Ha egy könyvet leemelsz a könyvespolcodról, akkor először a könyvborítóját, a kötését látod meg. Ma már gépek végzik a könyvek bekötését, de még napjainkban is működnek kézi könyvkötő-műhelyek, amelyekben könyvkötő-mesterek készítik a könyvek borításait. A mi könyvtárunkban is működik egy ilyen kötészeti műhely, ahol a régi könyveink, folyóirataink kötését, kötésjavítását végzik könyvkötő kollégáink.
Az évezredek folyamán sok-sok anyagot használtak a könyvek kötéséhez, ahogy a könyvek alapanyaga is sokat változott. Elég, ha az asszír ékírásos agyagtáblákra, az egyiptomi papírusztekercsekre, vagy a középkori pergamenkódexekre gondoltok. A könyvek készítésében és széleskörű elterjedésében két dolog játszott fontos szerepet: a könyvnyomtatás feltalálása, illetve a papírgyártás elterjedése.
A könyvkötés története akkor kezdődött, amikor a tekercsekről áttértek a fűzött kódexformára. Az európai középkor folyamán a könyvkötészet mesterségét – ahogy a kódexek másolását is – egyházi személyek, az apátságok, kolostorok műhelyeiben tevékenykedő szerzetesek művelték. A művészet valamennyi ágára, így a könyvkötészetre is nagy hatással volt a reneszánsz, Magyarországon Mátyás király Corvina könyvtárában gyönyörű példáit láthatjuk ezeknek a szép reneszánsz kötésű könyveknek.
A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvkötői mesterség is megváltozott. A könyvek elterjedésével mind szélesebb körben szükségessé vált a könyvkötő munkája. A következő nagy ugrást a könyvkötészeti gépek megjelenése hozta el, amikor már nagyüzemi keretek között tudták előállítani a könyveket.
A könyvkötészet kedvelt alapanyagai sokat változtak az idők folyamán. A legkorábbi könyveket pergamenbe kötötték.
Pergamen vagy íróhártya, a papír elterjedése előtt használták, borjú, kecske vagy juh cserzetlen bőréből készült
De nagyon sok más fajta állat bőrével is bevonták a könyveket, ezek közül néhányat még ma is használunk: szarvasmarhabőr, lóbőr, borjúbőr, kecskebőr, juhbőr, sertésbőr. De nagyon kedveltek a vászonkötések is, ennek is nagyon sok fajtáját megkülönböztethetjük: kalikóvászon, nyersvászon, kanavász, textilbőr, műbőr, velúr, selyem, bársony.
A kalikó egy síkszövéses textilanyag, melyet gyakran fehérítetlen, leginkább nem teljesen feldolgozott gyapotból készítenek. A kanavász len- vagy pamutszövet, amit színes, erősen sodrott fonalból szőnek.
Ma a legtöbb könyvet különböző papírfélékbe kötik, a legkedveltebb borítóanyagok: felhőpapír, bőrutánzatú papír, márványpapír, velúr, sagrinpapír.
A felhőpapír, mint a neve is mutatja, felülete felhő utánzatú mintával van festve. A sagrinpapír felülete apró finom mintával préselt, a legtöbb esetben fényezett és különböző színekben kapható. A márványpapír olyan papír, amelynek egyik oldala szemcsés vagy erezett mintázatú, fényesre csiszolt márványt utánzó módon van befestve.
Pergamenlapba kötött kötet a Klimo Könyvtárból 
Német reneszánsz pergamenkötés növényi ornamentikával díszítve a Klimo Könyvtárból 
Német reneszánsz bőrkötés a négy evangélista görgetőjével díszítve a Klimo Könyvtárból 
Német reneszán bőrkötés Sámson és az oroszlán küzdelmének ábrázolásával a Klimo Könyvtárból 
Kiadói papírkötésű kötet a Klimo Könyvtárból 
Indamintás késő gótikus bőrkötés a Klimo Könyvtárból 
Egyszerű papírkötésű könyv a Klimo Könyvtárból 
Díszes vászonkötésű könyv a Klimo Könyvtárból 
Corvina díszes kötése 
Corvina díszes kötése-.2
A foglalkozás anyaga
A foglalkozás főoldala
Könyvkötészet
Ex Libris
Kis könyv kötése otthon lépésről lépésre
TGYO Blog 