Töltsd le a szövegeket vagy olvasd végig őket! Válaszd ki közülük azt, amelyik a legjobban tetszik! Gondold végig, miről szól a szöveg, hogyan jeleníti meg a várost!

Szőnyi Ottó

Pécs. Útmutató a városban és a környéken. (1942)

Útikönyv

A vasuton akár keleti, akár nyugati irányból érkezőnek már messziről feltűnik fekvésének bájos panorámája, de pompás látképe főképp a déli irányból szemlélve érvényesül. Az üde zöld síkságból kiemelkedő magas hegység oldalából kidudorodó dombok sorára felkapaszkodó házak tarka tömege, melyből a tornyok lándzsái merednek az égbolt felé, a város mögött tovább emelkedő dombok szőlőkertes halványzöld szőnyege és végül az egészet megkoronázó Misina-hegy és kelet-nyugati nyúlványainak haragoszöld foltjai remek együttest adnak, úgyhogy nincs mit csodálkoznunk azon, ha Szulejmán szultán a hagyomány szerint így kiáltott fel: „Földi paradicsom”, s a szállóigének is van értelme: „Magyarnak Pécs, németnek Bécs”. (III. p.)

Surányi Miklós

Noé bárkája (1927)

Regény

Öreg, romantikus város. A Mecsek hegység oldalában festői aszimmetriával nyújtózkodnak a házsorok. A székesegyház négy tornya, mint egy középkori kolostorerősség. Török mecset, minaret, fenn a hegyen kis kápolna, emlékkeresztek, öreg romok, barátságos szőlők, őszi hervadásban pirosló erdők, fehér villákkal, lugasokkal, présházakkal… nyáron selyemzöld füvet simogat a szellő… rózsakertek a napos oldalon, itt-ott még a fügefa is megél, a tenger nincs messze, a déli szél meleg áramlatokat hoz a Balkán felől… valósággal tropikus a levegő. A hegyről szüntelenül csorog a víz az utcákon, záporeső idején nagy hidakat tolnak ki, hogy az emberek járni-kelni tudjanak a városban, minden utca meredek, szűk, árnyékos, csendes, finom kedves kis családi házakkal, amelyek alatt reggel és délután a perces sípja szól. Kinyílnak az ablakok és a háziasszony fehér karja kinyúl, hogy a kosárból beemelje a friss, meleg ropogós süteményt…

Szucsich Mária

A lányok elindulnak (1965)

Regény

Hát azt nem is tetszik tudni, hogy a nagy belvárosi katolikus templom valaha török mecset [1] volt? Most jobb oldalán a zirci papok gimnáziuma [2] van, a balon pedig a korzó, azzal a pár modern üzlettel, aztán következik a Fő utca [3], a színházzal, ezzel szemben az Osztrák Magyar Bányatársaság hivatali háza, nagy kirakatokkal.

Potichné bosszankodva nézett az idegenre, és csitította heves beszédét:

– Ugyan, hát tudom én mindezt, hiszen idevalósi vagyok! Tudom, hogy a piac felső részén rácok [4] árusítják a gyékénysátor alatt a sok-sok fölfüggesztett, apró paprikába mártott, szárított halacskákat. Elég rossz szag is van arra! Hogy lehet az ilyesmit az embernek megenni? […] Lefele indult a Majláth tértől [5], a Vad Ember szálloda [6] környékén azonban megtorpant: csak elbámult azon, hogy a széles országút, mely a szigeti külváros felé vezetett, milyen forgalmas. Az igaz, régen járt erre! A Vad Ember környéke persze azelőtt, az ő lánykorában is népes volt. Egyik oldalánál be lehetett menni a vasúti állomáshoz. Most falusi szekerek, hosszú társzekerek, teherhordó kocsik, olyan szekerek, melyeket tehén vagy ökör húz – de néhány urasági hintó is, sőt bérkocsik is vonultak rajta. Csak úgy csattogott az országút köve a lovak patáitól, rázódtak a szekerek, s nyikorogtak, ha nem voltak megkenve. (7–12. oldal.)

[1] Gázi Kászim pasa dzsámija.
[2] A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma.
[3] Ma Király utca.
[4] A szerbek korábbi, 19. század előtti elnevezése.
[5] Ma Kossuth tér.
[6] A Rákóczi utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán álló épület.

Váradi Ferenc

A régi Pécs (1935)

Vers

Ott járok a Mecsekalján,
A régi Pécs uccáin,
Amikor még félennyi nép
Hullámzott a járdáin;
Amikor még sandervárak [7]
Csorgatták a hegy vizét,
Tüzes szemű bosnyák [8] lányok
Kínálták a gesztenyét.

Az apácák uccájában
Volt a családi házunk,
Négyablakos földszintes ház,
Kilences a házszámunk…
Ott éltem én ifjúságom
Aranykorát boldogan,
Ott a régi öttemplomú,
Görbeuccás városban.

[7] Török kori közkút.
[8] Délszláv népcsoport.

Surányi Miklós

Cantate (1936)

Regény

A kórház előtt [9] a közös kút – Sandervár [10] – vízcsapjából vékony, unalmas, szinte bús locsogással csurgott a víz. […] Gyömörey végigment a Ferenciek-utcáján [11], amely a Főtérre [12] vezetett. Az éjjeli őr lámpással és alabárddal, bő, birkabőrös, vasutas köpenyben egy házhoz támaszkodott és aludt. […] Felsietett a Főtéren és megállott az előtt az utca előtt, ahol a püspöki könyvtárt őrizte egy terebélyes mannafa [13]. Innen a kanonokok kertjei előtt a székesegyház felé ballagott. A dóm előtt megállott s botjára támaszkodva sokáig nézegette az állványok közül titokzatosan átsötétlő falakat. (81-82.)

[9] Kórház tér.
[10] Török kori közkút.
[11] Ferencesek utcája.
[12] Széchenyi tér.
[13] Virágos kőris

Csorba Győző

Ocsudó évek. Önéletrajzi költemény (1953-1954)

Vers

Pécsett, Vilmos-utca 23-ban
születtem, s éltem hatéves korig.
Szőlős-gyümölcsös, enyhe lanka-oldal
lábához fut föl, s rákapaszkodik
a Vilmos utca. Hol síkká simul
a dombhajlat, majd elkezdődik újra,
ott állt a ház; egy udvara alul,
s egy fönt, bozótok sűrűjébe bújva.
Az alsó udvar közepén temérdek
ágaival egy vén fa terebélylett.