Egy „kóbor” Ovidius-kötet kalandos útja a hajdani nyilvános püspöki könyvtárból a mai Klimo Könyvtárba

Tags

, , , , ,

Ha itt a nyár, akkor a könyvtárakban az egyik elsődleges feladat a könyvrevízió és a polcrendezés: ekképpen a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán (Pécs, Szepesy Ignác utca 3.) az egyetemi könyvanyag régi könyves (1851 előtt nyomtatott) könyvállományának rendszerezése volt és van terítéken. A rendszerezés és a takarítás mellett természetesen bele-belenézünk a kézbe vett könyvekbe, belőlük egymásnak néha még elménk pallérozását és jókedvünk fenntartását elősegítendő felolvasást is tartunk.

1. kép Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya

1. kép Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont
Történeti Gyűjtemények Osztálya

Ilyen alkalmakkal bukkannak elő a kuriózumok! 130.526-os egyetemi könyvtári jelzeten két vaskos Ovidius kötet került a kezünkbe: [Ovidius, Publius Naso]: Pub. Ovidii Nasonis operum. 1–4 Tomus. … Illustravit Daniel Crispinus Helvetius, jussu Christianissimi Regis ad usum Serenissimi Delphini. Venetiis, Apud Sebastianum Coleti, superiorum permissu, ac privilegio, 1731.

2. kép Az Ovidius-kötet címlapja

2. kép Az Ovidius-kötet címlapja

Benne a címlap rectóján egy „Dr. Tafner Besztercebánya” bélyegzőnyomat, verzóján Klimo György püspök 1754-es, Thomas Bohacz bécsi rézmetsző által készített ex librise, a 100. oldalon pedig „A Székesfehérvári Ciszterci Rendház Kőnyvtára” bélyegzőnyomata [1].

3. kép Tulajdonosi bejegyzések és bélyegzőnyomatok

3. kép Tulajdonosi bejegyzések és bélyegzőnyomatok

4. kép Klimo György püspök ex librise 1754-ből

4. kép Klimo György püspök ex librise 1754-ből

Innen indult meg a nyomozásunk. A beragasztott ex libris a kötetek korábbi tintával bejegyzett jelzeteivel (T.II.16–17, M.V.7–8) egyértelműen arra utal, hogy a fizikailag két kötetbe, egészbőrkötésbe [2] bekötött könyvek az 1774-ben megalapított nyilvános pécsi püspöki könyvtár alapállományának részét képezték.

5. kép A Koller József-féle 1779-es katalógus bejegyzése (2. bejegyzés)

5. kép A Koller József-féle 1779-es katalógus bejegyzése (2. bejegyzés)

Ennek ellenőrzéseképpen az 1779-es Koller József-féle első katalógust hívtuk segítségül, amelyben meg is leltük a leírást. Jelzeteivel pedig a hajdani pécsi püspöki palotában levő bibliotéka polcán való helyét is rekonstruálhattuk. A második könyvtárépületbe való beköltözéssel (1832 – a mai Szepesy Ignác utca 3.) megvalósult átrendezés új jelzeteinek hiánya egyértelművé tette számunkra, hogy a kötetek 1779 és 1832 között kikerültek a bibliotékából.

6. kép A pécsi püspöki könyvtár legkorábbi jelzete a kötetben

6. kép A pécsi püspöki könyvtár legkorábbi jelzete a kötetben

Mikor, hogyan és kinek révén került ki az Ovidius-mű a nyilvános püspöki könyvtár állományából, nem tudhatjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy ki(k) volt(ak) a 19. századi tulajdonosai. Csak besztercebányai felbukkanásával ismert „utóélete”. A bélyegzőnyomatok a 20. század elejéről adnak információt az új, azonosítható possessorokról: azaz Dr. Tafnerről, majd a Székesfehérvári Ciszterci Rendház Könyvtáráról.

A címlapon található tulajdonosi bélyegző alapján a besztercebányai zoológus, tanár, ötvös Dr. Tafner Vidor (1881–1966) birtokában voltak a kötetek. Életrajzából tudjuk, hogy a Tolna megyei Bátaszék szülöttjeként, zoológus-tanári végzettséggel 1906-ban került szülőföldjéről Besztercebányára a főgimnáziumba tanítani, ahol 1918-ig élt. A besztercebányai bélyegző miatt úgy véljük, hogy az Ovidius-kötetek ekkor kerülhettek a tulajdonában Az első világháború befejezése után Székesfehérvárra költözött, ahol adóügyi jegyzőként nyugdíjaztatta magát, és kizárólag ötvösművészként munkálkodott. Kora egyik legfoglalkoztatottabb és elismert művészévé vált. Ekképpen számos egyházi kegytárgy készítése (ld. áldozókelyhek [3]) fűződik a nevéhez. [4] Így igazolt a második bélyegző városa, Székesfehérvár és az egyházi kapcsolat is. Tafner részletes életrajzának ismeretében azt is tudjuk, hogy középiskolai tanulmányait a bajai ciszterci rend III. Béla Reálgimnáziumban végezte el [5], így vélhetően jó kapcsolatot ápolt a renddel Székesfehérvárott is. A Székesfehérvári Ciszterci Rendház Könyvtárának – minden valószínűség szerint – ő adományozhatta az Ovidius-köteteket. A szerzetesrendi könyvtárak 1949/50-es feloszlatásakor, majd azok állományainak szétosztásakor kerülhetett ismét a figyelem középpontjába.

7. kép A székesfehérvári ciszterci rendház kolostora és temploma

7. kép A székesfehérvári ciszterci rendház kolostora és temploma

Valószínűleg fölöspéldányok válogatását végző szakembereknek feltűnt a híres könyvtáralapító ex librise, emiatt a könyvek „régi-új” fizikai őrzőhelyének a Pécsi Egyetemi Könyvtárat jelölték meg. Így az 1731-es, velencei Ovidius-kiadás több mint 100 év után visszaérkezett Pécsre, a hajdani püspöki bibliotékát őrző könyvgyűjteménybe. Az akkori cédulás feldolgozás nem tette lehetővé a tulajdonosi bejegyzések regisztrálását, így csaknem 70 évre a könyv megbújt a régi könyves állomány polcán.

Végül az idei takarítási és rendezési munkálatok közben „felfedve kalandos útját”, a „kóbor” Ovidius-kötet augusztus 15-én visszakerült eredeti őrző intézménye, a Klimo Könyvtár állományába, egy „új” püspöki-egyetemi könyvtári leltári számra (65532).

http://corvina.tudaskozpont-pecs.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=989258&pos=13) [2017.08.15.]

A bejegyzést írta és a fotókat készítette: Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Ezúton köszönöm Dr. Gönczi Andreának, hogy rábukkant a lapok közt (100. oldalon) megbújó, utolsó tulajdonos pecsétjére.

[2] A kötetek gerincét valamikor ragasztott bőrcsíkkal megerősítették, de a kötéstáblák eredeti, 18. századi bőrkötése megmaradt. Így maradhatott meg a régi klimós jelzete is.

[3] Leghíresebb munkája az 1943-as sümegi cimbórium (áldozókehely), amely 2000 ostya befogadására volt alkalmas. A székesfehérvári egyházmegyei múzeumnak küldött jelentést régészeti ötvöstárgyak leírásáról. Ld. Kúthy István: Levediai vonatkozások a székesfehérvári múzeum anyagában és a rádiótelepi kard. In: Székesfehérvári Szemle. Szerk. Marosi Arnold – Dormuth Árpád. 8. (1938) 49–68.

[4] Életrajza: Töttős Gábor: Tafner Vidor két élete = Tolnai Népújság, 1996. október 5. 13.; M. Kiss Pál: Tafner Vilmos ötvösművész = Művészet, 1966/4. 45–46.; https://hu.wikipedia.org/wiki/Tafner_Vidor [2017.08.13.]

[5] 1898/99-ben érettségizett.

A kiegyezés korabeli élclapokon keresztül

Tags

, , , , , ,

150 évvel ezelőtt 1867-ben jött létre a kiegyezés Ausztria és Magyarország között, aminek következtében megszületett az Osztrák- Magyar Monarchia. A következő összeállítás ennek a sorsfordító történelmi eseménynek állít emléket rendhagyó módon. Az 1860-as években, hazánkban több élclap is megjelent, például a Bolond Miska, és az Üstökös, amelyek szintén foglalkoztak a jelentős eseménnyel és a következményeivel. A két lap bizonyos évfolyamai a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya állományában is megtalálhatók. A bejegyzésnek nem az a célja, hogy a kiegyezés történetét bemutassa, hiszen erről bőséges mennyiségű szakirodalom született. A következőkben beszéljenek a képek.

 

1. kép Üstökös, 1867. március 23.

1. kép Üstökös, 1867. március 23.

 

2. kép. Bolond Miska, 1867. február 10.

2. kép Bolond Miska, 1867. február 10.

 

3. kép Üstökös, 1867. június 8.

3. kép Üstökös, 1867. június 8.

 

4. kép Bolond Miska, 1868. február 2.

4. kép Bolond Miska, 1868 február 2.

 

5. kép Bolond Miska, 1868. március 8.

5. kép Bolond Miska, 1868. március 8.

 

6. kép Üstökös, 1867. január 5.

6. kép Üstökös, 1867. január 5.

 

7. kép Bolond Miska, 1868. május 3.

7. kép Bolond Miska, 1868. május 3.

 

8. kép Bolond Miska, 1868 január 12.

8. kép Bolond Miska, 1868. január 12.

 

9. kép Üstökös, 1867 március 2.

9. kép Üstökös, 1867. március 2.

 

10. kép Üstökös, 1867 július 13.

10. kép Üstökös, 1867 július 13.

 

Az összeállítást készítette: Czirják Márton László

1777. május 2.

Tags

, , , , , , , ,

Klimo György pécsi püspök halálának 240. évfordulójára

 

Jelen írásunkkal Klimo György (1710–1777) pécsi püspökre kívánunk emlékezni halálának 240. évfordulója alkalmából: „Szép, ha a’ nagy nemből származott Ifjú, kevélykedvén benne olly tetteket követ el, mellyek Öseire méltók; (…) De épen olly szép, vagy még szebb ’s dicsőbb alacsony ágyból származni, ’s a’ nélkül, hogy sugárt látna a’ pályán, mellyet koszorús Elei lefutottak volna, fellépni arra, ’s nagy elméje, és érdemei által azon úgy ragyogni, hogy a’ csupa hűség helyett; mellyel Hazájának tartozott, érdemeket tegyen oltárára, ’s mind Oltalmazója, és Istápja a’ Honynak, álljon a’ Nagyok között. Illy férfiu volt Klimo György…” [1] E szavakkal méltatta 1815-ben Kölesy Vincze Károly pécsi káptalani uradalmi tiszttartó a Nemzeti Plutarkus című munkájában a nagynevű egyházfőt.

Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

Klimo György élete és tevékenysége, főként a pécsi egyházmegyében eltöltött 26 évének (1751–1777) több állomása (a templomépítés és -renoválás, az oktatási reformok, a hitélet megújítása, a nyilvános könyvtár alapítása, a művészet- és kultúratámogatás, az egyetemalapítási szándék, a város szabad királyi rangra emelése érdekében tett lépései) már meglehetősen ismertek. [2] Írásunkban – most rendhagyóan – kizárólag halálának körülményeit, valamint temetési szertartását helyezzük középpontba.

Klimo korán jelentkező és egyre elhatalmasodó betegsége miatt az 1770-es évektől rendszeresen felkereste a karlsbadi fürdőt, amelynek vize bizonyos ideig hatásosnak tűnt számára. Az 1774-ben átadott könyvtárát is csak tolószékből tudta megtekinteni. 1776 után azonban már ágyhoz kötve vitte tovább lelkiismeretesen egyházmegyéje ügyeit. 1777. március 2-án agyvérzést kapott, végül két hónapos tehetetlen szenvedés után, május 2-án visszaadta lelkét a Mindenhatónak. [3]

Halálának bejelentése után a Káptalan rögtön másnapra összehívta gyűlését, megtárgyalandó a temetés előkészületeit. [4] Klimo püspök végrendeletének [5] 1775. december 14-i függelékében végső nyughelye helyszínéül nem a Székesegyház altemplomában található püspöki sírboltot jelölte meg, hanem a Corpus Christi-kápolnát: „3. Corporis Corpus Christi sepulturam mihi eligo”. Az 1780-as években elkészült epitáfiumából ismert a kápolnán belüli végső nyughely is: „iuxta cornu epistolae”, azaz az oltár melletti leckeolvasó falánál. A május 4-i, második ez ügyben összehívott káptalani gyűlésen kitűzték a szertartás időpontját (június 17–18–19.), azért ilyen későre, mert azon számos egyházi méltóság és országos nagyság is részt kívánt venni. A pontos menetrend véglegesítése érdekében 1777. június 14-ére, előre meghatározták a Káptalan újabb gyűlésének időpontját. Egy héttel Klimo elhunyta után, május 9-én azonban Baranya vármegye gyűlésén az alispán, Hoitsy Mihály aggodalmának adott hangot, hogy a püspök temetetlen holtteste a melegben egészségügyi szempontból veszélyt jelenthet a polgárokra. Ekképpen javaslatot tett a temetés időpontjának előbbre hozására. Végül Csiszár Ignác megyei fizikus javaslatára a koporsót szurokkal vonták be, elejét véve a kellemetlen szagok áradásának. [6]

A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

A Pressburger Zeitung több német nyelvű híradást közölt le hasábjain a nagynevű püspök halálával kapcsolatban: így elsőként az 1777. május 14-i számban írtak Pécs egyházfőjének, Baranya és Tolna megye főispánjának, Klimo Györgynek haláláról, úgy kommentálva az „eseményt”, hogy mindazok, akik ismerték, nagy fájdalommal fogadták a gyászos hírt. Május 28-án a megüresedett baranyai és tolnai főispáni szék betöltéséről közöltek rövid beszámolót. Az uralkodónő, Mária Terézia (1740–1780) Baranya vármegye élére gróf Festetics Pált (1722–1782) nevezte ki, Tolna megye irányítási feladataival pedig gróf Apponyi Györgyöt bízta meg.

A következő részletes – egyben utolsó – beszámoló már a pécsi püspök temetési ceremóniájáról szólt az 1777. június 28-i számban. A páratlanul részletes beszámoló értékét növeli, hogy jelen ismereteink szerint ez az egyetlen olyan forrásunk, amelyből a könyvtáralapító püspök temetési szertartását megismerhetjük.

A ceremónia – az előzetes káptalani döntés értelmében – 1777. június 17. és 19. között zajlott le: az első napon magyar, a másodikon horvát, az utolsó napon pedig latin és német nyelven. Az újság közölte a ravatal előtt álló négy piramis latin szövegét is. Az egyházi és a politikai élet nevesebb személyei is részt vettek a szertartáson. A neves püspök ravatala előtt négy piramis állt: az első az egyházügyi intézkedéseit, a második tudománypártolását, a harmadik pécsi működésének vívmányait, az utolsó pedig politikai munkásságát méltatta.

A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

3. kép – A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

Az alábbiakban közölnénk a Pressburger Zeitung ezen száma teljes szövegének magyar fordítását:

„A megboldogult pécsi püspök úr elhalálozásáról már annakidején hírt adtunk, most beszámolunk örök nyugalomra helyezéséről, melynek szertartása három egymást követő napon, nagy ünnepélyességgel zajlott. Az első napon, 17-én Kertiza boszniai püspök úr [7] celebrálta, négy püspökkel együtt, és magyarul mondott búcsúztató beszédet. A diakovári állt a ravatal fejénél, a legöregebb címzetes püspök Szlatarics a jobbján, Ország címzetes püspök úr [8] a balján, a ravatal lábánál pedig baloldalt fent a harmadik, Nagy úr [9], jobboldalt lent a negyedik, Szerdahelyi úr [10]. 18-án következett a második prédikáció, horvát nyelven, és a requiemet Szlatarics úr énekelte. 19-én latin és német prédikációk hangzottak el, a requiemet Nagy címzetes püspök úr, a misét pedig Szerdahelyi címzetes püspök úr énekelte. Az egész szertartáson sok idegen vett részt. A mágnások közül Styrum gróf, a Hétszemélyes Tábla tagja [11], sok nemes, és nagyon sok lelkész. A ravatal díszítése pompás volt, és négy piramis állt, a következő [latin] feliratokkal:

Az ELSŐN: Klimo György, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből pécsi püspök, Baranya és Tolna vármegyék örökös főispánja, felséges fejedelmeink tanácsosa, alacsony sorban született 1710. április idusán [12], az egyházi rend fokozatain a püspökségig emelkedett, itt hivatalát úgy látta el, hogy elődeinek dicsőségét elérte és felülmúlta, egyházmegyéje számára elsőként az érseki palliumot és a kereszt előlvitelének a püspökök közt ritka jogát XIV. Benedek pápától elnyerte, és utódainak továbbadta. Az evangéliumi erkölcsök megítélésének tisztaságát őrizte és megerősítette. Példaként szolgált az egész magyar egyháznak.

A MÁSODIKON: A pécsi püspöki szék kezdeteit, a püspökök sorát, cselekedeteit a vatikáni oklevelekből és más forrásokból nagy költségen összegyűjttette, és a világi javakat múlandónak tartva, a tudományt becsülte, és mindenekben előmozdította, az írókat minden módon támogatta, felállította a legtudósabb könyvtárat, és a nyilvánosság használatára bocsátotta, a tudományok forrását így mindenkinek hozzáférhetővé tette, Galícia és Lodoméria a Magyar Szent Korona alá tartozásának bizonyításához szükséges könyveket, melyek Bécsben hiányoztak, sajátjai közül Pécsről elküldött, így nem csak a tudományok, hanem az ország érdekeit is szolgálta.

A HARMADIKON: Jeles templomokat, alkalmatos plébánia-házakat építtetett, a püspöki palotát megbővíttette, átépíttette, ékesítette, oly módon, ahogy egyetlen elődje sem tette, sok szentcélú alapítványt tett,többet végrendeletében létesített, papjait megbecsülte, felvirágoztatta, az egyházi fegyelem tisztaságát lelkiismeretesen és erősen oltalmazta, midőn gyengeséget tapasztalt, papjai szívét Isten házának falai közé visszavezette, és a megbocsátásra vágyót nem kevély és szigorú, hanem kegyes, és a megtérés örvendetes módon vezérlő szavakkal oktatta, saját példamutatásával megerősítette, a szegényeknek menedéket nyújtott, és atyjuk helyett atyjuk volt.

A NEGYEDIKEN: A fejedelmek kegyeiben mindenkor az elsők között volt, a koronát túlbuzgóság nélkül, minden tudományával méltósággal szolgálta mind a sírig, a legigazságosabb szenátor, a legbölcsebb tanácsos, megvesztegethetetlen bíró, a legtudósabb államférfi volt, kitől minden fényűzés és kevélység teljesen idegen, aki felülemelkedve születése korlátain, Isten kegyelméből püspökként került a történelem lapjaira, a hétköznapi bajokban és a legkínzóbb betegségben is türelmes, erős, igaz keresztény hite szilárdságában kitartott. Meghalt 1777. május 2-án püspökségének 26., életének 68. esztendejében.” (Móró Mária Anna fordítása) [13]

Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

Noha Klimo György kérte, hogy a Corpus Christi-kápolnába, jeltelen sírba helyezték örök nyugalomra földi porhüvelyét, utódai mindenképpen emléket kívántak állítani neki. Ekképpen gróf Esterházy Pál László püspök (1780–1799) az 1780-as években 100 forint költségen összetartozó domborművet és epitáfiumot készíttetett egy eldarabolt régi római márványszarkofágból Giuseppe Antonio Sartori dél-tiroli szobrászművésszel, amelyet a Corpus Christi-kápolnába, a sírhely fölé tettek.

Szőnyi Ottó a Pécsi Püspöki Kőtár című munkájában a síremléknek megtaláljuk a részletes leírását is, 775-ös szám alatt. A kékesfehér márvány két részből áll. Az alsó része 100 x 55,5 cm nagyságú, a felső, szöveges része pedig 175 cm magas és 89,5 cm széles. Az alsót lapos keret öleli körbe, a belső mezőben pedig a püspök címere található: „A foszladékkal körülvett pajzsot balról jobbra harántosan eső szalag metszi, ezen egy nyilvessző. (…) A pajzs felett lánczocskán függő kereszttel diszitett rostélyos és szárnyas sisak van, e felett egy csillag. Az egészet fedi a 12 bojtos püspöki kalap. Balról az érseki kereszt, jobbról a pásztorbot (pedum) áll ki a pajzs alól, melyet alul az érseki pallium övez.” A felső traktusban található a síremlék felirata. A lapból még egy lap emelkedik ki, az alsó felén két vízcseppes görög párkánnyal. A felső részben a végein gömböcskével díszített keresztet övező babérfüzér van befonva, az utóbbi már a klasszicizáló irányvonal behatását mutatja. Feliratának magyar nyelvű fordítása a következő: „Klimó György, Isten és az Apostoli Szék kegyelméből pécsi püspök, Baranya, Tolna és Valkó megyék örökös főispánja, fejedelmek egyházi tanácsadója, egyedüli érdemeinél fogva emelkedett mindkét államban (egyházi, világi) kiváló tekintélyre. Miután a hit tisztaságát és az egyház szabadságát megvédte, papságában a fegyelmet megalapitotta, a pallium (érseki palást) és a keresztvitel kiváltságát megszerezte, a tudományokat művelte, Magyarországon az első nyilvános könyvtárat felállitotta és más jeles dolgokat művelt, meghalt az 1777. év május 2-án, élete 68. püspöksége 26. évében. Eltemettetett Pécsett a Sz. Péter apostolfejedelemről nevezett bazilika déli oldalán, az odaépitett Corpus Christi-kápolnában a leczke-oldalon.” (Szőnyi Ottó fordítása) [14]

Felette (776-os számmal leírva) volt a könyvtáralapító püspök mellképe, amely szerves részét képezte az epitáfiumnak. A püspök kissé balra fordulva tekint, mellén reverenda, püspöki kereszt és az általa megszerzett érseki pallium. [15] Borsy Károly Fényes Miklóssal egyetértésben megállapította, hogy a felirat megfogalmazása alapján nem lehet a követ síremlékként definiálni, hiszen a szövegéből hiányzik az „itt nyugszik” kifejezés, és nyelvezete sem utal erre. E szerint úgy vélték, hogy az síremléket nem kimondottan a sírhoz szánták, annak felállítására bárhol lehetőség nyílhatott volna.

Az 1829-es Canonica Visitatio Corpus Christi-kápolna leírásából tudjuk, hogy hajdan a mellszobrot a síremlék fölött két géniusz tartotta, akiknek egyike a kép felé egy tükröt tartott. [16] Ebben a kápolnában számos püspököt és kanonokot temettek el. Király József püspök (1807–1825) idejében a Székesegyház Pollack-Bruck-féle átépítéskor (1805–1831) a kápolna padozatát, mint betelt sírhelyet kelheimi kőlapokkal fedték be, így az itt levők sírhelyeket nem bolygatták meg. 1882-ben, a Székesegyház átépítésekor 21 sírt bontottak meg a templom hajójában, és a halottakat faládikában a káptalani sírbolt csontkamráiban helyezték el: nem lehetett tudni, hogy Klimo és Esterházy püspökök koporsóját is elmozdították-e. A mellszobrot és a síremléket azonban a Szent Imre-kápolnába, majd ideiglenes a raktárhelyiségek egyikébe tették. Innen került át 1899-ben a Szepesy-féle könyvtárépületben (Szepesy Ignác utca 3.) a Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) által felállított Lapidáriumba, a folyosó északi ajtaja mellé, valamint az északi szobába. [17] Végleges helyét 1924-ben – a Püspöki Kőtár kiköltözése után – a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában, a hajdani nyilvános püspöki bibliotékába vezető lépcsőház fordulójában nyerte el. [18]

A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

Borsy Károly végül az 1974-es Ifjúsági Híradóban írott tanulmányában bebizonyította, hogy a neves kultúrapártoló püspök még mindig a délnyugati kápolnában nyugszik, így az 1882–1891-es átépítés után sírja visszakerült az eredeti helyére. 1977-ben a Pécsi Egyházmegyei Hatóság egy szép kivitelű szürke márványtáblát készíttetett a Corpus Christi-kápolnába: „Klimó György püspök, a könyv, a zene, az építészet nagylelkű pártfogója 1710–1777. A tábla egy ismételt rekonstrukció során elkerült a sírhely fölül, és ma a kápolna északi, főhajóba átjáró ajtó bal oldalán található. [19]

Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

A korban szokás volt még az elhunyt egyházfők gyászénekekkel való elbúcsúztatása. A Káptalan megrendelésére írta meg Faicser Ferenc a Laudatio funebris, Agyich István költő-kanonok pedig Funebre carmen… kezdetű munkáját, amelyek a Klimo püspök által támogatott Engel János József-féle nyomdából kerültek ki 1777-ben. [20]

7. kép - Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

7. kép – Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

Klimo György tiszteletére 1977. május 2-án még egy emléktáblát helyeztek el a püspöki lakosztály kapuja mellett, amelyet Nowotarski István készített. [21]

Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

8. kép – Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

Források, rövidítések

Agyich 1777 [Agyich István]: Funebre carmen piis manibus olim excellentissimi, illustrissimi, ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo episcopi Quinque Ecclesiensis, comitatuum de Baranya, Tolna, et Valpo supremi, et perpetui comitis, Sacrae Caesareo-Regiae, et Apostolicae Majestatis actualis intimi status consularii dum solemnes ejus exequie die 17. mensis Junii anni 1777 in Cathedrali Ecclesia Quinque Ecclesiensi peragentur ad perennem singularium tanti praelati promeritorum memoriam a suorum quodaem in devoti animi obsequium delatum. Quinque Ecclesiensis, Typis Joannis Josephi Engel, [1777.]
Faicser 1777 Faicser Francisco: Laudatio funebris excellentissimi illustrissimi ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo miseratione divina Qinque-Ecclesiarum Episopi inclytorum comitatuum de Baranya Tolna et Valpo supremi ac perpetui comitis utriusque sacratissimae caesarae et regio Apostolicae Maiestatis actualis intimi consiliarii dicta a Francisco Faicser collegiatae Ecclesiae sancti Michaelis Archangeli de Catro Ferreo canonico honorario regii et capitalis gymnasii Quinque-Ecclesiensis directore, cumin cathedrali basilica Quinque-Ecclesiensis Triduanae Funeris exequiae finirentur XIII. Kalendas Julias Anno MDCCLXXVII. Typis Johannis Josephi Engel, 1777.
Koller 1812 Koller Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, VII. Tomus. Pest, 1812. 262–270.
PEK TGYO KK Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Klimo Könyvtár
PEL PPL CV Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Canonica Visitatio
PEL PKL PKGYJKV Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Káptalani Levéltár, Káptalani gyűlés jegyzőkönyve
PZ 1777 Pressburger Zeitung. Das 52. Stück. Samstag, den 28. Juni, 1777. – Innländisch und gelehrte Anzeigen. 4–5. [2017.04.04.]

 

Felhasznált irodalom

Borsy 1974 Borsy Károly: Hogyan találtam meg Klimó püspök sírját? = Ifjúsági Híradó, 1974. december.
Borsy 1993 Borsy Károly: Klimo György, In: Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. kötet, Pécs, 1993. 275–291.
Csajághy 1838 Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet. Buda, Egyetemi ny. 1838. 321–343.
Fényes 1974 Fényes Miklós: Pécsi Püspöki Könyvtár 1774–1923. In: Jubileumi évkönyv 1774–1974. Szerk. Fényes Miklós. Pécs, 1974. 7–113.
Jedlicska 1891 Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. II. kötet, Eger, 1891. 315–317, 334.
Kollányi 1900 Kollányi Eerenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900.
Kölesy Vincze 1818 Kölesy Vincze Károly: Nemzeti Plutarkus vagy A’ Magyarország’ ’s vele egyesült tartományok Nevezetes Férfiainak Életirásaik. Pest, 1815. I. kötet, 254–262.
Móró 1996 Móró Mária Anna: Pressburger Zeitung: Belföldi hírek. In: Pécsi Könyv- és Infotár,1. (1996):2. (március 31.) 8–9.
Schmelczer-Pohánka 2012 Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az értelem ilyen intézményekben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A pécsi püspöki könyvtár története, 1774–1945. Pécs, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.)
Szőnyi 1906 Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára – 262 képpel. Pécs, 1906.
T. Papp 2003 T. Papp Zsófia: Agyich István kanonok élete és versei (könyvtári adatok alapján). In: A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24–25.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta – Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből 13.) 201–245.
Vasskó 1934 Vasskó Ilona: A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. Pécs, 1934. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 33.)

Képjegyzék

  • 1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről – Pécsi Püspöki Palota (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából. PEL III.102. Pécs-Belváros, Halottak anyakönyve, II. kötet (1757–1788) (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 3. kép – A Pressburger Zeitung június 28-i száma [2017.04.04.]
  • 4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül – Magángyűjtemény
  • 6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
  • 7. kép -Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.) – PEK TGYO KK
  • 8. kép – Nowotarski István: Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett [2017.04.05.]
A bejegyzést írta: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Kölesy Vincze 1815.
[2] Csajághy 1838..; Koller 1812. 262–270.; Kölesy Vincze 1815.; Jedlicska 1891.
[3] Borsy 1993. 290.
[4] PEL PKL PKGYJKV – Káptalani Gyűlés, 1777. május 3–4.
[5] 1774. január 24-én kelt a végrendelet, amelyet három ízben egészített ki az ordinárius.
[6] Borsy 1993. 290.
[7] Kertiza Máté Ferenc boszniai püspök 1774 és 1806 között.
[8] Országh András címzetes pécsi püspök 1774 és 1780 között.
[9] 1767-től esztergomi kanonok, 1777-ben csanádi prépost. Kollányi 1900. 378.
[10] Nyitraszerdahelyi Szerdahelyi Gábor 1771-től esztergomi kanonok, 1776-tól gróf Batthyány József prímás oldalkanonokja, curzolai címzetes püspök. Kollányi 1900. 381.
[11] Lymburg-Styrum Károly a Hétszemélyes Tábla tagja volt 1767 és 1798 között.
[12] Klimo György 1710. április 10-én született.
[13] Móró 1996. A forrásközlésben a Pressburger Zeitung megjelenési ideje tévesen 1777. május 24-re lett datálva. A helyes dátum: 1777. június 28.
[14] „Georgius Klimo Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Quinque Ecclesiarum Baraniensis Tolniensis Valconensis perpetuus Supremus Comes. Augg. Principibus a Sanctoribus Consiliis Solis meritis ad praecipuam in utraque republica auctoritatem evectus fidei puritate Ecclesiae libertate defensis disciplina in clero instaurata sacri palli et praeferendae crucis praerogativa pro se et successoribus Episcopis a Benedicto PP. XIV. imperata Scientiis excultis prima in Hungaria Bibliotheca publica condita aliisque rebus gestis clarissimus obiit anno MDCCLXXVII. VI. Nonas Maii aetatis LXVIII. Episcopatus XXVI. Sepultus est Quinque-ecclesiensiis ad latus meridionale basilicae S. Petri Principis Apostolorum in sacello contiguo SS. Corpus Christi iuxta cornu epistolae.” Szőnyi 1906. 252–253.
[15] Vasskó 1934. 8.; PEL PPL CV 1829. 17–18. p. Borsy K 1974b.
[16] PEL PPL CV 1829. 17–18. p.
[17] Szőnyi 1906. 253–254.
[18] Mellékesen megjegyezzük, hogy Fényes Miklós az 1974-ben, a püspöki bibliotéka alapításának 200. évfordulója alkalmából kiadott Jubileumi évkönyvben tévesen a sírkő átkerülését a püspöki könyvtár épületébe már 1882-re, a Székesegyház átépítésének időpontjára datálta. Fényes 1974. 23.; Schmelczer-Pohánka 2012. 313–315.
[19] Borsy 1974.
[20] Faicser 1777 = PEK TGYO KK U.III.5/38.; Agyich 1777. = PEK TGYO KK U.III.5/22. Utóbbihoz irodalom: T. Papp 2003.
[21] https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1997_05/?pg=20&layout=s&query=Klimo [2017.04.05.];

Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön

Tags

, , , , , , , , ,

A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje [1]

 

Jelen írásunkkal a 120 éve, 1897. április 8-án, Budapesten tragikus balesetben [2] elhunyt Leőwey Klárára [3] emlékezünk. A nagy múltra visszatekintő pécsi középiskolák számos olyan történeti értéket őriznek falaik között, amelyek hosszabb-rövidebb időre a feledés homályába merültek, vagy csak az iskola belső életében maradnak ismertek. Ilyen ereklye a Leőwey Klára Gimnáziumban a névadó kufsteini fogsága alatt, 1853. október 16-án egy lepedődarabra írott verse, A két testvér börtön is.

Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról

Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról

A lepedővers a gimnázium névadójának életéről és munkásságáról összeállított, 1954. május 25-én megnyitott kiállításra került Pécsre, amelyet az iskola akkori igazgatója, Dr. Görcs László rendezett. A munkálatokban Bizse Jánosné Zs. Kovács Diana tanárnő [4] és osztályának tanulói is közreműködtek. [5]

A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén

A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén

Ebből az alkalomból kapta meg az intézmény 1954. május 23-án „állandó használatra” az Országos Levéltártól, a kufsteini várbörtönben, Leőwey Klára által lepedődarabra írt, kéziratos verset, A két testvér börtönt.

A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán

A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán

1955. április 2-án, a “felszabadulás” 10. évfordulóján az iskola első emeletén leplezték le Palkovics Lajos szobrászművész pirogránit Leőwey Klára-szobrát. [6] Ennek keretében megrendezett avatóműsoron hangzott el elsőként az iskola falain belül a vers. [7]

A kufsteini vár 1850-ben

A kufsteini vár 1850-ben

A vers keletkezésének körülményei, avagy a kufsteini fogság

Leőwey Klára 1846-ban került Pestre, ott vette maga mellé segítőként – Karancs Teréz javaslatára – gróf Teleki Blanka saját alapítású leánynevelő intézetébe. Mindketten messzemenőkig rokonszenveztek a magyar nemzeti törekvésekkel, közös munkájuk és azonos gondolkodásmódjuk barátságukat is elmélyítette. Nevelőintézetük 1848-ig, a szabadságharc kezdetéig folytathatta működését: ekkor a lányokat hazaküldték, a tanárok pedig bevonultak (sebesültekről gondoskodtak). [8] Mivel az osztrák kormány szemében Teleki Blanka és Leőwey Klára, valamint diákjaik az 1848-as forradalom aktív résztvevői voltak, így a szabadságharc elbukása után egyértelmű volt, hogy a büntetésüket nem kerülhetik el. Teleki Blankát 1851. május 13-án, Leőwey Klárát pedig 1851. július 12-én fogták el, majd Pestre, az Újépületbe (Neugebäude), egy ablaktalan börtönbe vitték őket. Gyanúsított volt még Teleki Blanka szobalánya, a 17 éves Bernwallner Erzsébet is. [9]

Az Újépület (Neugebäude) épülete

Az Újépület (Neugebäude) épülete

Hosszan elhúzódó perükben végül két évvel később, 1853. június 30-án született meg a döntés, amelynek sommája a következő volt: az egész szabadságharc voltaképpen a Teleki-féle intézetből indult ki. A halálos ítélet ugyan elmaradt, így végül Telekire „csak” tíz, Leőweyre öt év várfogságot szabtak ki, amelynek helyszínéül a kufsteini várat jelölték meg. Kegyelmet nem kértek. Teleki Blanka a rászabott börtönbüntetést az alábbi szavakkal fogadta: „Nevezetes hely! Kazinczy és Wesselényi szellemei fognak körüllengeni!” [10] A bírói döntés szerint a fő bűnük az volt, hogy intézetükben a leányokat forradalmi elvek szerint nevelték, lázító tartalmú képeket és könyveket terjesztettek, a magyar forradalmi férfiak életrajzainak kéziratát kiadásra előkészítették, forradalmi nyomtatványok kiadását támogatták, szökevényeket rejtegettek, továbbá „egyletet alakítottak politikailag kártékony könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására és olcsó kiadásokban terjesztésére”, végül még törvénytelen pénzjegyeket is találtak náluk. [11]

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Az ítélet kihirdetése után még egy hónapot az Újépületben töltött együtt Teleki és Leőwey. Július 20-án vitték a rabnőket Bécsbe, majd onnan vonattal Linzbe a végállomásra, a kufsteini várbörtönbe pedig már postakocsi szállította őket. Július 25-ére érkeztek meg, börtönük helyszíne, a „Császártorony” lett, amely akkortájt a Monarchia legszigorúbb fogdájának számított.

Kufstein vára (Teleki Blanka rajza)

Kufstein vára (Teleki Blanka rajza)

A cellákhoz mintegy 700 lépcső vezetett fel, a két nő számára fenntartott szobácskákat Leőwey szimbolikusan „két kőkoporsónak” és „élő sírnak” nevezte versében. A 3. számú cella Teleki Blankáé, a 4. számú Leőwey Kláráé volt, amelyeknek közös ajtaja volt, a hármast csak a négyesből lehetett szellőztetni. [12]

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A sötét szobák ridegségét egyedül a közös pitvar enyhítette, így Blanka és Klára napközben itt találkozhatott, beszélgethetett egymással. [13]

A börtönkörülményeik azonban nagyban függtek az aktuálisan kinevezett várparancsnok személyétől: így volt időszak, amikor viszonylag emberséges körülmények között telhettek napjaik, de kegyetlen embert próbáló hónapjaik is voltak. Az első két hónapban Josef Nehiba nyugalmazott, magyar származású ezredes, várparancsnok [14] női mivoltukra való tekintettel enyhített a raboskodásuk körülményein: engedélyezte számukra az író- és rajzeszközök használatát, valamint azt, hogy saját költségükön kiegészíthessék az igencsak szegényes rabkosztot. A bezártság enyhítésére, és maguk „szórakoztatására” a rabságban oltárterítőt hímeztek, amelyhez az alapanyagot maga Nehiba hozta. Továbbá a parancsnok naponta két óra sétát engedélyezett a rabnőknek a várudvar József terén. [15] Nehiba a könyvolvasástól sem tiltotta el a két rabnőt. Kedvenc olvasmányuk a grófnő rokona, Teleki József által írott Hunyadiak kora Magyarországon [16] volt. A könyv cselekménye hangos olvasással elevenedett meg a csupasz kőfalak között Teleki Blanka és Leőwey Klára tolmácsolásában. [17]

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja

Ám Nehiba korai halála után 1853. szeptember 28-án, az új parancsnok kinevezéséig, ideiglenesen Gottlieb Kempf (Kämpf) „helyi alkalmazású” százados [18] került a várbörtön élére. Ő kegyetlenkedései révén kívánt megfelelni az elvárásoknak, továbbá ettől remélte a ranglétrán való feljebbjutását, a kufsteini várparancsnoki kinevezését. Ettől kezdve a Nehiba által nyújtott engedmények megszűntek. A szabályzat szerint a rabok saját ágyneműjük helyett, csak állami szalmabálákon hajthatták álomra fejüket, és kizárólag rabkosztot kaphattak. A parancsnok csak 10 krajcárt hagyott náluk, női cseléd nem szolgálhatta őket, csak egy láncos rab. Egyúttal elkobozták könyveiket, író- és rajzeszközeiket, valamint megtiltották nekik a kézimunkázást is. Kempf legkegyetlenebb döntésével, a külvilággal való utolsó kapcsolatot, a szabad levegőn való sétálás lehetőségét is megvonta tőlük. Végül külön cellába csukatta Telekit és Leőweyt, hogy ekképpen végleg megtörje őket. A két nő hihetetlen erős személyisége azonban életben maradásuk záloga lett. Végül az ideiglenes parancsnok az ágyneműket mégis csak meghagyta nekik, továbbá Leőwey Klára érvelésére – miszerint Teleki Blanka szobája csak az övéből szellőztethető, és ennek hiányában meghalhat, noha nem ítélték halálra – az ideiglenes parancsnok a külön cellába zárás parancsát is feloldotta.

A kegyetlen bánásmódot a rabnők sokáig nem tudták volna elviselni, és életüket is annak köszönhették, hogy kinevezték a vár véglegesített parancsnokát. Kempfet gróf Joseph Mercandin alezredes [19] váltotta a szolgálatban 1853 végén, aki ismét úrinőkét bánt a foglyokkal. Mercandin Kufsteinbe érkezése előtt Bécsben ígéretet tett a Teleki családnak (Brunszkvik Ferencnének), hogy mindent el fog követni a két nő emberséges börtönkörülményeiért. Sőt tudjuk, hogy az ott raboskodó férfiak a saját körülményeik jobbá fordulása helyett folyamatosan kérték az új parancsnokot, hogy először a két rabnő életét könnyítsék meg. Mercandintól ismét több engedményt kaptak, de a Nehiba időszak lojalitása már nem tért vissza. [20] Például Teleki Blanka rajza alapján (jobb alsó sarok) tudjuk, hogy az ismét engedélyezett séták alatt szuronyos katonák kísérték őket.

A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza)

A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza)

Több mint egy év után – orvosi tanácsra – Blanka és Klára az alsó kaszárnyában kapott új helyet, amely igencsak rossz állapotban volt, így Teleki saját költségén lakhatóvá tetette. [21]

Két kanárimadár volt még, amely örömet lopott a két rabnő mindennapjaiba. Ezeket valószínűleg a Kempf-éra, valamint a vers keletkezése után kaphatták meg, mert a versében a börtönkörülmények részletes leírásában Leőwey Klára nem tett róluk említést. Az egyik maradat rabtársuk, Csiky Sándor egri képviselő [22] adta ajándékba: ennek a Bibi nevet adták. A másikat Josipovich Antal turmezei gróf vitte nekik: ezt pedig Fiúcskának becézték. Teleki Blanka rajzfüzetében képet is készített róluk. [23]

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

Ismét kaptak papírt és íróeszközöket. Rajzoltak, hímeztek, faragtak és új foglalatosságként főztek is. [24]

A börtönből végül Leőwey Klára 1856. július 11-én szabadult. [25] Mikor megtudta, hogy Teleki Blankának még maradnia kell, kérvényt nyújtott be, hogy társalkodónőként a grófnő mellett maradhasson: noha ez további öt év raboskodást jelentett volna. Kérvényét azonban elutasították. Teleki Blanka végül csak egy évvel utána, 1857. május 13-án, meglehetősen megromlott egészségi állapotban hagyhatta el a börtönt. [26]

A vers

Leőwey Klára a kufsteini várbörtönben írta meg 1853. október 16-án egyetlen versét a Két testvér börtönt, amelyet elsőként a Kecskemét című hetilap 1891. szeptember 27-i számában közöltek le. [27]

A verssel 1915-ben Kacziány Géza író-műfordító, középiskolai tanár az 1848/49-es szabadságharc, a vértanúk történetének kutatása kapcsán ismerkedhetett meg az Országos Levéltárban, és egy rövid értekezés mellett átiratot is készített róla. [28] Kacziány átirata ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lelhető fel.

Az eredeti dokumentum és az átirat alapján a betűhű versszöveg a következő:

A két testvér börtön [29]

Kufstein várnak van egy hires tornya,
Mely messze sugárzik a völgyben.
De fénye nem áraszt boldogságot
Hanem mély bánatot a szivben.

Nevezik e borzasztó nagy fészket
Jellemzőleg: Császár toronynak,
Hisz ilyet csak császár gondolhat ki
A jó honfiakat kinzólag.

A történészek komoly muzsája
Busan emlékezik felőle,
S a nép ajkán fennmaradt ősmonda
Nehéz könnyeket csal a szembe.

A szabadságért kuzdő [30] bajnokok,
Elfogatva századok előtt,
Büszkén hordták a zsarnok lánczait,
Évekig e zord falak között.

Itt szenvédtek ezernyolczszáz hatban,
És azelőtt sokkal, s azután,
Kik az önkény zsarnok hatalmának,
Nem hódoltak meg soha gyáván.

S az eltiprott dicső lengyel nemzet
Szabadságért küzdő fiait,
Harmincz egyben ide hurczolták el
Mint hazájuk szent martyrait.

S kinek a vad muszkának ágyuja
Öldöklő tüzes golyóival
Nem árthatott a véres harczmezőn
Számtalan megtámadásival.

Azoknak e rémes falak között,
Ezer lassu kinokkal küzdve,
Kellett nemes éltöket veszteni
Az osztrák vészes börtönökbe.

Itt töltött el hét nagy, hosszu évet,
A hős lelkü iró Kazinczi,
És több szilárd honfi kik valának
Az elszánt Martinovics társi.

Magas torony ez és majd felnyúlik
A felhő torlaszok közibe,
S’ mig tetejébe juthatsz alólrúl,
Kell lépned vagy 700 lépcsőre.

S e lépcsők oly nedvesek, sötétek
S ridegek, mint utja sirboltnak,
Nem hiában! mert zsarnok kénye,
Tartja várait élő sirnak.

S ha vészes légü lépcsőzeten,
Nagy sokan nehezen felérsz,
A torony legfelsőbb emeletén
Egy rémes sötét csarnokba lépsz.

Közepén egy roppant vastag oszlop,
Tartja a tömör boltozatot,
S körül a mély csarnok szürkés falán,
Látsz mindenütt nehéz vasajtót.

Egyik szögletben halomra vetve,
Áll több, mázsás sulyó kőgolyó,
Melyet hajdan a rabnak lábához,
Lánczczal fűzve tett a vad kinzó! –

Siri csend van e rémes folyosón,
Mintha lépnél haltak honába,
Csak az őrök bús komor lépése
Emlékeztet még a világra.

S a nehéz lakatos ajtók közül
Foglár felnyit egyet számodra.
S egy kis sötét előzugba lépel,
Melybe nyilik két lyuk ajtaja.

Parányi e két szük bolt ablaka,
S az is alant áll szint a földön,
Háromszoros vas rostély vonja be,
Hogy a napsugár át ne törjön.

E két testvér börtön lett tanyája
A két lelkes magyar rabnőnek,
Ilyen lakkal látta el a császár,
Mit mondhatnál inkább ketrecznek.

És miért zárták ide a nőket?
Mert hőn szerették hazájukat,
S meg nem hajolának hódolattal,
A vértszomjazó hadibirónak.

És mert lelköket meg nem törheté,
Azért dühöngő bosszujába,
Elitélte, hogy hosszas kinzásal
Bezárhassa Kufstein várába.

—————————————–[31]

De a két hon leánynak szellemét
Ez itélet nem sulytotta le,
És derülten, mint máglyára martyr,
Ment rendeltetése helyére.

A sötétlő börtön ridegsége
Le nem sulytá lelköknek röptét,
Mert képzetök e zord falak között,
Nagy honfiknak látá szellemét.

Szomszédjában e testvér börtönnek
Volt fogoly az elmult századba,
A szabadság mellett hőn szónokló
Vesselényi Ferencznek atyja. –

És a mult nagyszerü emlékei,
Feledtetik a rideg jelent.
S mondják: „A zsarnok megtisztelt minket,
„Hogy hon mártyrok közé emelt’” –

Itt elzárva nemcsak a nagy világ,
Hanem még a rabtársaktól is,
Fogláron küll  mással nem szolhatnak,
És ennek a lelke oly hamis. –

De azért ők perczig sem csüggedtek,
S tőlük a foglár panaszt nem hall,
Nemes büszkeségök nem türhetné,
Hogy rájok nézzen gyuny-szánással.

Csak magok közt szolnak szép honukról,
S gyakran mereng rajta képzetök,
Melynek multján, s egykor szebb jövőjén,
Függ mindig hon leányi lelkök. –

A jelennek nagyszerü mozgalmi
Előttük egészen elzárva,
Mert a zsarnok fél ne hogy megtudják,
Miként közeleg végórája! –

De a rabnők sejtik, hogy e félés
Annak már csalhatatlan jele,
Hogy a kényurra közelrül fúhat
Az őt tipró szabadság szele! –

Olvassák magas lelkesedéssel
A dicső „Hunyadiak korát”
És sugárzik lelkök örömökben,
Látván Magyarhon fény korszakát.

De a zsarnok mintha megsejtené,
Hogy e szigoru elzárt fogság,
Még nem törte meg a rabnők lelkét,
És fő a fejében uj gonoszság.

S im kardcsörgés, és lakat nyikorgás,
Rázza fel a multak álmainál,
S a várparancsnok jő rendelettel
És vele két hiuz foglár.

Felolvassa a bécsi parancsot,
Melynek szép tartalma igy hangzik:
Miként e két hölgyre nézve látják,
Még nem elég szigor létezik!!

Azért meghagyatik szigoruan
Az itteni várparancsnoknak,
Miként ezen rabnőknek ezután,
Más rendelet szerint bánjanak.

S mit eltörölt még 49 ben,
S azóta senkinél nem használt,
A 806-diki vad rendszert,
E nőkre először teszi át.

Miszerint eltiltva papír és könyv,
S a fris levegőnek szivása,
Sőt még többet elküldni se szabad,
Mint a rab fukar napi zsoldja.

S a négy száz évvel ez előtt történt,
Hunyadiak ismert korszakát,
Kiragadják a rabnők keziből,
Mint valami tiltott portékát. –

És feldulnak mindent vador módra,
S rablókként elvisznek magokkal,
Minden könyvet, hogy ha iratott is,
Még ez előtt egy pár századdal. –

Fösztva[32] lön a két üldözött rabné,
Kedves szellemi kincseitől,
Ugy álltak mint kert csipős dér után,
Ráfuván a szél éjszak felől.

De nem bánat fogta el lelköket,
Hanem egy mélységes szent harag,
Hogy a jogtalan gaz bánás módot,
Vissza torolni most nem szabad.

De az igazság napjának fénye,
Sugárzott ujra hő kebelökben,
S onnan vigasz szózat emelkedék:
„Ez még egy szer bosszulva leszen!” –

A két testvér börtön üregében,
Pusztán álltak a ki rablott nők,
De ám csak külső volt a vad rablás,
Megmaradt hőn érző kebelök. –

S a testvér börtön rideg falait,
Földerité rokon érzelem.
S hogy szép honunk egy kor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem!

Kufstein, okt. 16. 1853.
L. Kl.

Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza)

Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza)

Kaczány Géza 1915-ben javasolta, hogy a lepedőverset a két rabnő emlékére arany keretben a Nemzeti Múzeum olvasótermében rakják ki, ám gyanítjuk, hogy ez a világháború viharaiban nem történt meg. [33]

A lepedődarab fényképét első ízben a Magyar Századok sorozatban 1963-ban megjelenő Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára című kötetben közölték, ahol a pécsi gimnáziumi őrző helyét is feltüntették. [34]

A megírás körülményei a következő események voltak: 1853. szeptember 21-én Nehiba várparancsnok elhunyt, majd egy héttel később (szeptember 28.) Kempf kapitány váltotta, aki mikor látta, hogy a két nőt nem az ítélet szerinti szabályok alapján tartották fogva, szigorításokat rendelt el Mivel papírt és írószerszámot nem kaphattak, így Leőwey Klára a lepedőjére írta a 43 versszakaszból álló költeményét, hiszen az ágyneműjüket végül a szabályok ellenére Kempf meghagyta nekik. Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében is megjelenik a lepedőre írott vers, és a szerző szénnel való írást feltételezett. [35]

A költemény „inkább érdekes, mint szép”: e szavakkal írt a műről Leőwey Kláráról szóló tanulmányában Taba István. [36] Maga Leőwey sem tartotta nagy remekművének lírai szárnypróbálgatását, sokkal inkább prózaírónak tartotta magát.[ 37] Kempf kapitány a levelezést is megszigorította: így a havonkénti levélírást attól kezdve csak háromhavonta engedélyezte. Mikor ez ellen Leőwey Klára szót emelt, Kempf ezt is betiltotta. A lepedődarabot Csiky Sándor Heves megyei képviselő ruhájába bevarrva juttatta ki a börtönből, amikor 1854 februárjában amnesztiával szabadult. Azt elvitte Karancs Teréznek, aki meghatottan olvasta a művet. Leőwey ezáltal kívánta tudatni családjával, milyen viszonyok között is élik mindennapjaikat a börtön falai között. [38]

A két testvér börtön című vers egy 127 cm hosszú és 10,5–11,5 cm széles lepedőcsíkra íródott, amelyet két darabból, közepén, a 20. versszak után fehér cérnával összeférceltek. A vékony, vászonlepedő eredetileg tört fehér színű lehetett, amely a csaknem másfél évszázad alatt sárgásbarna színbe ment át, rajta sűrűn, sötétebb sárgásbarna foltokkal.

A lepedővers első két versszaka

A lepedővers első két versszaka

A lepedővers első két versszaka

A verset utólag „hasíthatták ki” a lepedőből (mindkét oldalon látható a tépés nyoma): erre utal az is, hogy a vers végén található, a keletkezés helyét megjelölő Kufstein szó, úgy 2–3 centiméterrel kilóg. Ugyanis, ha már eltépett lepedőre írta volna Leőwey Klára, akkor – úgy véljük – a hasábon belül maradt volna. A vékony, szépen kalligrafált betűvezetésből egyértelmű lenne valamiféle hegyes írószerszám használata, a vers betűi pedig átütöttek a lepedő másik oldalán. [39]

A lepedővers utolsó két versszaka

A lepedővers utolsó két versszaka

A két testvér börtön cím mintegy szimbóluma a rideg körülményeket elővetítő börtönnek, ám a testvér jelzőben ott az enyhítés: nem egyedül, hanem egy rokonlélekkel kell osztozni a fogság kínszenvedésein. A történet ismeretében a kapitányváltás után kevesebb, mint három héttel szakadt ki Leőwey Klára lelkéből a panasz. A testvér maga Teleki Blanka, akit e szoros kapoccsal jellemez Leőwey Klára, mintegy definiálva a kettejük hasonló gondolkodásmódját, az egymás iránti szeretetét, megbecsülését, kitartását és küzdeni akarását. A versben Leőwey az előbbiekben már felvázolt börtönkörülményeket írta le, továbbá azoknak a Kempf megérkezése utáni hirtelen és drasztikus megváltozásával bekövetkezett első benyomásait rögzítette.

A vers kiemelkedő forrásértékét alátámasztja az a tény, hogy ezáltal kaphatunk mind plasztikusabb és részletesebb leírást a 19. század közepi kufsteini börtönviszonyokról. A saját sorsuk ecsetelése mellett Leőwey visszaidézi a várbörtön korábbi neves magyar foglyait is: Kazinczy Ferencet, Martinovics Ignácot és Wesselényi Ferencet. Úgy érezte, életüket a hazaszeretet és a jövő pozitív alakulásába vetett hit mentheti meg, ám addig némán kell tűrniük. A vers egészén a letargia és a kiábrándultság uralkodik, amelyet egy-egy pillanatra a múlt nagy mártírjainak példája enyhít, feledtet el. Ám a vers végkicsengése mégis a bizakodás hangját üti meg. A haza feltámadásába vetett bizalom minden kétségbeesésen átsegíti a két rabnőt:

„Földerité rokon érzelem,
S hogy szent honunk egykor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem!”

A versében Leőwey a metrikát, a rímeket nem használja következetesen: de a második és a negyedik sor végének összecsengése számos esetben felfedezhető.

Csak érdekességképpen megemlítendő, hogy Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében – amely adatait tekintve pontos ismeretek, és a forrásfeltárás utáni hiteles adatok meglétét feltételezi Teleki és Leőwey bebörtönzésével kapcsolatban – két lepedőre, szénnel írott vers kicsempészését írta meg. A második, Próbakő a börtön című verséből Kertész még idézett is:

Próbakő a börtön

(…)
Nincs több oly sorscsapás,
mellyel bátran küzdve
ne állhatnánk ellent!
[40]

A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma

A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma

 

Leőwey Klára sírja máramarosszigeti református temetőben

Leőwey Klára sírja [2014.01.25.] a máramarosszigeti református temetőben

A lepedőverset 2013 tavaszától fél éven keresztül a Hadtörténeti Múzeum „Jelszavaink valának: haza és haladás” Magyarország hadtörténete 1815–1866. című, állandó kiállításban láthatták – ideiglenesen – a látogatók. Egyúttal elkészült annak nemes másolata, ami ott is maradt Budapesten, az eredeti pedig továbbra is a pécsi Leőwey Klára Gimnázium féltve őrzött ereklyéje maradt.

A bejegyzést írta: Schmelczer-Pohánka Éva

Források, rövidítések

Évkönyv 1994-2013 A pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve. Leőwey Klára Gimnázium, Pécs, 1994–2013.
Görcs 1955a A Pécsi Állami Leőwey Klára Általános Leánygimnázium évkönyve hazánk felszabadulásának 10., az iskola fennállásának 48. évében 1854–55. Szerk. Görcs László. Pécs, 1955.
Kacziány 1915 Kacziány Géza: A két testvérbörtön (Leövey Klára költeménye. Kufstein 1853. október 16.)

OSZK Kt. Analekta 23 (Jus-Karm) 57/22. Kacziány Géza Cikkek és tanulmányok (1915)

OSZK Kt. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár
PEK TGYO Pécsi Tudományegyetem egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya

Irodalom

Gazda 1990 Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből: tudósnaptár. [Budapest], 1990.
Görcs 1955b Görcs László: Leőwey Klára. = Dunántúl 1955. április 2. 2.
Gracza 1894 Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. II. kötet. A szabadságharcz lefolyása. Budapest, [1894]
Kacziány 1906 Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve. Budapest, 1906.
Kertész 1978 Kertész Erzsébet: Teleki Blanka [Regény] Budapest, 1978.
Kovásy é.n. Kovásy Albert: Leövey Klára életrajza. = Máramarosi Lapok 29, 30. szám
Leőwey 75. 1981 A pécsi Leőwey Klára Gimnázium 75 éve. Szerk. Nagy Gyuláné. [Pécs, 1981.]
MÉL 1967–1994 Magyar életrajzi lexikon. 1–4. kötet. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967–1994.
Nagy 1981 Nagy Gyuláné: Iskolánk névadója: Leőwey Klára. In: Leőwey 75. 5–10.
Náday–Sáfrán 1984 Náday Károly – Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága. = Historische Forschungen in Kufstein. Die Gefangenschaft von Gergely Czuczor. (A Magyar Tudományos Akadémia közleményei = Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae 14 (89.) Budapest, 1984.
Romváry 1982 Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Szobrok, épületszobrok, emlékművek, emléktáblák. Pécs, 1982.
Sebess 1931 Sebess Dénes: Két Magyarország. Az elmult század politikai eseményei. Budapest, [1931.]
Somos 2009 Somos Zsuzsanna: Gróf Teleki Blanka (1806–1862) sírja a régi Montparnasse temetőben (Párizs). Ősi Gyökér. Kulturális folyóirat. 37. (2009):1. január–március. 31–32.
Szathmáry 1886 P. Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza. Lővey Klára jegyzetei nyomán. Gróf Teleki Blanka sajátkezű rajzaival. Budapest, [1886.] 50–60.
Sz. Solymos é.n. Sz. Solymos Bea: Kufsteini rózsák. (Regény). Az Athenaeum kiadása, [Budapest, é.n.]
Szinnyei 1897 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Iczés–Kempner. Budapest, 1897.
Taba 1959 Taba István: Leövey Klára. In: Magyar Neveléstörténeti Tanulmányok. (Neveléstörténeti könyvtár) Budapest, 1959. 5–44.
Teleki 1963 Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. Bevez, jegyzet Sáfrán Györgyi. Budapest, 1963. (Magyar Századok)
Történeti kutatások 1984 Történeti kutatások Kufsteinban = Historische Forschungen in Kufstein. Czuczor Gergely rabsága = Die gefangenschaft von Gergely Czuczor. Szerk. Náday Károly – Sáfrán Györgyi. Budapest, 1984. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 89.)

 

Képjegyzék

  • Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról – Kacziány 1906. 61.
  • A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén – Görcs 1995a.
  • A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
  • A kufsteini vár 1850-ben – Gracza 1894. 429. 817. kép
  • Az Újépület (Neugebäude) épülete – Solymos é.n. 136. 2. kép
  • Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből – Önarckép Kacziány 61.; Madarász Viktor krétarajza [2017.04.03.] Fekete és fehér kréta, papír, 695 x 510 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Kufstein vára (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 69.
  • A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából – Náday–Sáfrán 1984. 2. képmelléklet
  • Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja – PEK TGYO JF 5108
  • A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 75.
  • A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától – Kacziány 1906. 79., 81.
  • Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 73. 2. kép.
  • A lepedővers első két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
  • A lepedővers utolsó két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
  • A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma [2017.04.05.]
  • Leőwey Klára sírja máramarosszigeti református temetőben [2017.04.05.]

[1] Jelen írás kivonat a Leőwey Klára Gimnázium évkönyvébe írott tanulmánynak: Schmelczer-Pohánka Éva: Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje. In: A Pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve 2013/2014. Pécs, 2014. 184–201. Ezúton is köszönöm Dr. Zalay Szabolcs igazgató és Dr. Sárkányné Lengyel Mária igazgató-helyettes felkérését a kutatásra.

[2] Egy omnibusz halálra gázolta.

[3] 1821. március 25-én született Máramarosszigeten. Életrajzai: Kovásy é.n.; Máramaros; 1897. április 9–10.; Nemzeti Nőnevelés; Budapesti Hírlap; Budapesti Napló; Vasárnapi Újság; Pesti Hírlap.

[4] Textiltervező iparművész, a Pécsi Állami Leánygimnázium, majd a Leőwey Klára Általános Leánygimnázium rajz és művészettörténet tanára volt 1949 és 1956 között. Leőwey 75. 1981. 113.

[5] 1948 és 1976 között a gimnázium igazgatója, valamint történelem-földrajz szakos tanár. Leőwey 75. 1981. 54., 114.

[6] A szoboravató beszédet Dr. Molnár Péter az Oktatási Osztály vezetője mondta. Görcs 1955a. 18., Görcs 1955b. Romváry Ferenc Pécs szobrai című jegyzéke nem jegyzi. Romváry 1982.

[7] Leőwey 75. 1981. 41–42.;. Görcs 1955a. 16–18.

[8] Somos 2009. 31–32.

[9] Gazda 1990. 175., Évkönyv 2009/10. 55–59. (Török Dániel írása)

[10] Teleki 1963. 412.

[11] Kacziány 1906. 120.

[12] Sz. Solymos é.n. 153.

[13] Teleki 1963. 412–414.; Görcs 1955a. 10.

[14] Josef Nehiba 1796-tól 1853-ig élt, 1851 és 1853 között volt a kufsteini börtön várparancsnoka. Érdekes, hogy pécsi kötődése van, ugyanis a város katonai nevelőintézetben végzett. Történeti kutatások 1984. 89., 208.); Bóna 2000. 540.; Náday–Sáfrán 1984. 89., 208.

[15] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.

[16] A Teleki József által írt Hunyadiak kora Magyarországon című műnek 1853-ig három kötete jelent meg. (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 1–12. kötet. Pesten, Nyomatott Emich Gusztáv Könyvnyomdájában, 1852–1858.

[17] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.

[18] Gottlieb Kempf 1795 és 1883 között élt. 1847-ben osztották be a kufsteini várhoz. Náday–Sáfrán 1984. 88., 207.

[19] 1800 és 1874 között élt. Náday–Sáfrán 1984. 89., 207–208.

[20] Kacziány 1915.; Teleki 1963.

[21] Teleki 1963. 438.

[22] Csiky Sándor egri fiatal ügyvéd, 1860-tól a város polgármestere. Élt 1805–1892 között. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után hat év várbörtönre ítélték. [2017.04.03.]

[23] Kacziány 1906. 120.

[24] Teleki 1963. 438–439.

[25] Az évkönyvekben és a Teleki Blanka és köre című kötetben 11-e szerepel a szabadulás napjaként, Kacziány pedig 16-ára datálta. Teleki Blanka 1963. 440.; Gerő 1955a. 10.; Kacziány 1915. 16.

[26] Lövey Klára jegyzetei Teleki Blanka fogságáról. In: Teleki 1963. 412–445., 592.

[27] Taba 1959. 26.

[28] Kacziány Géza 1856 és 1939 között élt. [2017.04.03.], Szinnyei 1897. V. 772–775. h.; MEL 1967. I. 834.

[29] Kacziány Géza átirata és az eredeti forrás alapján. Kacziány 1915. Az eredeti forráson a korábbi őrzési helyének jelzete: Pecsét: Országos Levéltár. Ms: „1853. okt. 16. Kufstein Muz. Lt. 1848-as iratok. Tuscher 45. fasc. 21/1853–58.”

[30] kuzdő – nem látszik az ’ü’ betű

[31] Itt van a lepedőversen az összefércelése a lét darabjának.

[32] Fosztva

[33] Kacziány 1915.

[34] Teleki 1963. 665., (16. képmelléklet)

[35] Teleki 1963. 415–416.; Nagy 1981. 7. Hogy ez a saját vagy az állami lepedő volt-e, nem tudjuk, a források erre nézve ellentétes adatokat közölnek.

[36] Taba 1959. 26.

[37] Görcs 1955a. 10.

[38] Teleki 1963. 493., Kertész 1978. 379–380.

[39] Kacziány 1915.

[40] Kertész 1978. 380. Érdekes lenne utánajárni, hogy valóban létezik-e egy másik lepedővers.

Heim Pál emlékére

Tags

, , , , , , , ,

Heim Pál 1875. szeptember 30-án született Budapesten, Heim Péter, miniszteri tanácsos és Stefánovics Mária gyermekeként. Középiskoláit is a fővárosban végezte, orvosi képzését azonban külföldön, Lausanne-ban kezdte meg. Doktori oklevelét 1897-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerezte meg, mely átvétele után a 19 – 20. század egyik kiváló gyermekgyógyásza, Bókay János mellett bővíthette tudását a Stefánia Szegény-gyermek-Kórházban. Heim csecsemőorvostan iránti elköteleződésére nagy hatással volt a breslaui gyermekklinikán, Adalbert Czerny tanítványaként eltöltött másfél év. Ezt követően egy rövid Lausanne-i és párizsi tanulmányút után visszatért Budapestre, ahol 1901-ben az Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. 1907-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott. (Szabó, 1940)

Pozsonyba és Pécsre kerülése

A magyar felsőoktatás 19. századi történetének meghatározó problémája volt a „harmadik egyetem kérdése”, melyet az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel, a pozsonyi és a debreceni egyetem létrehozásával oldottak meg. Az univerzitás törvényi megalapítása és a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem első tanévének 1914. október 3-án tartott megnyitása között eltelt években megoldották az egyetem egyes karainak és épületeinek fizikai elhelyezését. A belügyminiszter felügyelete alá tartozott pozsonyi állami kórház átkerült a vallás- és közoktatásügyi miniszter jogkörébe, kinevezték az egyetemi kórház és egyes osztályainak vezetőit, pályázatot írtak ki a jog- és államtudományi kar tanszékeire, valamint elkezdődött az Egyetemi Könyvtár szervezeti felépítése is. (Lukinich, 1933)

Az egyetem a Jog- és Államtudományi Kar megnyitásával kezdte meg működését 1914 októberében, a világháború kitörése után, az orvostudományi karon azonban csak 1918/1919. tanév szeptemberében kezdődhetett az oktatás. (Pohánka és Lengvári, 2011) Heim Pál 1918 tavaszán kapott meghívást az Erzsébet Tudományegyetemre, ahol 1918. április 3-án a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanárává nevezték ki. (Szabó, 1940) A gyermekgyógyászati tanszék és a hozzá kapcsolódó klinika Pozsonyban a Széchenyi utca 16. szám alatt működött. (Fekete, 1999)

Pozsony város csehszlovák megszállása után 1919. január 7-én az egyetem a csehszlovák kormány tulajdonába került az intézmény épületeivel és felszereléseivel együtt. Az univerzitás orvos- és bölcsészettudományi karának oktatói az ország területéről történt kiutasításuk után Budapestre menekültek, ahol az orvostudományi kar az 1920/1921-es tanévben kezdte meg működését. (Fekete, 1999; Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014) A Heim Pál vezette Gyermekklinika más intézetekkel együtt a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt Kórházban lett elhelyezve. (Fekete, 1999) Heim Pál nemcsak az egyetem költözésében, hanem azt követően az univerzitás működtetésében is aktívan kivette részét. Az 1921/1922-es tanévben az egyetem rektorának választják meg, majd megalapítja az „Erzsébet Tudomány-egyetem Barátainak Egyesületét” és az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát. (Szabó, 1940)

Az 1921. évi XXV. törvénycikk értelmében a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre helyezik át ideiglenesen. A pozsonyi univerzitás Pécsre költözésének előkészületeire két tanévnyi türelmi időt kapott a város, addig az oktatás folytatódott a fővárosban. Az orvosi kar berendezéseinek nagy része Pozsonyban maradt, a képzés Budapest több kórházába szétosztva valósult meg (Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014), Pécsett az oktatáshoz szükséges infrastruktúrát újra meg kellett teremteni.
Pécs városa az előkészületek alatt igyekezett a legalaposabban felkészülni az Erzsébet Tudományegyetem érkezésére. Az egyes karok elhelyezésére ajánlotta fel Zichy Gyula megyéspüspök és Nendtvich Andor polgármester „a leendő univerzitás számára az egyházmegyei alapítványok és a város által fenntartott intézmények épületeinek egy részét” (Pohánka és Lengvári, 2011. 55. o.), így kapott elhelyezést a Gyermekklinika a Julianum Egyesület tanoncnevelő internátusának épületében a Rét utcában.

1. kép - A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

Az 1923/1924-es tanévet az Erzsébet Tudományegyetem már Pécsen indította el, az orvosi képzés a klinikák felszereltségének hiányosságai miatt csak a következő tanévben kezdődhetett el. Heim fáradhatatlan munkával megnövelte a Gyermekklinika betegágyainak számát, két éves gondozónői képzést alapított, a Collegium Maurinum és a Foederatio Emericana tevékeny alakítója volt, mindezek mellett pedig aktívan részt vett Pécs közéletében: a Katolikus Egyesületek Központi Választmányának elnöke, 1922-ben pótképviselője volt. (Szabó, 1940)

Bókay János nyugdíjba vonulása után Heimet nevezték ki a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikájának élére. Tanszékfoglaló előadását még megtartotta, azonban 1929. október 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. (Szabó, 1940; Fekete, 1999)

Heim Pál munkássága és emlékezete

Heim Pál, kiváló kutató, nagyszerű oktató és odaadó orvos volt. Haláláig 83 közleménye jelent meg. Lelkiismeretes orvosként nemcsak a vizitek alkalmával látogatta a betegeket, hanem annak köszönhetően, hogy a pécsi évek alatt családjával a klinika épületében lakott, a professzor éjjelente is meg tudta oldani az akut problémákat. Tanítványai és kollégái szigorú, lobbanékony, de következetes embernek mondták, aki elismerte a teljesítményt és a tudást. (Dobszay, 1975)

2.kép - A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

Szívén viselte az egészségügyi segédszemélyzet munkáját is, melynek fontosságáról 1927-ben megjelent tanulmányában (Heim, 1927) írt részletesen. Az első világháború után kiemelt területnek tartotta az anyák és csecsemők védelmét, ezért aktívan részt vett a Stefánia Szövetség [1] létrehozásában az orvosi bizottság elnökeként, illetve a későbbiek folyamán a pécsi fiókintézetek kialakításában. A szövetséggel együttműködve Heim két éves gondozónő-tanfolyamot indított az egyetemen Pécsre kerülése után. A tanfolyamra a szövetség is küldött hallgatókat, akik már rendelkeztek valamennyi tapasztalattal, tudták, milyen nehézségek várnak rájuk a képzés folyamán. Heim viszont negatívan nyilatkozott azokról a hallgatókról, akik személyesen, a szövetségen kívülről jelentkeztek az egyetemre. Többen közülük pár hónap után elhagyták a képzést annak szellemi vagy fizikai nehézségére hivatkozva. A képzés színvonala a korabeli viszonyok között vitathatatlan volt, hiszen az ott végzettek felkészültek hivatásukra, melyet a legjobb tudásuk szerint végeztek. Heim Pál után az itt végzett gondozónőket Heim-nővéreknek nevezték, mely cím napjainkban is elismerésnek számít. (Betlehem, 2014; Dobszay, 1982; Heim, 1927)

3. kép - A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

Heim Pál szakmai tevékenységét külföldön is elismerték, beválasztották a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde vezetőségébe, szerkesztőségi tagja volt a Monatschrift és a Archiv für Kinderheilkunde című szaklapoknak. (Fenyvessy, 1930)

A bejegyzést készítette: Pálmai Dóra

Felhasznált irodalom

Betlehem József (2014): A pécsi egészségtudományi képzések megjelenése és előzményei. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 82-105.

Dobszay László (1975): Heim Pál, a gyógyító, oktató és kutató gyermekorvos. Magyar Pediáter, 8. 3-4. sz. 187-190.

Dobszay László (1982): Heim Pál életéből. Egészségügyi Munka, 29. 3. sz. 83-84.

Fekete Miklós (1999, szerk.): A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának 75 éves jubileuma, 1924-1999. POTE Gyermekklinika, Pécs.

Fenyvessy Béla (1930): Megemlékezés Dr. Heim Pálról, egyetemünk volt professzoráról és rectoráról. In: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1929/30. tanévi irataiból. II. füzet. Dunántúli Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs. 11-19.

Heim Pál (1927): Az egészségügyi segédszemélyzet kérdéséről. Orvosi Hetilap, 70. 43. sz. 1242-1244.

Keller Lajos (1926): Az Országos Stefánia Szövetség 10 éves működése. Egyesült Kő-, Könyvnyomda Rt., Budapest.

Lengvári István (2014): Az Erzsébet Tudományegyetem alapítása, a pozsonyi és budapesti évek története. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 15-25.

Lukinich Imre (1933): Az egyetem alapításának története. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs.

Pohánka Éva és Lengvári István (2011): Az Erzsébet Tudományegyetem. In: Fedeles Tamás, Lengvári István, Pohánka Éva és Polyák Petra (2011): A pécsi felsőoktatás évszázadai. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 49-83.

Ravasz János (1983): Pécsi Tudományegyetem (1923-1950). V. rész. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

Szabó Pál (1940): A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs.

Képek forrása

  1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)
  2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán. (PTE ÁOK Orvoskari Gyűjtemény – F.2004.70.6)
  3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme. (Képek a pécsi egyetemről. Magyarság: képes melléklet, 1925. 36. sz. 3.)

[1] Az Országos Stefánia Szövetség 1915. június 13-án alakult meg az anyák és a csecsemők védelmére. Első elnöke Gróf Apponyi Albert volt. A Stefánia hercegnő védnöksége alatt létrehozott szövetség célja elérésére védőnő irodákat, laboratóriumokat, tejkonyhákat, szülőházakat, anyaotthonokat alapított, védőnői és gyermekgondozó képzéseket tartott az ország nagyobb városaiban és kisebb településein egyaránt (pl. Debrecen, Szeged, Pécs, Kisújszállás, Makó, Mezőtúr, stb.). (Keller, 1926)