törheté,
Azért dühöngő bosszujába,
Elitélte, hogy hosszas kinzásal
Bezárhassa Kufstein várába.

—————————————–[31]

De a két hon leánynak szellemét
Ez itélet nem sulytotta le,
És derülten, mint máglyára martyr,
Ment rendeltetése helyére.

A sötétlő börtön ridegsége
Le nem sulytá lelköknek röptét,
Mert képzetök e zord falak között,
Nagy honfiknak látá szellemét.

Szomszédjában e testvér börtönnek
Volt fogoly az elmult századba,
A szabadság mellett hőn szónokló
Vesselényi Ferencznek atyja. –

És a mult nagyszerü emlékei,
Feledtetik a rideg jelent.
S mondják: „A zsarnok megtisztelt minket,
„Hogy hon mártyrok közé emelt’” –

Itt elzárva nemcsak a nagy világ,
Hanem még a rabtársaktól is,
Fogláron küll  mással nem szolhatnak,
És ennek a lelke oly hamis. –

De azért ők perczig sem csüggedtek,
S tőlük a foglár panaszt nem hall,
Nemes büszkeségök nem türhetné,
Hogy rájok nézzen gyuny-szánással.

Csak magok közt szolnak szép honukról,
S gyakran mereng rajta képzetök,
Melynek multján, s egykor szebb jövőjén,
Függ mindig hon leányi lelkök. –

A jelennek nagyszerü mozgalmi
Előttük egészen elzárva,
Mert a zsarnok fél ne hogy megtudják,
Miként közeleg végórája! –

De a rabnők sejtik, hogy e félés
Annak már csalhatatlan jele,
Hogy a kényurra közelrül fúhat
Az őt tipró szabadság szele! –

Olvassák magas lelkesedéssel
A dicső „Hunyadiak korát”
És sugárzik lelkök örömökben,
Látván Magyarhon fény korszakát.

De a zsarnok mintha megsejtené,
Hogy e szigoru elzárt fogság,
Még nem törte meg a rabnők lelkét,
És fő a fejében uj gonoszság.

S im kardcsörgés, és lakat nyikorgás,
Rázza fel a multak álmainál,
S a várparancsnok jő rendelettel
És vele két hiuz foglár.

Felolvassa a bécsi parancsot,
Melynek szép tartalma igy hangzik:
Miként e két hölgyre nézve látják,
Még nem elég szigor létezik!!

Azért meghagyatik szigoruan
Az itteni várparancsnoknak,
Miként ezen rabnőknek ezután,
Más rendelet szerint bánjanak.

S mit eltörölt még 49 ben,
S azóta senkinél nem használt,
A 806-diki vad rendszert,
E nőkre először teszi át.

Miszerint eltiltva papír és könyv,
S a fris levegőnek szivása,
Sőt még többet elküldni se szabad,
Mint a rab fukar napi zsoldja.

S a négy száz évvel ez előtt történt,
Hunyadiak ismert korszakát,
Kiragadják a rabnők keziből,
Mint valami tiltott portékát. –

És feldulnak mindent vador módra,
S rablókként elvisznek magokkal,
Minden könyvet, hogy ha iratott is,
Még ez előtt egy pár századdal. –

Fösztva[32] lön a két üldözött rabné,
Kedves szellemi kincseitől,
Ugy álltak mint kert csipős dér után,
Ráfuván a szél éjszak felől.

De nem bánat fogta el lelköket,
Hanem egy mélységes szent harag,
Hogy a jogtalan gaz bánás módot,
Vissza torolni most nem szabad.

De az igazság napjának fénye,
Sugárzott ujra hő kebelökben,
S onnan vigasz szózat emelkedék:
„Ez még egy szer bosszulva leszen!” –

A két testvér börtön üregében,
Pusztán álltak a ki rablott nők,
De ám csak külső volt a vad rablás,
Megmaradt hőn érző kebelök. –

S a testvér börtön rideg falait,
Földerité rokon érzelem.
S hogy szép honunk egy kor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem!

Kufstein, okt. 16. 1853.
L. Kl.

Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza)

Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza)

Kaczány Géza 1915-ben javasolta, hogy a lepedőverset a két rabnő emlékére arany keretben a Nemzeti Múzeum olvasótermében rakják ki, ám gyanítjuk, hogy ez a világháború viharaiban nem történt meg. [33]

A lepedődarab fényképét első ízben a Magyar Századok sorozatban 1963-ban megjelenő Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára című kötetben közölték, ahol a pécsi gimnáziumi őrző helyét is feltüntették. [34]

A megírás körülményei a következő események voltak: 1853. szeptember 21-én Nehiba várparancsnok elhunyt, majd egy héttel később (szeptember 28.) Kempf kapitány váltotta, aki mikor látta, hogy a két nőt nem az ítélet szerinti szabályok alapján tartották fogva, szigorításokat rendelt el Mivel papírt és írószerszámot nem kaphattak, így Leőwey Klára a lepedőjére írta a 43 versszakaszból álló költeményét, hiszen az ágyneműjüket végül a szabályok ellenére Kempf meghagyta nekik. Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében is megjelenik a lepedőre írott vers, és a szerző szénnel való írást feltételezett. [35]

A költemény „inkább érdekes, mint szép”: e szavakkal írt a műről Leőwey Kláráról szóló tanulmányában Taba István. [36] Maga Leőwey sem tartotta nagy remekművének lírai szárnypróbálgatását, sokkal inkább prózaírónak tartotta magát.[ 37] Kempf kapitány a levelezést is megszigorította: így a havonkénti levélírást attól kezdve csak háromhavonta engedélyezte. Mikor ez ellen Leőwey Klára szót emelt, Kempf ezt is betiltotta. A lepedődarabot Csiky Sándor Heves megyei képviselő ruhájába bevarrva juttatta ki a börtönből, amikor 1854 februárjában amnesztiával szabadult. Azt elvitte Karancs Teréznek, aki meghatottan olvasta a művet. Leőwey ezáltal kívánta tudatni családjával, milyen viszonyok között is élik mindennapjaikat a börtön falai között. [38]

A két testvér börtön című vers egy 127 cm hosszú és 10,5–11,5 cm széles lepedőcsíkra íródott, amelyet két darabból, közepén, a 20. versszak után fehér cérnával összeférceltek. A vékony, vászonlepedő eredetileg tört fehér színű lehetett, amely a csaknem másfél évszázad alatt sárgásbarna színbe ment át, rajta sűrűn, sötétebb sárgásbarna foltokkal.

A lepedővers első két versszaka

A lepedővers első két versszaka

A lepedővers első két versszaka

A verset utólag „hasíthatták ki” a lepedőből (mindkét oldalon látható a tépés nyoma): erre utal az is, hogy a vers végén található, a keletkezés helyét megjelölő Kufstein szó, úgy 2–3 centiméterrel kilóg. Ugyanis, ha már eltépett lepedőre írta volna Leőwey Klára, akkor – úgy véljük – a hasábon belül maradt volna. A vékony, szépen kalligrafált betűvezetésből egyértelmű lenne valamiféle hegyes írószerszám használata, a vers betűi pedig átütöttek a lepedő másik oldalán. [39]

A lepedővers utolsó két versszaka

A lepedővers utolsó két versszaka

A két testvér börtön cím mintegy szimbóluma a rideg körülményeket elővetítő börtönnek, ám a testvér jelzőben ott az enyhítés: nem egyedül, hanem egy rokonlélekkel kell osztozni a fogság kínszenvedésein. A történet ismeretében a kapitányváltás után kevesebb, mint három héttel szakadt ki Leőwey Klára lelkéből a panasz. A testvér maga Teleki Blanka, akit e szoros kapoccsal jellemez Leőwey Klára, mintegy definiálva a kettejük hasonló gondolkodásmódját, az egymás iránti szeretetét, megbecsülését, kitartását és küzdeni akarását. A versben Leőwey az előbbiekben már felvázolt börtönkörülményeket írta le, továbbá azoknak a Kempf megérkezése utáni hirtelen és drasztikus megváltozásával bekövetkezett első benyomásait rögzítette.

A vers kiemelkedő forrásértékét alátámasztja az a tény, hogy ezáltal kaphatunk mind plasztikusabb és részletesebb leírást a 19. század közepi kufsteini börtönviszonyokról. A saját sorsuk ecsetelése mellett Leőwey visszaidézi a várbörtön korábbi neves magyar foglyait is: Kazinczy Ferencet, Martinovics Ignácot és Wesselényi Ferencet. Úgy érezte, életüket a hazaszeretet és a jövő pozitív alakulásába vetett hit mentheti meg, ám addig némán kell tűrniük. A vers egészén a letargia és a kiábrándultság uralkodik, amelyet egy-egy pillanatra a múlt nagy mártírjainak példája enyhít, feledtet el. Ám a vers végkicsengése mégis a bizakodás hangját üti meg. A haza feltámadásába vetett bizalom minden kétségbeesésen átsegíti a két rabnőt:

„Földerité rokon érzelem,
S hogy szent honunk egykor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem!”

A versében Leőwey a metrikát, a rímeket nem használja következetesen: de a második és a negyedik sor végének összecsengése számos esetben felfedezhető.

Csak érdekességképpen megemlítendő, hogy Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében – amely adatait tekintve pontos ismeretek, és a forrásfeltárás utáni hiteles adatok meglétét feltételezi Teleki és Leőwey bebörtönzésével kapcsolatban – két lepedőre, szénnel írott vers kicsempészését írta meg. A második, Próbakő a börtön című verséből Kertész még idézett is:

Próbakő a börtön

(…)
Nincs több oly sorscsapás,
mellyel bátran küzdve
ne állhatnánk ellent!
[40]

A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma

A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma

 

Leőwey Klára sírja máramarosszigeti református temetőben

Leőwey Klára sírja [2014.01.25.] a máramarosszigeti református temetőben

A lepedőverset 2013 tavaszától fél éven keresztül a Hadtörténeti Múzeum „Jelszavaink valának: haza és haladás” Magyarország hadtörténete 1815–1866. című, állandó kiállításban láthatták – ideiglenesen – a látogatók. Egyúttal elkészült annak nemes másolata, ami ott is maradt Budapesten, az eredeti pedig továbbra is a pécsi Leőwey Klára Gimnázium féltve őrzött ereklyéje maradt.

A bejegyzést írta: Schmelczer-Pohánka Éva

Források, rövidítések

Évkönyv 1994-2013 A pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve. Leőwey Klára Gimnázium, Pécs, 1994–2013.
Görcs 1955a A Pécsi Állami Leőwey Klára Általános Leánygimnázium évkönyve hazánk felszabadulásának 10., az iskola fennállásának 48. évében 1854–55. Szerk. Görcs László. Pécs, 1955.
Kacziány 1915 Kacziány Géza: A két testvérbörtön (Leövey Klára költeménye. Kufstein 1853. október 16.)

OSZK Kt. Analekta 23 (Jus-Karm) 57/22. Kacziány Géza Cikkek és tanulmányok (1915)

OSZK Kt. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár
PEK TGYO Pécsi Tudományegyetem egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya

Irodalom

Gazda 1990 Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből: tudósnaptár. [Budapest], 1990.
Görcs 1955b Görcs László: Leőwey Klára. = Dunántúl 1955. április 2. 2.
Gracza 1894 Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. II. kötet. A szabadságharcz lefolyása. Budapest, [1894]
Kacziány 1906 Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve. Budapest, 1906.
Kertész 1978 Kertész Erzsébet: Teleki Blanka [Regény] Budapest, 1978.
Kovásy é.n. Kovásy Albert: Leövey Klára életrajza. = Máramarosi Lapok 29, 30. szám
Leőwey 75. 1981 A pécsi Leőwey Klára Gimnázium 75 éve. Szerk. Nagy Gyuláné. [Pécs, 1981.]
MÉL 1967–1994 Magyar életrajzi lexikon. 1–4. kötet. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967–1994.
Nagy 1981 Nagy Gyuláné: Iskolánk névadója: Leőwey Klára. In: Leőwey 75. 5–10.
Náday–Sáfrán 1984 Náday Károly – Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága. = Historische Forschungen in Kufstein. Die Gefangenschaft von Gergely Czuczor. (A Magyar Tudományos Akadémia közleményei = Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae 14 (89.) Budapest, 1984.
Romváry 1982 Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Szobrok, épületszobrok, emlékművek, emléktáblák. Pécs, 1982.
Sebess 1931 Sebess Dénes: Két Magyarország. Az elmult század politikai eseményei. Budapest, [1931.]
Somos 2009 Somos Zsuzsanna: Gróf Teleki Blanka (1806–1862) sírja a régi Montparnasse temetőben (Párizs). Ősi Gyökér. Kulturális folyóirat. 37. (2009):1. január–március. 31–32.
Szathmáry 1886 P. Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza. Lővey Klára jegyzetei nyomán. Gróf Teleki Blanka sajátkezű rajzaival. Budapest, [1886.] 50–60.
Sz. Solymos é.n. Sz. Solymos Bea: Kufsteini rózsák. (Regény). Az Athenaeum kiadása, [Budapest, é.n.]
Szinnyei 1897 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Iczés–Kempner. Budapest, 1897.
Taba 1959 Taba István: Leövey Klára. In: Magyar Neveléstörténeti Tanulmányok. (Neveléstörténeti könyvtár) Budapest, 1959. 5–44.
Teleki 1963 Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. Bevez, jegyzet Sáfrán Györgyi. Budapest, 1963. (Magyar Századok)
Történeti kutatások 1984 Történeti kutatások Kufsteinban = Historische Forschungen in Kufstein. Czuczor Gergely rabsága = Die gefangenschaft von Gergely Czuczor. Szerk. Náday Károly – Sáfrán Györgyi. Budapest, 1984. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 89.)

 

Képjegyzék

  • Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról – Kacziány 1906. 61.
  • A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén – Görcs 1995a.
  • A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
  • A kufsteini vár 1850-ben – Gracza 1894. 429. 817. kép
  • Az Újépület (Neugebäude) épülete – Solymos é.n. 136. 2. kép
  • Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből – Önarckép Kacziány 61.; Madarász Viktor krétarajza [2017.04.03.] Fekete és fehér kréta, papír, 695 x 510 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Kufstein vára (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 69.
  • A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából – Náday–Sáfrán 1984. 2. képmelléklet
  • Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja – PEK TGYO JF 5108
  • A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 75.
  • A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától – Kacziány 1906. 79., 81.
  • Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 73. 2. kép.
  • A lepedővers első két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
  • A lepedővers utolsó két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
  • A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma [2017.04.05.]
  • Leőwey Klára sírja máramarosszigeti református temetőben [2017.04.05.]

[1] Jelen írás kivonat a Leőwey Klára Gimnázium évkönyvébe írott tanulmánynak: Schmelczer-Pohánka Éva: Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje. In: A Pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve 2013/2014. Pécs, 2014. 184–201. Ezúton is köszönöm Dr. Zalay Szabolcs igazgató és Dr. Sárkányné Lengyel Mária igazgató-helyettes felkérését a kutatásra.

[2] Egy omnibusz halálra gázolta.

[3] 1821. március 25-én született Máramarosszigeten. Életrajzai: Kovásy é.n.; Máramaros; 1897. április 9–10.; Nemzeti Nőnevelés; Budapesti Hírlap; Budapesti Napló; Vasárnapi Újság; Pesti Hírlap.

[4] Textiltervező iparművész, a Pécsi Állami Leánygimnázium, majd a Leőwey Klára Általános Leánygimnázium rajz és művészettörténet tanára volt 1949 és 1956 között. Leőwey 75. 1981. 113.

[5] 1948 és 1976 között a gimnázium igazgatója, valamint történelem-földrajz szakos tanár. Leőwey 75. 1981. 54., 114.

[6] A szoboravató beszédet Dr. Molnár Péter az Oktatási Osztály vezetője mondta. Görcs 1955a. 18., Görcs 1955b. Romváry Ferenc Pécs szobrai című jegyzéke nem jegyzi. Romváry 1982.

[7] Leőwey 75. 1981. 41–42.;. Görcs 1955a. 16–18.

[8] Somos 2009. 31–32.

[9] Gazda 1990. 175., Évkönyv 2009/10. 55–59. (Török Dániel írása)

[10] Teleki 1963. 412.

[11] Kacziány 1906. 120.

[12] Sz. Solymos é.n. 153.

[13] Teleki 1963. 412–414.; Görcs 1955a. 10.

[14] Josef Nehiba 1796-tól 1853-ig élt, 1851 és 1853 között volt a kufsteini börtön várparancsnoka. Érdekes, hogy pécsi kötődése van, ugyanis a város katonai nevelőintézetben végzett. Történeti kutatások 1984. 89., 208.); Bóna 2000. 540.; Náday–Sáfrán 1984. 89., 208.

[15] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.

[16] A Teleki József által írt Hunyadiak kora Magyarországon című műnek 1853-ig három kötete jelent meg. (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 1–12. kötet. Pesten, Nyomatott Emich Gusztáv Könyvnyomdájában, 1852–1858.

[17] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.

[18] Gottlieb Kempf 1795 és 1883 között élt. 1847-ben osztották be a kufsteini várhoz. Náday–Sáfrán 1984. 88., 207.

[19] 1800 és 1874 között élt. Náday–Sáfrán 1984. 89., 207–208.

[20] Kacziány 1915.; Teleki 1963.

[21] Teleki 1963. 438.

[22] Csiky Sándor egri fiatal ügyvéd, 1860-tól a város polgármestere. Élt 1805–1892 között. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után hat év várbörtönre ítélték. [2017.04.03.]

[23] Kacziány 1906. 120.

[24] Teleki 1963. 438–439.

[25] Az évkönyvekben és a Teleki Blanka és köre című kötetben 11-e szerepel a szabadulás napjaként, Kacziány pedig 16-ára datálta. Teleki Blanka 1963. 440.; Gerő 1955a. 10.; Kacziány 1915. 16.

[26] Lövey Klára jegyzetei Teleki Blanka fogságáról. In: Teleki 1963. 412–445., 592.

[27] Taba 1959. 26.

[28] Kacziány Géza 1856 és 1939 között élt. [2017.04.03.], Szinnyei 1897. V. 772–775. h.; MEL 1967. I. 834.

[29] Kacziány Géza átirata és az eredeti forrás alapján. Kacziány 1915. Az eredeti forráson a korábbi őrzési helyének jelzete: Pecsét: Országos Levéltár. Ms: „1853. okt. 16. Kufstein Muz. Lt. 1848-as iratok. Tuscher 45. fasc. 21/1853–58.”

[30] kuzdő – nem látszik az ’ü’ betű

[31] Itt van a lepedőversen az összefércelése a lét darabjának.

[32] Fosztva

[33] Kacziány 1915.

[34] Teleki 1963. 665., (16. képmelléklet)

[35] Teleki 1963. 415–416.; Nagy 1981. 7. Hogy ez a saját vagy az állami lepedő volt-e, nem tudjuk, a források erre nézve ellentétes adatokat közölnek.

[36] Taba 1959. 26.

[37] Görcs 1955a. 10.

[38] Teleki 1963. 493., Kertész 1978. 379–380.

[39] Kacziány 1915.

[40] Kertész 1978. 380. Érdekes lenne utánajárni, hogy valóban létezik-e egy másik lepedővers.

Heim Pál emlékére

Tags

, , , , , , , ,

Heim Pál 1875. szeptember 30-án született Budapesten, Heim Péter, miniszteri tanácsos és Stefánovics Mária gyermekeként. Középiskoláit is a fővárosban végezte, orvosi képzését azonban külföldön, Lausanne-ban kezdte meg. Doktori oklevelét 1897-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerezte meg, mely átvétele után a 19 – 20. század egyik kiváló gyermekgyógyásza, Bókay János mellett bővíthette tudását a Stefánia Szegény-gyermek-Kórházban. Heim csecsemőorvostan iránti elköteleződésére nagy hatással volt a breslaui gyermekklinikán, Adalbert Czerny tanítványaként eltöltött másfél év. Ezt követően egy rövid Lausanne-i és párizsi tanulmányút után visszatért Budapestre, ahol 1901-ben az Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. 1907-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott. (Szabó, 1940)

Pozsonyba és Pécsre kerülése

A magyar felsőoktatás 19. századi történetének meghatározó problémája volt a „harmadik egyetem kérdése”, melyet az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel, a pozsonyi és a debreceni egyetem létrehozásával oldottak meg. Az univerzitás törvényi megalapítása és a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem első tanévének 1914. október 3-án tartott megnyitása között eltelt években megoldották az egyetem egyes karainak és épületeinek fizikai elhelyezését. A belügyminiszter felügyelete alá tartozott pozsonyi állami kórház átkerült a vallás- és közoktatásügyi miniszter jogkörébe, kinevezték az egyetemi kórház és egyes osztályainak vezetőit, pályázatot írtak ki a jog- és államtudományi kar tanszékeire, valamint elkezdődött az Egyetemi Könyvtár szervezeti felépítése is. (Lukinich, 1933)

Az egyetem a Jog- és Államtudományi Kar megnyitásával kezdte meg működését 1914 októberében, a világháború kitörése után, az orvostudományi karon azonban csak 1918/1919. tanév szeptemberében kezdődhetett az oktatás. (Pohánka és Lengvári, 2011) Heim Pál 1918 tavaszán kapott meghívást az Erzsébet Tudományegyetemre, ahol 1918. április 3-án a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanárává nevezték ki. (Szabó, 1940) A gyermekgyógyászati tanszék és a hozzá kapcsolódó klinika Pozsonyban a Széchenyi utca 16. szám alatt működött. (Fekete, 1999)

Pozsony város csehszlovák megszállása után 1919. január 7-én az egyetem a csehszlovák kormány tulajdonába került az intézmény épületeivel és felszereléseivel együtt. Az univerzitás orvos- és bölcsészettudományi karának oktatói az ország területéről történt kiutasításuk után Budapestre menekültek, ahol az orvostudományi kar az 1920/1921-es tanévben kezdte meg működését. (Fekete, 1999; Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014) A Heim Pál vezette Gyermekklinika más intézetekkel együtt a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt Kórházban lett elhelyezve. (Fekete, 1999) Heim Pál nemcsak az egyetem költözésében, hanem azt követően az univerzitás működtetésében is aktívan kivette részét. Az 1921/1922-es tanévben az egyetem rektorának választják meg, majd megalapítja az „Erzsébet Tudomány-egyetem Barátainak Egyesületét” és az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát. (Szabó, 1940)

Az 1921. évi XXV. törvénycikk értelmében a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre helyezik át ideiglenesen. A pozsonyi univerzitás Pécsre költözésének előkészületeire két tanévnyi türelmi időt kapott a város, addig az oktatás folytatódott a fővárosban. Az orvosi kar berendezéseinek nagy része Pozsonyban maradt, a képzés Budapest több kórházába szétosztva valósult meg (Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014), Pécsett az oktatáshoz szükséges infrastruktúrát újra meg kellett teremteni.
Pécs városa az előkészületek alatt igyekezett a legalaposabban felkészülni az Erzsébet Tudományegyetem érkezésére. Az egyes karok elhelyezésére ajánlotta fel Zichy Gyula megyéspüspök és Nendtvich Andor polgármester „a leendő univerzitás számára az egyházmegyei alapítványok és a város által fenntartott intézmények épületeinek egy részét” (Pohánka és Lengvári, 2011. 55. o.), így kapott elhelyezést a Gyermekklinika a Julianum Egyesület tanoncnevelő internátusának épületében a Rét utcában.

1. kép - A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

Az 1923/1924-es tanévet az Erzsébet Tudományegyetem már Pécsen indította el, az orvosi képzés a klinikák felszereltségének hiányosságai miatt csak a következő tanévben kezdődhetett el. Heim fáradhatatlan munkával megnövelte a Gyermekklinika betegágyainak számát, két éves gondozónői képzést alapított, a Collegium Maurinum és a Foederatio Emericana tevékeny alakítója volt, mindezek mellett pedig aktívan részt vett Pécs közéletében: a Katolikus Egyesületek Központi Választmányának elnöke, 1922-ben pótképviselője volt. (Szabó, 1940)

Bókay János nyugdíjba vonulása után Heimet nevezték ki a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikájának élére. Tanszékfoglaló előadását még megtartotta, azonban 1929. október 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. (Szabó, 1940; Fekete, 1999)

Heim Pál munkássága és emlékezete

Heim Pál, kiváló kutató, nagyszerű oktató és odaadó orvos volt. Haláláig 83 közleménye jelent meg. Lelkiismeretes orvosként nemcsak a vizitek alkalmával látogatta a betegeket, hanem annak köszönhetően, hogy a pécsi évek alatt családjával a klinika épületében lakott, a professzor éjjelente is meg tudta oldani az akut problémákat. Tanítványai és kollégái szigorú, lobbanékony, de következetes embernek mondták, aki elismerte a teljesítményt és a tudást. (Dobszay, 1975)

2.kép - A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

Szívén viselte az egészségügyi segédszemélyzet munkáját is, melynek fontosságáról 1927-ben megjelent tanulmányában (Heim, 1927) írt részletesen. Az első világháború után kiemelt területnek tartotta az anyák és csecsemők védelmét, ezért aktívan részt vett a Stefánia Szövetség [1] létrehozásában az orvosi bizottság elnökeként, illetve a későbbiek folyamán a pécsi fiókintézetek kialakításában. A szövetséggel együttműködve Heim két éves gondozónő-tanfolyamot indított az egyetemen Pécsre kerülése után. A tanfolyamra a szövetség is küldött hallgatókat, akik már rendelkeztek valamennyi tapasztalattal, tudták, milyen nehézségek várnak rájuk a képzés folyamán. Heim viszont negatívan nyilatkozott azokról a hallgatókról, akik személyesen, a szövetségen kívülről jelentkeztek az egyetemre. Többen közülük pár hónap után elhagyták a képzést annak szellemi vagy fizikai nehézségére hivatkozva. A képzés színvonala a korabeli viszonyok között vitathatatlan volt, hiszen az ott végzettek felkészültek hivatásukra, melyet a legjobb tudásuk szerint végeztek. Heim Pál után az itt végzett gondozónőket Heim-nővéreknek nevezték, mely cím napjainkban is elismerésnek számít. (Betlehem, 2014; Dobszay, 1982; Heim, 1927)

3. kép - A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

Heim Pál szakmai tevékenységét külföldön is elismerték, beválasztották a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde vezetőségébe, szerkesztőségi tagja volt a Monatschrift és a Archiv für Kinderheilkunde című szaklapoknak. (Fenyvessy, 1930)

A bejegyzést készítette: Pálmai Dóra

Felhasznált irodalom

Betlehem József (2014): A pécsi egészségtudományi képzések megjelenése és előzményei. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 82-105.

Dobszay László (1975): Heim Pál, a gyógyító, oktató és kutató gyermekorvos. Magyar Pediáter, 8. 3-4. sz. 187-190.

Dobszay László (1982): Heim Pál életéből. Egészségügyi Munka, 29. 3. sz. 83-84.

Fekete Miklós (1999, szerk.): A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának 75 éves jubileuma, 1924-1999. POTE Gyermekklinika, Pécs.

Fenyvessy Béla (1930): Megemlékezés Dr. Heim Pálról, egyetemünk volt professzoráról és rectoráról. In: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1929/30. tanévi irataiból. II. füzet. Dunántúli Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs. 11-19.

Heim Pál (1927): Az egészségügyi segédszemélyzet kérdéséről. Orvosi Hetilap, 70. 43. sz. 1242-1244.

Keller Lajos (1926): Az Országos Stefánia Szövetség 10 éves működése. Egyesült Kő-, Könyvnyomda Rt., Budapest.

Lengvári István (2014): Az Erzsébet Tudományegyetem alapítása, a pozsonyi és budapesti évek története. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 15-25.

Lukinich Imre (1933): Az egyetem alapításának története. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs.

Pohánka Éva és Lengvári István (2011): Az Erzsébet Tudományegyetem. In: Fedeles Tamás, Lengvári István, Pohánka Éva és Polyák Petra (2011): A pécsi felsőoktatás évszázadai. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 49-83.

Ravasz János (1983): Pécsi Tudományegyetem (1923-1950). V. rész. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

Szabó Pál (1940): A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs.

Képek forrása

  1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)
  2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán. (PTE ÁOK Orvoskari Gyűjtemény – F.2004.70.6)
  3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme. (Képek a pécsi egyetemről. Magyarság: képes melléklet, 1925. 36. sz. 3.)

[1] Az Országos Stefánia Szövetség 1915. június 13-án alakult meg az anyák és a csecsemők védelmére. Első elnöke Gróf Apponyi Albert volt. A Stefánia hercegnő védnöksége alatt létrehozott szövetség célja elérésére védőnő irodákat, laboratóriumokat, tejkonyhákat, szülőházakat, anyaotthonokat alapított, védőnői és gyermekgondozó képzéseket tartott az ország nagyobb városaiban és kisebb településein egyaránt (pl. Debrecen, Szeged, Pécs, Kisújszállás, Makó, Mezőtúr, stb.). (Keller, 1926)

Joglíceum, jogtudományi kar, kényszernyugdíj – Schaurek Ráfael vázlatos pályaképe a 20. század első felében

Tags

, , , , , , , , , ,

Schaurek Ráfael [1] 39 éven keresztül állt Pécsett a jogi oktatás szolgálatában: először a Pécsi Püspöki Joglyceum, majd a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem tanáraként egészen 1950-ben bekövetkezett kényszernyugdíjazásáig. Pályája jól szemlélteti a pécsi felsőoktatás intézményei közötti folytonosságot a jogi képzés területén, kényszernyugdíjazása ugyanakkor kommunista diktatúrának a felsőoktatásban előidézett törésére is utal.

Schaurek Ráfael 1882. október 1-én született Pécsett, édesapja Schaurek Bódog, a joglíceum nyilvános rendes tanára volt. A cisztercita rend főgimnáziumában érettségizett, majd a pécsi joglíceumban folytatta tanulmányait. Jogtudományi doktori oklevelét a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte. Nagy hatással volt rá Kolosváry Bálintnak, a kolozsvári egyetem magánjog tanárának történetjogi iskolai felfogása. 1906 és 1911 között a vármegyei közigazgatásban helyezkedett el előbb mint joggyakornok, majd mint vármegyei aljegyző. [2]

1911-ben Zichy Gyula püspök a Pécsi Püspöki Joglyceum nyilvános rendkívüli jogtanárává nevezte ki a magyar és osztrák magánjog tanszékre. 1918. augusztus 14-én a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar magánjog magántanára lett, majd 1918. október 25-én a pécsi jogakadémia nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1922. augusztus 24-én már az ideiglenesen Budapesten működő Erzsébet Tudományegyetem magyar és osztrák magánjog nyilvános rendes tanára állását töltötte be. [3]

A minisztertanácsi jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Schaurek kinevezésében szakmai tapasztalata mellett szerepe volt pécsi joglíceumi kötődésének is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a három jelölt közül őt támogatta, mert „a magyar királyi Erzsébet Tudományegyetemnek Pécsett történő elhelyezése folytán az ott működő joglyceum érdemes tanerőinek az egyetem jogi kara számára leendő átvétele nemcsak méltányos, de a pécsi püspökségnek az Erzsébet tudományegyetem pécsi elhelyezése során tanusitott nemes áldozatkészségére való tekintettel ildomos és kívánatos is.” [4]

Schaurek „ingázása” a pécsi joglíceum, a pozsonyi, majd ideiglenesen Budapestre került Erzsébet Tudományegyetem között jól mutatja a két intézmény körüli átmeneti állapotot. Az 1922/23 tanévben például a Pécsi Püspöki Joglyceum tanárai három napot Budapesten, az Erzsébet Tudományegyetemen, három napot pedig Pécsett tanítottak. [5] Végül 1923 őszén az egyetem Pécsre költözésével Schaurek visszatért szülővárosába.

1. kép. Schaurek Ráfael

1. kép. Schaurek Ráfael

Schaurek Ráfaelt olyan tanárként tartják számon, aki a fő hangsúlyt az oktatásra helyezte, s emellett szakirodalmi munkássága szerénynek mondható. Ennek okai lehettek a viszonylagos elszigeteltség a budapesti magánjogi tudományos élettől, a magas óraszámok, vagy sokrétű önkéntesen vállalt közéleti, kulturális feladatai. Magántanári képesítését a pozsonyi egyetemen A hitbér című nagyobb magánjogi tanulmányával szerezte, amelyben a hitbér eredetét a különböző jogrendszerek összehasonlítása alapján vizsgálta.

2. kép. Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban

2. kép. Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban

Említést érdemel még Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban című dolgozata, amelyben az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat alapján vizsgálta az akarat szerepét a szerződéses jogviszonyokban, ezen belül is a birtoktan, a családjog és az öröklési jog területén. [6]

3. kép. Az ismeretlen örökös

3. kép. Az ismeretlen örökös

Az ismeretlen örökös című tanulmányát egykori professzora, Kolosváry Bálint jogtanári működésének 40. évfordulójára írta. A mester-tanítvány viszonyra jellemző, hogy saját kéziratainak megjelenése előtt a kolozsvári egyetem professzorának köteteit használta tananyagként. [7]

Mivel viszonylag kevés műve jelent meg, „[…] gondolatainak, nézeteinek rendszerét az egyetemi előadásaiból lehetett leginkább megismerni. Az írásbeli publikálás helyett inkább az élőszó, a katedra volt a bázisa. Ehelyütt is újból kiemelésre érdemes, hogy kiválóan adott elő. Előadásainak pedagógiai értelemben is komoly szuggesztív ereje volt. Nemcsak hallgatósága érdeklődését volt képes felkelteni hatásos előadásmódjával, hanem a tapasztalatlan joghallgatókat a magánjog és a jogviszonyok bonyolult »sűrűjébe« is bevezetni. Logikusan felépített, könnyen érthető előadásaiban éles jogászi meglátással és figyelemre méltó tárgyilagossággal hirdette, sőt szemléltette is az elmélet és a gyakorlat egyenrangúságát, azok kölcsönös és egymástól való feltételezettségét.” [8]

4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből

4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből

Pályafutása alatt többször töltött be vezető egyetemi tisztséget. Az 1928/29-es és az 1939/40-es tanévben a jogtudományi kar dékánja volt, az 1942/43-as tanévben az egyetem rektoraként működött. Ebben az évben vette feleségül Polett kisasszonyt, Nendtvich Andor polgármester lányát. [9] 1939/40-es dékáni tanévnyitó beszédében megfogalmazott gondolatai a pécsi felsőoktatás folytonosságának eszméjére és némileg saját pályájára is utalnak. „Pécs a folyvást jelentkező történelmi emlékezések városa. […] A pécsi jogakadémia, mint az ország egyik leglátogatottabb jogi főiskolája mindaddig működött, míg az Erzsébet egyetem ideköltözésével Nagy Lajos egyetemének egykori városa újra egyetemi várossá nem lett.” [10]

Pécshez való kötődése szerteágazó közéleti tevékenységében is megnyilvánult. Tagja volt a Magyar Jogászegyletnek, a Pécsi Nemzeti Szabadtanítási Egyesületnek, a Pécs-Baranyamegyei Múzeumegyesületnek, Pécsi Zenekedvelők Egyesületének és Pécs Szabad Királyi Város Törvényhatósági Bizottságának. A Pécsi Katolikus Kör elnökeként „elnyerte polgártársai tiszteletét és elismerését”. Aktív szerepet játszott a város zenei életében is. Zeneművészeti előadásokat tartott a rádióban, hangversenyeket szervezett, ahol ő maga is közreműködött, több zenetörténeti tanulmányai is megjelent (Die Stadt der Musik, A zenei decennium, Az oratoriumi zenéről). A szabadlíceumban egyaránt tartott zenetörténeti és jogi témájú előadásokat. [11]

Közvetlenül a második világháború után, a koalíciós időszak néhány évében még a tervezés, a kibontakozás lehetősége jellemezte pályáját. Az 1947/48-as tanévben heti 9 órában magánjogot, heti 2 órában pedig öröklési jogot tanított. [12] A Magyar magánjog című kézirata lett volna az alapja azonos című tankönyvének, amelynek megírását 1945 után vette tervbe, „erre azonban nyugdíjaztatása miatt már nem került sor.” [13] A cikk második felében ennek a láthatóan nem tervezett nyugdíjaztatásnak a körülményeit vázoljuk fel korabeli források alapján.

5. kép. Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947.

5. kép. Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947.

1945 után az egypártrendszer kiépülésével párhuzamosan csökkent az egyetemi autonómia, és a teljes tanári kar politikai szempontú felülvizsgálata is végbement. Az elbocsájtások már az 1945 utáni első években, az igazolási eljárások során – azokkal visszaélve – elkezdődtek. A felsőoktatás teljes átalakítása a pártállami céloknak, a munkaerőképzés, és a népgazdasági tervezés logikájának rendelődött alá. Az egyetemi autonómia megszüntetése a Gerő Ernő vezette Magyar Tudományos Tanács tevékenységéhez köthető. Itt tárgyalták 1949 szeptemberében az „Egyetemi tanárok nyugdíjazásának ügye” című javaslatot. Ez alapján később több professzor kényszernyugdíjazásáról döntöttek, amely a párt nómenklatúrájának kiépítésével párhuzamosan történt. [14]

Valószínűleg a fent vázolt folyamattal lehet összefüggésbe hozni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leiratát Pécsi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Kara számára. E szerint mindent oktatónak be kellett küldenie az életrajzát, amelynek tartalmaznia kellett a „részletes szakmai és politikai ismertetést a kérdéses személy eddigi életéről, minél több konkrét adattal”. Schaurek dékánhelyettesként saját aláírásával továbbította a leiratot. [15]

6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata

6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata

A pécsi egyetemen 1945 és 1957 között a jogi kar 30 tanárából 13 veszítette el állását, közülük 9-et az 1945 és 1951 közötti hét esztendőben bocsájtottak el vagy küldtek idő előtt nyugdíjba. Ez leginkább azokat a tanárokat érintette, akiket a párt reakciósnak, politikailag megbízhatatlannak, a demokratikus államforma és a szocialista népgazdaság ellenségének vagy egyszerűen tudománytalannak minősített. A minisztérium döntése alapján Abay Gyula (57 évesen), Csekey István (62 évesen), Esztergár Lajos (55 évesen), Irk Albert (66 évesen), Krisztics Sándor (59), Molnár Kálmán (68 évesen), Salacz Gábor (49 évesen), Schaurek Ráfael (68 évesen) Weis István (57 évesen) kényszerült elhagyni pályáját. [16]

Gereon Schuch 2003-ban készült német nyelvű disszertációja [17] alapján a legtöbb tanár nyugdíjazásának ügye jól dokumentált, Schaurek Ráfael esetében viszont a konkrét körülményekről keveset tudunk, részletesebb feltárása külön levéltári kutatást igényelne. Részünkről Schaurek és a hivatalok egymásnak küldött iratai alapján vázoljuk az eseményeket. (Ezúton köszönöm Polyák Petrának a PTE Egyetemi Levéltár munkatársának a szakirodalmi tájékoztatást.)

Az események bevezetőjeként értékelhetjük Schaurek 1948. november 24-én kelt levelét a Pécsi Katolikus Kör alelnökének, amelyben lemond a körben betöltött elnöki tisztségéről. Indoklása szerint „a mai hirlapokban megjelent közlemény személyemet oly szinben tünteti fel, mintha tevőlegesen résztvevője lettem volna oly ténykedésnek, amely nem egyeztethető össze a Pécsi Katolikus Körben viselt elnöki állásommal.” [18]

7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről

7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről

Az Új Dunántúli Napló, 1948. november 24-i számának címlapján valóban megjelent egy cikk „A pécsi tudományegyetem tanárai megbélyegzik Mindszenty politikáját” címmel. E szerint az egyetem tanárai értekezletükön táviratban kérték a kormányt, hogy hasson oda, hogy a bíboros prímás „káros politikai tevékenysége megszűnjön”. A aláírók között Schaurek Ráfael neve is szerepelt, [19] és ez bár valótlan állításon alapult, nem fért össze lelkiismeretével. Lemondását egyébként nem fogadták el, ahogyan ez a levélen szereplő kézírásos bejegyzésből is kiolvasható.

Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1950. április 11-én (szorgalmi időszakban) azonnali hatállyal mentette fel a tényleges szolgálat alól, és rendelkezési állományba helyezte. [20] 1952. február 20-án az Országos Nyugdíjintézet megszüntette ellátásának folyósítását. [21]

8. kép. Értesítés tényleges szolgálat alóli felmentéséről

8. kép. Értesítés tényleges szolgálat alóli felmentéséről

Az intézkedés ellen Schaurek fellebbezést nyújtott be a nyugdíjintézetnek és a közoktatási miniszternek. Érdemes hosszabban idézni a fellebbezések szövegét, amelyek érzékletesen mutatják be a 69 éves, jövedelem nélkül maradt, egész életét a katedrának szentelő tanár élethelyzetét a Rákosi-diktatúra legzordabb éveiben. A miniszternek címzett levelében a jóhiszeműség hangját próbálja megütni. „Nyilvánvaló, hogy ez csak valamiféle tévedésen vagy elnézésen alapulhatott.” – írja a bevezetésben.

„Negyvennégy évig /1906–1950/ teljesítettem közszolgálatot, ebből 39 évet töltöttem el tanszékemen. Most 69 éves vagyok. Koromnál fogva is, de különösen nagyfoku általános testi legyengültségem következtében munkaképtelen vagyok. Vagyonom nincs. Volt családi lakóházamat államosították. Keresetem nincs, semmiféle cimen, semmiféle forrásból származó jövedelmet nem élvezek. A nyugdíj volt megélhetésem egyetlen alapja, sőt abból tartottam el teljesen vagyon és kereset nélküli beteg sógornőmet is két gyermekével. Kérem Miniszter Urat, sziveskedjék mindezek figyelembevételével megszüntetett nyugdíjam ujrafolyósítását elrendelni.” [22]

Fellebbezését az Országos Nyugdíjintézet elutasította. [23] Egy évvel később, 1953. április 18-án a Pénzügyminisztérium már érdemben foglalkozott az ügyével, és újra bekérték részletes önéletrajzát. [24] Az ügymenet további részleteiről nem állnak források rendelkezésünkre, viszont a végkifejlet ismerjük: két és fél év után, 1954. szeptember 1-től a Pénzügyminisztérium havi 200 forint nyugdíjat állapított meg számára. [25] Nyugdíjazása után tíz évvel, 1960. október 3-án hunyt el Pécsett. A korszak légkörét ismerve nem meglepő, hogy nekrológ sem a pécsi napilapokban, sem a tudományos folyóiratokban nem jelent meg róla. [26] Sírja a pécsi Központi temető alkápolnájában található. [27]

A bejegyzést készítette: Méreg Martin

Források

Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1922. június 28-i ülés.

Irodalom

Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998. 187–189.
Benke József: Egyetemünk története. Pécs, 1999.
Csöndes Mónika: A magánjog oktatása a jogakadémián különös tekintettel Schaurek Ráfael munkásságára. In: A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833–1923. Szerk. Kajtár István –Pohánka Éva. Pécs 2009. 105–127.
Gereon Schuch: Hochschulen und politischer Wandel: Eine exemplarische Untersuchung der Universität Pécs (Ungarn) in den Jahren 1939–1951. Stuttgart, 2003. PTE Egyetemi Levéltár.
Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása és néhány jellemzõje Magyarországon (1945–1989). Szociológiai Szemle 2005/3.
[letöltve: 2017.02.13.]
Kecskés László: A civilisztika tárgyak és tanszékek helyzete a két világháború között. In: Fejezetek a pécsi egyetem történetéből. Szerk. Csizmadia Andor. Pécs, 1980. 197–216.
Pécs Lexikon II. Szerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010.
Pohánka Éva – Lengvári István: A Pozsonyi, majd Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem. In: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Szerk. Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra. Pécs, 2011. 49–87.
Schweitzer Gábor: A Király utcai ódon épület – Visszaemlékezés a Pécsi Püspöki Joglyceumra. Jogtörténeti Szemle 2008/1. [letöltve 2017.02.14.]

Képjegyzék

  1. kép. Schaurek Ráfael. In: Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem 1923–1950. IV. rész. Jog-és Államtudományi Kar. 1983. 142.
  2. kép. Schaurek Ráfael: Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban. Pécs, 1930. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet: ET 1038.
  3. kép. Schaurek Ráfael: Az ismeretlen örökös. Budapest, 1939. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet: ET 3058.
  4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
  5. kép. Schaurek Ráfael: Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet ET 2119.
  6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
  7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről 1948. november. 24. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
  8.  kép. Értesítés Schaurek Ráfael tényleges szolgálat alóli felmentéséről. 1950. ápr. 11. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.

[1] A keresztnév a szakirodalomban Ráfael és Rafael változatban is előfordul, a cikkben a Ráfael változatot használjuk az eredeti aláírás nyomán.
[2] Benke 1998. 187.
[3] Benke 1998. 187.
[4] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1922.07.28.-i ülés. Javaslat dr. Schaurek Rafael pécsi püspök líceumi tanár kinevezésére az M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának tanárává. [letöltve: 2017.02.20.]
[5] Pohánka – Lengvári 2011. 53.
[6] Csöndes 2009. 119.
[7] Schweitzer 2008. 35.
[8] Kecskés 1980. 215.
[9] Nendtvich Ilona. Csöndes, 2009. 118.
[10] idézi Benke 1998. 188.
[11] Csöndes 2009. 112–123.
[12] Benke 1999. 244.
[13] Csöndes 2009. 120.
[14] Huszár 2005. 21–27.
[15] A Vallás- és Közoktatás Minisztérium leirata önéletrajzok bekéréséről. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár. A továbbiakban CSGYK HGY Aprónyomtatványtár.
[16] Schuch 2003. 205–216.
[17] Schuch 2003.
[18]Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről 1948. november. 24. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár.
[19] Új Dunántúli Napló, 1948. november 24. [letöltve 2017.02.22.]
[20] Értesítés Schaurek Ráfael tényleges szolgálat alóli felmentéséről. 1950. ápr. 11. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[21] Schaurek Ráfael ellátása folyósításának megszüntetése. 1952. febr. 20. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[22]Schaurek Ráfael levele a közoktatásügyi miniszternek nyugdíja megszüntetése ügyében. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[23] Schaurek Ráfael fellebbezésének elutasítása. 1952. ápr. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[24] A Pénzügyminisztérium levele Schaurek Ráfaelnek. 1953. ápr. 18. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[25] Nyugdíj megítélése Schaurek Ráfael részére. 1954. aug. 19. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[26] Csöndes 2009. 120.
[27] [letöltve 2017.02.20.]

„Kerényi Károlynak hálás, barátságos érzülettel” – Thomas Mann dedikált kötetei Kerényi Károly könyvtárában

Tags

, , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Kerényi Károly, a nemzetközi hírű klasszika-filológus és vallástörténész nemcsak szakmájának képviselőivel, hanem számos művésszel, íróval is szoros kapcsolatot ápolt. Születésének 120. évfordulója alkalmából Thomas Mann dedikált köteteit mutatjuk be, amelyek Kerényi Károly könyvtárából származnak és jelenleg a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztályán találhatók. A Thomas Mann kézjegyét őrző kilenc kötet segítségével betekintést nyerhetünk a tudós és a művész sajátos kapcsolatába, a keltezések helységneveinek változatosságán keresztül pedig sorsuk alakulását is figyelemmel kísérhetjük.

A Kerényi-család 1999 novemberében ajándékozta a Pécsi Egyetemi Könyvtárnak és a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszékének Kerényi Károly mintegy 8000 tételes könyvtárát, melynek középpontjában természetesen az antik irodalom és az ókori vallástörténet áll, de fontos szépirodalmi, germanisztikai és általános vallástörténeti egységeket is tartalmaz. [1]

Kerényi pályafutásának első állomását 1926-tól a budapesti egyetem jelentette, ahol a görög-római vallástörténet elnevezésű tárgykör magántanára volt. Mivel szembefordult az ókorkutatás hivatalos „magyarcélú” irányával, fokozatosan elszigetelődött a tudományos életben. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1934-től a pécsi egyetemre nevezték ki a klasszika-filológia nyilvános rendkívüli, majd 1936-tól nyilvános rendes tanárává. A pécsi bölcsészkar megszüntetése után 1941 és 1943 között a szegedi egyetem tanára volt, 1943-tól vendégprofesszorként Svájcban élt, a hazatérésre a megszilárduló kommunista diktatúra miatt már nem volt lehetősége. [2]

Az Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karán 1934 és 1940 között meghirdetett kurzusai között szerepeltek többek között a Görög vallás, Görög irodalomtörténet, A görög szellem története és a Római vallás című előadásai. 1934 után a Klasszika-filológia Intézet elnevezése Ókortudományi Intézetre változott, a tanrendben a görög-latin kurzusok elnevezést pedig felváltotta az ókortudomány. [3] E változások jól kifejezik Kerényi tudományos felfogását, amelyben az ókori világ emlékeinek komplex, a történelmi, vallástörténeti, régészeti és textológiai szempontokat egyaránt érvényesítő megközelítése összegződött. [4]

1. kép. Kerényi Károly portréja

1. kép. Kerényi Károly portréja

Tudományterületének ez a sokrétű felfogása tette lehetővé számára, hogy a szűkebben vett tudományos közegén túl más tudományágak képviselőivel, számos művésszel és íróval is szoros kapcsolatot ápoljon. Az írók közül Hermann Hesse, Thomas Mann, Németh László, Szerb Antal voltak levelezőtársai, a pszichológia területéről Carl Gustav Jung és Szondi Lipót is felhasználták kutatásainak eredményeit. [5]

Thomas Mann és Kerényi Károly mítoszról és regényről szóló levelezése 1934-ben kezdődött, és az évek során baráti viszonnyá fejlődött. Thomas Mannra nagy hatást gyakorolt többek között A hallhatatlanság és Apollón-vallás vagy az 1927-ben német nyelven megjelent görög és keleti regényről szóló monográfiája. [6] Kerényi rendszeresen elküldte az írónak tanulmányait, aki sokat merített a mitológiából regényei megírásához. Kerényi a humanista írót tisztelte Thomas Mannban, akit mély vonzalom fűz a mitológiához. Viszonyukat így jellemezte: „Kapcsolatunkban én voltam figyelő és a melegebb, ő az alkotó és a hidegebb.” [7]

A tudós és az író kapcsolatának vizsgálatához rendelkezésre állnak német és magyar nyelven egyaránt megjelent levelezéseik, [8] valamint Thomas Mann naplókötetei. [9] A témához jelen írás a Kerényi számára íródott dedikációk bemutatásával kíván adalékul szolgálni.

2. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben

2. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben

A dedikáció szövege a következő: „An Karl Kerényi, seinem lebendigen und belebenden Geiste freundschaftlich verbunden, mit dem Hinweis auf S. 243. Küsnacht, 2. IV. 35”. Magyar fordításban ez nagyjából így hangzik: „Kerényi Károlynak, az ő élő és felélénkítő szellemével barátilag összekötve, a 243. oldalra való utalással. Küsnacht, 1935. IV. 2.”.

A dedikációt olvasva mindenkiben joggal merül fel a kérdés, vajon mi lehet az említett 243. oldalon. Thomas Mann a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetében neves művészekről szóló esszéit gyűjtötte össze többek között Goethéről, Wagnerről, Theodor Stormról és Cervantesről. Az említett szövegrész a Tengeri utazás Don Quijote-val című szövegben található. Ebben Thomas Mann naplószerűen írja le az 1934. május 19-én kezdődő, Atlanti-óceánt keresztülszelő útját, melynek célja New York volt. Az első naplóbejegyzés szerint az útra magával vitte a Don Quijote négy narancssárga fedelű vászonkötetét. A szövegben sajátosan keveredik a napló és az esszé műfaja, ahogyan az író utazási élményeit a regény feletti elmélkedéseivel vegyíti. A május 24-i bejegyzésben Az aranyszamár című regényen [10] elmélkedve a Don Quijote és az antik regény közötti kapcsolatot mutatja be több részlet felidézésével. Közben elérkezünk a 243. oldalra, ahol Kerényi Károlynak, a budapesti mitológusnak és vallástörténésznek az antik görög regényről írt könyvére [11] hivatkozva olyan motívumokat elevenít fel, amelyek mind a görög regényirodalomban, mind pedig Cervantesnél előfordulnak. Tehát a róla szóló hivatkozást ajánlja Kerényi figyelmébe az író.

A dedikáció 1935. április 2-án kelt a svájci Küsnacht-ból, amely Zürichtől délre, a Zürichi-tó partján fekszik. Thomas Mann 1933-ban költözött ide családjával, miután a nemzetiszocializmus hatalomra jutásával Németországban íróként fokozatosan ellehetetlenült. A megerősödő önkényuralmi rendszerekben való félreállítás, a kirekesztettség, az emigráció mindkettejük életében keserű tapasztalat volt. Kerényi 1943-tól Svájcban tanított, 1948-ban döntött az emigráció mellett, miután Lukács György a fasizmus szekértolójának nevezte, akinek nincs helye az újonnan kialakított szellemi életben.

Mivel az ajánlás 1935-ből való, amikor Kerényi a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tanára volt, valószínű, hogy a könyv a berlini kiadót elhagyva, Thomas Mann kézjegyével ellátva Küsnachtból Pécsre érkezett. Kerényi innen vitte tovább 1941-ben Szegedre, mikor az ottani egyetem tanára lett, majd 1943-ban Svájcba. 1999-ben került vissza Pécsre az Egyetemi Könyvtárba, majd később a Történeti Gyűjtemények Osztályára érkezett. A 132087 leltári számú könyv tulajdonosait követve egyszer a nemzetiszocialista, egyszer pedig a kommunista diktatúra elől menekülve kényszerült svájci emigrációba. Mesterek szenvedése és nagysága. Valóban találó cím.

3. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben

3. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben

A kötet Thomas Mann-nak a Freud és a jövő címmel Bécsben 1936. május 8-án tartott előadását tartalmazza, amelyet Freud 80. születésnapja alkalmából mondott el. (Freud 1938 júniusában kényszerült elhagyni hazáját.) A dedikáció szövege a következő: „Karl Kerényi, dem Wisser und dem Wissenden, aufs neue herzlich verbunden durch seinen großen Brief über den »Joseph« Küsnacht, den 29. IX. 36”. (Köszönet Schwarzwölder Ádámnak a gót betűs kézírás megfejtéséért.) Magyarul nagyjából a következőről van szó: „Kerényi Károlynak, a tudósnak és tudónak, a »Józsefről« írt nagyszerű levele által újra barátsággal összekötve. Küsnacht, 1936. IX. 29.” A kötet címét és a „Józsefre” való utalást tekintve joggal merül fel a kérdés: vajon mi köze van Freudnak Józsefhez? A kérdés megválaszolásához Kerényi és Thomas Mann levelezése nyújthat segítséget.

Kerényi Károly idevágó levele 1936. szeptember 9-én kelt Siófokon. A megjelenés alatt álló József Egyiptomban című regénnyel kapcsolatos benyomásairól ír benne: „Mert érdekes, hogy Ön, aki nem szakember, hanem csupán »a nyelv tehetségével rendelkezik«, és elvileg meg is akar maradni amellett, az egyiptomiságról mennyivel többet tud valóban mondani, mint a tisztán szakemberek!” [12] Kerényi itt a tényszerű tudás és az író nyelvi tehetség közötti viszonyt értelmezve utal arra, hogy az intuíció olykor nagyban segítheti a tudományos megértést. A női szépség és a hattyú-motívum kapcsolatáról írva utal a freudizmusra, melyet itt legyőzve lát, mint lényegében feloldó analitikát… E gondolat mélyebb megértése helyett esetünkben célszerű továbbmenni a zárójeles megjegyzésig, amelyben Kerényi elismeri, hogy sajnos nem ismeri Mann előadását Freudról.

Erre a beismerésre válaszul érkezhetett 1936. szeptember 29-én a dedikált kötet, amely Mann említett előadását tartalmazza. A dedikációról található egy fotó a Kerényi–Mann levelezését feldolgozó Beszélgetések levélben című kötetben, ami arra utal, hogy a Mann-dedikációk azért nem teljesen ismeretlenek a szakemberek számára, részletes bemutatásuk eddig azonban tudomásom szerint nem történt meg.

A kötet után Thomas Mann levele is megérkezett 1936. október 7-én, amely így kezdődik: „Kedves Professzor Úr, hogy milyen hálával és megértéssel fogadtam levelének bölcsességét és finomságait a »József« harmadik kötetéről, azt már megpróbáltam a Freud-beszéd ajánlásában is kifejezésre juttatni. És most feleletül, ismét lekötelez szép tanulmányával a »religióról«, amely mellesleg fölényes tudásával helyesbíti annak a beszédnek egy állítását; […]” [13] A levélben tehát utal arra, hogy korábban megküldte a Freud-kötetet, amelyben üzent is Kerényinek. Ugyanakkor az is kiderül, hogy Kerényi válaszul erre elküldte Mann-nak Eulabeia című tanulmányát, amely a Byzantinisch-neugriechische Jahrbücher 1931-es évfolyamában jelent meg. [14] A „religióról” szóló tanulmány alapján aztán Mann a Freud-beszéd egy állításának felülvizsgálatára kényszerül, amit az író szerényen el is ismer, lévén, hogy Kerényi a tudós.

Az idézett levélváltás és a szóban forgó kötetek esete jól példázza, hogy a dedikált művek küldése milyen szorosan kapcsolódott a Kerényi-Mann levélváltáshoz. A dedikált kötetek küldésével a levelezés egy-egy aktuális témájára, felvetésére reflektálnak. A dedikációk szövegét tehát a levelezés kontextusában érthetjük meg.

4. kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján

4. kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján

Thomas Mann 1936. október 7-én kelt levelében írt arról, hogy a József Egyiptomban megjelenése a hónap közepére várható. „Szeretném, ha ez a befejező rész is kivívná megelégedését!” [15] – ebben az óhajban kifejeződik, milyen fontos volt számára Kerényi véleménye. A dedikáció keltezése alapján látható, hogy a kötet a várt időpontra megjelent, és Thomas Mann rögtön el is küldte tiszteletpéldányát a tudósnak. Hálája a dedikáció szövegében is kifejeződött: „An Karl Kerényi in geistiger Verbundenheit, sein Dank für Förderung, Belehrung, Bestärkung. Küsnacht 19.X.36.” (Köszönet Peres Zsuzsannának a gót betűs kézírás megfejtéséért.) „Kerényi Károlynak szellemi elkötelezettségben, köszönet a támogatásért, tanításért, megerősítésért. Küsnacht, 1936. X. 19.”

Támogatás, tanítás és megerősítés találó szavak arra a viszonyra, amely levelezésük e legintenzívebb szakaszában, a József Egyiptomban megírásának idején jellemezte kapcsolatukat. Thomas Mann 1935 novemberében kelt naplóbejegyzése jól szemlélteti, mit értett e kifejezések alatt: „8 órakor felkelés. Napos, újra nagyon meleg idő. A Ptah fejezet átírásán dolgozom, tétova módon. Délben séta az erdőn át Katjával és a kutyával. Ebéd után Kerényi írását olvasom Antigonéról – fölajzva, rögtön reményt és elhatározást merítettem belőle az átíráshoz.” [16]

5. kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást

5. kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást

Az elcserélt fejek. Indiai legenda című kötet dedikációja így szól: „Für Karl Kerényi eine kleine Unterhaltung. Princeton 12. Febr. 1941. Thomas Mann”. Magyarul: „Kerényi Károly számára egy kis szórakozás. Princeton 1941. febr. 12.”.

Thomas Mann 1838-ban, azt követően, hogy a náci Németország bekebelezte Ausztriát, az Egyesült Államokba költözött. A New Jersey állambeli Princeton volt amerikai emigrációjának első állomása, ahol a helyi egyetem vendégprofesszori állását töltötte be. A hindu elbeszéléseken alapuló elbeszélést 1940 januárjában kezdte írni Princetonban.

A kötet elküldésének nyomát a Kerényi–Mann levelezésben is megtalálhatjuk. Thomas Mann 1941. február 18-án Princetonban kelt levelében tett rá utalást: „Nemrégiben egy kis könyvet küldtem el Önnek: »Az elcserélt fejek«-et. Indiai legenda, nem egyéb metafizikai tréfánál. De talán megnyeri a tetszését. Abból, hogy az Ön küldeménye eljutott hozzám, merem remélni, hogy az enyémnek is kedvez a szerencse.” [17] Thomas Mann aggodalma a küldemények célba érésével kapcsolatban a második világháború körülményeit tekintve nem volt alaptalan: „Az Európával való összeköttetés remélhetőleg még nem szakad meg teljesen!” – írja a következő bekezdésben. Az utókor megkönnyebbülve állapíthatja meg, ez a küldemény még szerencsésen célba ért.

6. kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya

6. kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya

A Doktor Faustus dedikációjának szövege a következő: „Karl Kerényi in dankbar freundschaftlicher Gesinnung Pacif Palisades, Calif. 12. Sept. 1948 Thomas Mann”. Magyarul: „Kerényi Károlynak hálás, barátságos érzülettel. Pacific Palisades, Kalifornia 1948. szeptember 12.”

A dedikáció keltezése 1948-ból való, amikor a Mann család Los Angeles Pacific Palisades nevű északi városrészében lakott. 1941-ben költöztek ide Princetonból, és egészen 1952-ig itt laktak saját házukban a San Remo Drive-on. A címzés már minden bizonnyal Kerényi svájci címére szólt. A küldeményhez tartozott egy kísérő levél is ugyanazzal a keltezéssel, amely így szól: „Kedves Kerényi Doktor, hosszú ideig nem volt példányom a Faustus-regényemből. Ön pedig közben Magyarországon járt. Így aztán nem került sor arra, hogy elküldjem Önnek a könyvet, noha mindvégig tudatában voltam, hogy Önnek, annyi sok jó szellemi ajándék adományozójának, a legkorábbi címzettek között kellett volna lennie. Így hát valahára, minthogy a nyomda ismét ellátott némi levonattal, egyet közülük útnak indítok az Ön számára, és éppen csak ezt jelentsék meg ezek a sorok.” [18]

Ebben az időszakban levelezésük intenzitása visszaesett, ahogyan ezt Thomas Mann is megállapítja ugyanebben a levélben: „A »József« messze mögöttem van már, és olyan közeli útitársak, mint az ő keletkezése idején voltunk, nem vagyunk többé.” [19] Az eltávolodás hátterében éppen az elküldött mű körüli értelmezési problémák fedezhetők fel. Kerényi szerint a regény túlzottan leegyszerűsíti a Faustus-Nietzsche-problémát, még recenziót sem volt hajlandó írni róla. [20] A dedikáció rövid, sablonos szövege is ezt a távolságtartást illusztrálja.

7. kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya

7. kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya

Kerényi úgy látta, Thomas Mann A kiválasztott című regényével újra visszatalált régi önmagához, levelezésük ettől kezdve ismét meghittebbé vált. [21] A dedikáció ennek megfelelően a régi, személyes hangot ütötte meg: „An Karl Kerényi eine kleine mythische Gegengabe einmal wieder für alles Gute, das ich von ihm empfing. Auf dem Steine die Busse ist sein. Pacif. Palisades, Calif. 25. Mai 1951 Thomas Mann.” Magyarul: „Kerényi Károlynak ismét egy kis mitikus viszonzás mindazért a jóért, amelyet tőle kaptam. A vezeklés a sziklán az övé [tőle származik]. Pacific Palisades, Kalifornia, 1951. május 25. Thomas Mann”.

A dedikáció második mondatának megértéséhez szükség van a regény rövid áttekintésére. A történet alapja Hartmann von Aue 12. századi Gregorius című legendája, amely a késő középkori Gesta Romanorumban is megtalálható az Isten csodálatos kegyelméről és a boldog Gergely pápa születéséről címmel. Ugyanez a legenda a Sziklához láncolt Gergely elnevezésű magyar népmesében is felfedezhető. [22] A Mann által a dedikációban említett szikla a tengerből emelkedik ki, ahol Gergely az anyjával folytatott vérfertőző kapcsolatára rádöbbenve 17 évig vezekelt. (Témája miatt gyakran illetik ezt a legendát a keresztény Oidipusz jelzővel.) A dedikáció alapján feltehető, hogy Thomas Mann a sziklán való vezeklés motívumának kidolgozásához Kerényi gondolatait is felhasználta.

A küldeményről Thomas Mann az 1951. március 19-én küldött kaliforniai házát ábrázoló fénykép hátlapján is említést tesz. „Májusban, remélem, újra Svájcban leszünk, talán hosszabb ideig is. Előtte megkapja a jó bűnös, Gregorius történetét.” [23] Kerényi válaszából kitűnik, hogy már számított a műre: „A várakozás, kedves Nagyérdemű, a megérkezésére és »A kiválasztott«-ra való várakozás tartott vissza máig, hogy megköszönjem kedves lapját, amelyen a – már észrevehetően – »kiélt« kaliforniai ház látható.” [24]

8. kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez

8. kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez

A dedikáció szövege meglehetősen különös, önmagában nehezen érthető. „Für Karl Kerényi auch dieses Buch, worin einmal von der »prästabilierten Freundschaft unserer Sphären« die Rede ist, Erlenbach – Zch. 25. März 1953 Thomas Mann” Magyar fordításban: „Kerényi Károly számára ez a könyv is, amelyben ismét »szféráinknak előre elrendelt baráti viszonyáról« van szó. Erlenbach am Zürichsee, 1953. március 25. Thomas Mann”.

A kötetnek nem jelent meg magyar nyelvű kiadása, amely tulajdonképpen egy széles körű válogatás Mann öt évtizedes pályafutásának kispróza-terméséből: tanulmányaiból, beszédeiből, különböző kötetekhez írt előszavaiból, politikai írásaiból, levelezéséből, közöttük Kerényi Károlyhoz írt leveleiből. Valószínűleg a dedikáció értelmét is ezen levelekben kell keresnünk.

És valóban a kötet 765. oldalán felbukkan a dedikáció nehezen értelmezhető szókapcsolata „szféráinknak előre elrendelt baráti viszonyáról”. Thomas Mann 1936. október 10-én kelt levele segíthet ennek megértésében. Az író és a tudós kölcsönösen inspiráló viszonyáról van itt szó, a művészi szabadság és a tudományos gondolkodás párbeszédéről a József Egyiptomban keletkezése kapcsán. Érdemes idézni a szókapcsolat tágabb szövegkörnyezetét: „Csodálatos, mennyire ért Ön ahhoz, hogy minden egyes adatával, minden problémaválasztásával megragadja azt, ami valóban érdekes, legalábbis az én számomra, s ez olyasmi, ami a szféráink bizonyos előre elrendelt baráti viszonyára utal. Az a serkentő hatás, és az a belső megelégedettség, amit ez a cikke is kiváltott belőlem, példa lehet erre”. [25]

A kötet fogadtatásáról Kerényi 1953. május 2-án kelt levelében olvashatunk: „Nagyérdemű, úgy két héttel ezelőtt Rómából visszatérve itt találtam kis írásainak nagy ajándékát, és azóta egyfolytában örvendezem neki. Külön öröm, hogy az ember ezzel az örömmel még takarékoskodhat is. Szünetet lehet tartani, sőt kell is, erre indít a témák váltakozása, gondolkodni kell az éppen elolvasott részen az új előtt, amelyet azután – ez is külön gyönyörűség – kiválaszt az ember. Elbeszélő műveit még mindig nem tudom másként, mint szenvedélyesen olvasni.” [26]

A keltezés ezúttal már nem a tengerentúlról, hanem Erlenbachból származik. A Mann család 1952 májusában tért vissza Svájcba a Zürichi-tó partján fekvő Erlenbach-ba, ahol egy bérelt házban laktak. 1954-ben költöztek saját villájukba a tó túlpartján lévő Kilchbergbe.

9. kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez

9. kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez

A megtévesztett 1953-ban jelent meg, amelynek a főszereplő, Rosalie von Tümmler az öregedéssel próbál szembenézni. A szerző élet és halál kérdésének ez esetben kissé parodisztikus ábrázolásához természetesen az antik mítoszok szöveghagyományából is merít, amellyel kapcsolatban leginkább Kerényi szaktudására támaszkodott.

A kötet dedikációja a következő: „An Karl Kerényi, diese kleine Mythe von Mutter Natur. Lugano, 29. Sept. 53. Magyarul: „Kerényi Károlynak ez kis mítosz természet-anyáról. Lugano, 1953. szeptember. 29.”

Bár Thomas Mann szeptember 20-án kelt levelében meghívta Kerényit és feleségét Luganoba ebédre, a találkozó végül is meghiúsult, mert Kerényiék akkor éppen Rómában tartózkodtak. [27] Hazatérve azonban már várta otthon A megtévesztett dedikált példánya. „Az érte járó köszönetem nem kevésbé meleg, habár a szokottnál rövidebbre kell fognom” – írja válaszlevelében Kerényi. „Hiszen Ön a dedikációban elébe vágott köszönőlevelem egész tartalmának! Mert pontosan az a gondolatom támadt, […] hogy az elbeszélés, ha nem is éppenséggel »mítosz« vagy éppenséggel »mitologéma«, mégis valami hasonló dolog az »Anyatermészet«-ről […].” [28] A levél valóban rövid lett az előre lelőtt poén miatt, és Kerényi a továbbiakban csak három őszi lepkéről és az elszalasztott találkozás feletti sajnálatáról számolt be.

10. kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak

10. kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak

Az Egy szélhámos vallomásai című regény dedikációja két részből áll. Az első, hosszabb francia nyelvű rész egy Flaubert-idézet, amelyet Thomas Mann egy Kerényinek egy Hermészről szóló tanulmányból vett át. A második rész Thomas Mann német nyelvű köszöntője: „An Karl Kerényi, ihm, so scheintes sein zu sollen, immer verbunden. Kilchberg, Okt. 54.” Magyar fordításban: „Kerényi Károlynak, akivel, úgy látszik így kell lennie, mindig összekötve. Kilchberg, 1954. október.”

A könyvet Kerényi 1954. október 26-án kelt levelében köszönte meg, és nem kis lelkesedéssel elemezte a záró jelenet vallástörténetileg találó megkomponálását. [29]

Thomas Mann ebben a regényében is számos mitológiai motívumot használt, nem csoda, ha ebben az időszakban is közelállónak érezte magához Kerényit. Zárásként Thomas Mann egyik utolsó leveléből idézünk: „A »József« után úgy képzeltem: »Nos igen, érdekes és termékeny epizód volt ez az eszmecsere ezzel a tudóssal. Most úgy nagyjából végeztük egymással, és útjaink föltehetően szétválnak.« Tévedés! Szó sincs epizódról. Bármily különböző is szféráinknak közlési módja, úgy látszik, újra meg újra találkozniuk kell, úgy látszik az érdeklődésnek és a szellemi irányulásnak számomra (és nyilván az Ön számára is) egyre különösebb közelsége és párhuzama működik, a rejtett baráti kapcsolat jelensége, amelyet bármily különös is, szívesen vállalunk.” [30]

Az összeállítást készítette: Méreg Martin

Felhasznált irodalom:

Bircsák Anikó: Életmű határhelyzetben. In: Diszciplínák határain innen és túl. Budapest, 2007. [2017.01.16.]
ETE Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Tanrendjei az 1934-35. és az 1939-40. tanév között. Pécs.
Havasréti József: Kerényi Károly és a pécsi egyetem (1934–40). Jelenkor, 1997/9. 901–905.
Kerényi Károly könyvtára. [2017.01.16.]
Kerényi–Mann: Beszélgetések levélben. Budapest, 1989.
Kerényi, Karl: Die griechischorientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen, 1927.
Lackó Miklós: Kerényi-levelek. In: Mitológia és humanitás: tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szerk. Szilágyi János György. Budapest, 1999.
Magyar Néprajzi Lexikon. [2017.01.15.]
Mann, Thomas: Tagebücher. Frankfurt am Main, 1979-.
Mann, Thomas – Kerényi, Karl: Gespräch in Briefen, Frankfurt am Main, 1960.

Képjegyzék:

  1. kép. Kerényi Károly portréja (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény, ADF/27-2008)
  2. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  3. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  4. kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  5. kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  6. kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  7. kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  8. kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  9. kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  10. kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)

[1] http://lib.pte.hu/tgyo/kerenyi-karoly-konyvtara [2017.01.16.]
[2] Havasréti 1997. 901–905.
[3] ETE tanrendjei 1934–35. és az 1939–40. tanév között.
[4] Havasréti 1997. 901–905.
[5] Bircsák 2007. 80–83; Lackó 1999. 145–206.
[6] Kerényi 1927.
[7] Idézi: Lackó 1996. 309.
[8] Kerényi–Mann 1989; Mann 1960.
[9] Mann 1979.
[10] Apuleius Az aranyszamár című regénye a Kr.e. 2. században keletkezett.
[11] Die griechischorientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen, 1927.
[12] Kerényi–Mann 1989. 82.
[13] Kerényi–Mann 1989. 86.
[14] Kerényi–Mann 1989. 221. 34. lábjegyzet.
[15] Kerényi–Mann 1989. 87.
[16] Idézi Lackó 1999. 309.
[17] Kerényi–Mann 1989. 110.
[18] Kerényi–Mann 1989. 170.
[19] Kerényi–Mann 1989. 170.
[20] Kerényi–Mann 1989. 20.
[21] Kerényi–Mann 1989. 20.
[22] Magyar Néprajzi Lexikon. [2017.01.15.]
[23] Kerényi–Mann 1989. 182.
[24] Kerényi–Mann 1989. 182.
[25] Kerényi–Mann 1989. 86.
[26] Kerényi–Mann 1989. 196.
[27] Kerényi–Mann 1989. 199.
[28] Kerényi–Mann 1989. 200.
[29] Kerényi–Mann 1989. 208.
[30] Részlet Thomas Mann 1954. október 17-én kelt leveléből. Kerényi–Mann 1989. 206.