A bemutatóban a 2016-os „Jöjjön e forráshoz, egészséget lel itt.” Gyógyító vizek és fürdőkultúra című időszaki kiállításunk anyagát elevenítjük fel. A kiállításban a látogatók különböző típusú források (pl. könyvek, plakátok, dísztárgyak, vízminták, stb.) segítségével megismerkedhettek a balneológiai szakirodalommal, a magyar Balneológiai Egyesület történetével, a római és török kori fürdők emlékezetével, valamint különböző fürdővárosok történetével és sajátosságaival. A Geonight 2021. éjszakáján egy 19. századi térképet varázsolunk interaktívvá látogatóinknak, melyen a Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjteményben elhelyezett Reuter-hagyatékban fellelhető képeslapgyűjtemény segítségével barangolhatják be a magyarországi gyógyfürdőket.
A baranyai fürdők közül legismertebb és leglátogatottabb a harkányi gyógyfürdő. Batthyány Antal birtokának csatornaásási munkálatai közben fedezték fel a forrást 1823-ban. Harkány népszerűsítéséért nagyon sokat tett Patkovics (Patkovich) József, aki gyógyvízzé nyilváníttatta a gyógyforrás vizét, s fürdőorvosként is működött a telepen. Első tudósítása a Tudományos Gyűjtemény hasábjain jelent meg már 1825-ben, alig két évvel forrás felfedezése után. E korai időszakban is – bár még viszonylag kevés idő telt el a fürdő kiépítése óta – 33 különféle betegséget sorol fel, melynek kezelésénél a víz hatásosnak bizonyult. [1] A gyógyvíz megtalálását igen jelentős eseményként értékeli a szerző: „Baranyának — a’ termékenyebb föld’ és a’ szorgalom’ adakozó javadalmaival egyébkínt is bőven megáldott — Megyéjében, hogy ezen boldog tartománynak lakosai semmiben se szükölködjenek, legfőbb kincsét, az egészségnek forrását is felnyitotta a természet.” [2]
1833-ban a Bugát Pál és Schedel Ferenc által szerkesztett Orvosi Tár című folyóirat is foglalkozik a hazai gyógyvizekkel. Előző évben megjelent Berlinben Osann professzor európai fürdőket ismertető kézikönyve, melyben magyar gyógyvízforrásokat is bemutat. Az Orvosi Tár szerkesztői a magyarországi fürdőket ismertető részek bőséges kivonatát adják a folyóiratban, kiegészítve a berlini professzor anyagát hazai anyaggal is. Harkány bemutatása kapcsán megjegyzik, hogy ugyan csak 10 év telt el a forrás felfedezése óta, de már ezrek gyűlnek össze minden nyári szezonban a fürdőhelyen. 1833-ban Harkányban egy közös és 14 külön fürdőt használhattak a kúrára érkezők. Ekkor három forrásból nyerték a vizet: az első a büdös vagy siklósi tó, a második forrás kb. fél órányira található Harkánytól, valamint a főforrás, mely a fürdőt látta el hévízzel. A vizet összetételénél fogva az égvényes-sóskénhévizek csoportjába sorolják. Az Orvosi Tár is hivatkozik Patkovics József korábbi adataira, aki ivókúra (4-8 pohár), valamint fürdő és iszappakolás formájában ajánlja felhasználni a gyógyvizet. A pécsi orvos adatai alapján a következő bajok gyógyításához használható a harkányi víz:
köszvény és csúz,
altesti pangások, aranyér, máj- és lépdaganatok, sárgaság, epebajok,
Patkovics József A’ harkányi hévvíz és gyógyereje (Pécs, 1846.) című művét az Orvosok és Természetvizsgálók 1845-ös gyűlésének alkalmából írta. Így ír a víz gyógyhatásának felfedezéséről: „Valódi tény ellenben az: hogy Méltóságos Gróf Batthyányi Antal földes urasága ezen forrásnak terjedelmes siklósi uradalmában több évekig folytonosan tetemes költségekkel csatornák és töltések által sok mocsárok’ kiszáradtát eszközölvén, háladó jobbágyainak jobb létét ’s egészségét előmozdítá. Illy csatornaásás alkalmakor, melly a’ Harkányhoz közellévő mocsárt elenyésztesse, az árkometszők forró melegen kiömlő vizre akadtak, a’ folytonozott munka közt több ily forró források találtattak.
Történvén: hogy a’ munkálatok közül egy dagadt térddel és lábszaggatással küszködő gyűdi ember ezen forró ’s hideg vizzel vegyitett források körül dolgozván, jótékony hatását érezte, minek következtében egy ideig a’ fürdést abban folytatván, 1823dik évi october hóban szenvedésétől tökéletesen megszabadult.” [4]
A csodálatos hatású víz híre hamar elterjedt a környéken, 1824-ben már a környező falvak betegei is felkeresték Harkányt. A nagyszámú látogató miatt Batthyány gróf az első fürdőt is kialakíttatja, egyszerű fürdőépületet emelnek és a források tisztántartására is ügyelnek: „…nyáron a’ falunépség minden részről ide tolulván, ezen viznek hol nagyobb, hol kisebb csudatetteit miden tájakban hirdette, mit a’ közellévő Gyűd’ zarándokai is hihetőleg gyarapítottak.
A’ midőn az uradalmi tisztség a’ beteg emberek’ Harkányra való nagy csődületét, ’s ezen viznek gyógyerejét tapasztalta, 1824dik évi julius hóban ipar’s figyelemmel lépett a’ hévforrások’ egybegyűjtése-, a’ hideg viznek kirekesztése-, úgy a’ sinlődők’ számára hajlék’ és fürdői kéjelmesség készitéséhez. A’ kitisztitatott főforrástól a’ hideg mocsárviz egy oda alkalmaztatott kád által kirekesztetvén; a’ hideg szivárgó víz elmellőzése miatt lecsapoló csatornák ásatvák; a’ környékk nád- ’s kákától tisztitatván; a’ meleg forrás körül fürdőkádak állitattak; néhány fürdőszoba, egy ebédlő ’s konyha rögtön deszkákból emelkedvén; ’s így rövid idő alatt mintegy varázslat által alakul az első évre a’ fürdőintézet.” [5]
Harkányfürdő 1845-ben (Harkány Gyógyfürdő. Budapest, [193?] 2.)
Patkovics a víz gyógyhatását esetleírásokkal is igyekszik alátámasztani, az ekkor már 800 feljegyzett gyógyulásból ismerteti a legérdekesebb eseteket könyvének toldalékában. [6] Egy 17 éves döbröközi legény, aki 10 éve nem tudott már talpra állni, 60 fürdő után tökéletes egészségnek örvendett, sőt Harkányban még táncmulatságon is részt vett. A harkányi vizet ivókúra formájában is fogyasztotta az a 49 éves plébános, kit minden étkezés után súlyos gyomorgörcsök gyötörtek, egészen le is fogyott a betegség miatt. A harkányi víz és fürdőkúra teljesen meggyógyította, sőt elvesztett súlyát is visszanyerte. Egy 37 éves kereskedő utazás közben megfázott, minek következtében köszvényrohamok kínozták mindkét lábát, s a jobb lába zsugorodni kezdett. 28 fürdő vétele után mankóit eldobva saját lábán hagyta el a fürdőt. De női bajokra is javallja a harkányi kezelést, egy 30 éves uradalmi tisztnő, ki 9 év óta magtalanul férjes, 36 fürdő és ivókúra után pár hónap elteltével gyermekáldásban részesült.
Haas Mihály Baranyáról szóló könyvét 1845-ben jelentette meg [7], szintén az Orvosok és Természetvizsgálók országos gyűlésének alkalmából. Külön fejezetben foglalkozik Harkánnyal, melynek legfőbb nevezetességét csodahatású fürdőjében találta meg. Haas 800-1000 vendégre teszi az évi látogatószámot. A nemrég épült új fürdőházban 14, míg a régiben 10 korona volt a fürdőjegy ára. Az uraság jóvoltából a szegények ingyen is fürödhettek. Patkovicshoz hasonlóan ő is különösen a köszvény, csúz, bőr-, nyirokbetegségek és mirigyrendszeri, altesti problémákra ajánlja a gyógyvizet.
Az összeállítást készítette: Dezső Krisztina
Irodalom
Haas Mihály: Baranya. Emlékirat, mellyel a’ Pécsett 1845 aug. elején összegyűlt magyar orvosok és természetvizsgálóknak kedveskedik […] Scitovszky János pécsi püspök. Pécs, Lyceum Nyomda, 1845. Harkány Gyógyfürdő. Budapest, Országos Központi Községi Nyomda Rt., [193?]
[Patkovics József]: A’ Harkányi Ferdők. (Baranya Vármegyében) Tudományos Gyűjtemény (1825):12. 13-25.
Patkovics József: A’ harkányi hévvíz és gyógyereje. Pécs, Lyceum Nyomda, 1846.
A’ magyar és erdélyi gyógyvizek. Orvosi Tár (1833):4. 64-79.
Siófok bár már az őskortól lakott volt, nem volt igazán jelentős település a római kortól már meglévő Sió-csatorna és a török korban itt található erőd ellenére sem. [1] A község fejlődését az idegenforgalom és a Balaton iránti turisztikai érdeklődés hozta magával. Az 1861-ben átadott Budapest-Nagykanizsa közötti vasútvonal érintette Siófokot is, bár indóházat csak 1863-ban kapott a község. 1864-ben készült el az első, mólóval védett kikötő, melyet 1912-ben is korszerűsítenek. Szintén 1863-ban adták át az új Sió-zsilipet, melynek fontos feladata a vízszint szabályozása volt – ahogy napjainkban is -, a fazsilipet 1893-ban váltotta fel vasszerkezetből készült zsilip. [2]
Kezdetben nem Siófok, hanem Balatonfüred volt a nyaralásra érkezők úti célja. Budapestről vasúttal érkeztek Siófokra, majd hajóval keltek át a tavon Balatonfüredre. Siófok igyekezett marasztalni a vendégeket, ennek érdekében jelentős fejlesztések indultak meg a településen. Ekkor alakult ki a mai városszerkezet elődje és jó néhány ma is álló villaépületet is ebben az időszakban kezdtek el építeni. Az első fontos esemény 1865-ben a vásártartási jog megszerzése volt, mely nagyközségi ranggal is járt együtt. 1867-ben Siófok önálló postamesterséget kapott. 1866-ban Végh Ignác megnyitotta az első balatoni tavi fürdőt. Siófok ekkor már közös fürdőházzal, vendéglővel és szállásokkal várta az érkező vendégeket. A fejlesztések következő szakaszában megépült egy sínen mozgatható fürdőház 1878-ban, majd 1885-ben felépült az első emeletes villa épület is, Doringer Vilmosé. [3]
1891-ben alakult meg a Siófok Balatonfürdő Rt., mely vízparti területeket vásárolt, majd nagyszabású építkezésekbe kezdtek. Ekkor épültek a vízparti szállodák, valamint egy parti korzót is kialakítottak, parkot létesítettek. A fejlesztések hatására egyre több jómódú vendég választotta Siófokot nyári utazási célpont gyanánt. 1893. június 18-án nyitotta meg kapuit az új Balaton-fürdő. A fürdőtelep korszerű, villanyvilágítással ellátott házakkal várta a gyógyulni vágyókat, ugyanis a balatoni víznek ekkor gyógyhatást tulajdonítottak. Siófok Magyarország 11. gyógyfürdője lett. [4]
A fürdőtelep megnyitásán Mészöly Gyula a fürdő-részvénytársaság elnöke tartott díszbeszédet, melyben némileg túlzó, de bizakodó szavakkal festi le az új nyaralóhely jövőjét: „Nagy ünnep van a Balaton vidékén, új élet született, gyönyörtől pompázó fürdő telepünk megnyilt. […] Az elhanyagolt magyar tengerpart, valódi ékessége lett az országnak. Megnyilott az emberiség, a világforgalom számára. A tudomány, a magas művészet, a földtekét egy újabb ékességgel díszítette fel, ide varázsolta azon bűbájt, melylyel Abbazia, Lido, Nizza, Ostende vagy más tengeri fürdők bírnak. Pár év előtt még mocsáros helyen, díszes ligetek, villák épületek. […] Kell, hogy e helyen, hol az élet oly hatalmas erővel felpesdült: Balaton Tündérlak elnevezéssel, jobbról-balról mérföldekre elterülő villákkal egy igazi édenkert keletkezzék, mint a regényes Rajna vize és a wörthi tó partjain és Budapestnek gondűző nyugalmat adó gyógyparkja legyen.” [5]
Siófok a fürdőtelep kiépítése után jelentős fejlődésnek indul. Nemcsak az idegenforgalommal kapcsolatos létesítmények fejlődtek, de idetelepült 1900-ban a Balaton Halászati Részvénytársaság, amely ma is működő vállalat. A kulturális és egyházi intézmények is szaporodtak: 1893-tól évente lovasversenyt rendeztek minden augusztusban, 1905-ben felépült a Siófoki Színkör, 1903-ban új katolikus templomépítéséhez fogtak, és ebben az évben készült el az indóház új épülete is. 1920-ban megalakult a Siófoki Sportegyesület, évente pedig Balaton-átúszó versenyt is rendeztek a községben. [6]
1898-ban jelent meg Siófokról a Fürdőirodalmi Könyvtár sorozatban egy képes füzetke, amely a fürdőtelep megismertetését és ezzel együtt látogatottságának növelését volt hivatva megcélozni. [7] A fürdőtelep bemutatása során kitér a szerző arra a tényre, hogy Siófok ekkor már a leglátogatottabb hazai fürdők egyike. A fürdőévad ekkor május végén kezdődött, a főszezon augusztus végéig, az utóévad szeptember végéig tartott. Siófok előnyeként azt említi a fürdőigazgatóság, hogy „talaja teljesen tiszta, absolute immunis homok, hogy környéke ment a Balaton partjain sok helyen látható mocsaras süppedésektől s hogy szállodái a vendéglővel és kávéházzal együtt közvetlenül a Balaton partján, a nagy költséggel feltöltött pompás corsón terülnek el.” [8]
Ekkor három szállodában (Sió, Hullám és Központi Szálloda) 150 szoba várta a pihenni vágyó vendégeket. A Sió és Hullám Szállodák közvetlen a vízparton helyezkedtek el, mindkét hotel földszinti részén meleg kádfürdőt is kialakítottak. A szállodai árak a főszezonban a fekvéstől és nagyságtól függően 2 korona 40 fillérnél kezdődtek, az elő- és utószezonban 40%-kal alacsonyabbak voltak a szobaárak. Teljes ellátást is lehetett igényelni, ez szobával együtt kb. 8 koronára volt tehető.
A vendégek fürdőházakban hódolhattak a fürdőzésnek. A fürdők reggel héttől este fél kilencig tartottak nyitva, egy órára felnőtteknek 60 fillér, gyermekeknek 30 fillér volt a belépti díj.
A Balaton vízének gyógyhatást tulajdonítva a következő betegségekre ajánlja a hideg fürdőkúrát a kiadvány: ideges izgékonyság és ideggyengeség, zsábák, gerincagyi bántalmak, emésztési zavarok, idült gyomor- és bélhurut, sápkor (vérszegénység), női betegségek, görvélykór. A fürdőzők szolgálatára állt két fürdőorvos, valamint gyógyszertár és kórház is épült a fürdőtelepen.
A fürdővendégek szórakoztatásáról is gondoskodni kellett. Naponta kétszer reggel és este zenekar játszott a fürdőtelepen. A kávéházakban és szállodákban a vendégek rendelkezésére állt számos bel- és külföldi hírlap, zongora, tekeasztal, fedett tekepálya, krokettpálya, 4 teniszpálya valamint a gyalogsétákra alkalmas park. Minden szombaton táncmulatságot rendeztek, melyet tombolajáték kísért. Gyakoriak voltak a hangversenyek is. Az idény alatt kétszer rendeztek lóversenyt, valamint atlétikai, úszó- és kerékpárversenyeket is. Országos hírű volt ekkor a Budapest-Siófok közötti évente megrendezett kerékpárverseny.
Természetesen a szórakozás kedvelt formája volt a tavon tett kirándulás, melyhez a Balaton-tavi Gőzhajózási Társulat kényelmes gőzhajói biztosították a megfelelő járműveket. A gőzhajók mellett számos csónak, kisebb-nagyobb vitorlás is megfordult a siófoki kikötőben.
Az első világháború után, a trianoni béke következményeként Magyarország számos gyógyfürdője került a határokon kívülre és az Adriai tenger elvesztése is hozzájárult ahhoz, hogy Siófok és a Balaton-környék idegenforgalma nagyobb lendületet kapjon. 1920 és 1944 között Siófok vált a balatoni fürdőkultúra legnagyobb és legkorszerűbb vendéglátóhelyévé. [9]
A második világháború után új fordulatot vett Siófok fejlődése, az egyéni és külföldi látogatók helyett a község a szakszervezeti és vállalati üdültetés keretében várta az ide érkező munkástömegeket. 1948-tól Siófok a vállalati üdültetés egyik balatoni központjává vált, több országos nagyüzem, bányavállalat, ipari üzem stb. létesített itt dolgozói számára üdülőházakat, szállodákat. 1958-tól jelentős idegenforgalmi fejlesztések indultak. Újra megjelentek a külföldi vendégek, bár először csak a szocialista országokból, majd 1962-ben a város mai képét meghatározó szállodasor felépítéséhez is hozzáfogtak. [10]
1968-ban a település városi rangot kapott, ez újabb lendületet adott a fejlesztéseknek. Az 1947-ben megalakított idegenforgalmi hivatal 1969-re az ország legnagyobb ilyen intézményévé vált. [11] Szükség is volt a szervezetekre, hiszen nagy tömeg fordult meg a Balaton, különösen Siófok strandjain és üdülőiben, a főszezon időszakában. 1974-ben újabb fejlesztések valósultak meg, amikor megkezdődött az Aranypart szállodáinak építése is, valamint az Ezüstpart tízemeletes szállodájának megvalósításához is hozzáfogtak. 1975-ben 115 vendéglátóegység, 124 üzlet, 10703 ágy szolgálta a vendégforgalmat, míg az Aranypart beépítése után 1982-re már 215 épületben 5000 férőhellyel tudták fogadni a vendégeket a vállalati és SZOT üdülőkben, a szállodai szobák száma 1980 volt, a kempingekben 7500 nyaralót tudtak elszállásolni. 1986-ban új fejlesztési tervet hagyott jóvá városi tanács, amely lakásépítéseket, egy üdülőfalu kialakítását, valamint az oktatási rendszer fejlesztését, parkosítást, bevásárló központi építését tűzte ki célul. 1987-re már 80 ezerre nőtt az üdülési férőhelyek száma. Ebből 2000 szállodai, 17 ezer SZOT és vállalati, a magánnyaralókban 23 ezer, míg a fizető-vendégszobákban 30 ezer vendéget tudtak elszállásolni. A kempingek befogadó kapacitása 7500 fő volt. [12] Ekkor alakult ki a város mai morfológiai elrendezése: a parti sáv a strandokkal és a közvetlen vízparton álló nagy szállodákkal, mögöttük a korzó és sétányok valamint a vasút között húzódó magánnyaralókkal, villákkal és kisebb vállalati, üzemi nyaralókkal határolt nyaraló-üdülőövezet, a vasúton túl a város családi házas övezetei hosszan elnyúlva, valamint a város központi területei az igazgatási és szolgáltatási centrumokkal.
A bejegyzést írta: Dezső Krisztina, Vojcsik József
Gyarmati László (szerk.): Siófok története 2010-ig + akik a döntéseket hozták. Siófok, 2010.
Jászonyi 1982.
Jászonyi Ferenc (felelős terv.) et al.: A balatoni üdülőkörzet hosszú távú (1986-2000) fejlesztési programja 1. Vizsgálati összefoglaló az üdülőkörzet 1970-1980., illetve várhatóan 1981-1985. közötti fejlődéséről. Budapest, 1982.
Mészöly Gyula: A Magyar Tenger és a társadalom. [Budapest], 1893.
Ormándi 1989.
Ormándi István: A szocialistakori fürdőváros igazgatásának és idegenforgalmának története (1950-1987) In: Siófok várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1989. 605-642.
Siófok látóképei 1898.
Siófok Balatonfürdő látóképei. Budapest, 1898.
Zákonyi 1989.
Zákonyi Ferenc: Siófok újkori története – különös tekintettel a fürdővárossá való fejlődés első esztendeire (1945-1951). In: Siófok várostörténeti tanulmányok. Szerk.: Kanyar József. Kaposvár, 1989. 547-604.
[1] Siófok 19. század előtti történetéről bővebben: KENEDY 1993. 7-15.; GYARMATI 2010. 13-15. [2] A 19. századi fontosabb beruházásokról bővebben: KENEDY 1993. 18.; GYARMATI 2010. 17.; KANYAR 1989. 223-225. [3] GYARMATI 2010. 20. [4] GYARMATI 2010. 21. [5] MÉSZÖLY 1893. 3-5. [6] GYARMATI 2010. 22-24.; KENEDY 1993.22-28. [7] A Siófok fürdőtelepről szóló Siófok látóképei című kiadvány a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont gyűjteményében található 46851 ltsz-on. (Siófok látóképei 1898.) [8] Siófok látóképei 1898. 29. [9] Gyarmati 2010. 24.; Kenedy 1993.29-30. [10] Gyarmati 2010. 24.; Kenedy 1993. 33-35., 55-60. A szállodasor szállodái közül elsőként 1962-ben a Balaton, 1964-ben a Lidó és a Hungária Szálló, a Sió étterem és bár, 1965-ben az Európa Szálló épült fel. [11] Az Országos Idegenforgalmi Hivatal Somogy Megyei Kirendeltségének, melyhez Siófok is tartozott történetéről és dokumentumaiból bővebben: ZÁKONYI 1989. 574-579. [12] ORMÁNDI 1989. 612-630.; GYARMATI 2010. 27-32.; KENEDY 1993. 56. valamint az egész balatoni régióra vonatkozó fejlesztésekről: JÁSZONYI 1982.