Heim Pál emlékére

Tags

, , , , , , , ,

Heim Pál 1875. szeptember 30-án született Budapesten, Heim Péter, miniszteri tanácsos és Stefánovics Mária gyermekeként. Középiskoláit is a fővárosban végezte, orvosi képzését azonban külföldön, Lausanne-ban kezdte meg. Doktori oklevelét 1897-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerezte meg, mely átvétele után a 19 – 20. század egyik kiváló gyermekgyógyásza, Bókay János mellett bővíthette tudását a Stefánia Szegény-gyermek-Kórházban. Heim csecsemőorvostan iránti elköteleződésére nagy hatással volt a breslaui gyermekklinikán, Adalbert Czerny tanítványaként eltöltött másfél év. Ezt követően egy rövid Lausanne-i és párizsi tanulmányút után visszatért Budapestre, ahol 1901-ben az Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. 1907-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott. (Szabó, 1940)

Pozsonyba és Pécsre kerülése

A magyar felsőoktatás 19. századi történetének meghatározó problémája volt a „harmadik egyetem kérdése”, melyet az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel, a pozsonyi és a debreceni egyetem létrehozásával oldottak meg. Az univerzitás törvényi megalapítása és a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem első tanévének 1914. október 3-án tartott megnyitása között eltelt években megoldották az egyetem egyes karainak és épületeinek fizikai elhelyezését. A belügyminiszter felügyelete alá tartozott pozsonyi állami kórház átkerült a vallás- és közoktatásügyi miniszter jogkörébe, kinevezték az egyetemi kórház és egyes osztályainak vezetőit, pályázatot írtak ki a jog- és államtudományi kar tanszékeire, valamint elkezdődött az Egyetemi Könyvtár szervezeti felépítése is. (Lukinich, 1933)

Az egyetem a Jog- és Államtudományi Kar megnyitásával kezdte meg működését 1914 októberében, a világháború kitörése után, az orvostudományi karon azonban csak 1918/1919. tanév szeptemberében kezdődhetett az oktatás. (Pohánka és Lengvári, 2011) Heim Pál 1918 tavaszán kapott meghívást az Erzsébet Tudományegyetemre, ahol 1918. április 3-án a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanárává nevezték ki. (Szabó, 1940) A gyermekgyógyászati tanszék és a hozzá kapcsolódó klinika Pozsonyban a Széchenyi utca 16. szám alatt működött. (Fekete, 1999)

Pozsony város csehszlovák megszállása után 1919. január 7-én az egyetem a csehszlovák kormány tulajdonába került az intézmény épületeivel és felszereléseivel együtt. Az univerzitás orvos- és bölcsészettudományi karának oktatói az ország területéről történt kiutasításuk után Budapestre menekültek, ahol az orvostudományi kar az 1920/1921-es tanévben kezdte meg működését. (Fekete, 1999; Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014) A Heim Pál vezette Gyermekklinika más intézetekkel együtt a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt Kórházban lett elhelyezve. (Fekete, 1999) Heim Pál nemcsak az egyetem költözésében, hanem azt követően az univerzitás működtetésében is aktívan kivette részét. Az 1921/1922-es tanévben az egyetem rektorának választják meg, majd megalapítja az „Erzsébet Tudomány-egyetem Barátainak Egyesületét” és az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát. (Szabó, 1940)

Az 1921. évi XXV. törvénycikk értelmében a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre helyezik át ideiglenesen. A pozsonyi univerzitás Pécsre költözésének előkészületeire két tanévnyi türelmi időt kapott a város, addig az oktatás folytatódott a fővárosban. Az orvosi kar berendezéseinek nagy része Pozsonyban maradt, a képzés Budapest több kórházába szétosztva valósult meg (Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014), Pécsett az oktatáshoz szükséges infrastruktúrát újra meg kellett teremteni.
Pécs városa az előkészületek alatt igyekezett a legalaposabban felkészülni az Erzsébet Tudományegyetem érkezésére. Az egyes karok elhelyezésére ajánlotta fel Zichy Gyula megyéspüspök és Nendtvich Andor polgármester „a leendő univerzitás számára az egyházmegyei alapítványok és a város által fenntartott intézmények épületeinek egy részét” (Pohánka és Lengvári, 2011. 55. o.), így kapott elhelyezést a Gyermekklinika a Julianum Egyesület tanoncnevelő internátusának épületében a Rét utcában.

1. kép - A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

Az 1923/1924-es tanévet az Erzsébet Tudományegyetem már Pécsen indította el, az orvosi képzés a klinikák felszereltségének hiányosságai miatt csak a következő tanévben kezdődhetett el. Heim fáradhatatlan munkával megnövelte a Gyermekklinika betegágyainak számát, két éves gondozónői képzést alapított, a Collegium Maurinum és a Foederatio Emericana tevékeny alakítója volt, mindezek mellett pedig aktívan részt vett Pécs közéletében: a Katolikus Egyesületek Központi Választmányának elnöke, 1922-ben pótképviselője volt. (Szabó, 1940)

Bókay János nyugdíjba vonulása után Heimet nevezték ki a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikájának élére. Tanszékfoglaló előadását még megtartotta, azonban 1929. október 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. (Szabó, 1940; Fekete, 1999)

Heim Pál munkássága és emlékezete

Heim Pál, kiváló kutató, nagyszerű oktató és odaadó orvos volt. Haláláig 83 közleménye jelent meg. Lelkiismeretes orvosként nemcsak a vizitek alkalmával látogatta a betegeket, hanem annak köszönhetően, hogy a pécsi évek alatt családjával a klinika épületében lakott, a professzor éjjelente is meg tudta oldani az akut problémákat. Tanítványai és kollégái szigorú, lobbanékony, de következetes embernek mondták, aki elismerte a teljesítményt és a tudást. (Dobszay, 1975)

2.kép - A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

Szívén viselte az egészségügyi segédszemélyzet munkáját is, melynek fontosságáról 1927-ben megjelent tanulmányában (Heim, 1927) írt részletesen. Az első világháború után kiemelt területnek tartotta az anyák és csecsemők védelmét, ezért aktívan részt vett a Stefánia Szövetség [1] létrehozásában az orvosi bizottság elnökeként, illetve a későbbiek folyamán a pécsi fiókintézetek kialakításában. A szövetséggel együttműködve Heim két éves gondozónő-tanfolyamot indított az egyetemen Pécsre kerülése után. A tanfolyamra a szövetség is küldött hallgatókat, akik már rendelkeztek valamennyi tapasztalattal, tudták, milyen nehézségek várnak rájuk a képzés folyamán. Heim viszont negatívan nyilatkozott azokról a hallgatókról, akik személyesen, a szövetségen kívülről jelentkeztek az egyetemre. Többen közülük pár hónap után elhagyták a képzést annak szellemi vagy fizikai nehézségére hivatkozva. A képzés színvonala a korabeli viszonyok között vitathatatlan volt, hiszen az ott végzettek felkészültek hivatásukra, melyet a legjobb tudásuk szerint végeztek. Heim Pál után az itt végzett gondozónőket Heim-nővéreknek nevezték, mely cím napjainkban is elismerésnek számít. (Betlehem, 2014; Dobszay, 1982; Heim, 1927)

3. kép - A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

Heim Pál szakmai tevékenységét külföldön is elismerték, beválasztották a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde vezetőségébe, szerkesztőségi tagja volt a Monatschrift és a Archiv für Kinderheilkunde című szaklapoknak. (Fenyvessy, 1930)

A bejegyzést készítette: Pálmai Dóra

Felhasznált irodalom

Betlehem József (2014): A pécsi egészségtudományi képzések megjelenése és előzményei. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 82-105.

Dobszay László (1975): Heim Pál, a gyógyító, oktató és kutató gyermekorvos. Magyar Pediáter, 8. 3-4. sz. 187-190.

Dobszay László (1982): Heim Pál életéből. Egészségügyi Munka, 29. 3. sz. 83-84.

Fekete Miklós (1999, szerk.): A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának 75 éves jubileuma, 1924-1999. POTE Gyermekklinika, Pécs.

Fenyvessy Béla (1930): Megemlékezés Dr. Heim Pálról, egyetemünk volt professzoráról és rectoráról. In: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1929/30. tanévi irataiból. II. füzet. Dunántúli Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs. 11-19.

Heim Pál (1927): Az egészségügyi segédszemélyzet kérdéséről. Orvosi Hetilap, 70. 43. sz. 1242-1244.

Keller Lajos (1926): Az Országos Stefánia Szövetség 10 éves működése. Egyesült Kő-, Könyvnyomda Rt., Budapest.

Lengvári István (2014): Az Erzsébet Tudományegyetem alapítása, a pozsonyi és budapesti évek története. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 15-25.

Lukinich Imre (1933): Az egyetem alapításának története. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs.

Pohánka Éva és Lengvári István (2011): Az Erzsébet Tudományegyetem. In: Fedeles Tamás, Lengvári István, Pohánka Éva és Polyák Petra (2011): A pécsi felsőoktatás évszázadai. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 49-83.

Ravasz János (1983): Pécsi Tudományegyetem (1923-1950). V. rész. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

Szabó Pál (1940): A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs.

Képek forrása

  1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)
  2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán. (PTE ÁOK Orvoskari Gyűjtemény – F.2004.70.6)
  3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme. (Képek a pécsi egyetemről. Magyarság: képes melléklet, 1925. 36. sz. 3.)

[1] Az Országos Stefánia Szövetség 1915. június 13-án alakult meg az anyák és a csecsemők védelmére. Első elnöke Gróf Apponyi Albert volt. A Stefánia hercegnő védnöksége alatt létrehozott szövetség célja elérésére védőnő irodákat, laboratóriumokat, tejkonyhákat, szülőházakat, anyaotthonokat alapított, védőnői és gyermekgondozó képzéseket tartott az ország nagyobb városaiban és kisebb településein egyaránt (pl. Debrecen, Szeged, Pécs, Kisújszállás, Makó, Mezőtúr, stb.). (Keller, 1926)

Advertisements

Joglíceum, jogtudományi kar, kényszernyugdíj – Schaurek Ráfael vázlatos pályaképe a 20. század első felében

Tags

, , , , , , , , , ,

Schaurek Ráfael [1] 39 éven keresztül állt Pécsett a jogi oktatás szolgálatában: először a Pécsi Püspöki Joglyceum, majd a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem tanáraként egészen 1950-ben bekövetkezett kényszernyugdíjazásáig. Pályája jól szemlélteti a pécsi felsőoktatás intézményei közötti folytonosságot a jogi képzés területén, kényszernyugdíjazása ugyanakkor kommunista diktatúrának a felsőoktatásban előidézett törésére is utal.

Schaurek Ráfael 1882. október 1-én született Pécsett, édesapja Schaurek Bódog, a joglíceum nyilvános rendes tanára volt. A cisztercita rend főgimnáziumában érettségizett, majd a pécsi joglíceumban folytatta tanulmányait. Jogtudományi doktori oklevelét a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte. Nagy hatással volt rá Kolosváry Bálintnak, a kolozsvári egyetem magánjog tanárának történetjogi iskolai felfogása. 1906 és 1911 között a vármegyei közigazgatásban helyezkedett el előbb mint joggyakornok, majd mint vármegyei aljegyző. [2]

1911-ben Zichy Gyula püspök a Pécsi Püspöki Joglyceum nyilvános rendkívüli jogtanárává nevezte ki a magyar és osztrák magánjog tanszékre. 1918. augusztus 14-én a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar magánjog magántanára lett, majd 1918. október 25-én a pécsi jogakadémia nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1922. augusztus 24-én már az ideiglenesen Budapesten működő Erzsébet Tudományegyetem magyar és osztrák magánjog nyilvános rendes tanára állását töltötte be. [3]

A minisztertanácsi jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Schaurek kinevezésében szakmai tapasztalata mellett szerepe volt pécsi joglíceumi kötődésének is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a három jelölt közül őt támogatta, mert „a magyar királyi Erzsébet Tudományegyetemnek Pécsett történő elhelyezése folytán az ott működő joglyceum érdemes tanerőinek az egyetem jogi kara számára leendő átvétele nemcsak méltányos, de a pécsi püspökségnek az Erzsébet tudományegyetem pécsi elhelyezése során tanusitott nemes áldozatkészségére való tekintettel ildomos és kívánatos is.” [4]

Schaurek „ingázása” a pécsi joglíceum, a pozsonyi, majd ideiglenesen Budapestre került Erzsébet Tudományegyetem között jól mutatja a két intézmény körüli átmeneti állapotot. Az 1922/23 tanévben például a Pécsi Püspöki Joglyceum tanárai három napot Budapesten, az Erzsébet Tudományegyetemen, három napot pedig Pécsett tanítottak. [5] Végül 1923 őszén az egyetem Pécsre költözésével Schaurek visszatért szülővárosába.

1. kép. Schaurek Ráfael

1. kép. Schaurek Ráfael

Schaurek Ráfaelt olyan tanárként tartják számon, aki a fő hangsúlyt az oktatásra helyezte, s emellett szakirodalmi munkássága szerénynek mondható. Ennek okai lehettek a viszonylagos elszigeteltség a budapesti magánjogi tudományos élettől, a magas óraszámok, vagy sokrétű önkéntesen vállalt közéleti, kulturális feladatai. Magántanári képesítését a pozsonyi egyetemen A hitbér című nagyobb magánjogi tanulmányával szerezte, amelyben a hitbér eredetét a különböző jogrendszerek összehasonlítása alapján vizsgálta.

2. kép. Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban

2. kép. Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban

Említést érdemel még Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban című dolgozata, amelyben az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat alapján vizsgálta az akarat szerepét a szerződéses jogviszonyokban, ezen belül is a birtoktan, a családjog és az öröklési jog területén. [6]

3. kép. Az ismeretlen örökös

3. kép. Az ismeretlen örökös

Az ismeretlen örökös című tanulmányát egykori professzora, Kolosváry Bálint jogtanári működésének 40. évfordulójára írta. A mester-tanítvány viszonyra jellemző, hogy saját kéziratainak megjelenése előtt a kolozsvári egyetem professzorának köteteit használta tananyagként. [7]

Mivel viszonylag kevés műve jelent meg, „[…] gondolatainak, nézeteinek rendszerét az egyetemi előadásaiból lehetett leginkább megismerni. Az írásbeli publikálás helyett inkább az élőszó, a katedra volt a bázisa. Ehelyütt is újból kiemelésre érdemes, hogy kiválóan adott elő. Előadásainak pedagógiai értelemben is komoly szuggesztív ereje volt. Nemcsak hallgatósága érdeklődését volt képes felkelteni hatásos előadásmódjával, hanem a tapasztalatlan joghallgatókat a magánjog és a jogviszonyok bonyolult »sűrűjébe« is bevezetni. Logikusan felépített, könnyen érthető előadásaiban éles jogászi meglátással és figyelemre méltó tárgyilagossággal hirdette, sőt szemléltette is az elmélet és a gyakorlat egyenrangúságát, azok kölcsönös és egymástól való feltételezettségét.” [8]

4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből

4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből

Pályafutása alatt többször töltött be vezető egyetemi tisztséget. Az 1928/29-es és az 1939/40-es tanévben a jogtudományi kar dékánja volt, az 1942/43-as tanévben az egyetem rektoraként működött. Ebben az évben vette feleségül Polett kisasszonyt, Nendtvich Andor polgármester lányát. [9] 1939/40-es dékáni tanévnyitó beszédében megfogalmazott gondolatai a pécsi felsőoktatás folytonosságának eszméjére és némileg saját pályájára is utalnak. „Pécs a folyvást jelentkező történelmi emlékezések városa. […] A pécsi jogakadémia, mint az ország egyik leglátogatottabb jogi főiskolája mindaddig működött, míg az Erzsébet egyetem ideköltözésével Nagy Lajos egyetemének egykori városa újra egyetemi várossá nem lett.” [10]

Pécshez való kötődése szerteágazó közéleti tevékenységében is megnyilvánult. Tagja volt a Magyar Jogászegyletnek, a Pécsi Nemzeti Szabadtanítási Egyesületnek, a Pécs-Baranyamegyei Múzeumegyesületnek, Pécsi Zenekedvelők Egyesületének és Pécs Szabad Királyi Város Törvényhatósági Bizottságának. A Pécsi Katolikus Kör elnökeként „elnyerte polgártársai tiszteletét és elismerését”. Aktív szerepet játszott a város zenei életében is. Zeneművészeti előadásokat tartott a rádióban, hangversenyeket szervezett, ahol ő maga is közreműködött, több zenetörténeti tanulmányai is megjelent (Die Stadt der Musik, A zenei decennium, Az oratoriumi zenéről). A szabadlíceumban egyaránt tartott zenetörténeti és jogi témájú előadásokat. [11]

Közvetlenül a második világháború után, a koalíciós időszak néhány évében még a tervezés, a kibontakozás lehetősége jellemezte pályáját. Az 1947/48-as tanévben heti 9 órában magánjogot, heti 2 órában pedig öröklési jogot tanított. [12] A Magyar magánjog című kézirata lett volna az alapja azonos című tankönyvének, amelynek megírását 1945 után vette tervbe, „erre azonban nyugdíjaztatása miatt már nem került sor.” [13] A cikk második felében ennek a láthatóan nem tervezett nyugdíjaztatásnak a körülményeit vázoljuk fel korabeli források alapján.

5. kép. Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947.

5. kép. Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947.

1945 után az egypártrendszer kiépülésével párhuzamosan csökkent az egyetemi autonómia, és a teljes tanári kar politikai szempontú felülvizsgálata is végbement. Az elbocsájtások már az 1945 utáni első években, az igazolási eljárások során – azokkal visszaélve – elkezdődtek. A felsőoktatás teljes átalakítása a pártállami céloknak, a munkaerőképzés, és a népgazdasági tervezés logikájának rendelődött alá. Az egyetemi autonómia megszüntetése a Gerő Ernő vezette Magyar Tudományos Tanács tevékenységéhez köthető. Itt tárgyalták 1949 szeptemberében az „Egyetemi tanárok nyugdíjazásának ügye” című javaslatot. Ez alapján később több professzor kényszernyugdíjazásáról döntöttek, amely a párt nómenklatúrájának kiépítésével párhuzamosan történt. [14]

Valószínűleg a fent vázolt folyamattal lehet összefüggésbe hozni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leiratát Pécsi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Kara számára. E szerint mindent oktatónak be kellett küldenie az életrajzát, amelynek tartalmaznia kellett a „részletes szakmai és politikai ismertetést a kérdéses személy eddigi életéről, minél több konkrét adattal”. Schaurek dékánhelyettesként saját aláírásával továbbította a leiratot. [15]

6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata

6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata

A pécsi egyetemen 1945 és 1957 között a jogi kar 30 tanárából 13 veszítette el állását, közülük 9-et az 1945 és 1951 közötti hét esztendőben bocsájtottak el vagy küldtek idő előtt nyugdíjba. Ez leginkább azokat a tanárokat érintette, akiket a párt reakciósnak, politikailag megbízhatatlannak, a demokratikus államforma és a szocialista népgazdaság ellenségének vagy egyszerűen tudománytalannak minősített. A minisztérium döntése alapján Abay Gyula (57 évesen), Csekey István (62 évesen), Esztergár Lajos (55 évesen), Irk Albert (66 évesen), Krisztics Sándor (59), Molnár Kálmán (68 évesen), Salacz Gábor (49 évesen), Schaurek Ráfael (68 évesen) Weis István (57 évesen) kényszerült elhagyni pályáját. [16]

Gereon Schuch 2003-ban készült német nyelvű disszertációja [17] alapján a legtöbb tanár nyugdíjazásának ügye jól dokumentált, Schaurek Ráfael esetében viszont a konkrét körülményekről keveset tudunk, részletesebb feltárása külön levéltári kutatást igényelne. Részünkről Schaurek és a hivatalok egymásnak küldött iratai alapján vázoljuk az eseményeket. (Ezúton köszönöm Polyák Petrának a PTE Egyetemi Levéltár munkatársának a szakirodalmi tájékoztatást.)

Az események bevezetőjeként értékelhetjük Schaurek 1948. november 24-én kelt levelét a Pécsi Katolikus Kör alelnökének, amelyben lemond a körben betöltött elnöki tisztségéről. Indoklása szerint „a mai hirlapokban megjelent közlemény személyemet oly szinben tünteti fel, mintha tevőlegesen résztvevője lettem volna oly ténykedésnek, amely nem egyeztethető össze a Pécsi Katolikus Körben viselt elnöki állásommal.” [18]

7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről

7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről

Az Új Dunántúli Napló, 1948. november 24-i számának címlapján valóban megjelent egy cikk „A pécsi tudományegyetem tanárai megbélyegzik Mindszenty politikáját” címmel. E szerint az egyetem tanárai értekezletükön táviratban kérték a kormányt, hogy hasson oda, hogy a bíboros prímás „káros politikai tevékenysége megszűnjön”. A aláírók között Schaurek Ráfael neve is szerepelt, [19] és ez bár valótlan állításon alapult, nem fért össze lelkiismeretével. Lemondását egyébként nem fogadták el, ahogyan ez a levélen szereplő kézírásos bejegyzésből is kiolvasható.

Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1950. április 11-én (szorgalmi időszakban) azonnali hatállyal mentette fel a tényleges szolgálat alól, és rendelkezési állományba helyezte. [20] 1952. február 20-án az Országos Nyugdíjintézet megszüntette ellátásának folyósítását. [21]

8. kép. Értesítés tényleges szolgálat alóli felmentéséről

8. kép. Értesítés tényleges szolgálat alóli felmentéséről

Az intézkedés ellen Schaurek fellebbezést nyújtott be a nyugdíjintézetnek és a közoktatási miniszternek. Érdemes hosszabban idézni a fellebbezések szövegét, amelyek érzékletesen mutatják be a 69 éves, jövedelem nélkül maradt, egész életét a katedrának szentelő tanár élethelyzetét a Rákosi-diktatúra legzordabb éveiben. A miniszternek címzett levelében a jóhiszeműség hangját próbálja megütni. „Nyilvánvaló, hogy ez csak valamiféle tévedésen vagy elnézésen alapulhatott.” – írja a bevezetésben.

„Negyvennégy évig /1906–1950/ teljesítettem közszolgálatot, ebből 39 évet töltöttem el tanszékemen. Most 69 éves vagyok. Koromnál fogva is, de különösen nagyfoku általános testi legyengültségem következtében munkaképtelen vagyok. Vagyonom nincs. Volt családi lakóházamat államosították. Keresetem nincs, semmiféle cimen, semmiféle forrásból származó jövedelmet nem élvezek. A nyugdíj volt megélhetésem egyetlen alapja, sőt abból tartottam el teljesen vagyon és kereset nélküli beteg sógornőmet is két gyermekével. Kérem Miniszter Urat, sziveskedjék mindezek figyelembevételével megszüntetett nyugdíjam ujrafolyósítását elrendelni.” [22]

Fellebbezését az Országos Nyugdíjintézet elutasította. [23] Egy évvel később, 1953. április 18-án a Pénzügyminisztérium már érdemben foglalkozott az ügyével, és újra bekérték részletes önéletrajzát. [24] Az ügymenet további részleteiről nem állnak források rendelkezésünkre, viszont a végkifejlet ismerjük: két és fél év után, 1954. szeptember 1-től a Pénzügyminisztérium havi 200 forint nyugdíjat állapított meg számára. [25] Nyugdíjazása után tíz évvel, 1960. október 3-án hunyt el Pécsett. A korszak légkörét ismerve nem meglepő, hogy nekrológ sem a pécsi napilapokban, sem a tudományos folyóiratokban nem jelent meg róla. [26] Sírja a pécsi Központi temető alkápolnájában található. [27]

A bejegyzést készítette: Méreg Martin

Források

Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1922. június 28-i ülés.

Irodalom

Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998. 187–189.
Benke József: Egyetemünk története. Pécs, 1999.
Csöndes Mónika: A magánjog oktatása a jogakadémián különös tekintettel Schaurek Ráfael munkásságára. In: A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833–1923. Szerk. Kajtár István –Pohánka Éva. Pécs 2009. 105–127.
Gereon Schuch: Hochschulen und politischer Wandel: Eine exemplarische Untersuchung der Universität Pécs (Ungarn) in den Jahren 1939–1951. Stuttgart, 2003. PTE Egyetemi Levéltár.
Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása és néhány jellemzõje Magyarországon (1945–1989). Szociológiai Szemle 2005/3.
[letöltve: 2017.02.13.]
Kecskés László: A civilisztika tárgyak és tanszékek helyzete a két világháború között. In: Fejezetek a pécsi egyetem történetéből. Szerk. Csizmadia Andor. Pécs, 1980. 197–216.
Pécs Lexikon II. Szerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010.
Pohánka Éva – Lengvári István: A Pozsonyi, majd Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem. In: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Szerk. Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra. Pécs, 2011. 49–87.
Schweitzer Gábor: A Király utcai ódon épület – Visszaemlékezés a Pécsi Püspöki Joglyceumra. Jogtörténeti Szemle 2008/1. [letöltve 2017.02.14.]

Képjegyzék

  1. kép. Schaurek Ráfael. In: Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem 1923–1950. IV. rész. Jog-és Államtudományi Kar. 1983. 142.
  2. kép. Schaurek Ráfael: Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban. Pécs, 1930. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet: ET 1038.
  3. kép. Schaurek Ráfael: Az ismeretlen örökös. Budapest, 1939. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet: ET 3058.
  4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
  5. kép. Schaurek Ráfael: Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet ET 2119.
  6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
  7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről 1948. november. 24. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
  8.  kép. Értesítés Schaurek Ráfael tényleges szolgálat alóli felmentéséről. 1950. ápr. 11. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.

[1] A keresztnév a szakirodalomban Ráfael és Rafael változatban is előfordul, a cikkben a Ráfael változatot használjuk az eredeti aláírás nyomán.
[2] Benke 1998. 187.
[3] Benke 1998. 187.
[4] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1922.07.28.-i ülés. Javaslat dr. Schaurek Rafael pécsi püspök líceumi tanár kinevezésére az M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának tanárává. [letöltve: 2017.02.20.]
[5] Pohánka – Lengvári 2011. 53.
[6] Csöndes 2009. 119.
[7] Schweitzer 2008. 35.
[8] Kecskés 1980. 215.
[9] Nendtvich Ilona. Csöndes, 2009. 118.
[10] idézi Benke 1998. 188.
[11] Csöndes 2009. 112–123.
[12] Benke 1999. 244.
[13] Csöndes 2009. 120.
[14] Huszár 2005. 21–27.
[15] A Vallás- és Közoktatás Minisztérium leirata önéletrajzok bekéréséről. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár. A továbbiakban CSGYK HGY Aprónyomtatványtár.
[16] Schuch 2003. 205–216.
[17] Schuch 2003.
[18]Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről 1948. november. 24. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár.
[19] Új Dunántúli Napló, 1948. november 24. [letöltve 2017.02.22.]
[20] Értesítés Schaurek Ráfael tényleges szolgálat alóli felmentéséről. 1950. ápr. 11. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[21] Schaurek Ráfael ellátása folyósításának megszüntetése. 1952. febr. 20. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[22]Schaurek Ráfael levele a közoktatásügyi miniszternek nyugdíja megszüntetése ügyében. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[23] Schaurek Ráfael fellebbezésének elutasítása. 1952. ápr. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[24] A Pénzügyminisztérium levele Schaurek Ráfaelnek. 1953. ápr. 18. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[25] Nyugdíj megítélése Schaurek Ráfael részére. 1954. aug. 19. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[26] Csöndes 2009. 120.
[27] [letöltve 2017.02.20.]

„Kerényi Károlynak hálás, barátságos érzülettel” – Thomas Mann dedikált kötetei Kerényi Károly könyvtárában

Tags

, , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Kerényi Károly, a nemzetközi hírű klasszika-filológus és vallástörténész nemcsak szakmájának képviselőivel, hanem számos művésszel, íróval is szoros kapcsolatot ápolt. Születésének 120. évfordulója alkalmából Thomas Mann dedikált köteteit mutatjuk be, amelyek Kerényi Károly könyvtárából származnak és jelenleg a Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztályán találhatók. A Thomas Mann kézjegyét őrző kilenc kötet segítségével betekintést nyerhetünk a tudós és a művész sajátos kapcsolatába, a keltezések helységneveinek változatosságán keresztül pedig sorsuk alakulását is figyelemmel kísérhetjük.

A Kerényi-család 1999 novemberében ajándékozta a Pécsi Egyetemi Könyvtárnak és a Pécsi Tudományegyetem Klasszika-Filológia Tanszékének Kerényi Károly mintegy 8000 tételes könyvtárát, melynek középpontjában természetesen az antik irodalom és az ókori vallástörténet áll, de fontos szépirodalmi, germanisztikai és általános vallástörténeti egységeket is tartalmaz. [1]

Kerényi pályafutásának első állomását 1926-tól a budapesti egyetem jelentette, ahol a görög-római vallástörténet elnevezésű tárgykör magántanára volt. Mivel szembefordult az ókorkutatás hivatalos „magyarcélú” irányával, fokozatosan elszigetelődött a tudományos életben. Ennek is szerepe volt abban, hogy 1934-től a pécsi egyetemre nevezték ki a klasszika-filológia nyilvános rendkívüli, majd 1936-tól nyilvános rendes tanárává. A pécsi bölcsészkar megszüntetése után 1941 és 1943 között a szegedi egyetem tanára volt, 1943-tól vendégprofesszorként Svájcban élt, a hazatérésre a megszilárduló kommunista diktatúra miatt már nem volt lehetősége. [2]

Az Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karán 1934 és 1940 között meghirdetett kurzusai között szerepeltek többek között a Görög vallás, Görög irodalomtörténet, A görög szellem története és a Római vallás című előadásai. 1934 után a Klasszika-filológia Intézet elnevezése Ókortudományi Intézetre változott, a tanrendben a görög-latin kurzusok elnevezést pedig felváltotta az ókortudomány. [3] E változások jól kifejezik Kerényi tudományos felfogását, amelyben az ókori világ emlékeinek komplex, a történelmi, vallástörténeti, régészeti és textológiai szempontokat egyaránt érvényesítő megközelítése összegződött. [4]

1. kép. Kerényi Károly portréja

1. kép. Kerényi Károly portréja

Tudományterületének ez a sokrétű felfogása tette lehetővé számára, hogy a szűkebben vett tudományos közegén túl más tudományágak képviselőivel, számos művésszel és íróval is szoros kapcsolatot ápoljon. Az írók közül Hermann Hesse, Thomas Mann, Németh László, Szerb Antal voltak levelezőtársai, a pszichológia területéről Carl Gustav Jung és Szondi Lipót is felhasználták kutatásainak eredményeit. [5]

Thomas Mann és Kerényi Károly mítoszról és regényről szóló levelezése 1934-ben kezdődött, és az évek során baráti viszonnyá fejlődött. Thomas Mannra nagy hatást gyakorolt többek között A hallhatatlanság és Apollón-vallás vagy az 1927-ben német nyelven megjelent görög és keleti regényről szóló monográfiája. [6] Kerényi rendszeresen elküldte az írónak tanulmányait, aki sokat merített a mitológiából regényei megírásához. Kerényi a humanista írót tisztelte Thomas Mannban, akit mély vonzalom fűz a mitológiához. Viszonyukat így jellemezte: „Kapcsolatunkban én voltam figyelő és a melegebb, ő az alkotó és a hidegebb.” [7]

A tudós és az író kapcsolatának vizsgálatához rendelkezésre állnak német és magyar nyelven egyaránt megjelent levelezéseik, [8] valamint Thomas Mann naplókötetei. [9] A témához jelen írás a Kerényi számára íródott dedikációk bemutatásával kíván adalékul szolgálni.

2. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben

2. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben

A dedikáció szövege a következő: „An Karl Kerényi, seinem lebendigen und belebenden Geiste freundschaftlich verbunden, mit dem Hinweis auf S. 243. Küsnacht, 2. IV. 35”. Magyar fordításban ez nagyjából így hangzik: „Kerényi Károlynak, az ő élő és felélénkítő szellemével barátilag összekötve, a 243. oldalra való utalással. Küsnacht, 1935. IV. 2.”.

A dedikációt olvasva mindenkiben joggal merül fel a kérdés, vajon mi lehet az említett 243. oldalon. Thomas Mann a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetében neves művészekről szóló esszéit gyűjtötte össze többek között Goethéről, Wagnerről, Theodor Stormról és Cervantesről. Az említett szövegrész a Tengeri utazás Don Quijote-val című szövegben található. Ebben Thomas Mann naplószerűen írja le az 1934. május 19-én kezdődő, Atlanti-óceánt keresztülszelő útját, melynek célja New York volt. Az első naplóbejegyzés szerint az útra magával vitte a Don Quijote négy narancssárga fedelű vászonkötetét. A szövegben sajátosan keveredik a napló és az esszé műfaja, ahogyan az író utazási élményeit a regény feletti elmélkedéseivel vegyíti. A május 24-i bejegyzésben Az aranyszamár című regényen [10] elmélkedve a Don Quijote és az antik regény közötti kapcsolatot mutatja be több részlet felidézésével. Közben elérkezünk a 243. oldalra, ahol Kerényi Károlynak, a budapesti mitológusnak és vallástörténésznek az antik görög regényről írt könyvére [11] hivatkozva olyan motívumokat elevenít fel, amelyek mind a görög regényirodalomban, mind pedig Cervantesnél előfordulnak. Tehát a róla szóló hivatkozást ajánlja Kerényi figyelmébe az író.

A dedikáció 1935. április 2-án kelt a svájci Küsnacht-ból, amely Zürichtől délre, a Zürichi-tó partján fekszik. Thomas Mann 1933-ban költözött ide családjával, miután a nemzetiszocializmus hatalomra jutásával Németországban íróként fokozatosan ellehetetlenült. A megerősödő önkényuralmi rendszerekben való félreállítás, a kirekesztettség, az emigráció mindkettejük életében keserű tapasztalat volt. Kerényi 1943-tól Svájcban tanított, 1948-ban döntött az emigráció mellett, miután Lukács György a fasizmus szekértolójának nevezte, akinek nincs helye az újonnan kialakított szellemi életben.

Mivel az ajánlás 1935-ből való, amikor Kerényi a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tanára volt, valószínű, hogy a könyv a berlini kiadót elhagyva, Thomas Mann kézjegyével ellátva Küsnachtból Pécsre érkezett. Kerényi innen vitte tovább 1941-ben Szegedre, mikor az ottani egyetem tanára lett, majd 1943-ban Svájcba. 1999-ben került vissza Pécsre az Egyetemi Könyvtárba, majd később a Történeti Gyűjtemények Osztályára érkezett. A 132087 leltári számú könyv tulajdonosait követve egyszer a nemzetiszocialista, egyszer pedig a kommunista diktatúra elől menekülve kényszerült svájci emigrációba. Mesterek szenvedése és nagysága. Valóban találó cím.

3. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben

3. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben

A kötet Thomas Mann-nak a Freud és a jövő címmel Bécsben 1936. május 8-án tartott előadását tartalmazza, amelyet Freud 80. születésnapja alkalmából mondott el. (Freud 1938 júniusában kényszerült elhagyni hazáját.) A dedikáció szövege a következő: „Karl Kerényi, dem Wisser und dem Wissenden, aufs neue herzlich verbunden durch seinen großen Brief über den »Joseph« Küsnacht, den 29. IX. 36”. (Köszönet Schwarzwölder Ádámnak a gót betűs kézírás megfejtéséért.) Magyarul nagyjából a következőről van szó: „Kerényi Károlynak, a tudósnak és tudónak, a »Józsefről« írt nagyszerű levele által újra barátsággal összekötve. Küsnacht, 1936. IX. 29.” A kötet címét és a „Józsefre” való utalást tekintve joggal merül fel a kérdés: vajon mi köze van Freudnak Józsefhez? A kérdés megválaszolásához Kerényi és Thomas Mann levelezése nyújthat segítséget.

Kerényi Károly idevágó levele 1936. szeptember 9-én kelt Siófokon. A megjelenés alatt álló József Egyiptomban című regénnyel kapcsolatos benyomásairól ír benne: „Mert érdekes, hogy Ön, aki nem szakember, hanem csupán »a nyelv tehetségével rendelkezik«, és elvileg meg is akar maradni amellett, az egyiptomiságról mennyivel többet tud valóban mondani, mint a tisztán szakemberek!” [12] Kerényi itt a tényszerű tudás és az író nyelvi tehetség közötti viszonyt értelmezve utal arra, hogy az intuíció olykor nagyban segítheti a tudományos megértést. A női szépség és a hattyú-motívum kapcsolatáról írva utal a freudizmusra, melyet itt legyőzve lát, mint lényegében feloldó analitikát… E gondolat mélyebb megértése helyett esetünkben célszerű továbbmenni a zárójeles megjegyzésig, amelyben Kerényi elismeri, hogy sajnos nem ismeri Mann előadását Freudról.

Erre a beismerésre válaszul érkezhetett 1936. szeptember 29-én a dedikált kötet, amely Mann említett előadását tartalmazza. A dedikációról található egy fotó a Kerényi–Mann levelezését feldolgozó Beszélgetések levélben című kötetben, ami arra utal, hogy a Mann-dedikációk azért nem teljesen ismeretlenek a szakemberek számára, részletes bemutatásuk eddig azonban tudomásom szerint nem történt meg.

A kötet után Thomas Mann levele is megérkezett 1936. október 7-én, amely így kezdődik: „Kedves Professzor Úr, hogy milyen hálával és megértéssel fogadtam levelének bölcsességét és finomságait a »József« harmadik kötetéről, azt már megpróbáltam a Freud-beszéd ajánlásában is kifejezésre juttatni. És most feleletül, ismét lekötelez szép tanulmányával a »religióról«, amely mellesleg fölényes tudásával helyesbíti annak a beszédnek egy állítását; […]” [13] A levélben tehát utal arra, hogy korábban megküldte a Freud-kötetet, amelyben üzent is Kerényinek. Ugyanakkor az is kiderül, hogy Kerényi válaszul erre elküldte Mann-nak Eulabeia című tanulmányát, amely a Byzantinisch-neugriechische Jahrbücher 1931-es évfolyamában jelent meg. [14] A „religióról” szóló tanulmány alapján aztán Mann a Freud-beszéd egy állításának felülvizsgálatára kényszerül, amit az író szerényen el is ismer, lévén, hogy Kerényi a tudós.

Az idézett levélváltás és a szóban forgó kötetek esete jól példázza, hogy a dedikált művek küldése milyen szorosan kapcsolódott a Kerényi-Mann levélváltáshoz. A dedikált kötetek küldésével a levelezés egy-egy aktuális témájára, felvetésére reflektálnak. A dedikációk szövegét tehát a levelezés kontextusában érthetjük meg.

4. kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján

4. kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján

Thomas Mann 1936. október 7-én kelt levelében írt arról, hogy a József Egyiptomban megjelenése a hónap közepére várható. „Szeretném, ha ez a befejező rész is kivívná megelégedését!” [15] – ebben az óhajban kifejeződik, milyen fontos volt számára Kerényi véleménye. A dedikáció keltezése alapján látható, hogy a kötet a várt időpontra megjelent, és Thomas Mann rögtön el is küldte tiszteletpéldányát a tudósnak. Hálája a dedikáció szövegében is kifejeződött: „An Karl Kerényi in geistiger Verbundenheit, sein Dank für Förderung, Belehrung, Bestärkung. Küsnacht 19.X.36.” (Köszönet Peres Zsuzsannának a gót betűs kézírás megfejtéséért.) „Kerényi Károlynak szellemi elkötelezettségben, köszönet a támogatásért, tanításért, megerősítésért. Küsnacht, 1936. X. 19.”

Támogatás, tanítás és megerősítés találó szavak arra a viszonyra, amely levelezésük e legintenzívebb szakaszában, a József Egyiptomban megírásának idején jellemezte kapcsolatukat. Thomas Mann 1935 novemberében kelt naplóbejegyzése jól szemlélteti, mit értett e kifejezések alatt: „8 órakor felkelés. Napos, újra nagyon meleg idő. A Ptah fejezet átírásán dolgozom, tétova módon. Délben séta az erdőn át Katjával és a kutyával. Ebéd után Kerényi írását olvasom Antigonéról – fölajzva, rögtön reményt és elhatározást merítettem belőle az átíráshoz.” [16]

5. kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást

5. kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást

Az elcserélt fejek. Indiai legenda című kötet dedikációja így szól: „Für Karl Kerényi eine kleine Unterhaltung. Princeton 12. Febr. 1941. Thomas Mann”. Magyarul: „Kerényi Károly számára egy kis szórakozás. Princeton 1941. febr. 12.”.

Thomas Mann 1838-ban, azt követően, hogy a náci Németország bekebelezte Ausztriát, az Egyesült Államokba költözött. A New Jersey állambeli Princeton volt amerikai emigrációjának első állomása, ahol a helyi egyetem vendégprofesszori állását töltötte be. A hindu elbeszéléseken alapuló elbeszélést 1940 januárjában kezdte írni Princetonban.

A kötet elküldésének nyomát a Kerényi–Mann levelezésben is megtalálhatjuk. Thomas Mann 1941. február 18-án Princetonban kelt levelében tett rá utalást: „Nemrégiben egy kis könyvet küldtem el Önnek: »Az elcserélt fejek«-et. Indiai legenda, nem egyéb metafizikai tréfánál. De talán megnyeri a tetszését. Abból, hogy az Ön küldeménye eljutott hozzám, merem remélni, hogy az enyémnek is kedvez a szerencse.” [17] Thomas Mann aggodalma a küldemények célba érésével kapcsolatban a második világháború körülményeit tekintve nem volt alaptalan: „Az Európával való összeköttetés remélhetőleg még nem szakad meg teljesen!” – írja a következő bekezdésben. Az utókor megkönnyebbülve állapíthatja meg, ez a küldemény még szerencsésen célba ért.

6. kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya

6. kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya

A Doktor Faustus dedikációjának szövege a következő: „Karl Kerényi in dankbar freundschaftlicher Gesinnung Pacif Palisades, Calif. 12. Sept. 1948 Thomas Mann”. Magyarul: „Kerényi Károlynak hálás, barátságos érzülettel. Pacific Palisades, Kalifornia 1948. szeptember 12.”

A dedikáció keltezése 1948-ból való, amikor a Mann család Los Angeles Pacific Palisades nevű északi városrészében lakott. 1941-ben költöztek ide Princetonból, és egészen 1952-ig itt laktak saját házukban a San Remo Drive-on. A címzés már minden bizonnyal Kerényi svájci címére szólt. A küldeményhez tartozott egy kísérő levél is ugyanazzal a keltezéssel, amely így szól: „Kedves Kerényi Doktor, hosszú ideig nem volt példányom a Faustus-regényemből. Ön pedig közben Magyarországon járt. Így aztán nem került sor arra, hogy elküldjem Önnek a könyvet, noha mindvégig tudatában voltam, hogy Önnek, annyi sok jó szellemi ajándék adományozójának, a legkorábbi címzettek között kellett volna lennie. Így hát valahára, minthogy a nyomda ismét ellátott némi levonattal, egyet közülük útnak indítok az Ön számára, és éppen csak ezt jelentsék meg ezek a sorok.” [18]

Ebben az időszakban levelezésük intenzitása visszaesett, ahogyan ezt Thomas Mann is megállapítja ugyanebben a levélben: „A »József« messze mögöttem van már, és olyan közeli útitársak, mint az ő keletkezése idején voltunk, nem vagyunk többé.” [19] Az eltávolodás hátterében éppen az elküldött mű körüli értelmezési problémák fedezhetők fel. Kerényi szerint a regény túlzottan leegyszerűsíti a Faustus-Nietzsche-problémát, még recenziót sem volt hajlandó írni róla. [20] A dedikáció rövid, sablonos szövege is ezt a távolságtartást illusztrálja.

7. kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya

7. kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya

Kerényi úgy látta, Thomas Mann A kiválasztott című regényével újra visszatalált régi önmagához, levelezésük ettől kezdve ismét meghittebbé vált. [21] A dedikáció ennek megfelelően a régi, személyes hangot ütötte meg: „An Karl Kerényi eine kleine mythische Gegengabe einmal wieder für alles Gute, das ich von ihm empfing. Auf dem Steine die Busse ist sein. Pacif. Palisades, Calif. 25. Mai 1951 Thomas Mann.” Magyarul: „Kerényi Károlynak ismét egy kis mitikus viszonzás mindazért a jóért, amelyet tőle kaptam. A vezeklés a sziklán az övé [tőle származik]. Pacific Palisades, Kalifornia, 1951. május 25. Thomas Mann”.

A dedikáció második mondatának megértéséhez szükség van a regény rövid áttekintésére. A történet alapja Hartmann von Aue 12. századi Gregorius című legendája, amely a késő középkori Gesta Romanorumban is megtalálható az Isten csodálatos kegyelméről és a boldog Gergely pápa születéséről címmel. Ugyanez a legenda a Sziklához láncolt Gergely elnevezésű magyar népmesében is felfedezhető. [22] A Mann által a dedikációban említett szikla a tengerből emelkedik ki, ahol Gergely az anyjával folytatott vérfertőző kapcsolatára rádöbbenve 17 évig vezekelt. (Témája miatt gyakran illetik ezt a legendát a keresztény Oidipusz jelzővel.) A dedikáció alapján feltehető, hogy Thomas Mann a sziklán való vezeklés motívumának kidolgozásához Kerényi gondolatait is felhasználta.

A küldeményről Thomas Mann az 1951. március 19-én küldött kaliforniai házát ábrázoló fénykép hátlapján is említést tesz. „Májusban, remélem, újra Svájcban leszünk, talán hosszabb ideig is. Előtte megkapja a jó bűnös, Gregorius történetét.” [23] Kerényi válaszából kitűnik, hogy már számított a műre: „A várakozás, kedves Nagyérdemű, a megérkezésére és »A kiválasztott«-ra való várakozás tartott vissza máig, hogy megköszönjem kedves lapját, amelyen a – már észrevehetően – »kiélt« kaliforniai ház látható.” [24]

8. kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez

8. kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez

A dedikáció szövege meglehetősen különös, önmagában nehezen érthető. „Für Karl Kerényi auch dieses Buch, worin einmal von der »prästabilierten Freundschaft unserer Sphären« die Rede ist, Erlenbach – Zch. 25. März 1953 Thomas Mann” Magyar fordításban: „Kerényi Károly számára ez a könyv is, amelyben ismét »szféráinknak előre elrendelt baráti viszonyáról« van szó. Erlenbach am Zürichsee, 1953. március 25. Thomas Mann”.

A kötetnek nem jelent meg magyar nyelvű kiadása, amely tulajdonképpen egy széles körű válogatás Mann öt évtizedes pályafutásának kispróza-terméséből: tanulmányaiból, beszédeiből, különböző kötetekhez írt előszavaiból, politikai írásaiból, levelezéséből, közöttük Kerényi Károlyhoz írt leveleiből. Valószínűleg a dedikáció értelmét is ezen levelekben kell keresnünk.

És valóban a kötet 765. oldalán felbukkan a dedikáció nehezen értelmezhető szókapcsolata „szféráinknak előre elrendelt baráti viszonyáról”. Thomas Mann 1936. október 10-én kelt levele segíthet ennek megértésében. Az író és a tudós kölcsönösen inspiráló viszonyáról van itt szó, a művészi szabadság és a tudományos gondolkodás párbeszédéről a József Egyiptomban keletkezése kapcsán. Érdemes idézni a szókapcsolat tágabb szövegkörnyezetét: „Csodálatos, mennyire ért Ön ahhoz, hogy minden egyes adatával, minden problémaválasztásával megragadja azt, ami valóban érdekes, legalábbis az én számomra, s ez olyasmi, ami a szféráink bizonyos előre elrendelt baráti viszonyára utal. Az a serkentő hatás, és az a belső megelégedettség, amit ez a cikke is kiváltott belőlem, példa lehet erre”. [25]

A kötet fogadtatásáról Kerényi 1953. május 2-án kelt levelében olvashatunk: „Nagyérdemű, úgy két héttel ezelőtt Rómából visszatérve itt találtam kis írásainak nagy ajándékát, és azóta egyfolytában örvendezem neki. Külön öröm, hogy az ember ezzel az örömmel még takarékoskodhat is. Szünetet lehet tartani, sőt kell is, erre indít a témák váltakozása, gondolkodni kell az éppen elolvasott részen az új előtt, amelyet azután – ez is külön gyönyörűség – kiválaszt az ember. Elbeszélő műveit még mindig nem tudom másként, mint szenvedélyesen olvasni.” [26]

A keltezés ezúttal már nem a tengerentúlról, hanem Erlenbachból származik. A Mann család 1952 májusában tért vissza Svájcba a Zürichi-tó partján fekvő Erlenbach-ba, ahol egy bérelt házban laktak. 1954-ben költöztek saját villájukba a tó túlpartján lévő Kilchbergbe.

9. kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez

9. kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez

A megtévesztett 1953-ban jelent meg, amelynek a főszereplő, Rosalie von Tümmler az öregedéssel próbál szembenézni. A szerző élet és halál kérdésének ez esetben kissé parodisztikus ábrázolásához természetesen az antik mítoszok szöveghagyományából is merít, amellyel kapcsolatban leginkább Kerényi szaktudására támaszkodott.

A kötet dedikációja a következő: „An Karl Kerényi, diese kleine Mythe von Mutter Natur. Lugano, 29. Sept. 53. Magyarul: „Kerényi Károlynak ez kis mítosz természet-anyáról. Lugano, 1953. szeptember. 29.”

Bár Thomas Mann szeptember 20-án kelt levelében meghívta Kerényit és feleségét Luganoba ebédre, a találkozó végül is meghiúsult, mert Kerényiék akkor éppen Rómában tartózkodtak. [27] Hazatérve azonban már várta otthon A megtévesztett dedikált példánya. „Az érte járó köszönetem nem kevésbé meleg, habár a szokottnál rövidebbre kell fognom” – írja válaszlevelében Kerényi. „Hiszen Ön a dedikációban elébe vágott köszönőlevelem egész tartalmának! Mert pontosan az a gondolatom támadt, […] hogy az elbeszélés, ha nem is éppenséggel »mítosz« vagy éppenséggel »mitologéma«, mégis valami hasonló dolog az »Anyatermészet«-ről […].” [28] A levél valóban rövid lett az előre lelőtt poén miatt, és Kerényi a továbbiakban csak három őszi lepkéről és az elszalasztott találkozás feletti sajnálatáról számolt be.

10. kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak

10. kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak

Az Egy szélhámos vallomásai című regény dedikációja két részből áll. Az első, hosszabb francia nyelvű rész egy Flaubert-idézet, amelyet Thomas Mann egy Kerényinek egy Hermészről szóló tanulmányból vett át. A második rész Thomas Mann német nyelvű köszöntője: „An Karl Kerényi, ihm, so scheintes sein zu sollen, immer verbunden. Kilchberg, Okt. 54.” Magyar fordításban: „Kerényi Károlynak, akivel, úgy látszik így kell lennie, mindig összekötve. Kilchberg, 1954. október.”

A könyvet Kerényi 1954. október 26-án kelt levelében köszönte meg, és nem kis lelkesedéssel elemezte a záró jelenet vallástörténetileg találó megkomponálását. [29]

Thomas Mann ebben a regényében is számos mitológiai motívumot használt, nem csoda, ha ebben az időszakban is közelállónak érezte magához Kerényit. Zárásként Thomas Mann egyik utolsó leveléből idézünk: „A »József« után úgy képzeltem: »Nos igen, érdekes és termékeny epizód volt ez az eszmecsere ezzel a tudóssal. Most úgy nagyjából végeztük egymással, és útjaink föltehetően szétválnak.« Tévedés! Szó sincs epizódról. Bármily különböző is szféráinknak közlési módja, úgy látszik, újra meg újra találkozniuk kell, úgy látszik az érdeklődésnek és a szellemi irányulásnak számomra (és nyilván az Ön számára is) egyre különösebb közelsége és párhuzama működik, a rejtett baráti kapcsolat jelensége, amelyet bármily különös is, szívesen vállalunk.” [30]

Az összeállítást készítette: Méreg Martin

Felhasznált irodalom:

Bircsák Anikó: Életmű határhelyzetben. In: Diszciplínák határain innen és túl. Budapest, 2007. [2017.01.16.]
ETE Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Tanrendjei az 1934-35. és az 1939-40. tanév között. Pécs.
Havasréti József: Kerényi Károly és a pécsi egyetem (1934–40). Jelenkor, 1997/9. 901–905.
Kerényi Károly könyvtára. [2017.01.16.]
Kerényi–Mann: Beszélgetések levélben. Budapest, 1989.
Kerényi, Karl: Die griechischorientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen, 1927.
Lackó Miklós: Kerényi-levelek. In: Mitológia és humanitás: tanulmányok Kerényi Károly 100. születésnapjára. Szerk. Szilágyi János György. Budapest, 1999.
Magyar Néprajzi Lexikon. [2017.01.15.]
Mann, Thomas: Tagebücher. Frankfurt am Main, 1979-.
Mann, Thomas – Kerényi, Karl: Gespräch in Briefen, Frankfurt am Main, 1960.

Képjegyzék:

  1. kép. Kerényi Károly portréja (Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény, ADF/27-2008)
  2. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Mesterek szenvedése és nagysága című kötetben (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  3. kép. Thomas Mann gót betűs kézírása a Freud és a jövő című kötetben (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  4. kép. Thomas Mann köszöntő sorai Kerényi Károlyhoz a József Egyiptomban című regény előzéklapján (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  5. kép. Elcserélt fejek. Indiai legenda. Thomas Mann e kötettől fogva mellőzi a gót betűs kézírást (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  6. kép. A Doktor Faustus Kerényinek dedikált példánya (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  7. kép. A kiválasztott című regény Kerényi Károly számára dedikált példánya (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  8. kép. Altes und Neues. Thomas Mann dedikációja válogatott írásait összegyűjtő kötetéhez (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  9. kép. Thomas Mann dedikációja 1953-ból A megtévesztett című regényhez (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)
  10. kép. Thomas Mann utolsó dedikációja Kerényi Károlynak (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya)

[1] http://lib.pte.hu/tgyo/kerenyi-karoly-konyvtara [2017.01.16.]
[2] Havasréti 1997. 901–905.
[3] ETE tanrendjei 1934–35. és az 1939–40. tanév között.
[4] Havasréti 1997. 901–905.
[5] Bircsák 2007. 80–83; Lackó 1999. 145–206.
[6] Kerényi 1927.
[7] Idézi: Lackó 1996. 309.
[8] Kerényi–Mann 1989; Mann 1960.
[9] Mann 1979.
[10] Apuleius Az aranyszamár című regénye a Kr.e. 2. században keletkezett.
[11] Die griechischorientalische Romanliteratur in religionsgeschichtlicher Beleuchtung. Tübingen, 1927.
[12] Kerényi–Mann 1989. 82.
[13] Kerényi–Mann 1989. 86.
[14] Kerényi–Mann 1989. 221. 34. lábjegyzet.
[15] Kerényi–Mann 1989. 87.
[16] Idézi Lackó 1999. 309.
[17] Kerényi–Mann 1989. 110.
[18] Kerényi–Mann 1989. 170.
[19] Kerényi–Mann 1989. 170.
[20] Kerényi–Mann 1989. 20.
[21] Kerényi–Mann 1989. 20.
[22] Magyar Néprajzi Lexikon. [2017.01.15.]
[23] Kerényi–Mann 1989. 182.
[24] Kerényi–Mann 1989. 182.
[25] Kerényi–Mann 1989. 86.
[26] Kerényi–Mann 1989. 196.
[27] Kerényi–Mann 1989. 199.
[28] Kerényi–Mann 1989. 200.
[29] Kerényi–Mann 1989. 208.
[30] Részlet Thomas Mann 1954. október 17-én kelt leveléből. Kerényi–Mann 1989. 206.

Karácsonyi és újévi üdvözlet id. Reuter Camillotól és ifj. Reuter Camillotól

Tags

, , , , , , , , ,

Non nobis domine,
sed nomini tuo da gloriam!” [1]

A karácsony az év legszebb ünnepe: a mi Urunk, Jézus Krisztus születéséé, a szereteté, a családé, az összetartozásé. Az újév „az évkezdet napján sok népnél ismertek bizonyos szimbolikus cselekvések, amelyek az új esztendő bőségét és szerencséjét vannak hivatva biztosítani. A magyar falvakban még ma is szokás, hogy a gyerekek házról-házra járnak, és versekkel, rigmusokkal kívánnak bőséget a háziaknak. Több helyen él még az a hiedelem, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is. Talán ehhez a momentumhoz kapcsolhatók a képes levelezőlapok is, amelyek elküldésével kívánunk szerencsét és boldogságot hozzátartozóinknak, barátainknak az új évre”. [2]

1. kép – Jézus Krisztus születése

1. kép – Jézus Krisztus születése

A képeslap kialakulásának története

A képes levelezőlap a XIX. század „felfedezése”, mely fennmaradt annak ellenére, hogy megjelentek nála modernebb és gyorsabb hírközlő eszközök. [3] A képeslap története több fejlődési korszakra osztható fel. Ezek a fejlődési korszakok a következők (Erős László-féle felosztás): [4]

  1. Az előzmények (kezdetektől 1870-ig)
  2. A klasszikus korszak (1870–1900)
  3. Az aranykorszak (1900–1914)
  4. Az első világháború (1914–1918)
  5. A két világháború közötti időszak (1918–1939)
  6. A második világháború (1939–1945)
  7. Napjaink képeslapjai (1945–). [5]

A képes levelezőlap olyan nagy példányszámú, széles körű közforgalmazásra szánt, nyomdai vagy fotografikus technikával készített, illusztrációt tartalmazó sokszorosítvány, amely a postaforgalom keretében a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott formában üzenetküldésre használható. [6] A képeslap kialakulása egy hosszú folyamat eredménye, amelynek előzményei az ókorba nyúlnak vissza.

Az előzmények (kezdetektől 1870-ig)

Már az ókorban fellelhetőek az üzenetek képi illusztrációja. Egyiptomban már Kr. e. 2000 körül egy freskón sémita törzsek támadását ábrázolja. Ezen jól kivehető egy levél is, amelyet az írás mellett az esemény rajzával is illusztráltak. A Távol-Keleten az Kr. u. X. századtól szokássá vált az újévi üzenetek képi ábrázolása. Kr. e. az V. században Periklész is küldött rajzzal illusztrált üzenetet ismerőseinek. [7]

A középkor során ez a szokás tovább élt. Erre jó példa Franciaország, ahol a kolostorok apácái kézzel illusztrált karácsonyi lapot küldtek ismerőseiknek. [8] A fejlődés következő állomása a rézmetszetek megjelenése a képes- és üdvözlőlapokon. Az újkor folyamán, a XVII. századtól honosodott meg ez a technika. Angliában a XVIII. századtól vált szokássá, hogy karácsonyi – s ebből következően az ünnepnek megfelelő illusztrációt tartalmazó – üdvözlőlapot küldjenek az emberek ismerőseiknek.

Feljegyezték Henry Cole múzeumigazgató nevét, aki minden esztendőben üdvözlőleveleket írt barátainak, ismerőseinek. 1843 karácsonyán erre nem jutott ideje, így megkérte egy grafikus barátját, hogy készítsen neki egy díszes, nyomtatott kártyát, amely ezer példányban készült el és kereskedelmi forgalomba lett bocsátotta. [9]

2. kép – Henry Cole képeslapja

2. kép – Henry Cole képeslapja

 

A tömegméretekben gyártott és széles körben elterjedt képeslapokat a hivatalos postai levelezőlap bevezetése előzte meg. [10] A levelezőlap megjelenése összefüggött a postának azon törekvésével, hogy egyszerűsítse a levelezés folyamatát. 1840-ben Angliában vezették be a levelek bélyeggel való tehermentesítését s ugyancsak itt jelentek meg a rányomott értékjelzésű borítékok. [11] 1861-ben az Osztrák Birodalom egész területén bevezették a rányomtatott bélyeggel ellátott levelezőborítékot. A kiegyezés után önállóvá lett magyar posta 1867. június 1-jén bocsátotta forgalomba a saját kiadású rányomott bélyeges levélborítékját. [12]

A világ első képeslapját az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság adta ki 1869. október elején, négy évvel az ötlet felmerülése után. Előzménye egy leleményes ötlet volt, melyet dr. Emmanuel Herrmann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Presse című lap 1869. január 26-i számában ismertetett. Gondolatmenete a következő volt: számításai szerint a postai levelek egyharmada csak rövid közléseket tartalmazott. A rövid közléseket felesleges az akkor még drága levélpapírra írni számára elegendő lenne egy nyílt levelezőlap, melynek postadíja 2 krajcár lenne szemben a levél 5 krajcáros díjával. Formájában a levélboríték első „oldalához hasonlíthatna: címoldalon a címzés, a felségjel és a rányomott bélyeg, a hátoldalon pedig üres mező az írandó közlemény számára. Herrmann a közlendő szöveg terjedelmét 20 szóban javasolta maximálni, beleértve a címzést és az aláírást is”. [13] Az osztrák posta magasabb díjszabást akart a bérmentesítésnél, azonban a magyar posta vezetője, Gervay Mihály támogatta Hermann ötletét. [14] Az 1869-ben bevezetett képeslapok hazafias képeket, illusztrációkat tartalmaztak, így átmenetnek tekinthetőek a levelezőlap és a képeslap között. Két évig, 1871-ig voltak forgalomban.

Művészi hajlamú feladók egyedi képekkel kezdték el díszíteni az ismerőseiknek, barátaiknak küldött képeslapokat. A leghíresebb közülük Ludolf Parisius nevű göttingeni teológushallgató volt. Ő egy idő után megunta, hogy minden családtagjának, barátjának külön levelet írjon, és kitalálta, hogy egyedi képekkel díszített levelezőlapok ötletét, és a „levelezőlapok hátoldalára: kislányokat virággal és fiúkat papírcsákóval, később tájképeket és ezeket jókívánatos lapként alkalmazta. A rokoni kör elég nagy volt, így sokszorosította a lapokat, hogy ne kelljen mindig újra rajzolni. Azután áruba bocsátotta az ötletét, amikor pénzre volt szüksége.

Egy képről tízféle változatot készített és elvitte a híres Lange kiadóhoz. Ott bizalmatlanul fogadták, de azért kiállították a lapokat a boltban és gyorsan el is adták. 1871-ben már a kiadó megrendelésére készített szerencsekívánatos lapokat, így egyes kutatók szerint tulajdonképpen L. Parisius alkotta meg kis képeivel a zsáner levelezőlap műfaját. Parisius lapjai közül azonban jelenleg egy sem ismeretes, így nem igazolható, hogy azokat boríték nélkül, levelezőlapként továbbították”. [15]

A klasszikus korszak (1870–1900)

1870–1875 közötti időszakban Európa számos országában megjelentek illusztrált levelezőlapok: Németországban, Angliában, Szerbiában, Franciaországban. Emellett Magyarországon is kezdett hódítani az illusztrált levelezőlapok. Az igényeket 1896-ig külföldi cégek – elsősorban német és osztrák – elégítették ki. [16]

Az önálló magyar képeslap-kiadás megjelenése – alkalmi előzmények után – a millennium évéhez köthető. Az ünnepre való tekintettel jelentette meg a magyar posta az ünnepségekhez kötődő 32 lapból álló sorozatot. „Az ezredéves ünnepségek sorában a legnagyobb látványosság kétségkívül a millenniumi kiállítás volt a Városligetben. Itt a »dicső ezeréves múltat« és az egykorú gazdasági prosperitás eredményeit egyidejűleg kívánták bemutatni. Ezt a kettősséget érzékeltetik a történelmi épületeket és az iparcsarnokot ábrázoló képeslapok is. A budapesti részleteket megörökítő lapok között a magyar államiságot jelképező középületek dominálnak. A tájképek a magyar múlt egyházi és állami központjai mellett néhány (esetlegesen kiválasztott) várat és fürdőhelyet ábrázolnak. Az életképek és a történelmi témájú lapok a kor történelem-felfogása szerint fontosnak vélt eseményeket örökítették meg. A millenniumi képeslapok illusztráció alatt magyar és francia felirat utal a kép témájára.” [17]

Az aranykorszak (1900–1914)

A nyomdatechnika fejlődése, korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége a képes levelezőlap rohamos elterjedését segítette elő. Ebben az időben fénykorát élte a képes levelezőlapok gyűjtése, melynek során már a XIX. század utolsó éveiben, Európában sorra alakultak meg a képeslapklubok, ahol szaklapokat is megjelentettek.[18] Hazánkban Klökner József nevéhez fűződik az 1899-ben – tehát három évvel a millenniumi ünnepségek után – megalakult képeslapklub, melynek neve „Hungária” volt. [19] A XIX. század folyamán a legkülönfélébb témákban jelentek meg képeslapok. Erre szép példa a karácsonyi és újévi üdvözlő képeslapok, melyeknek motívumai szervesen kapcsolódnak e dicső ünnephez: „havas téli táj, fenyőgally csengettyűvel vagy gyertyával, gyerekek fenyőfát visznek a havas tájon, nők karácsonyi ajándékcsomagokkal és feldíszített fenyőfával, gyerekek ajándékokkal megrakott szánkót húznak. A zöld fenyőgally és a karácsonyfa már a századfordulótól a képeslapok legygyakoribb témája, holott ekkor hazánkban alig ismerték a karácsonyfaállítás szokását. Bécsi közvetítéssel Németországból terjedt el az arisztokrácia, majd a városi polgárság körében.

3. kép – Karácsonyi képeslap, a háttérben karácsonyfával 1908-ból

3. kép – Karácsonyi képeslap, a háttérben karácsonyfával 1908-ból

A falvakban azonban csak a század elején és a két világháború közötti évtizedekben kezdik alkalmazni. A karácsony Jézus születésének napja és a kereszténység legnagyobb ünnepe. így érthető, hogy ennek ábrázolása és a vallásos motívumok – Szűz Mária Jézussal, pásztorok imádják a kisdedet, angyalok harangoznak – a karácsonyi lapokon jelennek meg legnagyobb számban. Magyar nyelvű karácsonyi lapokat Klökner Péter készített először 1899-ben Székesfehérváron. A négy akvarell témái: Mária a karján Jézussal, mellette éneklő gyermekek; téli tájkép a karácsonyfát hozó Jézussal; angyalok csengőkkel és karácsonyfákkal a téli táj felett”[20]

Az első világháború (1914–1918)

Ebben az időszakban a képeslapok fő témája az ellenség gyűlölete, a hazafiság érzésének felkorbácsolása, az uralkodókat és szövetségeseiket dicsőítése, a harcterek mindennapjait, eseményeit megragadó jelenetek. Megjelennek az ellenséget kifigurázó képeslapok is. [21] A gyűjteményben két említésre méltó képeslap található ebből a korszakból.

4. kép – 1914 karácsonya egy korabeli képeslapon

4. kép – 1914 karácsonya egy korabeli képeslapon

A képeslapon egy K.u.K és egy német katonát láthatunk, amint az általuk elfoglalt területeket tartják kezükben karácsonyi ajándékként. Beszédes továbbá a karácsonyfa díszítése is. Nem a megszokott díszítéssel találkozhatunk, hanem az első világháború során alkalmazott fegyverekkel. A készítők kihagyták a tengeralattjárót, mivel ebben az időszakban még nem vált domináns harcászati eszközzé.

A két világháború közötti időszak (1918–1939)

Ebben az időszakban a karácsonyi és újévi képeslapok szervesen illeszkedtek az aktuálpolitikához, az irredentizmushoz és a revizionizmushoz.

Újévi üdvözlőlapok az első bécsi döntés idejéből

5–6. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala

ujevi-udvozlolap-kep-es-cimoldala2

5–6. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala, 1938-ból

7-8. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala

 

7-8. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala

7–8. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala 1938-ból

Az első képeslap érdekessége, hogy a feladója – valószínűleg hazafias érzésektől vezérelve – áthúzta a „Kosice” feliratot, Kassa szlovák elnevezését, és ráírta, ezzel is jelezve, hogy a várost visszacsatolták Magyarországhoz: „Kassa”. A második képeslap kifejezi az abbeli reményt, hogy az 1939-es esztendő meghozza – a Felvidék visszacsatolása feletti optimizmus eredményeként – a trianoni békeszerződés előtti Magyarország területi integritását.

A második világháború (1939–1945)

Ebben az időszakban a képeslapok iránti érdeklődés már korántsem volt olyan nagy, mint a megelőző korszakokban. A kereslethez igazodva a kiadók sem jelentettek meg nagy példányszámban képeslapokat. Az első világháborúhoz hasonlóan megjelentek az ellenséget gyalázó, uszító és mozgósító képeslapok. [22] „A kiadásra került lapok közül elsősorban harctéri jeleneteket, haditechnikát, hadvezéreket, pilótákat, tengeralattjáró kapitányait népszerűsítették”[23] Hazánkban a képeslapkiadás főleg a revizionista politika sikereit népszerűsítette. [24]

Napjaink képeslapjai (1945–)

A második világháború után a képeslapokon előtérbe kerültek a lerombolt épületek, közintézmények, szobrok képei, később az újjáépítés és az arra való mozgósítás. Azt követően ismételten előtérbe kerültek a turisztikai-, az üdvözlő-, a közlekedési-, a sport-, a képzőművészeti képes levelezőlapok, de az „arany korszak” ritka lapjainak hasonmás kiadásai is napvilágot láttak. [25] Magyarországon 1952-ben történt meg a képeslapkiadás államosítása, és kettő évvel később létrejött az Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. A hazai képeslapgyűjtés újra fellendült, de a hazai gyűjtők legnagyobb bánatára a kiadó silány minőségű és egyhangú témájú képeslapokat jelenített meg. [26] A karácsonyi képeslapokon fenyőág dísszel, az újévi lapokon a pezsgősüveg, a dobókocka szerepelt. „Megjelentek a piacon a magánkiadásokban, a jobb minőségű, változatosabb tematikával készített képes levelezőlapok. Ettől függetlenül napjainkban a képes levelezőlapok iránti kereslet visszaszorulóban van. Ebben nagy szerepet játszott a különféle hírközlési eszközök (pl. internet, SMS, MMS, stb.) megjelenése, fejlődése, térnyerése is. Így a XIX. század vége és a XX. század első évtizedeiben virágkorát élő képes levelezőlap népszerűsége a jelenkorban már csak árnyéka önmagának”[27]

Karácsonyi és újévi képeslapok a korszakból

9. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

9. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

10. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

10. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

11. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

11. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

12. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

12. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

13. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

13. kép – Karácsonyi üdvözlőlap 1981-ből

14. kép – Újévi üdvözlőlap

14. kép – Újévi üdvözlőlap 1981-ből

Békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánnak a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont – Történeti Gyűjtemények Osztályának munkatársai!

Az összeállítást készítette: Heronyányi Zsolt

Felhasznált irodalom:

Petercsák, 1994           Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. Miskolc, 1994.

Sali, é.n.                      Sali István: Képeslap története[2016.12.13.]

Képek jegyzéke:

 

  1. kép – Jézus Krisztus születése = Reuter-hagyaték, Karácsonyi üdvözlőlap. Leltári szám: D.2016.1.950. (Postatiszta.)
  2. kép – Henry Cole képeslapja. [2016.12.01.]
  3. kép – Karácsonyi képeslap, a háttérben karácsonyfával [Reuter Zelma részére Tóth Iréntől.] = Reuter-hagyaték, Leltári szám: D.2016.1.2615. (1908.12.23.)
  4. kép – 1914 karácsonya egy korabeli képeslapon = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap (I. világháború) [Karikatúra, id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2027. (1914.12.24.)
  5. kép – Újévi üdvözlőlap képoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.748.  (1938.12.30.)
  6. kép – Újévi üdvözlőlap címoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.748.  (1938.12.30.)
  7. kép – Újévi üdvözlőlap képoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. [id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2020. (1938.12.30.)
  8. kép – Újévi üdvözlőlap címoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. [id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2020. (1938.12.30.)
  9. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2093. (s. a.)
  10. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és családja részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2177. (s. a.)
  11. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és családja részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2183. (s. a.)
  12. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo részére].= Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2182. (s. a.)
  13. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és neje részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2179. (1981.12.17.)
  14. kép – Újévi üdvözlőlap [Reuter Camilloné részére]. = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2180. (1981.12.13.)

[1] Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget! [2016.12.03.]
[2] Petercsák, 1994, 114.
[3] Sali, é.n.
[4] Uo., é.n.
[5] Uo., é.n.
[6] Petercsák, 1994, 5.
[7] Uo., 7.
[8] Uo., 7.
[9] Uo., 7–8.
[10] Uo., 9.
[11] Uo., 9.
[12] Uo., 9–10.
[13] Uo., 9.
[14] Uo., 9.
[15] Uo., 10.
[16] Uo., 11-13.
[17] Uo., 17.
[18] Sali, é.n.
[19] Uo., é.n.
[20] Petercsák, 1994, 115.
[21] Sali, é.n.
[22] Uo., é.n.
[23] Uo., é.n.
[24] Uo., é.n.
[25] Uo., é.n.
[26] Uo., é.n.
[27] Uo., é.n.

November 11. – Szent Márton napja

Tags

, , , , , , , , , , , , ,

November 11. a híres tours-i püspök, Szent Márton napja. Ebben az évben azért is nagy jelentősége van a Márton-napnak, mert a 2016-os évet a Magyar Püspöki Konferencia és Szombathely városa indítványára Szent Márton emlékévnek nyilvánították. [1] A katolikus világ egyik leghíresebb szentje 1700 évvel ezelőtt született Pannonia provinciában, Savaria településen. Az emlékév kapcsán egy időszaki kiállítás is készült a Pécsi Tudományegyetem Klimo Könyvtárában „Krisztus katonája, Szent Márton élete és emlékezete” címmel. A jubileum kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy jobban megismerjük, kire is emlékezünk ezen a napon.

Márton 316-ban született Savaria településén. A születési idejét tekintve kisebb vita alakult ki a kutatók között, egyesek szerint egy évvel később 317-ben látta meg a napvilágot. Szülei pogányok voltak, az édesapja a római légió tisztjeként szolgált a császár hadseregében.  Gyermekéveit az itáliai Ticinumban (ma Pavia) töltötte, ide költözött a család, mert apja itt kapott birtokot a katonai szolgálatért. Márton már 12 éves korában úgy érezte, hogy kereszténnyé szeretne válni, és remeteként fog élni. Szülei hevesen ellenezték, amiért katechumennek, vagyis hittanulónak jelentkezett. Ezt főleg édesapja nézte rossz szemmel, ezért már 15 éves korában a hadseregbe adta. A seregben mutatott alázatos, türelmes viselkedésével elnyerte a társai szeretetét és tiszteletét.

Rumi Rajki István: Szent Márton kútja a szombathelyi Szent Márton templom előtt.

Rumi Rajki István: Szent Márton kútja a szombathelyi Szent Márton templom előtt. (Fotó: Vojcsik József)

Katonáskodása alatt történt Mártonnal az életéhez kapcsolódó egyik leghíresebb legenda. Légiója Galliában, Amiens városában állomásozott, ő is itt teljesített szolgálatot. Rendkívül hideg téli idő volt, amikor a város kapujánál találkozott egy ruhátlan, fázó koldussal. Mártonnak is csupán egy köpenye volt már csak, de kardjával kettévágta, és felét a koldusnak adta. Következő éjjel Márton álmában Jézus jelent meg, és a megváltón az a köpeny volt, amit a koldusnak adott. Az álomban Krisztus a következőt mondta a körülötte lévő angyaloknak: „Márton a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.” A köpeny kettévágásának sok templomban állítanak emléket freskók, díszes üvegablakok formájában.

Márton kettévágja a köpenyét és a felét a koldusnak adja.

Márton kettévágja a köpenyét és a felét a koldusnak adja. Kontuly Béla freskója Szent Márton életéről. A régi Szeminárium épületében látható és 1941-ben készítette. (Fotó: Vojcsik József)

339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg Márton Amiens városában. A hadsereget nem sokkal később hagyta el, ennek szintén érdekes története életrajzírójának, Sulpicius Severusnak köszönhetően maradt ránk. 341-ben barbár támadás érte Galliát, a szorongatott helyzetben lévő Constans császár személyesen buzdította harcra katonáit, és ajándékokat is adott nekik. Márton nem fogadta el az uralkodó ajándékát, sőt a császár előtt a következő szavakkal kérte elbocsátását kötelékéből: „Én nem harcolhatok, mert Krisztus katonája vagyok.” A császár a csatától való félelemmel magyarázta a kérést. Márton visszautasította a gondolatot és felajánlotta, hogy fegyver nélkül, a kereszt védelmében fog csatába vonulni. Másnap a csata elmaradt, mert a barbárok békét kértek a császár meglepetésére. Márton ezután távozott a római hadseregből.

Márton a poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, és felajánlotta neki szolgálatait. A püspöknek nagy segítségére volt, nem sokkal később pedig diakónussá szentelte. Nem maradt sokáig Poitiers-ben, mert ismét álmot látott: térjen vissza Savariaba és ott folytasson térítő tevékenységet. Az út rendkívül hosszú és veszedelmes volt, amíg visszatért szülőföldjére, időközben hazatért szüleihez. Édesanyja fia hatására keresztény útra tért, de édesapja pogány maradt. Ezután vissza akart térni Poitiers-be Hilarius püspökhöz. Már Milánóban járt, amikor értesült a hírről, hogy Hilariust száműzték az ariánusok Galliából, így Márton a városban maradt. A hatalmon lévő ariánusok lázítónak vélték, ezért elüldözték Milánóból. Elűzetése után remeteéletbe kezdett egy kopár kietlen szigeten, amit Tyúk-szigetnek hívtak. A szigeten tudta meg, hogy Hilarius száműzetését megszüntette a császár, visszatérhetett Poitiers-be. Márton útnak indult, hogy Hilariusnak segítségére legyen a térítő munkában.

Galliában főleg a városi lakosság körében terjedt el a kereszténység, a falusi lakosság még pogány volt. Márton a Poitiers közelében található Ligugé településen vonult vissza remeteségbe. Sokan csatlakoztak hozzá, idővel egy szerzetesi közösség alakult ki Ligugéban. A tagok hittérítő munkára készültek fel, mivel Márton legfontosabb küldetésének a keresztény hit terjesztését tekintette. Rengeteget utazott Gallia területén, térítette a pogányokat, és megszervezte az egyházközösségeket. Ligugéban buzgó imáival feltámasztott egy halottnak hitt meg nem keresztelt hittanulót.

Mártont megválasztják Tours püspökének.

Mártont megválasztják Tours püspökének. Kontuly Béla freskója Szent Márton életéről. (Fotó: Vojcsik József)

Mártont 371-ben választották meg Tours püspökének. A megválasztás ellen hevesen tiltakozott, csak csellel sikerült megnyerni a posztra. Amikor felkeresték a tours-iak, hogy legyen a püspökük, a libák között rejtőzött el előlük. A libák gágogásukkal árulták el, hogy köztük bújt el, így a tours-iak könnyen megtalálták leendő főpásztorukat. Márton püspökként is ragaszkodott az addigi szerény, visszafogott életviteléhez, de erre Tours-ban nem volt lehetősége. Ezért Marmoutier-ben telepedett le, ahova sok szerzetes követte. Tovább folytatta térítő tevékenységét, aminek következtében a tours-i egyházmegye teljesen keresztény lett. Rengeteg csodát vitt véghez: halottakat támasztott fel, betegeket gyógyított meg, megszabadította az ördögtől megszállottakat. Már nyolcvan éves is elmúlt, de még mindig járta az egyházmegyéjét. Utoljára Candes-ba szólította a kötelesség egy problémás helyzet megoldására, innen azonban már nem tért vissza Marmoutier-be. Legyengült és több napig magas lázzal küzdött, majd 397. november 8-án elhunyt. Halálhíre azonnal elterjedt egész Galliában, óriási részvétet váltott ki. Holttestét Poitiers és Tours is magának követelte és felváltva őriztették. A tours-iak kijátszották az őröket és éjszaka ellopták a holttestet. A tetemet a Loire folyón csónakon juttatták el Tours-ba. A város keresztény temetőjében temették el november 11-én. A sírhelye halála után rögtön zarándokhellyé vált.

Márton halála. Kontuly Béla freskója Szent Márton életéről.

Márton halála. Kontuly Béla freskója Szent Márton életéről. (Fotó: Vojcsik József)

A Klimo Könyvtárban megtekinthető időszaki kiállításban több kötet is látható, amelyek Szent Márton életét mutatják be. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az egyik követője Sulpicius Severus volt legfontosabb életrajzírója, így az ő jóvoltából korabeli forrás is van a híres szent életéről. 1709-ben jelent meg Lipcsében egy két kötetes mű Sulpicii Severi Opera omnia quae exstant in duos tomos distributa [2] címmel. A mű első kötete mutatja be Szent Márton életét és cselekedeteit. 1743-ban látott napvilágot Nagyszombatban Illyés András Keresztényi életnek példája, avagy tüköre, az az a szentek élete, mellyet régen tudós és nevezetes olasz autorok könyveiből… foglalt [3] című kötete. Természetesen egy szentek életét bemutató összefoglaló műből nem hiányozhat Szent Márton sem. Jordánszky Elek is írt egy latin nyelvű életrajzot Biographi veteres sancti Martini Turonensis episcopi, confessoris [4] címen, és Lonovics József is bemutatja Márton életét az 1870-ben megjelent Népszerű egyházi archeológia [5] című munkájában. A szerző régebbi forrásokat, így Sulpicius Severust is felhasználta az életrajz elkészítéséhez.

Szent Márton életét bemutató mozaiktérkép a szombathelyi Szent Márton látogatóközpontban

Szent Márton életét bemutató mozaiktérkép a szombathelyi Szent Márton látogatóközpontban. (Fotó: Vojcsik József)

Márton nappal kapcsolatban sok népszokás terjedt el Európa-szerte. Ezek közül a leghíresebb a libafogyasztás, ami a püspökké választás legendája miatt alakult ki. A hagyomány szerint pedig Márton napjára az újbor is megforr.

Szent Márton szülőhelyén, Szombathelyen számtalan emlék őrzi a híres szent emlékét. Egy külön látogatóközpontot is létrehoztak arra a célra, hogy az emberek megismerkedhessenek az életével, cselekedeteivel.

A „Krisztus katonája, Szent Márton élete és emlékezete” időszaki kiállítás 2017. március 31-ig tekinthető meg a PTE Klimo Könyvtárban.

A Krisztus katonája, Szent Márton élete és emlékezete kiállítás megnyítója a PTE Klimo könyvtárban. (Fotó: Gergely Zsuzsanna)

A “Krisztus katonája, Szent Márton élete és emlékezete” kiállítás megnyitója a PTE Klimo könyvtárban. (Fotó: Gergely Zsuzsanna)

A kiállításról készült katalógus a következő URL címen érhető el: http://www.lib.pte.hu/ek/elektronikus-kiadvanyaink [2016.11.11.]

Az összeállítást készítette: Czirják Márton László

 

Felhasznált irodalom és források:

Könyv:
Regnier, Adolphe: Szent Márton élete. Szombathely: Martineum R. T.,[1944].

Internetes forrás:
http://www.viasanctimartini.eu/hu [2016.11.11.]

[1] A Szent Márton jubileumi év honlapja [Letöltés dátuma: 2016. 11. 10.]
[2] Sulpicius Severus: Sulpicii Severi Opera omnia quae exstant in duos tomos distributa. apud Thomam Fritsch, Lipcse, 1709.
[3] Illyés András: Keresztényi életnek példája, avagy tüköre, az az a szentek élete, mellyet régen tudós és nevezetes olasz autorok könyveiből… foglalt. az Akadémiai bötükkel, Nagyszombat, 1743.
[4] Jordányszky Elek: Biographi veteres sancti Martini Turonensis episcopi, confessoris. Typis Haeredum Belnayorum, Pozsony, 1817.
[5] Lonovics József: Népszerü egyházi archaeologia – Vagyis a katholikus ünnepek, szentségek, ünnepélyek s szertartások értelmezése és a különféle rendes s rendkivüli szószéki jelentések, részint szent beszédekben, részint hirdetményalaku oktatásokban. I. kötet Az egyházi évkör. Heckenast, Pest, 1870.