Egy „kóbor” Ovidius-kötet kalandos útja a hajdani nyilvános püspöki könyvtárból a mai Klimo Könyvtárba

Tags

Dr. Schmelczer-Pohánka Éva, Klimo György, Koller József, Ovidius, Tafner Vidol, Történeti Gyűjtemények Osztálya

Ha itt a nyár, akkor a könyvtárakban az egyik elsődleges feladat a könyvrevízió és a polcrendezés: ekképpen a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán (Pécs, Szepesy Ignác utca 3.) az egyetemi könyvanyag régi könyves (1851 előtt nyomtatott) könyvállományának rendszerezése volt és van terítéken. A rendszerezés és a takarítás mellett természetesen bele-belenézünk a kézbe vett könyvekbe, belőlük egymásnak néha még elménk pallérozását és jókedvünk fenntartását elősegítendő felolvasást is tartunk.

1. kép Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont
Történeti Gyűjtemények Osztálya

Ilyen alkalmakkal bukkannak elő a kuriózumok! 130.526-os egyetemi könyvtári jelzeten két vaskos Ovidius kötet került a kezünkbe: [Ovidius, Publius Naso]: Pub. Ovidii Nasonis operum. 1–4 Tomus. … Illustravit Daniel Crispinus Helvetius, jussu Christianissimi Regis ad usum Serenissimi Delphini. Venetiis, Apud Sebastianum Coleti, superiorum permissu, ac privilegio, 1731.

2. kép Az Ovidius-kötet címlapja

Benne a címlap rectóján egy „Dr. Tafner Besztercebánya” bélyegzőnyomat, verzóján Klimo György püspök 1754-es, Thomas Bohacz bécsi rézmetsző által készített ex librise, a 100. oldalon pedig „A Székesfehérvári Ciszterci Rendház Kőnyvtára” bélyegzőnyomata [1].

3. kép Tulajdonosi bejegyzések és bélyegzőnyomatok

4. kép Klimo György püspök ex librise 1754-ből

Innen indult meg a nyomozásunk. A beragasztott ex libris a kötetek korábbi tintával bejegyzett jelzeteivel (T.II.16–17, M.V.7–8) egyértelműen arra utal, hogy a fizikailag két kötetbe, egészbőrkötésbe [2] bekötött könyvek az 1774-ben megalapított nyilvános pécsi püspöki könyvtár alapállományának részét képezték.

5. kép A Koller József-féle 1779-es katalógus bejegyzése (2. bejegyzés)

Ennek ellenőrzéseképpen az 1779-es Koller József-féle első katalógust hívtuk segítségül, amelyben meg is leltük a leírást. Jelzeteivel pedig a hajdani pécsi püspöki palotában levő bibliotéka polcán való helyét is rekonstruálhattuk. A második könyvtárépületbe való beköltözéssel (1832 – a mai Szepesy Ignác utca 3.) megvalósult átrendezés új jelzeteinek hiánya egyértelművé tette számunkra, hogy a kötetek 1779 és 1832 között kikerültek a bibliotékából.

6. kép A pécsi püspöki könyvtár legkorábbi jelzete a kötetben

Mikor, hogyan és kinek révén került ki az Ovidius-mű a nyilvános püspöki könyvtár állományából, nem tudhatjuk. Mint ahogyan azt sem, hogy ki(k) volt(ak) a 19. századi tulajdonosai. Csak besztercebányai felbukkanásával ismert „utóélete”. A bélyegzőnyomatok a 20. század elejéről adnak információt az új, azonosítható possessorokról: azaz Dr. Tafnerről, majd a Székesfehérvári Ciszterci Rendház Könyvtáráról.

A címlapon található tulajdonosi bélyegző alapján a besztercebányai zoológus, tanár, ötvös Dr. Tafner Vidor (1881–1966) birtokában voltak a kötetek. Életrajzából tudjuk, hogy a Tolna megyei Bátaszék szülöttjeként, zoológus-tanári végzettséggel 1906-ban került szülőföldjéről Besztercebányára a főgimnáziumba tanítani, ahol 1918-ig élt. A besztercebányai bélyegző miatt úgy véljük, hogy az Ovidius-kötetek ekkor kerülhettek a tulajdonában Az első világháború befejezése után Székesfehérvárra költözött, ahol adóügyi jegyzőként nyugdíjaztatta magát, és kizárólag ötvösművészként munkálkodott. Kora egyik legfoglalkoztatottabb és elismert művészévé vált. Ekképpen számos egyházi kegytárgy készítése (ld. áldozókelyhek [3]) fűződik a nevéhez. [4] Így igazolt a második bélyegző városa, Székesfehérvár és az egyházi kapcsolat is. Tafner részletes életrajzának ismeretében azt is tudjuk, hogy középiskolai tanulmányait a bajai ciszterci rend III. Béla Reálgimnáziumban végezte el [5], így vélhetően jó kapcsolatot ápolt a renddel Székesfehérvárott is. A Székesfehérvári Ciszterci Rendház Könyvtárának – minden valószínűség szerint – ő adományozhatta az Ovidius-köteteket. A szerzetesrendi könyvtárak 1949/50-es feloszlatásakor, majd azok állományainak szétosztásakor kerülhetett ismét a figyelem középpontjába.

7. kép A székesfehérvári ciszterci rendház kolostora és temploma

Valószínűleg fölöspéldányok válogatását végző szakembereknek feltűnt a híres könyvtáralapító ex librise, emiatt a könyvek „régi-új” fizikai őrzőhelyének a Pécsi Egyetemi Könyvtárat jelölték meg. Így az 1731-es, velencei Ovidius-kiadás több mint 100 év után visszaérkezett Pécsre, a hajdani püspöki bibliotékát őrző könyvgyűjteménybe. Az akkori cédulás feldolgozás nem tette lehetővé a tulajdonosi bejegyzések regisztrálását, így csaknem 70 évre a könyv megbújt a régi könyves állomány polcán.

Végül az idei takarítási és rendezési munkálatok közben „felfedve kalandos útját”, a „kóbor” Ovidius-kötet augusztus 15-én visszakerült eredeti őrző intézménye, a Klimo Könyvtár állományába, egy „új” püspöki-egyetemi könyvtári leltári számra (65532).

http://corvina.tudaskozpont-pecs.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=989258&pos=13) [2017.08.15.]

A bejegyzést írta és a fotókat készítette: Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Ezúton köszönöm Dr. Gönczi Andreának, hogy rábukkant a lapok közt (100. oldalon) megbújó, utolsó tulajdonos pecsétjére.

[2] A kötetek gerincét valamikor ragasztott bőrcsíkkal megerősítették, de a kötéstáblák eredeti, 18. századi bőrkötése megmaradt. Így maradhatott meg a régi klimós jelzete is.

[3] Leghíresebb munkája az 1943-as sümegi cimbórium (áldozókehely), amely 2000 ostya befogadására volt alkalmas. A székesfehérvári egyházmegyei múzeumnak küldött jelentést régészeti ötvöstárgyak leírásáról. Ld. Kúthy István: Levediai vonatkozások a székesfehérvári múzeum anyagában és a rádiótelepi kard. In: Székesfehérvári Szemle. Szerk. Marosi Arnold – Dormuth Árpád. 8. (1938) 49–68.

[4] Életrajza: Töttős Gábor: Tafner Vidor két élete = Tolnai Népújság, 1996. október 5. 13.; M. Kiss Pál: Tafner Vilmos ötvösművész = Művészet, 1966/4. 45–46.; https://hu.wikipedia.org/wiki/Tafner_Vidor [2017.08.13.]

[5] 1898/99-ben érettségizett.

1777. május 2.

Tags

Agyich István, Apponyi György, Corpus Christi-kápolna, Dr. Schmelczer-Pohánka Éva, Festetics Pál, Klimo György, Pécsi Egyetemi Könyvtár, pécsi püspök, Pressburger Zeitung

Klimo György pécsi püspök halálának 240. évfordulójára

 

Jelen írásunkkal Klimo György (1710–1777) pécsi püspökre kívánunk emlékezni halálának 240. évfordulója alkalmából: „Szép, ha a’ nagy nemből származott Ifjú, kevélykedvén benne olly tetteket követ el, mellyek Öseire méltók; (…) De épen olly szép, vagy még szebb ’s dicsőbb alacsony ágyból származni, ’s a’ nélkül, hogy sugárt látna a’ pályán, mellyet koszorús Elei lefutottak volna, fellépni arra, ’s nagy elméje, és érdemei által azon úgy ragyogni, hogy a’ csupa hűség helyett; mellyel Hazájának tartozott, érdemeket tegyen oltárára, ’s mind Oltalmazója, és Istápja a’ Honynak, álljon a’ Nagyok között. Illy férfiu volt Klimo György…” [1] E szavakkal méltatta 1815-ben Kölesy Vincze Károly pécsi káptalani uradalmi tiszttartó a Nemzeti Plutarkus című munkájában a nagynevű egyházfőt.

1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről

Klimo György élete és tevékenysége, főként a pécsi egyházmegyében eltöltött 26 évének (1751–1777) több állomása (a templomépítés és -renoválás, az oktatási reformok, a hitélet megújítása, a nyilvános könyvtár alapítása, a művészet- és kultúratámogatás, az egyetemalapítási szándék, a város szabad királyi rangra emelése érdekében tett lépései) már meglehetősen ismertek. [2] Írásunkban – most rendhagyóan – kizárólag halálának körülményeit, valamint temetési szertartását helyezzük középpontba.

Klimo korán jelentkező és egyre elhatalmasodó betegsége miatt az 1770-es évektől rendszeresen felkereste a karlsbadi fürdőt, amelynek vize bizonyos ideig hatásosnak tűnt számára. Az 1774-ben átadott könyvtárát is csak tolószékből tudta megtekinteni. 1776 után azonban már ágyhoz kötve vitte tovább lelkiismeretesen egyházmegyéje ügyeit. 1777. március 2-án agyvérzést kapott, végül két hónapos tehetetlen szenvedés után, május 2-án visszaadta lelkét a Mindenhatónak. [3]

Halálának bejelentése után a Káptalan rögtön másnapra összehívta gyűlését, megtárgyalandó a temetés előkészületeit. [4] Klimo püspök végrendeletének [5] 1775. december 14-i függelékében végső nyughelye helyszínéül nem a Székesegyház altemplomában található püspöki sírboltot jelölte meg, hanem a Corpus Christi-kápolnát: „3. Corporis Corpus Christi sepulturam mihi eligo”. Az 1780-as években elkészült epitáfiumából ismert a kápolnán belüli végső nyughely is: „iuxta cornu epistolae”, azaz az oltár melletti leckeolvasó falánál. A május 4-i, második ez ügyben összehívott káptalani gyűlésen kitűzték a szertartás időpontját (június 17–18–19.), azért ilyen későre, mert azon számos egyházi méltóság és országos nagyság is részt kívánt venni. A pontos menetrend véglegesítése érdekében 1777. június 14-ére, előre meghatározták a Káptalan újabb gyűlésének időpontját. Egy héttel Klimo elhunyta után, május 9-én azonban Baranya vármegye gyűlésén az alispán, Hoitsy Mihály aggodalmának adott hangot, hogy a püspök temetetlen holtteste a melegben egészségügyi szempontból veszélyt jelenthet a polgárokra. Ekképpen javaslatot tett a temetés időpontjának előbbre hozására. Végül Csiszár Ignác megyei fizikus javaslatára a koporsót szurokkal vonták be, elejét véve a kellemetlen szagok áradásának. [6]

2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából

A Pressburger Zeitung több német nyelvű híradást közölt le hasábjain a nagynevű püspök halálával kapcsolatban: így elsőként az 1777. május 14-i számban írtak Pécs egyházfőjének, Baranya és Tolna megye főispánjának, Klimo Györgynek haláláról, úgy kommentálva az „eseményt”, hogy mindazok, akik ismerték, nagy fájdalommal fogadták a gyászos hírt. Május 28-án a megüresedett baranyai és tolnai főispáni szék betöltéséről közöltek rövid beszámolót. Az uralkodónő, Mária Terézia (1740–1780) Baranya vármegye élére gróf Festetics Pált (1722–1782) nevezte ki, Tolna megye irányítási feladataival pedig gróf Apponyi Györgyöt bízta meg.

A következő részletes – egyben utolsó – beszámoló már a pécsi püspök temetési ceremóniájáról szólt az 1777. június 28-i számban. A páratlanul részletes beszámoló értékét növeli, hogy jelen ismereteink szerint ez az egyetlen olyan forrásunk, amelyből a könyvtáralapító püspök temetési szertartását megismerhetjük.

A ceremónia – az előzetes káptalani döntés értelmében – 1777. június 17. és 19. között zajlott le: az első napon magyar, a másodikon horvát, az utolsó napon pedig latin és német nyelven. Az újság közölte a ravatal előtt álló négy piramis latin szövegét is. Az egyházi és a politikai élet nevesebb személyei is részt vettek a szertartáson. A neves püspök ravatala előtt négy piramis állt: az első az egyházügyi intézkedéseit, a második tudománypártolását, a harmadik pécsi működésének vívmányait, az utolsó pedig politikai munkásságát méltatta.

3. kép – A Pressburger Zeitung 1777. június 28-i száma

Az alábbiakban közölnénk a Pressburger Zeitung ezen száma teljes szövegének magyar fordítását:

„A megboldogult pécsi püspök úr elhalálozásáról már annakidején hírt adtunk, most beszámolunk örök nyugalomra helyezéséről, melynek szertartása három egymást követő napon, nagy ünnepélyességgel zajlott. Az első napon, 17-én Kertiza boszniai püspök úr [7] celebrálta, négy püspökkel együtt, és magyarul mondott búcsúztató beszédet. A diakovári állt a ravatal fejénél, a legöregebb címzetes püspök Szlatarics a jobbján, Ország címzetes püspök úr [8] a balján, a ravatal lábánál pedig baloldalt fent a harmadik, Nagy úr [9], jobboldalt lent a negyedik, Szerdahelyi úr [10]. 18-án következett a második prédikáció, horvát nyelven, és a requiemet Szlatarics úr énekelte. 19-én latin és német prédikációk hangzottak el, a requiemet Nagy címzetes püspök úr, a misét pedig Szerdahelyi címzetes püspök úr énekelte. Az egész szertartáson sok idegen vett részt. A mágnások közül Styrum gróf, a Hétszemélyes Tábla tagja [11], sok nemes, és nagyon sok lelkész. A ravatal díszítése pompás volt, és négy piramis állt, a következő [latin] feliratokkal:

Az ELSŐN: Klimo György, Isten és az Apostoli Szentszék kegyelméből pécsi püspök, Baranya és Tolna vármegyék örökös főispánja, felséges fejedelmeink tanácsosa, alacsony sorban született 1710. április idusán [12], az egyházi rend fokozatain a püspökségig emelkedett, itt hivatalát úgy látta el, hogy elődeinek dicsőségét elérte és felülmúlta, egyházmegyéje számára elsőként az érseki palliumot és a kereszt előlvitelének a püspökök közt ritka jogát XIV. Benedek pápától elnyerte, és utódainak továbbadta. Az evangéliumi erkölcsök megítélésének tisztaságát őrizte és megerősítette. Példaként szolgált az egész magyar egyháznak.

A MÁSODIKON: A pécsi püspöki szék kezdeteit, a püspökök sorát, cselekedeteit a vatikáni oklevelekből és más forrásokból nagy költségen összegyűjttette, és a világi javakat múlandónak tartva, a tudományt becsülte, és mindenekben előmozdította, az írókat minden módon támogatta, felállította a legtudósabb könyvtárat, és a nyilvánosság használatára bocsátotta, a tudományok forrását így mindenkinek hozzáférhetővé tette, Galícia és Lodoméria a Magyar Szent Korona alá tartozásának bizonyításához szükséges könyveket, melyek Bécsben hiányoztak, sajátjai közül Pécsről elküldött, így nem csak a tudományok, hanem az ország érdekeit is szolgálta.

A HARMADIKON: Jeles templomokat, alkalmatos plébánia-házakat építtetett, a püspöki palotát megbővíttette, átépíttette, ékesítette, oly módon, ahogy egyetlen elődje sem tette, sok szentcélú alapítványt tett,többet végrendeletében létesített, papjait megbecsülte, felvirágoztatta, az egyházi fegyelem tisztaságát lelkiismeretesen és erősen oltalmazta, midőn gyengeséget tapasztalt, papjai szívét Isten házának falai közé visszavezette, és a megbocsátásra vágyót nem kevély és szigorú, hanem kegyes, és a megtérés örvendetes módon vezérlő szavakkal oktatta, saját példamutatásával megerősítette, a szegényeknek menedéket nyújtott, és atyjuk helyett atyjuk volt.

A NEGYEDIKEN: A fejedelmek kegyeiben mindenkor az elsők között volt, a koronát túlbuzgóság nélkül, minden tudományával méltósággal szolgálta mind a sírig, a legigazságosabb szenátor, a legbölcsebb tanácsos, megvesztegethetetlen bíró, a legtudósabb államférfi volt, kitől minden fényűzés és kevélység teljesen idegen, aki felülemelkedve születése korlátain, Isten kegyelméből püspökként került a történelem lapjaira, a hétköznapi bajokban és a legkínzóbb betegségben is türelmes, erős, igaz keresztény hite szilárdságában kitartott. Meghalt 1777. május 2-án püspökségének 26., életének 68. esztendejében.” (Móró Mária Anna fordítása) [13]

4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán

Noha Klimo György kérte, hogy a Corpus Christi-kápolnába, jeltelen sírba helyezték örök nyugalomra földi porhüvelyét, utódai mindenképpen emléket kívántak állítani neki. Ekképpen gróf Esterházy Pál László püspök (1780–1799) az 1780-as években 100 forint költségen összetartozó domborművet és epitáfiumot készíttetett egy eldarabolt régi római márványszarkofágból Giuseppe Antonio Sartori dél-tiroli szobrászművésszel, amelyet a Corpus Christi-kápolnába, a sírhely fölé tettek.

Szőnyi Ottó a Pécsi Püspöki Kőtár című munkájában a síremléknek megtaláljuk a részletes leírását is, 775-ös szám alatt. A kékesfehér márvány két részből áll. Az alsó része 100 x 55,5 cm nagyságú, a felső, szöveges része pedig 175 cm magas és 89,5 cm széles. Az alsót lapos keret öleli körbe, a belső mezőben pedig a püspök címere található: „A foszladékkal körülvett pajzsot balról jobbra harántosan eső szalag metszi, ezen egy nyilvessző. (…) A pajzs felett lánczocskán függő kereszttel diszitett rostélyos és szárnyas sisak van, e felett egy csillag. Az egészet fedi a 12 bojtos püspöki kalap. Balról az érseki kereszt, jobbról a pásztorbot (pedum) áll ki a pajzs alól, melyet alul az érseki pallium övez.” A felső traktusban található a síremlék felirata. A lapból még egy lap emelkedik ki, az alsó felén két vízcseppes görög párkánnyal. A felső részben a végein gömböcskével díszített keresztet övező babérfüzér van befonva, az utóbbi már a klasszicizáló irányvonal behatását mutatja. Feliratának magyar nyelvű fordítása a következő: „Klimó György, Isten és az Apostoli Szék kegyelméből pécsi püspök, Baranya, Tolna és Valkó megyék örökös főispánja, fejedelmek egyházi tanácsadója, egyedüli érdemeinél fogva emelkedett mindkét államban (egyházi, világi) kiváló tekintélyre. Miután a hit tisztaságát és az egyház szabadságát megvédte, papságában a fegyelmet megalapitotta, a pallium (érseki palást) és a keresztvitel kiváltságát megszerezte, a tudományokat művelte, Magyarországon az első nyilvános könyvtárat felállitotta és más jeles dolgokat művelt, meghalt az 1777. év május 2-án, élete 68. püspöksége 26. évében. Eltemettetett Pécsett a Sz. Péter apostolfejedelemről nevezett bazilika déli oldalán, az odaépitett Corpus Christi-kápolnában a leczke-oldalon.” (Szőnyi Ottó fordítása) [14]

Felette (776-os számmal leírva) volt a könyvtáralapító püspök mellképe, amely szerves részét képezte az epitáfiumnak. A püspök kissé balra fordulva tekint, mellén reverenda, püspöki kereszt és az általa megszerzett érseki pallium. [15] Borsy Károly Fényes Miklóssal egyetértésben megállapította, hogy a felirat megfogalmazása alapján nem lehet a követ síremlékként definiálni, hiszen a szövegéből hiányzik az „itt nyugszik” kifejezés, és nyelvezete sem utal erre. E szerint úgy vélték, hogy az síremléket nem kimondottan a sírhoz szánták, annak felállítására bárhol lehetőség nyílhatott volna.

Az 1829-es Canonica Visitatio Corpus Christi-kápolna leírásából tudjuk, hogy hajdan a mellszobrot a síremlék fölött két géniusz tartotta, akiknek egyike a kép felé egy tükröt tartott. [16] Ebben a kápolnában számos püspököt és kanonokot temettek el. Király József püspök (1807–1825) idejében a Székesegyház Pollack-Bruck-féle átépítéskor (1805–1831) a kápolna padozatát, mint betelt sírhelyet kelheimi kőlapokkal fedték be, így az itt levők sírhelyeket nem bolygatták meg. 1882-ben, a Székesegyház átépítésekor 21 sírt bontottak meg a templom hajójában, és a halottakat faládikában a káptalani sírbolt csontkamráiban helyezték el: nem lehetett tudni, hogy Klimo és Esterházy püspökök koporsóját is elmozdították-e. A mellszobrot és a síremléket azonban a Szent Imre-kápolnába, majd ideiglenes a raktárhelyiségek egyikébe tették. Innen került át 1899-ben a Szepesy-féle könyvtárépületben (Szepesy Ignác utca 3.) a Hetyey Sámuel püspök (1897–1903) által felállított Lapidáriumba, a folyosó északi ajtaja mellé, valamint az északi szobába. [17] Végleges helyét 1924-ben – a Püspöki Kőtár kiköltözése után – a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában, a hajdani nyilvános püspöki bibliotékába vezető lépcsőház fordulójában nyerte el. [18]

5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül

Borsy Károly végül az 1974-es Ifjúsági Híradóban írott tanulmányában bebizonyította, hogy a neves kultúrapártoló püspök még mindig a délnyugati kápolnában nyugszik, így az 1882–1891-es átépítés után sírja visszakerült az eredeti helyére. 1977-ben a Pécsi Egyházmegyei Hatóság egy szép kivitelű szürke márványtáblát készíttetett a Corpus Christi-kápolnába: „Klimó György püspök, a könyv, a zene, az építészet nagylelkű pártfogója 1710–1777. A tábla egy ismételt rekonstrukció során elkerült a sírhely fölül, és ma a kápolna északi, főhajóba átjáró ajtó bal oldalán található. [19]

6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában

A korban szokás volt még az elhunyt egyházfők gyászénekekkel való elbúcsúztatása. A Káptalan megrendelésére írta meg Faicser Ferenc a Laudatio funebris, Agyich István költő-kanonok pedig Funebre carmen… kezdetű munkáját, amelyek a Klimo püspök által támogatott Engel János József-féle nyomdából kerültek ki 1777-ben. [20]

7. kép – Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.)

Klimo György tiszteletére 1977. május 2-án még egy emléktáblát helyeztek el a püspöki lakosztály kapuja mellett, amelyet Nowotarski István készített. [21]

8. kép – Nowotarski István Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett

Források, rövidítések

Agyich 1777	[Agyich István]: Funebre carmen piis manibus olim excellentissimi, illustrissimi, ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo episcopi Quinque Ecclesiensis, comitatuum de Baranya, Tolna, et Valpo supremi, et perpetui comitis, Sacrae Caesareo-Regiae, et Apostolicae Majestatis actualis intimi status consularii dum solemnes ejus exequie die 17. mensis Junii anni 1777 in Cathedrali Ecclesia Quinque Ecclesiensi peragentur ad perennem singularium tanti praelati promeritorum memoriam a suorum quodaem in devoti animi obsequium delatum. Quinque Ecclesiensis, Typis Joannis Josephi Engel, [1777.]
Faicser 1777	Faicser Francisco: Laudatio funebris excellentissimi illustrissimi ac reverendissimi domini domini Georgii Klimo miseratione divina Qinque-Ecclesiarum Episopi inclytorum comitatuum de Baranya Tolna et Valpo supremi ac perpetui comitis utriusque sacratissimae caesarae et regio Apostolicae Maiestatis actualis intimi consiliarii dicta a Francisco Faicser collegiatae Ecclesiae sancti Michaelis Archangeli de Catro Ferreo canonico honorario regii et capitalis gymnasii Quinque-Ecclesiensis directore, cumin cathedrali basilica Quinque-Ecclesiensis Triduanae Funeris exequiae finirentur XIII. Kalendas Julias Anno MDCCLXXVII. Typis Johannis Josephi Engel, 1777.
Koller 1812	Koller Josephus: Historia Episcopatus Quinqueecclesiensis, VII. Tomus. Pest, 1812. 262–270.
PEK TGYO KK	Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Klimo Könyvtár
PEL PPL CV	Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Canonica Visitatio
PEL PKL PKGYJKV	Pécsi Egyházmegyei Levéltár, Pécsi Káptalani Levéltár, Káptalani gyűlés jegyzőkönyve
PZ 1777	Pressburger Zeitung. Das 52. Stück. Samstag, den 28. Juni, 1777. – Innländisch und gelehrte Anzeigen. 4–5. [2017.04.04.]

 

Felhasznált irodalom

Borsy 1974	Borsy Károly: Hogyan találtam meg Klimó püspök sírját? = Ifjúsági Híradó, 1974. december.
Borsy 1993	Borsy Károly: Klimo György, In: Egyháztörténeti tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből. I. kötet, Pécs, 1993. 275–291.
Csajághy 1838	Csajághy Károly: Klimó György Pécsi Püspök élete. In: Munkálatai a pesti növendék-papság magyar iskolájának. 5. kötet. Buda, Egyetemi ny. 1838. 321–343.
Fényes 1974	Fényes Miklós: Pécsi Püspöki Könyvtár 1774–1923. In: Jubileumi évkönyv 1774–1974. Szerk. Fényes Miklós. Pécs, 1974. 7–113.
Jedlicska 1891	Jedlicska Pál: Kiskárpáti emlékek. II. kötet, Eger, 1891. 315–317, 334.
Kollányi 1900	Kollányi Eerenc: Esztergomi kanonokok 1100–1900. Esztergom, 1900.
Kölesy Vincze 1818	Kölesy Vincze Károly: Nemzeti Plutarkus vagy A’ Magyarország’ ’s vele egyesült tartományok Nevezetes Férfiainak Életirásaik. Pest, 1815. I. kötet, 254–262.
Móró 1996	Móró Mária Anna: Pressburger Zeitung: Belföldi hírek. In: Pécsi Könyv- és Infotár,1. (1996):2. (március 31.) 8–9.
Schmelczer-Pohánka 2012	Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az értelem ilyen intézményekben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A pécsi püspöki könyvtár története, 1774–1945. Pécs, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.)
Szőnyi 1906	Szőnyi Ottó: A Pécsi Püspöki Múzeum Kőtára – 262 képpel. Pécs, 1906.
T. Papp 2003	T. Papp Zsófia: Agyich István kanonok élete és versei (könyvtári adatok alapján). In: A Koller József emlékkonferencia (Pécs, 2002. október 24–25.) válogatott előadásai. Szerk. Font Márta – Vargha Dezső. Pécs, 2003. (Tanulmányok Pécs történetéből 13.) 201–245.
Vasskó 1934	Vasskó Ilona: A pécsi püspöki könyvtár francia nyomtatványai és kéziratai. Pécs, 1934. (Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárából 33.)

Képjegyzék

• 1. kép – Anton Hartelmayer vörös krétarajza Klimo György püspökről – Pécsi Püspöki Palota (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
• 2. kép – A Belvárosi Plébánia halotti anyakönyvének bejegyzése Klimo György haláláról 1777 májusából. PEL III.102. Pécs-Belváros, Halottak anyakönyve, II. kötet (1757–1788) (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
• 3. kép – A Pressburger Zeitung június 28-i száma [2017.04.04.]
• 4. kép – Klimo György püspök sírhelye a Corpus Christi-kápolna leckeolvasó oldalán – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
• 5. kép – A Klimo-síremlék a Pécsi Egyetemi Könyvtárban az 1930-as évek körül – Magángyűjtemény
• 6. kép – Klimo György püspök emléktáblája a Székesegyház Corpus Christi-kápolnájában – (Fotó: Pécsi Egyházmegye)
• 7. kép -Faicser Ferenc és Agyich István gyászéneke Klimo püspök halálára (Pécs, 1777.) – PEK TGYO KK
• 8. kép – Nowotarski István: Klimo György emléktáblája a Pécsi Püspöki Palota keleti bejárata mellett [2017.04.05.]

A bejegyzést írta: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Kölesy Vincze 1815.
[2] Csajághy 1838..; Koller 1812. 262–270.; Kölesy Vincze 1815.; Jedlicska 1891.
[3] Borsy 1993. 290.
[4] PEL PKL PKGYJKV – Káptalani Gyűlés, 1777. május 3–4.
[5] 1774. január 24-én kelt a végrendelet, amelyet három ízben egészített ki az ordinárius.
[6] Borsy 1993. 290.
[7] Kertiza Máté Ferenc boszniai püspök 1774 és 1806 között.
[8] Országh András címzetes pécsi püspök 1774 és 1780 között.
[9] 1767-től esztergomi kanonok, 1777-ben csanádi prépost. Kollányi 1900. 378.
[10] Nyitraszerdahelyi Szerdahelyi Gábor 1771-től esztergomi kanonok, 1776-tól gróf Batthyány József prímás oldalkanonokja, curzolai címzetes püspök. Kollányi 1900. 381.
[11] Lymburg-Styrum Károly a Hétszemélyes Tábla tagja volt 1767 és 1798 között.
[12] Klimo György 1710. április 10-én született.
[13] Móró 1996. A forrásközlésben a Pressburger Zeitung megjelenési ideje tévesen 1777. május 24-re lett datálva. A helyes dátum: 1777. június 28.
[14] „Georgius Klimo Dei et Apostolicae Sedis gratia Episcopus Quinque Ecclesiarum Baraniensis Tolniensis Valconensis perpetuus Supremus Comes. Augg. Principibus a Sanctoribus Consiliis Solis meritis ad praecipuam in utraque republica auctoritatem evectus fidei puritate Ecclesiae libertate defensis disciplina in clero instaurata sacri palli et praeferendae crucis praerogativa pro se et successoribus Episcopis a Benedicto PP. XIV. imperata Scientiis excultis prima in Hungaria Bibliotheca publica condita aliisque rebus gestis clarissimus obiit anno MDCCLXXVII. VI. Nonas Maii aetatis LXVIII. Episcopatus XXVI. Sepultus est Quinque-ecclesiensiis ad latus meridionale basilicae S. Petri Principis Apostolorum in sacello contiguo SS. Corpus Christi iuxta cornu epistolae.” Szőnyi 1906. 252–253.
[15] Vasskó 1934. 8.; PEL PPL CV 1829. 17–18. p. Borsy K 1974b.
[16] PEL PPL CV 1829. 17–18. p.
[17] Szőnyi 1906. 253–254.
[18] Mellékesen megjegyezzük, hogy Fényes Miklós az 1974-ben, a püspöki bibliotéka alapításának 200. évfordulója alkalmából kiadott Jubileumi évkönyvben tévesen a sírkő átkerülését a püspöki könyvtár épületébe már 1882-re, a Székesegyház átépítésének időpontjára datálta. Fényes 1974. 23.; Schmelczer-Pohánka 2012. 313–315.
[19] Borsy 1974.
[20] Faicser 1777 = PEK TGYO KK U.III.5/38.; Agyich 1777. = PEK TGYO KK U.III.5/22. Utóbbihoz irodalom: T. Papp 2003.
[21] https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1997_05/?pg=20&layout=s&query=Klimo [2017.04.05.];

Várkonyi Nándor emlékezete

Tags

A modern magyar irodalom, Az írás története, Dr. Schmelczer-Pohánka Éva, Kaleidoszkóp, Magyar katonaköltők, Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára, Petőfi arca, Sorsunk, Symposion, Várkonyi Hildebrand Dezső, Várkonyi Nándor

„Könyvtári dolgozószobája és lakása, minden talpalatnyi hely, ahol megfordult, szellemi és morális elevenségének dübörgő-porzó színpadává változott.” [1]

Élet- és pályarajz

Jelen írásunkban a 120 éve született író, műfordító, szerkesztő, irodalom- és kultúrtörténész Várkonyi Nándorról kívánunk megemlékezni, aki – nem mellesleg – 32 éven állt a pécsi egyetem és annak könyvtára szolgálatában, végigjárva a hivatali ranglétra minden fokát. Németh László „Pécs szent emberének” [2] nevezte, Kodolányi Gyula pedig – nem alaptalanul „mellékszakmájával” jellemezve – „Isteni könyvtáros” [3] névvel illette Őt.

1. kép Várkonyi Nándor szülőháza előtt 1975. február 15-én

Várkonyi Nándor [4] 1896. május 19-én született Pécsett idősebb Várkonyi Nándor és Eberhardt Mária ötödik gyermekeként. A kilenc gyermek közül vele együtt heten érték meg a felnőtt kort: Irén, Dezső, [5] Margit (Margó), [6] Ödön, Mária, [7] Gizella (Giza). András és László közvetlenül a születésük után haltak meg. [8] A családban a Kantu becenév ragadt rá. [9] Szülőháza a Petrezselyem utca (ma Aradi vértanúk útja) 17-es számú háza volt. [10]

Négyéves koráig éltek Pécsett, majd apja áthelyezésével Nyitrára költöztek. Elemi és középiskolai tanulmányait már itt végezte. A helyi piarista gimnáziumban érettségizett 1914 júniusában, [11] 1915-ös évben még görög nyelvből pótérettségi vizsgát tett. Apja nyugdíjazása után a család Budapestre költözött, ahol 1914 és 1918 között a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetem magyar és francia irodalomtörténet, valamint nyelvészet szakos hallgatója lett. Előszeretettel vett fel egyéb bölcsészeti stúdiumokat is: így filozófiát, művészettörténetet, esztétikát, ókortörténetet és orientalisztikát. Az egyetemen kötött barátságot évfolyamtársával, Pogány Bélával (1896–1962), a későbbi író-kritikussal.

2–3. kép – Gimnáziumi érettségi bizonyítványa és érettségi tablója [12]

Egy kevésbé ismert adat, hogy már diákkorától, mint „benevolus múzeumi alkalmazott” segédkezett Höllrigl József nyitrai vármegyei múzeumvezető mellett. Majd 1914-ben egy tanfolyam és kellő egyetemi kollégium elvégzése után „a muzeumi szakban etnográfiai és mütörténészi képesítést” nyert. [13] Hivatásként is a múzeumi pályát választotta volna, amennyiben a háború nem szólt volna közbe.

4. kép Érettségi képe villamosbérletén

Egyetemi tanulmányait katonai besorozása szakította félbe. A kiképzés és a tiszti iskola után 1916 januárjában – három szemeszter elvégzésével – behívták katonának, így az első világháborúban 1916 januárja és 1917 januárja között a 6. számú közös gyalogezred tagjaként, tizedesi (tisztjelölt) rangban szolgált. Harctéri szolgálata a galíciai fronton 1916. júniustól augusztusig tartott, de harcokban nem vett részt. A fronton szerzett tüdőgyulladás, vérhas és fertőző középfülgyulladása következtében 1917 őszén bal fülének süketsége miatt szabadságolták. A forradalmak idején megszállt területen tartózkodott. Betegsége három év alatt kétoldalivá lett (idegsorvadás, otoszklerózis): így 25 éves korára teljes siketségre ítéltetett.

Megkezdett felsőfokú tanulmányait is rektori engedéllyel fejezhette be, ám betegsége miatt tanári oklevelet nem szerezhetett, csak szakvizsga nélküli abszolutóriumot. A középiskolai tanári alapvizsgát végül 1918. december 3-án tette le. [14]

5. kép Egyetemi leckekönyve

1918 és 1924 között fizikai munkával (szőnyegszövés, könyvkötés), magántanítóként (gróf Révay József [Tajna], gróf Pappenheim Sándor (Alex) és György György [Buják, Iszkaszentgyörgy]), továbbá könyvfordítással kereste kenyerét. Magántanítványaival – különösen Pappenheim Alexszel – közös „munkájuk” után is jó barátok maradtak, és sokat leveleztek.

Számos angol, francia, német és olasz mű magyar nyelvre átültetése fűződik a nevéhez, hiszen a fordításokat Pécsre kerülésével sem hagyta abba: így Honoré de Balzac [15], Émile Baumann [16], René Bazin [17], Ernst Theodor Amadeus Hoffmann [18], Joris-Karl Huysmann [19], Xavier de Maistre [20], Alfredo Panzini [21], Edgar Allan Poe [22] műveit ültette át magyar nyelvre. Saját bevallása szerint beszédszintű nyelvismerete volt francia, német nyelvekből, ezek mellett olvasási szinten bírta még az angolt, az olaszt, valamint a latint, de értette a spanyol, a portugál, a holland és a belga írásokat is. Bár a személyi lapokon nincsen feltüntetve, de a görög pótérettségi okán – úgy véljük – ezt a nyelvet is behatóbban ismerte. [23]

6. kép A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárának épülete 1930-ban (Szepesy Ignác utca 3.)

1924 őszén visszaköltözött Pécsre, amikor bátyja, Várkonyi Hildebrand Dezső támogatásával munkát kapott a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárban. Testvére munkába állása után nem sokkal Hildebrand lett az intézmény megbízott igazgatója (kisebb-nagyobb szünetekkel 1924 és 1929 között). Várkonyi Nándor megszakítások nélkül az egyetem bibliotékájában dolgozott 1924 és 1956 között. [24] A könyvek feldolgozása, többszintű katalogizálása és szakozása, valamint a kari szükségleteket figyelembe vevő állománygyarapítás volt a fő feladata. Az itt eltöltött 32 éve alatt végigjárta a könyvtári „ranglétrát”: Ideiglenes napidíjasból, könyvtári gyakornok, majd 1930-tól végleges napidíjas gyakornok lett. Ezután könyvtári segédtiszt, majd könyvtári segédőr, végül 1939-ben alkönyvtárnoki kinevezést kapott. Húsz éves szolgálat után lépett elő egyetemi könyvtárnokká, majd 1948. január 1-jén osztályvezetői (Feldolgozó Osztály) státuszba nevezték ki. [25] Majd 1951. novemberétől tudományos intézeti osztályvezetőként dolgozott nyugdíjazásáig, 1956. augusztus 31-ig. [26]

7–8. kép Várkonyi Nándor 1928-ban Várkonyi Nándor szolgálati és minősítési táblázata

Siketsége egyik munkájában sem akadályozta: „süketsége hivatalos munkáiban és könyvtári tanulmányaiban nem gátolja.” [27] Kollégáival, barátaival ún. „beszélgető füzetekkel” tartotta a kapcsolatot. A szerencsésebbekkel – így pl. Ruzsásné Faluhelyi Veronikával – a szájról olvasva is tudott beszélgetni. [28]

9. kép „Beszélgető füzetének” egy lapja (Kodolányi Jánossal) [29]

Két alkalommal (1946–1947; 1950–1951) megbízott igazgatóként is irányította az intézmény munkáit [30], amelyre így emlékezett vissza: „…engem tétettek meg ideiglenes igazgatónak. Majdnem elájultam rémültemben…”; „Amolyan botcsinálta direktor voltam… Ez nagyon terhes feladat volt…” [31] 1951 július 10-ig, Halász Pál kinevezéséig vitte a könyvtár hivatalos ügyeit. [32]

Kevésbé ismert, hogy utolsó megbízott igazgatósága idején a kialakult politikai helyzetben két ellenőrzéssel megbízott, a szakmában egyáltalán nem jártas személy kezébe került a könyvtár tényleges irányítása. Csak az ő és munkatársai lélekjelenlétének köszönhető, hogy számos kulturális érték, könyvgyűjtemény megmenekülhetett az „esztelen és visszafordíthatatlan” döntésektől. Ekképpen kiemelendő a Klimo Könyvtár értékes kódexeinek átmentése a püspökségre, a hajdani püspöki állomány zárolása és katalóguscéduláinak kiemelése a központi katalógusból, ezzel kivédendő a várható tematikai átvizsgálást, valamint az azt követő leválogatást. Az 1950-ben feloszlatott pécsi szerzetesrendi bibliotékák (jezsuita, ferences, karmelita, ciszterci, Notre Dame-i rendház, Szociális Missziós Nővérek) sorsának koordinálásában is szerepe volt vezetőként Várkonyinak.

10. kép Várkonyi Nándor aláírása

Egy anekdota is fennmaradt Várkonyi értékmentő leleményességéről: A hajdani püspöki könyvtár termeit végigjárva a fent említett, két ellenőrző-irányító személy számára az első, szemet szúró kifogás a könyvtár polcain található 18–19. századi szobrok „félmeztelensége” volt. Várkonyi Nándor ekkor bemutatta az enteriőrt díszítő mellszobrokat: – „Íme, Arisztotelész Elvtárs, a marxista filozófia megalapítója! Íme, Livius Elvtárs a marxista történettudomány megalapítója! Így a válasz: – „Ja, ha Elvtárs barátok, akkor maradhatnak!” [33]

Az évek hosszú során végzett hatalmas katalogizálási-rendszerezési tevékenységét a Pergő években külön ki is emelte, noha nem volt könyvtárosi szakképesítése. [34] Így az Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárában a Mátyás Flórián Könyvtárral, az Ambrozovics Dezső-féle könyvgyűjteménnyel, valamint az orosz (krasznojarszki) hadifogolykönyvtárral foglalkozott behatóbban. Hivatali munkája mellett felkérésre is vállalt könyvtárrendezési és katalogizálási feladatokat. Az Irgalmas rend könyvtára, a Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi Kar Nyelvészeti Intézetének könyvtára, a Szent Mór Kollégium Könyvtára, a Tóth Lajos Könyvtár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Könyvtára, és végül a Janus Pannonius Múzeum természettudományi, művészettörténeti, helytörténeti, néprajzi és régészeti osztályainak könyvgyűjteményei mind az ő általa felállított szakrendben, valamint az általa készített katalógusokkal működtek. Ezen feladatok lelkiismeretes és szakszerű elvégzése révén Várkonyi Nándor tagadhatatlanul beírta magát Pécs 20. századi könyvtártörténetében is.

A könyvtár miliője és feldolgozási-könyvbeszerzési feladatai nagyban hozzájárultak irodalmi munkássága kiteljesedéséhez, hiszen itt hozzáférhetett/ beszereztethetett, könyvtárközi kölcsönzéssel megkaphatott [35] olyan dokumentumokat is, amelyekhez nem feltétlenül, vagy nem olyan egyszerűen juthatott hozzá. Ezek tartalmi megismerését nagyban segítette gyors olvasási készsége és hihetetlen memóriája. Ekképpen a kezébe került kötetek tartalma igen hamar „feldolgozásra került” az elméjében is. Minden könyv egy-egy újabb gondolatkört indított meg számára, vagy beépült a korábbi tudástár valamely tematizált egységébe.

Várkonyi Nándor a pécsi egyetemen doktorált magyar-francia-német irodalomból 1929. március 20-án, summa cum laude minősítéssel [36], majd ugyanott 1935-ben [37] magántanári képesítést szerzett, Az ujabb magyar irodalom és külföldi irodalmak összefüggései tárgykörből. Meghívott előadóként irodalomtörténeti előadásokat tartott [38] az universitas különböző karain: 1940-ig a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Karon, 1941–1945-ig a Jog- és Államtudományi Karon, valamint 1945/46-ban a Tanárképző Tanfolyamon. Órái nagy népszerűségnek örvendtek a hallgatók körében.

11–12. kép A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem épülete (Rákóczi út 80.) és Várkonyi Nándor bölcsész oklevele a Bölcsészdoktorok Albumában [39]

Irodalmi munkássága kiemelkedő: korai éveiben verseket és elbeszéléseket is írt, és – mint azt már említettük – szép számmal jelentek meg műfordításai, de életművét mégis irodalom-, kultúr- és művelődéstörténeti munkái adják. Első cikkei, egy francia fordítása, továbbá egy novellája a nyitrai Hír című napilapban jelent meg. Önálló tudományos írását a Nyugatban közölték, majd – ahogy maga megfogalmazta – „úgyszólván valamennyi magyar folyóiratnak munkatársa lettem”. Tanulmányait, kritikáit, szépirodalmi műveit, valamint verseit az alábbi folyóiratokban, napilapokban publikálta: Alföld, Délsziget, Diárium, Dunántúl, Dunántúl Évkönyve, Dunántúli Napló, Dunántúli Népszava, Dunántúli Szemle, Élet, Életünk, Esti Kurir, Hajdú-Bihari Napló, Híd, Hír (Nyitra), Ige, Írott Kő, Ív, Jelenkor, Katholikus Szemle, Látóhatár, Magyar Műhely,  Magyar Szemle, Művészet, Napkelet, Nyugat, Pécsi Emericánás Élet, Pannonia, Pandora, A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem  Magyar Szociográfiai Intézet Közleményei, Magyarság, Múzeumi Körlevél, Pécsi Napló, Pécsi Szabad Szó, Röneszánsz, Sorsunk, Symposion, Széphalom, Tavasz (Pozsony), Tolna Megyei Népújság, Új Élet, Új Írások, Újság, Vajdasági Írás, Vigilia, Vigyázó Szem) [40]. Szerkesztőmunkatársa volt számos antológiának, irodalmi évkönyvnek. Életében 10 műve jelent meg önálló könyv formátumban, irodalomtörténet, kultúrtörténet és történelem témákban (egy részük csak részletekben, cenzúrázva jelenhetett meg):

1. A modern magyar irodalom [1880–1920]. [Pécs–Budapest, 1928.]
2. Elmék és eszmék. Tanulmányok. [Budapest, 1937.]
3. Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák. Budapest, [1942.]; 2. kiad. Budapest, [1942], Átdolg. kiad. Budapest, [1972.][41]
4. Magyar katonaköltők. Pécs, [1940.] (A Janus Pannonius Társaság könyvtára 12.)
5. Petőfi arca. Pécs, [1940.] (A Janus Pannonius Társaság könyvtára 11.)
6. Az újabb magyar irodalom 1880–1940. Budapest, 1942.
7. Az írás története. Budapest, 1943.
8. Magyar Dunántúl. Táj és nép. Budapest, 1944.; Dunántúl. Átdolg. kiad. Budapest, 1975.
9. Az üstökös csóvája. Dokumentumok Petőfiről. Pécs, 1957.
10. Stonhenge [Fotóalbum]. Budapest, 1975.
    

    13. kép A modern magyar irodalom (Pécs–Budapest, 1928.)

A modern magyar irodalom [1880–1920] című művével „robbant be” igazán az irodalmi köztudatba, amely már megjelenésekor nagy vihart kavart. Bevallása szerint e művét Thienemann Tivadar irodalomtörténész, a magyar szellemtudományi irányzatok „atyja” ösztönzésére írta meg. Ekképpen foglalta össze nagy munkája előzményeit: „Egész életemet könyvek között töltöttem, búvárkodtam, tanultam, dolgoztam sokat és sokféle, jóformán az összes magyar folyóiratokba, míg elérkeztem az első önálló munkámhoz…”. [42] Az első Baumgarten-díj [43] kiosztásánál – saját meglepetésére – ezzel a művével szerepelt a jelöltek között, ugyanis Thienemann Tivadar a decemberi ülésen felvetette a nevét a jelöltlistára. A pécsi professzoron kívül Szekfű Gyula is a pártfogói között volt. Noha az első körben Várkonyi tűnt nyertesnek, Osvát Ernő lobbija a pótülésen végül Tersánszky Józsi Jenőt juttatta a díjhoz. [44] Várkonyi az 1929. áprilisi ülésen „vigaszdíjként”, Baumgarten-jutalmat kapott, ami 1000 pengő kifizetésével is járt együtt: „A »Baumgarten-jutalmat«, mint megtiszteltetést nagy örömmel fogadtam. Az anyagi támogatás természetesen szintén jól esik s arra buzdít, hogy tovább folytassam a munkámat. Dolgozni akarok, tovább folytatni a kutatásaimat. Egy irodalomtörténet-elméletet szeretnék írni.” – nyilatkozta a Pécsi Naplónak 1930. február 2-án. [45]

Példaképe az őshazakutató Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) volt, aki a természetjárás szeretetét egyesíteni tudta a tudományossággal. Roskadásig teli könyvespolcának közepére ki is volt függesztve egy bekeretezett kép róla.

Várkonyi kutatta fel a Petőfi Sándorról készült egyetlen, hiteles dagerrotípiát, amelyről rövid írása 1940-ben jelent meg, Petőfi arca címmel. Petőfivel kapcsolatos kutatásait itt nem fejezte be, hiszen bebizonyította, hogy nem hangzott el 1848. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dal. (Az üstökös csóvája. Dokumentumok Petőfiről) Az emberiség őstörténete, hitvilága, a történelem előtti ember életének felvázolása évtizedekig mítosztöredékek kutatásra ösztökélték: ebből született meg az egyik legkiemelkedőbb és egyben legtöbbet vitatott írása, a Sziriat oszlopai (az eredeti címe az Elsüllyedt kultúrák lett volna.). 1942-ben az első, 1943-ban a második kiadás jelenik meg, majd 1984-ben egy átdolgozott verzió került ki a nyomdából. Hagyatékában kéziratban megmaradt munkáit csak halála után jelentethették meg, így Az ötödik embert és Az elveszett paradicsomot is. Számos kéziratát (így pl. Az ötödik embert) Boda Miklósné Szepes Zsuzsanna vitt fel Budapestre, kiadót keresve azoknak: sajnos akkoriban kevés sikerrel.

Önéletrajzi írása, a Pergő évek csak egy évvel a halála után, 1976-ban került ki a nyomdából. [46] Ugyanígy Az elveszett paradicsom is csak 1983-ban kerülhetett az olvasóközönség kezébe gépirat formájában. [47] Életművét 1990 óta a Széphalom Könyvműhely gondozza és adja ki Mezey Katalin vezetésével.

1. Petőfi arca. (Budapest, é.n.)
2. Az elveszett paradicsom. (Budapest, 1994., 2. javított kiadásban Budapest, 2009.)
3. Az ötödik ember I. (Budapest, 1995.)
4. Az ötödik ember II. (Budapest, 1996.)
5. Az ötödik ember III. (Budapest, 1997.)
6. Varázstudomány I. (Budapest, 1998.)
7. Varázstudomány II. (Budapest, 2000.)
8. Az írás és a könyv története. (Budapest, 2001.)
9. Sziriat oszlopai. (Budapest, 2002.)
10. Pergő évek. (Budapest, 2004.)
11. Magyar katonaköltők – Az üstökös csóvája – Dunántúl. (Budapest, 2006.)
12. Egy irodalmi korszak számvetése. (Budapest, 2008.)
13. Kaleidoszkóp. (Budapest, 2014.)

Egy érdekes adalék irodalmi munkásságához: Tolnai Vilmos egy kiadatlan, nagyszabású kéziratot említett, A katolikus világirodalom története címmel Várkonyi magántanári habilitációjához benyújtott szakvéleményében. 1935-ben ezt úgy jellemezte, hogy sem Magyarországon, sem külföldön nem jelent még meg. Várkonyi eme írásáról ma sem tudunk sokat: sem kéziratban, sem nyomtatott formában nem találkoztunk vele. [48]

Várkonyi Nándor jelentős szerepet játszott Pécs irodalmi életének megszervezésében is: általa lett a kis vidéki városból az ország második irodalmi fővárosa. Részt vett a Symposion című lapnak a megindításában (1925–1926), felelős kiadásában és társszerkesztésében. [49] Majd az 1931. június 10-én megalakult Janus Pannonius Irodalmi Társaság alapító rendes tagja és főtitkára lett. Nagy terve volt, hogy ezt a kis társaságot irodalmi akadémiává fejlessze. 1941-ben elindította és nyolc éven át szerkesztette a társaság folyóiratát, a Sorsunkat (1941–1948). [50] Itt adtak helyet először Csorba Győző, Fodor András, Mészöly Miklós, Rákos Sándor, Simon István, Weöres Sándor munkáinak megjelenéséhez. Tehetségek egész sorát fedezte fel és támogatta. Itt kötött egy életre szóló barátságot Weöres Sándorral[51] és Csorba Győzővel. Az 1945. november 18-án megszűnt Janus Pannonius Társaság helyett megalakult Batsányi János Társaság is elnökévé választotta.

14–15. kép A Symposion és a Sorsunk címlapjai [52]

A társulat székhelye és a megalapított folyóiratának szerkesztősége ott volt, ahol Várkonyi éppen tartózkodott: hol az egyetemi bibliotékában, hivatali szobájában, hol pedig a lakásukon. A Szepesy Ignác utca 3. szám (hajdani nyilvános püspöki könyvtárépülete) alatt eleinte nem hivatalosan, majd a 1942-es év elejétől Vargha Damján rektor engedélyével „működhetett” a szerkesztőség. [53] Könyvtáros kollégái napi szinten hozzászokhattak, hogy a korabeli irodalmi „elit” felvonult Várkonyi irodájában: így pl. Bárdosi Németh János, Csorba Győző, Dénes Gizella, Illyés Gyula, Kodolányi János, Lovász Pál, Makay Gusztáv, Rajnai László, Sásdi Sándor, Takáts Gyula, Weöres Sándor. A Sorsunk megjelenésével és a vele kapcsolatos folyamatos munkáknak köszönhetően egy kis időre megfigyelhető volt, hogy Várkonyi kisebb intenzitással vett rész könyvtári hivatali feladatainak elvégzésében. Hálás szívvel emlékezett vissza Domanovszky Ákos könyvtárigazgató (1935–1942) nagyvonalúságára, aki sokszor volt kénytelen Várkonyi munkáját szuperrevideálni: „Máig restellem, s hálás vagyok, hogy nem vonta meg barátságát. Sok hasznos és derűs órát töltöttünk együtt.” [54]

Közös munkájuk révén barátság szövődött Bárdosi Németh Jánossal, Berda Józseffel, Bécsy Tamással, Csorba Győzővel, Erdélyi József, Galsai Pongráccal, Illyés Gyulával, Hamvas Bélával, Harcos Ottóval, Hamvas Bélával, Juhász Géza, Kodolányi Jánossal, Lovász Pállal, Makay Gusztávval, Martyn Ferenccel, Németh Lászlóval, Rajnai Lászlóval, Solymos Idával, Szabó Lőrinccel, Takáts Gyulával, Tatay Sándorral, Veres Péterrel, Weöres Sándorral. Velük személyes találkozások és levelezés útján tartotta a kapcsolatot, sokan szállóvendégként is megfordultak a Várkonyi család Kürt és Homok utcai házában. Leveleket váltott továbbá Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Móricz Zsigmonddal is. Levelezése mind a mai napig adatgazdag művelődés- és irodalomtörténeti forrás. [55]

1949-től a Sorsunk ellehetetlenítését követően politikai támadások tűzkeresztjébe került, továbbá sajtóhadjárat indult ellene: ennek hatására visszavonult az irodalmi élettől, és kizárólag a kultúrtörténeti kutatásoknak szentelte mindennapjait. [56]

Tudományos társulatok is tagjukként tisztelhették Várkonyit: így a Szent István Akadémia (1942), a Dunántúli Írók Munkaközössége, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Magyar Írók Szövetsége, a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság (Zombor), valamint a PEN Club. [57] Előadásaival számos irodalmi és művészeti-kulturális rendezvényen szerepelt.

Társadalmi-politikai szerepvállalásai sem elhanyagolhatók: 1945. márciusában megalapította a Nemzeti Parasztpártot Pécsett, melynek első elnökeként működött, majd tiszteletbeli elnökévé választották. A helyi pártlap felelős kiadója volt annak megszűnéséig. Tagja volt az Egyetemi Szakszervezetnek (1945–1947), valamint a Pedagógusok Szakszervezetének (Pécs, 1947. január).

Az országos lexikonszerkesztési munkálatokba is bekapcsolódott: 1931-től a Katolikus Lexikon megjelenő első négy kötetének munkatársa. 1963-tól a Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztőségének, 1970-től pedig a Világirodalmi Lexikon szerkesztőségének a munkatársa lett: mintegy száz címszó szerzője volt.

Az 1970-es években kitüntették a Munka Érdemrend ezüst fokozatával és az Elnöki Tanácstól megkapta a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. [58]

Legfontosabb támasza mindennapjaiban és munkájában a családja volt. 1927-ben nősült meg, és feleségével, Schäffer Erzsébettel két gyermekük született: 1928-ban Éva, majd 1932-ben Péter.

16. kép Várkonyi Nándor családjával a Homok utca 2. számú ház kertjében (balról Éva, Péter és felesége Erzsébet, jobbra Várkonyi áll)

Egy érdekes várostopográfiai adalék Várkonyi Nándor életéhez: Pécsre visszakerülésekor 1928-ig bátyjánál, Hildebrandnál lakott a Vitéz utca (ma Szendrey Júlia utca) 7. szám alatt. [59] Házasságkötése után 1928 és 1930 között a Scitovszky (ma Szent István) tér 13. szám [60] alatt élt édesanyjával, feleségével és kislányával. [61] 1930 második felében családjával költözni kényszerült, ám szűkös anyagi helyzetük miatt a városban nem tudtak lakást bérelni, így Mecsekalján, Rácvárosban (akkor szomszédos község) bérletek egy házat. Várkonyi legtöbbször gyalog járt be a munkába és vissza, [62] ám – mint 1931-es lakáskérelmében megírta – a bejárás nagyban megnehezítette létfenntartó és hivatali munkáját. [63]

17–18. kép A Kürt utca 1. (később 5. számú ház) és Várkonyi Nándor az ottani dolgozószobájában

Ekkor kérvényezte a Szigeti-külvárosban a Kürt utca 1. [64] szám alatti, a Magyar Királyi Kincstár és az által az Erzsébet Tudományegyetem tulajdonában levő ház kiutalását (a mai Általános Orvostudományi Kar épülete [65] mellett). [66] Júliusban a Rektori Tanács kiutalta Várkonyi Nándor fizetéstelen gyakornoknak, díjnoki lakáspénz megfizetése fejében kollégája, Winis Nándor megüresedett[67] természetbeni lakását (két szoba, mellékhelyiségek). Ezt azonban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban nem hagyták jóvá, mert egy díjnokot akkor csak egy szoba-konyha lakás illette meg. [68] Októberre végül mégis átengedték számára a két szobás lakást. [69] 1943 novemberében dr. vitéz Cholnoky László vegyész, intézeti tanár Homok utca 2. szám alatti lakását – hasonlóképpen, mint kincstári és egyetemi tulajdonú épületet – utalták ki Várkonyinak, ahol 1956-ig lakott családjával. [70] Utána visszatértek a Kürt utca 5. szám alá, ahonnan 1970-ben a fűtés fizikai nehézségei miatt az Uránvárosban költöztek. Várkonyi végül haláláig a Pollack Mihály utca 7. szám alatt élt feleségével. [71]

19–20. kép Az idős Várkonyi Nándor (1974-ben) és Várkonyi és felesége síremléke a pécsi köztemetőben

Várkonyi Nándor kórházi kezelések után, 1975. március 11-én, munka közben, szívrohamban hunyt el Pécsett: március 20-án helyezték örök nyugalomra. A pécsi köztemetőben a városi tanács díszsírhelyet adományozott számára. Síremléke „stílusosan” egy nyitott könyv. [72]

Még életében, 1974-ben fiát, Pétert jelölte meg kéziratos hagyatéka gondozásával (Három, egyenként több ezer oldalas kultúrtörténeti gépirata várt az 1990-es évekig a kiadásra.) [73] Három unokája Ágnes és Kata (Éva gyermekei), valamint András (Péter gyermeke) a mai napig nagyapjuk emlékének méltó őrzői: konferenciák, szabad- és nyári egyetemek, emlékestek, tanácskozások, megemlékezések (Pécsett, Nyitrán, Sümegen), könyvek, tanulmánykötetek, [74] valamint egy gazdag tartalommal bíró, folyamatosan bővülő honlap [75] segítségével.

Várkonyi Nándor emlékezete az egyetemi könyvtárban és a városban

Azon szerencsés könyvtárosok, akik dolgozhattak Vele, vagy legalább ismerhették nagy tisztelettel tartották/tartják fenn emlékét az egyetemi bibliotékában. 1996-ban, születésének centenáriumán a város közgyűjteményei tisztelettel emlékeztek meg Várkonyi Nándorról. A nevét viselő városi könyvtárban emlékülést szerveztek, amelynek előadásait tanulmánykötet formájában is megjelentették. [76] 1996. október 7-én a Janus Pannonius Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárában Szepesy utca 3. számú épületében, az északi, földszinti szárnyának bejáratánál, Várkonyi Nándor hajdani munkaszobája mellett emléktábla-avatásra került sor. Az ötletadó Mezey Katalin, a Széphalom Könyvműhely vezetője, a Várkonyi-életműkiadás gondozója volt. A márványtábla elhelyezését az egyetem akkori rektora, Barakonyi Károly (1994–1997) mellett a Magyar Írószövetség, az Írók Szakszervezete, a Városvédő Egyesület és a pécsi könyvtárak is támogatták. A könyvtári előkészületeket Sonnevend Péter akkori könyvtárigazgató (1994–1999) és Boda Miklósné Szepes Zsuzsanna könyvtáros segítették.

21. kép Emléktáblája a pécsi egyetemi könyvtár Szepesy utcai épületében

Várkonyi Nándor nevét ma Pécsett, a Kertvárosban egy utca, [77] az 1981. május 19-én megnyitott, Nagy Jenő utcai (24-es szám), hajdani városi könyvtár legnagyobb fiókkönyvtára, [78] valamint a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Könyvtárában (Király utca 19.) 2012. május 16-a óta egy bútoraival, könyveivel és emléktárgyaival berendezett emlékszoba [79] őrzi. A Csorba Győző Könyvtár korábbi és jelenlegi vezetése is nagy hangsúlyt fektetett és fektet a névadó emlékezetének őrzésére, jubileumainak megünneplésére, munkásságának mind szélesebb körben való terjesztésére. Itt külön kiemelendő Tüskés Tibor, Bertók László és Keresztúri József egykori igazgatók ez irányú tevékenysége.

22–23. kép A Várkonyi Nándor Fiókkönyvtár épülete és a Várkonyi-emlékszoba a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Könyvtárában

 

Képek Várkonyi Nándorról a pécsi egyetemi könyvtári időszakából

 

24. kép Várkonyi az egyetemi könyvtár kertjében Weöres Sándor és Blaskovich Hanna (majdani Bajcsa (Holler) Andrásné) társaságában

25–26. kép Várkonyi Nándor a Klimo Könyvtárban

27. kép A 200 éves Klimo Könyvtár jubileumi kiállításának megnyitója 1974. október 16-án, délután (Várkonyi balról a hatodik) [80]

Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

 

Képjegyzék:

• 1. kép – Várkonyi Nándor szülőháza előtt 1975. február 15-én (Jelenkor, 1975. június)
• 2. kép – Gimnáziumi érettségi bizonyítványa (http://www.varkonyinandor.hu) [2016.06.25.] )
• 3. kép – Érettségi tablója (http://www.varkonyinandor.hu  [2016.06.25.] )
• 4. kép – Érettségi képe villamosbérletén (Jelenkor, 1975. június)
• 5. kép – Egyetemi leckekönyve [2016.06.25.]
• 6. kép – A pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárának épülete 1930-ban (Szepesy Ignác utca 3.) (Magángyűjtemény)
• 7. kép – Várkonyi Nándor 1928-ban (Családi hagyaték)
• 8. kép – Várkonyi Nándor szolgálati és minősítési táblázata (PTE EL VIII.114. – Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár, Pécsi Egyetemi Könyvtár Irattára, Szolgálati és minősítési táblázatok)
• 9. kép – „Beszélgető füzetének” egy lapja (Kodolányi Jánossal) (Családi hagyaték)
• 10. kép – Várkonyi Nándor aláírása (PTE EL VIII.114. – Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár, Pécsi Egyetemi Könyvtár Irattára)
• 11. kép – A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem épülete (Rákóczi út 80.) (Magángyűjtemény)
• 12. kép – Várkonyi Nándor bölcsész oklevele a Bölcsészdoktorok Albumában (PTE EL VIII. 107b. 3d. – Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Iratanyaga, Bölcsészdoktorok Albuma I. kötet.)
• 13. kép – A modern magyar irodalom (Pécs–Budapest, 1928.) [2016.06.25.]
• 14-15. kép – A Symposion és a Sorsunk címlapjai (Csorba Győző Könyvtár – Helyismereti Osztály)
• 16. kép – Várkonyi Nándor családjával a Homok utca 2. számú ház kertjében (Családi hagyaték)
• 17–18. kép – A Kürt utca 1. (később 5. számú ház) és Várkonyi Nándor az ottani dolgozószobájában (Családi hagyaték)
• 19. kép – Az idős Várkonyi Nándor (1974-ben) (Családi hagyaték)
• 20. kép – Várkonyi és felesége síremléke a pécsi köztemetőben [2016.08.21.]
• 21. kép – Emléktáblája a pécsi egyetemi könyvtár Szepesy utcai épületében (Fotó: Schmelczer-Pohánka Éva)
• 22. kép – A Várkonyi Nándor Fiókkönyvtár épülete [2016.07.16.]
• 23. kép – A Várkonyi-emlékszoba a Csorba Győző Könyvtár Belvárosi Könyvtárában [2016.07.16.]
• 24. kép – Várkonyi az egyetemi könyvtár kertjében Weöres Sándor és Blaskovich Hanna (majdani Bajcsa (Holler) Andrásné) társaságában (Harcos Ottó képe, 1942.) (Családi hagyaték)
• 25–26. kép – Várkonyi Nándor a Klimo Könyvtárban (Családi hagyaték)
• kép – A 200 éves Klimo Könyvtár jubileumi kiállításának megnyitója 1974. október 16-án, délután (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pécsi Egyetemtörténeti Gyűjtemény – PETGY F. 2012.158.2)

Források, rövidítések:

Címtár 1923–1926	Pécs-Baranyai címtár 1923–1926. Szerk. Kalotai László. [Pécs, 1926.]
Címtár 1928	Pécs-Baranyai címtár 1928. Szerk. Kalotai László. [Pécs, 1928.]
Címtár 1930	Pécs-Baranyai címtár 1930. Szerk. Kalotai László. [Pécs, 1930.]
Címtár 1932	Pécs-Baranyai címtár 1932. Szerk. Kalotai László. [Pécs, 1932.]
CSGYK	Csorba Győző Könyvtár
Domanovszky 1936	Domanovszky Ákos: Jelentés a Könyvtár működéséről 1935. szeptember 1-től 1936. augusztus 31-ig. In: Közlemények a Pécsi Erzsébet-Tudomány­egyetem Könyvtárából 36. szám. 1936. augusztus. 1–13.
Domanovszky 1939	Domanovszky Ákos: Jelentés a Könyvtár működéséről 1938. szeptember 1-től 1939. augusztus 31-ig. In: Közlemények a Pécsi Erzsébet-Tudomány­egyetem Könyvtárából 41. szám. 1939. augusztus. 1–8.
ETE RH	Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, Rektori Hivatal
Házszámjegyzék 1928	Pécs szabad királyi város beltelkeinek és ucca jelleggel biró kültelkeinek házszámjegyzéke. Összeáll. Farkas János. Pécs, 1928.
Holub 1935	Holub József: Jelentés az Egyetemi Könyvtár működéséről az 1934–35. tanévben (1934. szeptember 1-től 1935. augusztus 31-ig) In: Közlemények a Pécsi Erzsébet Tudomány-egyetem Könyvtárából. 35. szám. 1935. szeptember 1–10.
Kalotai 1934	Pécs-baranyai ismertető 1934. Szerk. Kalotai László. Pécs, 1934.
Önéletrajzok	PTE EL VIII.114. – Várkonyi Nándor önéletrajzai az 1950-esévekből PTE EL VIII.b. 3d. – Várkonyi Nándor önéletrajzai 1928/29-ből
PN	Pécsi Napló
PTE TJK	Pécsi Tudományegyetem Tóth József BTK-TTK Kari Szakkönyvtár
PTE EK TK	Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont
PTE EK TK TGYO	Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya
PTE EL VIII. 107b. 3d.	Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar Iratanyaga
PTE EL VIII.114.	Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Levéltár, Pécsi Egyetemi Könyvtár Irattára
Tanrend 1935/36–1948/49	A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1935-36. tanév első felére. Pécs, 1935. A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1935-36. tanév második felére. Pécs, 1936. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1936–37. tanév első felére. Pécs, 1936. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1936–37. tanév második felére. Pécs, 1937. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1937–38. tanév első felére. Pécs, 1937. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1937–38. tanév második felére. Pécs, 1938. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1938–39. tanév első felére. Pécs, 1938. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1938–39. tanév második felére. Pécs, 1939. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1939–40. tanév első felére. Pécs, 1939. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1939/40. tanév második felére. Pécs, 1940. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1940/41. tanév első felére. Pécs, 1940. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1940/41. tanév második felére. Pécs, 1941. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1941/42. tanév első felére. Pécs, 1941. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1941/42. tanév második felére. Pécs, 1942. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1942/43. tanév első felére. Pécs, 1942. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1943/44. tanév második felére. Pécs, 1943. A pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1944/45. tanév első felére. Pécs, 1944. A Pécsi Tudományegyetem tanrendje az 1948–49. tanév első és második felére. Pécs, 1949.
Várkonyi N. 1976	Várkonyi Nándor: Pergő évek. Budapest, 1976. (Tények és Tanúk)
VKM	Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium

Irodalom

Bebessi 1997a	Várkonyi Nándor 1896–1996. Az író születésének 100. évfordulója alkalmából Pécsett, a Várkonyi Nándor Könyvárban megrendezett emlékülés előadásai. Szerk. Bebessi B. Károly. Pécs, 1997.
Bebessi 1997b	Bebessi B. Károly: „Én divinizálni akarom az embert…” Várkonyi Nándorral beszélget Bebessi B. Károly. In: Bebessi 1997a. 45–60.
Berta 1993	Berta Bulcsu: Várkonyi Nándor. In: Tüskés 1993a. 10–21.
Bertók 1984	Bertók László: Várkonyi Nándor bibliográfia. Pécs, 1984. (Életrajzi adatok 28–38.)
Bodáné 1997	Boda Miklósné: Várkonyi Nándor a Pécsi Egyetemi Könyvtárban. In: Bebessi 1997a. 26–35.
Bodáné 2013	Boda Miklósné: Várkonyi Nándor könyvtári öröksége. A Magyar Írószövetség által 2013. február 28-án rendezett Várkonyi Nándor Emlékkonferencia előadása (http://www.varkonyinandor.hu/?modul=oldal&tartalom=1207765) [2016.06.20.]
Hajdú 2004	Hajdú Csilla: Vázlatok Várkonyi Nándor könyvtárosi portréjához. [Szakdolgozat] Debrecen, 2004.
Hajdú 2016	Hajdú Csilla: Interjú Várkonyi Nándor könyvtárosi tevékenységéről. Készült Pécsett, 2004. július 9-én 10 órakor a Várkonyi Nándor Könyvtárban = Per Aspera ad Astra, 3. (2016):2. [megjelenés alatt]
Jelenkor 1975	Búcsú Várkonyi Nándortól = Jelenkor emlékszáma, 18. (1975):6. (1975. június).
Kende 2016	Várkonyi Nándor élete képekben. Összeáll. Kende Katalin. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2016.
Kodolányi Gy 2006	Kodolányi Gyula: A hullám taraja. Budapest, 2006.
L. Csépányi é.n.	L. Csépányi Katalin: Emlékeim Várkonyi Nándorról [2016.06.26.]
MÉL 1985	„Várkonyi Nándor” In: Magyar Életrajzi Lexikon. III. kötet. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1985. 822–823. [2016.06.14.]
MIL 1965	„Várkonyi Nándor” In: Magyar Irodalmi Lexikon. 3. kötet. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest, 1965. 494–495.
MKL 2009	„Várkonyi Nándor” In: Magyar Katolikus Lexikon. XIV. kötet. Főszerk. Diós István. Budapest, 2009. 792–793.
MNL 2004	„Várkonyi Nándor” In: Magyar Nagylexikon. 18. kötet. Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest, 2004. 217.
Móró 1996	Móró Mária Anna: Várkonyi Nándor és a Pécsi Egyetemi Könyvtár 1924–1956. = Pécsi Könyv- és Infotár, 1. (1996):3. 3–7.
Németh 1986	Németh László: Eklézsia-járás. In: Németh László: Művelődéspolitikai írások. Budapest, 1986.
Ódor–Lengvári 2004	Pécs-baranyai történelmi arcképcsarnok. [CD] Szerk. Ódor Imre – Lengvári István. Pécs, 2004.
PEA 2015	Pécsi Egyetemi Almanach I. kötet. Pécs, 2015. 200–201.
Péceliné Hoffman 2005	Péceliné Hoffman Erzsébet: A Várkonyi-örökség. [Riport Várkonyi Péterrel] = Kagylókürt, 21. (2005):1. [2016.06.29.]
Pilkhoffer 2004	Pilkhoffer Mónika: A honvéd hadapródiskola épülete = Pécsi Szemle, 7. (2004):2. 32–40.
PN 1930	[sz. j.]: „Egész életemet a könyvek között töltöttem” – mondja Várkonyi Nándor dr. a Baumgarten-alapítvány pécsi jutalmazottja. Beszélgetés az egyetemi könyvtárossal nagy művéről és uj terveiről. = Pécsi Napló, 1930. február 2. 6.
Rajnai 1993	Rajnai László: A Nap és árnyéka. Emlékeim Várkonyi Nándorról. In: Tüskés 1993a. 56–63.
Schmelczer-Pohánka 2012	Schmelczer-Pohánka Éva: „Boldog idők! Amikor az értelem intézményekben támogatásra lel. (…) Egyik fény gyújtja a következőt.” A pécsi püspöki könyvtár története (1774–1945). Pécs, 2012. (A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai 10.) [2016.05.23.]
Szabó 1940	Szabó Pál, vitéz: A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem irodalmi munkássága. Pécs, 1941. 1011–1014. h. (Várkonyi Nándor)
Tüskés 1993a	Várkonyi Nándor emlékkönyv. Szerk. Tüskés Tibor. Budapest, 1993.
Tüskés 1993b	Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor, a könyvtáros. In: Várkonyi Nándor Emlékkönyv. Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1993. 64–69.
Tüskés 2010	Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor. In: Pécs Lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. II. kötet. Pécs, 2010. 358–359.
ÚMÉL 2007	Új Magyar Életrajzi Lexikon. VI. kötet. Főszerk. Markó László. 2007. 1099-1101.
ÚMIL 2000	Új Magyar Irodalmi Lexikon. 3. kötet. Főszerk. Péter László. Budapest, 2000. 2218.
Várkonyi P. 2014	Várkonyi Péter: Várkonyi Nándor öröksége. Budapest, 2014.

[1] Rajnai 1993. 59.

[2] Németh 1986. 107.

[3] Kodolányi Gy. 2006. 230.

[4] Életrajzok: Szabó 1940.; MÉL 1985.; MIL 1965.; ÚMIL 2000.; Ódor–Lengvári 2004.; MNL 2004.; ÚMÉL 2007.; MKL 2009.; Tüskés 2010.

[5] Várkonyi Hildebrand Dezső (1888–1971) egyetemi tanár, latin-történelem-filozófia tanár (bencés rend), teológus, a pécsi egyetemi könyvtár munkatársa és megbízott igazgatója (kisebb megszakításokkal 1924. november 17. – 1929. december 24.), valamint a pécsi, szegedi és a kolozsvári egyetem, a Műszaki Egyetem, végül az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója.

[6] Magyar Gyuláné. Forrás: Kende 2016. 21.

[7] Várkonyi Mária az első női idegorvosok egyike. 1924 és 1942 között a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karán, az Ideg- és Elmeklinikán dolgozott. Kende 2016. 21.

[8] Kende Katalin közlése.

[9] Egy szlovák alkalmazott Kántorkának nevezte, mert jó hallása volt, és nagyon szeretett énekelni: innen a becenév. Kende 2016. 20.

[10] Tüskés 1993b. 69. Az épületet 1976-ban lebontották.

[11] Bizonyítványszám: 195/1914 (Nyitra, 1914. június 8.) Forrás: PTE EL VIII.114. – Szolgálati és minősítési táblázat.

[12] Az érettségi tablón az épületkép mellett, közvetlenül balra látható Várkonyi képe.

[13] PTE EL VIII.107b. 3d. 170/1928-29. A doktori vizsgálathoz benyújtott önéletrajza. Ezúton köszönöm a PTE Egyetemi Levéltár munkatársainak, Acél Róbertnek, Polyák Petrának és Ruprech Juditnak a segítségét.

[14] Középiskolai tanári alapvizsga: 741. sz. (Budapest, 1918. december 3.), bölcsészkari végbizonyítvány: 28/1926–27. (Budapest, 1927. március 22.) Forrás: PTE EL VIII.114. – Szolgálati és minősítési táblázat.

[15] Balzac, Honoré de: Sivatagi kaland. Ford. Várkonyi Nándor. Dunántúl, Pécs, [1926] (Dunántúl-könyvtár) Példány Pécsett: CSGYK Helytörténet PA 2241. Folytatásokban: Dunántúl, 15. évf. 1925. november 22. – december 5.

[16] Baumann, Émile: A feláldozott. Regény. Szent István Társulat, Budapest, 1928. Példány Pécsett: PTE EK TK 7259.

[17] Bazin, René: Sarjadó búza. Ford. Várkonyi Nándor. Szent István Társulat, Budapest, 1923. Nincs példány Pécsett.

[18] Hoffmann, Ernst Theodor Amadeus: A leánykérők. Ford. Várkonyi Nándor. Dunántúl, Pécs, [1926] (Dunántúl-könyvtár 3.) Példány Pécsett CSGYK Helytörténet PA 2185. Folytatásokban: Dunántúl, 16. évf. 1926. április 4. – május 23.

[19] Huysmans, Joris-Karl: Úton. Ford. és bev. Várkonyi Nándor. Athenaeum, Budapest, 1925. (Híres könyvek 15.) Példányok Pécsett: PTE EK TK 4510, CSGYK H 98.

[20] Maistre, Xavier, de: Utazás a szobám körül. Danubia, Pécs, 1925. = Folytatásokban: Dunántúl, 15. évf. 1925. október 4. – november 5. Nincs példány Pécsett.

[21] Panzini, Alfredo: Xantippo. Regény Ford. Lukits Gyula – Várkonyi Nándor. Danubia, Pécs, [1925] (Modern olasz regényírók 2.) Példányok Pécsett: MVK Várkonyi-gyűjtemény P 23, CSGYK Helytörténet PB 7095, CSGYK B 7783, B 2320, B 14124, P 23.

[22] Poe, Edgar Allan: Az aranybogár. Ford. Várkonyi Nándor. Dunántúl kiadás Pécs, [1926] (Dunántúl-könyvtár 3.) Példányok Pécsett: PTE EK TK 30107, PTE TJK i/VII 425, CSGYK Helytörténet PA 2041. Folytatásokban: Dunántúl, 15. évf. 1925. december 8. – 16. évf. 1926. január 8.

[23] Kende 2016. 64.

[24] Könyvtárosi munkásságának szakirodalma: Tüskés 1993b.; Móró 1996.; Bodáné 1997.; Hajdú 2004.; Bodáné 2013.; Hajdú 2016. Adattár: PEA 2015.

[25] Holub 1935. 8.; Domanovszky 1936. 10.; Domanovszky 1939. 6–7.; PTE EL VIII.114. – Szolgálati és minősítési táblázatok.

[26] Fizetési osztálya a kezdeti 709/1.-ből 705/2 lett. PTE EL VIII.114. Személyi lap (1951 után)

[27] PTE EL VIII.114. 186/1930-31. (Pécs, 1931. február 21.)

[28] Hajdú Csilla közlése.

[29] Családi hagyaték.

[30] Schmelczer-Pohánka 2012. 172–173.

[31] Várkony N. 1976. 202.; Bebessi 1997b. 47.

[32] VKM 1404-V 140-2/1950. VI. 1. ö.o. számú rendelet (Winis Nándor rendeltetési állományba helyezése) = ETE RH 573/1949/50. R. sz. (Pécs, 1950. február 28.)

[33]A történetet Móró Mária Anna főkönyvtárostól „örökölte” jelen írás szerzője. Schmelczer-Pohánka 2012. 172–173.

A szobrok: Hippokratész, Szolón, Arisztotelész, Démoszthenész, Homérosz, Thalész, Platón, Hérodotosz, Thuküdidész, Titus Livius, Papianus, Lombardus, Justinianus, Terentius, Cicero, Sallustinus, Vergilius, Szent Pál, Szent Péter, Aquinói Szent Tamás, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Henricus Spondanus, Szent Jeromos, Nat. Alexander, Szent György, Launo Ius, Keresztelő Szent János, Caesar Baronius, Damaszkuszi Szent János, Szent Ephraem, Nagy Szent Athanáz, IX. Nagy Szent Gergely, XIV. Benedek. Bartalits Mihály szobrai 1835-ből: Rudnay Sándor erdélyi püspök (1815–1820) esztergomi bíboros, érsek, hercegprímás (1830–1831), Pázmány Péter esztergomi érsek (1616–1637), bíboros (1629–1637), Bánffy György erdélyi kormányzó (1787–1822), Ürményi József országbíró (1806–1825), Illésházy István császári és királyi kamarás (1792–1840), valóságos belső titkos tanácsos (1801–1840), Barkóczy Ferenc esztergomi érsek, hercegprímás (1761–1765).

[34] Abban az időben nem létezett még könyvtáros szakirányú továbbképzés vagy főiskolai/egyetemi képzés. 1949-ben, Varjas Béla vezetésével létesült Könyvtártudományi Tanszék a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Forrás: 260/1949. sz. kormányrendelet, 600/1949. sz. közoktatási rendelet (194. május 12.).

[35] Pl. a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárából (ma Országos Széchényi Könyvtár), a Pázmány Péter Tudományegyetem Könyvtárából.

[36] Időpont: Pécs, 1929. március 20. Szigorlati bizottság: Dr. Birkás Géza – elnök, Dr. Tolnai Vilmos, Dr. Thienemann Tivadar. Forrás: PTE EL VIII.107b. 3d. – Bölcsészet Doktori Szigorlatok Könyve.

[37] A Magyar Életrajzi Lexikonban és a Wikipédia szócikkében tévesen az 1933-as dátum szerepel. MÉL 1985. [2016.06.14]; https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rkonyi_N%C3%A1ndor [2016.07.05.]

[38] Előadásai és szemináriumai: Újabb magyar irodalom összefüggései a külföldi irodalmakkal, A XX. század irodalma, Irodalomtörténeti gyakorlatok, Az elszakított magyar területek magyar irodalomtörténete, Történetbölcselet és irodalomszemlélet, A modern magyar irodalom szociális problémái, Az újabb magyar irodalom és a külföldi irodalmak, Újabb kori magyar irodalom, A magyar romantika.

[39] PTE EL VIII. 107 b. 3d. – Bölcsészdoktorok Albuma I. kötet.

[40] Bertók 1984. 52–88.

[41] A második kiadás helyenként a szerző jóváhagyása nélkül, „csonkított” kiadásban látott napvilágot. Ez jelent meg utánnyomásként 1984-ben.

[42] PN 1930.

[43] A nyertesek 4000–8000 pengő közötti összeget kaptak.

[44] Thienemann a jelölés elvetését így kommentálta: – „Az asszonyok, az asszonyok!” Várkonyi szerint egyértelműen Babits Mihály feleségére, Török Sophie-ra utalhatott, akit az 1928-as irodalomtörténeti munkájában a „futottak még” rovatba tüntetett fel. Szerinte az addig a Nyugatban megjelent versei és novellái meglehetősen gyengék voltak. Verseskötete pedig csak 1929-ben hagyta el a nyomdát. Babits haláláig a Baumgarten Alapítvány Kuratóriumának tagja volt: ez a testület döntött a díjak odaítéléséről. Várkonyi N. 1976. 332.

[45] PN 1930.; Várkonyi N. 1976. 330–332.; Bertók 1984. 32. Az 1929-es év díjazottjai: Elek Artur, Erdélyi József, Farkas Zoltán, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Osvát Ernő, Schöpflin Aladár, Szini Gyula, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Baumgarten-d%C3%ADj [2016.06.05.]

[46] Várkonyi mellett a kézirat gépelését a fiatal L. Csépányi Katalin vállalta el. L. Csépányi é.n.

[47] Az 1980-as évek elején – Tüskés Tibor javaslatára – Az elveszett paradicsomot legépelték, majd egy-egy példányát (ötkötetes) a nagy pécsi bibliotékáknak adták (megyei, városi, egyetemi, POTE, tanárképző). 1988-ban a mű három fejezete a Pannónia Könyvek sorozatban megjelent, a teljes mű azonban csak 1994-ben és 2004-ben került kiadásra a Széphalom Műhely gondozásában. Ezúton köszönöm Dr. Keresztúri József segítségét.

[48] PTE EL VIII. 107b. 3d. 147/1934-35 – Dr. Várkonyi Nándor egyetemi könyvtári segédtisztjének magántanári habilitációja alapjául szolgáló szakvélemény (Dr. Tolnai Vilmos) 3. oldal.

[49] Pécsi példányok: CSGYK Helytörténet PF 56, PF 58.

[50] Pécsi példányok: PTE EK TK TGYO R 363; CSGYK Helytörténet PF 46, PF 65, PTE TJK 050 S 80.

[51] Érdekesség, hogy Weöres az 1939/40-es évben az Erzsébet Tudományegyetem Könyvtárába „könyvtáros képzésen” vett rész Esztergár Lajos polgármester utasítására. Ugyanis őt szemelték ki a városi könyvtár vezetésére. Ekkor a városháza alkalmazásában volt Weöres. Ahogy a Várkonyi Nándor megbízott igazgató által 1946 végén kiállított igazolásban áll „a könyvtári munka minden ágazatában a kellő elméleti és gyakorlati tájékozottságot megszerezte”. A feldolgozás munkafolyamatait Várkonyi mutatta be neki, így a közös könyvtári munka is erősíthette barátságukat. PTE EL VIII.114. 33/1940–41; PTE EL VIII.114. 45/1946–47 (Pécs, 1946. december 23.) Ezúton köszönöm Dr. Keresztúri Józsefnek a segítségét.

[52] A Csorba Győző Könyvtár engedélyével. Köszönöm a segítségét és a szkenneléseket Pap Dávidnak és Gyánti Istvánnak.

[53] A földszint jobb szárny első szobája, hajdani 5. számú szoba. Ma a Pécsi Egyetemtörténeti Kiállítás első terme. (Hajdani 5. szoba) PTE EL VIII.114. 68/1941-42. (Pécs, 1942. január 7.)

[54] Várkonyi N. 1976. 201.

[55] Péceliné Hoffman 2005.; Várkonyi P. 2014.; Kende 2016. 83–105.

[56] Kende 2016. 129.

[57] Az 1926-ban alapított magyar PEN Club a Poets, Essayists and Novelists nemzetközi társaság nemzeti ága: a magyar nyelven írók klubja.

[58] Bertha 1993.10.

[59] Az 1923–1926-os címtárban nincsenek bent. Címtár 1923–1925.; Címtár 1928. 199. Egy lakcímen vannak a címjegyzékben, innen a feltételezés. Ma a Hullámfürdő található a ház helyén.

[60] Az 1928-as házszámjegyzék szerint a Scitovszky tér 13. lakója Ifj. Maléter Lászlóné (Ismerve anyagi helyzetét tőle bérelték a házat.) Házszámjegyzék 1928. 161.

[61] Címtár 1930. 172.; PTE EL VIII. 107 b. 3d. – Bölcsészet Doktori Szigorlatok Könyve – 52. tétel – Várkonyi Nándor.

[62] Kende 2016. 115.

[63] PTE EL Egyetemi Tanács X. rendes ülésének jegyzőkönyve (1931. jún. 26.) Bozóky Géza elnök Várkonyi kérelme mellett vagyontalanságára, hadirokkantságára, valamint érdemes hivatali és kiváló irodalmi munkáira való tekintettel is érvelt. Pártolói az ügyben: Tolnai Vilmos Holub József, Mansfeld Géza. Az Egyetemi Tanács egyhangúan elfogadta a kérelmet és felterjesztette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz.

[64] A házszámot 1956-ban 1-ről 5-re változtatták meg.

[65] 1922-től Magyar Királyi Reáliskolai Nevelőintézet, 1936-tól pedig Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Reáliskolai Nevelőintézet, 1942-től Magyar Királyi Zrínyi Miklós Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola néven volt ismert. Pilkhoffer 2004.

[66] Tanrend 1935/36. I. 90.; Tanrend 1935/36. II. 86.; Tanrend 1936/37. I. 90.; Tanrend 1936/37. II. 87.; Tanrend 1937/38. I. 90.; Tanrend 1937/48. II. 88.; Tanrend 1938/39. I. 93., Tanrend 1938/39. II. 90.; Tanrend 1939/40. I. 93.; Tanrend 1939/40. II. 67.; Tanrend 1940/41. I. 92.; Tanrend 1940/41. II. 30.;  Tanrend 1941/42. I. 72.; Tanrend 1941/42. II. 32.; Tanrend 1942/43. I. 75.; Tanrend 1943/44. II. 79.; Tanrend 1944/45.I. 57.

[67] A Winis család (szülők és két gyermek) kénytelen volt ezt a lakását felmondani, ugyanis Amerikából hazatért, idős szüleiről kellett gondoskodnia. Ehhez a kétszobás, mellékhelyiséges lakás szűknek bizonyult) PTE EL VIII.114. 363/1930-31.

[68] VKM 5600/1924 M.E. számú rendelete

[69] VKM 8516/1931. IV. sz. (Budapest, 1931. július 29.) PTE EL VIII.114. 363/1930-31; VKM 10258/1931. IV. sz. (Budapest, 1931. október 20.); PTE EL VIII.114. 152/1932-33 (Pécs, 1933. július 3.) – lakása újbóli bérének megállapítása; Címtár 1932. 208. Édesanyja a Ráth Mátyás (ma József Attila) utca 12. szám alatt lakott. Kalotai 1934. 317. E szerint pedig velük lakott 1934-ben.

[70] PTE EL VIII.114.  62/1943-44 = VKM 53.148/1944. IV. sz. (Budapest, 1944. január 31.); Tanrend 1948/49. I–II. 54.

[71] L. Csépányi é.n.; Kende 2016. 98.

[72] A bal oldalon: Várkonyi Nándor 1896–1975., a jobb oldalon: Várkonyi Nándorné 1906–1985.

[73] Kende 2016. 129

[74] Tüskés 1993a.; Bebessi 1997a.

[75] Kende Kata nagyapja emlékének fennmaradása és munkásságának bemutatása érdekében egy rendkívül adatgazdag, informatív honlapot indított: www.varkonyinandor.hu [2016.06.05.]

[76] Bebessi 1997a.

[77] 1977 decemberében nevezték el az új lakótelep utcáját róla.

[78] A névadást Bertók László kezdeményezte. Születésének 85. évfordulóján nevezték el róla az intézményt. Bertók 1984. 38.

[79] http://www.varkonyinandor.hu/?modul=galeria&a=98711 [2016.06.16.]

[80] Balról: Kővári Ferenc (könyvtáros), egy valószínűleg egy (nem pécsi) könyvtárigazgató, Takács József (Pécsi Pedagógiai Főiskola könyvtárigazgató), B. Horváth Csilla, Sándor László (Baranya Megyei Levéltár), Várkonyi Nándor, Kigyós Sándorné Kati, Babics Jutka, ismeretlen (nem pécsi) igazgató, Farkas Józsefné (Zborovszky Magdolna – Baby), Farkas Józsefné fia, utána két ismeretlen vendég (igazgatók?) Köszönöm Boda Miklósnak és Boda Miklósné Szepes Zsuzsannának a képen látható személyek azonosítását.

„Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezen felül kíván történetet írni, tegye, fogjon hozzá, kutasson tovább – és írjon.”

Tags

Brüsztle József, Dr. Schmelczer-Pohánka Éva, Koller József, pécsi egyháztörténet, Recensio universi cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis, Szalágyi István

120 éve hunyt el a pécsi egyházmegyei papság és plébániák történetírója, Brüsztle József Antal

A pécsi egyháztörténetének kutatói szerencsés helyzetben vannak, hiszen a 18–19. század folyamán négy neves, történészi vénával megáldott egyházi férfi is tevékenyen szerepet vállalt az egyházmegye múltjának felkutatásában. Szalágyi István Pannonia egyháztörténetét vetette papírra. [1] Koller József, Aigl Pál és Brüsztle József pedig megkezdte az egyházmegyéjük históriájának megírásához szükséges, helyi és külföldi levéltárakban fellelhető források módszeres feltárását, továbbá eredményeik nyomtatásban való megjelentetését. [2] Jelen írásunk Brüsztle Józsefnek, a pécsi egyházmegyei papok és plébániák történetírójának [3] kíván emléket állítani halálának 120. évfordulója alkalmából.

Brüsztle József Antal, a „Pécs egyházmegye örök érdemű történetírója” [4] 1817. augusztus 6-án született Dárdán a würtenbergi származású apa, Brüsztle Jakab és az eszéki származású anya, Maslavac Terézia fiaként. Családjáról keveset tudni: testvérei nevét saját életrajzában sem említette meg. Apja gróf Eszterházy János nevelőjeként, majd uradalmi számtartóként dolgozott Dárdán. Papi pályára szánták, ám életútja nem volt nehézségektől mentes. Családja anyagi helyzete, valamint édesapja, majd szeretett édesanyja halála hosszabb-rövidebb időszakokra megszakították az erre való felkészülését. Az elemi iskolát rokonai támogatásával Eszéken végezte. Kapcsolata a pécsi püspökséggel 1830. július 30-án kezdődött, amikor Szepesy Ignác püspök (1828–1838) bérmálta szülőhelyén. A következő évben Farkas József, Foith Henrik, Kelemen József, Vörös Mihály pécsi kanonokok pártfogását élvezve Pécsre került, ahol elvégezte a gimnáziumot. A szemináriumban lakhatást és étkezést is biztosítottak számára. Szerencsés helyzetben volt, hiszen a fent említett személyek támogatását majd 12 évig élvezte. Mindeközben három évre – családja anyagi helyzetén segítendő – visszatért írnokként Dárdára. Onnan ismét Pécsre költözve filozófiai tanulmányokat folytatott, majd Scitovszky János püspök (1838–1849) 1841. október 9-én felvette a teológiai hallgatók sorába. [5] 1845-ben pappá szentelték, és első szentmiséjét augusztus 20-ánDárdán, keresztelése helyszínén celebrálta. Elsőként Bogádra nevezték ki káplánnak, ám még el sem foglalhatta az állást, mert Beremendre kapott megbízatást (1845). Egy évre rá már Szenterzsébet segédlelkésze (1846–1850), 1850. november 12-én pedig Pécs-belvárosi templom káplánja lett. Egyúttal prebendáriussá való kinevezésével ő lett az egyházmegye rubricistája, valamint a direktórium szerkesztője is. Ezen munkája az évről évre megjelenő egyházmegyei schematismus számára az aktuálisan működő papok névsorának összeírását, valamint a liturgikus szolgálatok naptári rendjét tartalmazó egyházi naptár összeállítását jelentette. 1855 nyarán a bogdásai plébániára került. 1861-ben az olaszi plébános, Glatz János halálának hírére maga kérvényezte Olaszra való áthelyezését, ahol május 1-jén Vlasics György esperes, egerági plébános iktatta be. 35 évig szolgált itt, aranymiséjét 1895-ben tartotta meg. Élete utolsó időszakában szellemileg szinte teljességében elvesztette a kapcsolatát a külvilággal: „Még barátainak emléke is elmosódott a lelkében.” [6] 1896. április 4-én, életének 79., papi működésének 51. évében hunyt el Olaszon. Április 6-án helyezték örök nyugalomra a helyi sírkertben levő sírboltban. A gyászszertartást Troll Ferenc káptalani helynök tartotta meg. Lelki üdvéért engesztelő szentmisét április 13-án, 9 órai kezdettel mondtak. [7]

Önmagáról, életéről fő művében sem árul el kifejezetten személyes dolgot, kizárólag életpályáját mutatta be az egyes plébániákhoz kapcsolódóan. Kiválóan, szinte anyanyelvi szinten beszélt a magyar mellett horvátul és németül, és kiemelkedő volt latin tudása is. Egyházi szónokként egyike volt legkedveltebbeknek a hívek körében, hiszen figyelmet szentelt a Szentírás-magyarázatok megadására is. A lorettói litániát – a visszaemlékezések szerint – heteken át gyönyörűen, orgonakísérettel elénekeltette, majd kommentárt fűzött hozzá. [8]

1. kép Brüsztle József Recensiója első kötetének címlapja

Fő műve, a Recensio universi cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis 1874 és 1880 között jelent meg Ramazetter Károly (Lyceum Nyomda), majd Madarász Endre nyomtatásában. [9] Brüsztle a gyűjtőmunkát már prebendáriusi kinevezésével az 1850-es évek derekán, az egyházmegyei papi névsorok összeállításával megkezdte.Ez a kötelező feladata, továbbá az 1842-es schematismus hiányosságai, kronológiai tévedései, névelírásai voltak az igazi ösztönzői a mélyebb és rendszerezett plébániatörténeteknek és a papi személyek életútjának kutatásában.

Már az első kötet 1874-es megjelenésekor kortársai külön kiemelték Brüsztle úttörőnek tekinthető forrásfeltáró munkáját. A Magyar Sionban leközölt recenzió szerzője a dicsérő szavak mellett egyetlen hibának az egyházi irodalmi munkásság könyvészeti összefoglalásának hiányát említette meg. 1892-ben Szőllősy Károly a pécsi egyházmegyei papság irodalmi működését rövid életrajzok formájában összefoglaló tanulmányában követendő mintaként állítja Brüsztle négykötetes munkáját: „…minden terjedelmében becses munkát hagy maga után, melyet akármely hazai egyházmegye irigyelhet.” Vanyó Tihamér jó 60 évvel az utolsó kötet megjelenése után, 1941-ben a plébánia-történetírás módszertanáról szóló munkájában is még mindig Brüsztle komoly kezdeményezése korszerű folytatásának hiányát jegyezte fel. [10]

A négy kötetben, 3458 oldalon a török alól felszabadult pécsi egyházmegye plébániáinak és plébánosainak históriája kel életre. A személyek adatfelvételénél időhatárnak a török kiűzését (1686/87) és az 1870-es éveket jelölte meg, de az egyes plébániák történeténél a korábbi múltra is visszatekintést adott. Az első kötetben Pécs város négy (két belvárosi, egy-egy Szigeti- és Budai-külvárosi) plébániáinak múltjára, valamint a hozzájuk köthető a visszatelepült szerzetesrendházak (ferencesek, Ágoston-rendiek, domonkosok, kapucinusok, pálosok) történetének megírására, papjaik, szerzeteseik életútjának felvázolására fókuszált. A Székesegyházhoz tartozó oktatási, tudományos, művelődési és szociális intézmények (feloszlatott jezsuita gimnázium, a Miasszonyunk női kanonokrend, a Székesegyházi Árvaház, a kegyes alapítványok) rövid ismertetése külön alfejezetben kapott helyet. A plébániatörténeti kutatásokat 1473 és 1873 közötti, négyszáz év püspökeinek biográfiája egészíti ki. A második, harmadik és negyedik kötet az egyházmegyét veszi górcső alá, betűrendbe szedve plébániáról plébániára haladva. Az egyes plébániáknál pedig kronológiai rendben veszi lajstromba az ott szolgáló papi személyzetet. A kötetek végén index segíti a kereséseket. [11]

Brüsztle mintegy negyedévszázados fáradhatatlan munkával feltárta a püspöki és káptalani levéltárak forrásait, és szorgalmasan kutatott a nyilvános püspöki könyvtárban (ma Klimo Könyvtár) is. A könyvtárhasználati jegyzékek szerint 18 művet használt biztosan az olvasóteremben. [12] Érdekes módon 1852 és 1855 között kizárólag bibliatörténeteket, prédikációs irodalmat olvasott. Csak ezeknek maradt nyoma, ám ebben a jegyzékben kizárólag a helyben használt köteteket jegyezték fel. Sajnos a korabeli használati „naplók” igencsak elnagyolt feljegyzéseket tartalmaznak, és nem mondható következetesnek a folyamatos vezetésük sem.

Ám a Recensio hivatkozásai egészen más képet festenek, valamint a Pécsi Püspöki Levéltárban fennmaradt levelezés is azt támasztja alá, hogy Brüsztle jól ismerte a bibliotéka állományát, és több kötet került a kezébe. [13] Galambos Göller Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy Kovács Zsigmond püspöktől (1869–1877) 1873 februárjában kért engedélyt, hogy a püspöki bibliotékából kivihessen köteteket: „A másik dolog, amit kérni szeretnék, szíveskedjen hozzájárulni, hogy az egyházmegyei könyvtárból egy-egy könyvet hazavihessek, ugyanis ott sem hely, sem idő nincs arra, hogy pl. a Fejér-kódexből, vagy másokból szöveget másolhassak ki.” [14] Érdekes módon ezen kötetek használatának már nincs nyoma egyetlen fennmaradt használati statisztikában sem, így ezekről csak a négykötetes munka forrásjegyzeteiből kaphatunk képet.

A Recensio jegyzetei alapján azonosított kötetek mintegy 90%-a ma is a nyilvános püspöki könyvtár állományának részét képzi. Ezeket Brüsztle – noha nincs statisztika róla – minden bizonnyal használta, kikölcsönözte, vagy esetleg jegyzeteltetett belőlük. 1855-ben elkerült Pécsről, így már nehezebb lehetett a helyben olvasás megoldása, gyaníthatóan több kötetet kölcsönözhetett, amelyekkel azután az aktuális állomáshelyén is dolgozhatott.

A nyomtatott források alapját természetesen a pécsi elődök munkái jelentették: így Koller József, Aigl Pál püspök- és káptalantörténeti munkái, Szalágyi István Pannonia vallástörténetét [15] taglaló többkötetes műve, valamint Papanek György és Haas Mihály Baranya és Pécs történeti művei. [16] A felhasznált dokumentumok között számos, országos feldolgozás révén kiadott forrásgyűjtemény szerepelt. [17] Ezek mellett tudományos ismereteket összefoglaló munkák [18], valamint életrajzi gyűjtemények [19], életrajzi monográfiák és forráskiadványok [20] adatait is felhasználta. Magyarország [21], az egyház- és szerzetesrend-történeti [22] alapmunkákból vett tények is kiegészítették az egyes plébániatörténeteket, püspök- vagy papi biográfiákat. Periodikák is szolgáltattak új információkat számára. [23] A pécsi egyházmegye schematismusai mellett az egyéb egyházmegyék névtárai, intézményi adattárai is szerepeltek a felhasznált dokumentumok között, bár ezekből valószínűleg közvetetten kapott információkat. A négykötetes műnek elmaradhatatlan jogi forrásai voltak Werbőczy István Tripartituma, valamint a genealógia és a heraldika alapműve, a Nagy Iván-féle családtörténeti kötetek. Az egyes szerzetesrendek, oktatási intézmények nyomtatásban megjelent összeírásait, katalógusait és történeti köteteit is felhasználta. [24]

Brüsztle paptársai életrajzában sok adatot személyes adatközlések, pécsi egyházmegyei személyek (pl. Kelemen József, Winkler Mihály) elmondásai, közvetett információi, valamint fennmaradt jegyzetei alapján egészített ki. Természetesen a Recensio korábban megjelent köteteiből is számos hivatkozás található a későbbiek során.

Kéziratos levéltári forrásai egyrészt a plébániákon található Historia Domusok és Historia Parochialisok, az egyházmegye-látogatások Canonica Visitatiói [25], másrészt a helyi káptalan és szerzetesrendek összeírásai, levéltári dokumentumai, továbbá a papi névsorok és plébánia-összeírások voltak.

Munkájához a helyben fellelhető forrásokon kívül az egyéb egyházmegyében elszármazott személyek esetében az ország többi egyházi hatóságaitól, plébániáitól kért levelezés, továbbá újsághirdetés révén segítséget, hogy mind teljesebb legyen a munkája. Segítségük fontosságát Brüsztle a felhívásban egy latin közmondással támasztotta alá: „Adde parum…modico magnum cumulabis acervum.” („Adj még hozzá keveset…idővel nagy anyagot fogsz felhalmozni.”) [26] A közzétett felhívásokra forrásmegjelölések alapján az egyéb egyházmegyék levéltáraiból (pl. Csanád, Diakovár, Esztergom, Kalocsa, Pozsony, Székesfehérvár, Vác, Zágráb) is érkeztek kiegészítő jellegű adatok.

A hatalmas gyűjtőmunka mellett a nyomtatás költségeinek előteremtésével is meggyűlt a baja, de végül támogatók (Kovács Zsigmond és Dulánszky Nándor (1877–1896) püspökök, Troll Ferenc általános helynök) megnyerésével mindig sikerült sajtó alá kerülnie az egyes köteteknek. A kevés előfizető miatt igen sok fűzött példány maradt meg Brüsztle halála után az olaszi plébánián: ezeket sokáig a padláson őrizték, majd eltüzelték. [27]

Kutatómunkájának egy apró „fekete foltja” maradt, ami a mai napig „kísérti” örökbecsű emlékét. A magyarországi levéltárakról készített honlapon az alábbiak olvashatók: „A levéltárból azonban sok fontos irat hiányzik, főként Brüsztle József (1817–1896) egyházmegyés pap kutatásainak köszönhetően, aki a 19. század második felében sok iratot kiemelt eredeti helyéről, amelyek halála után nem kerültek vissza a levéltárba, hanem utóbb elégették őket.”A megállapítás még Kersák Pál, hajdani püspöki levéltáros 1983-as Magyarország Levéltárai című kiadványba készített írásból hagyományozódhatott át. [28] Galambos ezt az állítást határozottan cáfolja, mondván 1880-ra kész lett a negyedik kötet, és Brüsztle utána még 16 évet élt. Ekképpen elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne keresték volna rajta a kölcsönvett iratokat. [29] Neki sajnos mégis ellentmondanak a tények: a Pécsi Egyházmegyei Levéltár Káptalani Levéltárában Damásdi Zoltán egyházmegyei levéltáros elmondása szerint számos olyan iratköteg, dokumentum található, amely jóval Brüsztle halála után, a 20. század első harmadában került vissza az eredeti őrző helyére. (Ld. 2. kép) Továbbá Horváth István, a Pécsi Püspöki és a Pécsi Káptalani Levéltár korábbi levéltárosának elmondása szerint a levéltárban több dokumentum hiányát felfedezte a fennmaradt jegyzékek alapján: ezek pl. nyugdíjas és elhalálozott papok névsorai voltak, melyek valószínűleg forrásai lehettek a Recensiónak. Persze kérdéses, hogy például a róla szóló visszaemlékezés szerzője, Brüsztle utolsó káplánja, Horváth Mihály tudott-e ezen források olaszi fellelhetőségéről, és ha igen, akkor miért nem adta vissza annak halála után.

2. kép A magyar pálos kolostorok középkori okleveleinek regesztájába ragasztott cetli „Az olaszi plébánia tulajdona. Brüsztle hagyatékából. 1915. febr. havába. Tóbi (?) a padlásról.”

Zárásképpen: egy érdekes, a korabeli keresztnévadással kapcsolatos, nyelvtörténeti adalék maradt fenn Brüsztle József olaszi működése idejéből. A 19. század derekára a falvakban megszaporodtak az azonos keresztnevű emberek száma. Olaszon pl. sok Popovics vezetéknevet viselő család élt, akik gyermekeiknek előszeretettel a János, József, István, Kata, Anna, Mária nevet adták. A névazonosságok miatt számos hagyatéki per igazságtalan végső ítélettel zárult. Brüsztle ezt a névadási metódust meglehetősen helytelenítette, és úgy döntött, ezentúl a kereszteléskor ő ad majd nevet a gyermekeknek. Még a történeteket is elmondta vagy leírta a szülőknek, hogy tisztában legyenek azzal, melyik szentről kapta utódjuk nevét, és tudják, mikor van gyermekük névnapja. Így kerültek a köztudatba olyan új keresztnevek, mint a Leó, a Pius, a Gallus, a Rafael, a Bálint, a Ludmilla, a Franciska és az Afra. [30]

Brüsztle József – ahogy nekrológja szerzője megfogalmazta – „…ritka emlékező tehetséggel megáldott férfiu, ki fejében hordta az adatokat, kinek feje élő arcivumnak volt nevezhető…”. [31] Soha sem kapott kitüntetést sem egyházi, sem történészi munkásságáért. Halálának hírét még a káptalan aktuális gyűlésén sem jelentették be. Ahogy Horváth Mihály írta róla: „… simplex sacerdos [ti. egyszerű papként – S-P É ] került az Úr trónja elé”. [32] Mégis a mai egyháztörténeti kutatások egyik alapforrásaként tekinthetünk Brüsztle négykötetes munkájára, amely egy hangyaszorgalmú és végletekig kitartó, kiváló kutató egyházfi rendkívül adatgazdag életműveként vált ismertté.

Az összeállítást készítette: Dr. Schmelczer-Pohánka Éva

 

[1] Szalágyi István: De statu ecclesiae Pannonicae libri VII. Quinque-Ecclesiis, Typis Joannis Josephi Engel, 1777. (Klimo Könyvtári jelzet: 61382) [2016.03.06.]

[2] Koller József: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. 1–7. Tomus. Posonii–Pesthini, Sumptibus Joannis Michaelis Landerer– Typis et sumptibus Matthiae Trattner, 1782–1812. (Klimo Könyvtári jelzet: H.V.2-3-4-5-6-7-8) [2016.03.05.]; Koller József: Prolegomena in historiam episcopatus Quinque-ecclesiarum. Posonii, Typis Joannis Michaelis Landerer, 1804. (Klimo Könyvtári jelzet: H.V.1) [2016.03.06.]; Aigl Pál: Historia brevis venerabilis capituli cathedralis ecclesiae Quinque-Ecclesiensis a prima ejusdem origine usque finem anni 1838. Quinque Ecclesiae, Typis Lycei Episcopalis, 1838. (Klimo Könyvtári jelzet Zs.II.25) [2016.03.06.]

[3] Brüsztle József: Recensio universi cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis. I–IV. kötet. Quinque-Ecclesiis, Typis Lycei Episcopalis, C. Ramazetter, Typis Andreae Madarász (Sigismundi Simon), 1874–1880. (Klimo Könyvtári jelzet: 66778) [2016.02.17.]

[4] Szőllősy Károly: Pécs egyházmegyei papság irodalmi működése I. [Brüsztle József] = Magyar Sion, 6. (1892):7. 553.

[5] Schematismus venerabilis cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis, pro anno Jesu Christi MDCCCXLII. Quinque-Ecclesiis, Typis Lycei Episcopalis, [1842.] 127–128. (Klimo Könyvtári jelzet: 66108) „Seminarium Cleri Junioris ad Convers. S. Pauli Ap. V. Ecclesiis …Theologi I. Anni Brüsztle Josephus…” [2016.02.29.]

[6] Brüsztle József (1817–1896) [Nekrológ] = Pécsi Közlöny, 3. (1896):39. [1896. április 8.] 3.

[7] Brüsztle József életéről: Brüszle 1876. II. 284–287., 842–843., Brüsztle 1880. IV. 68–69.; Brüsztle József: In: Magyar Katolikus Lexikon. II. kötet. Budapest, 1993. 55. [2016.02.06.]; Brüsztle József. In: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I. kötet. Budapest, 1891. 1367. [2016.02.06.]; Szőllősy1892. 553., Brüsztle József. In: Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. IV. kötet. Budapest, 1939. 139.; S. J.: Az olaszi plébános [Riport Dr  Galambos Göller Ferenc olaszi plébánossal] = Új Dunántúli Napló, 11. (2000):197. [2000. július 20.] 10.; Galambos Göller Ferenc: Brüsztle József és műve, a „Recensio”. = Pécsi Szemle, 3. (2000):3. 2–20. [2016.02.17.]; Horváth István: Brüsztle József. In: Pécs Lexikon. Pécs, 2010. I. 213.; Várady Ferenc: Baranyai írók élete és munkái. In Baranya múltja és jelenje. Szerk. Várady Ferenc. Pécs, 1896. 411. [2015.02.17.] Haláláról: [Nekrológ] 1896. április 8. 3.; [Halálozási hírek]= Katholikus Egyházi Közlöny, (1896):17. Létezik egy négyoldalas levél Horváth Mihálytól, Brüsztle utolsó olaszi káplánjától, aki Szentkirályi István teológiatanár megkeresésére vetette papírra, mit is tud Brüsztle Józsefről. Galambos Göller Ferenc 2000-ben a Pécsi Káptalani Levéltár Petrovich Ede-hagyatékában jelölte meg a dokumentum fellelhetőségét, ám azt 2016-ban nem leltük meg. Galambos Göller 2000. 6.

[8] Galambos Göller 2000. 6.

[9] Brüsztle 1874–1880. I–IV.

[10] Brüsztle 1874–1880. I–IV. Recenziók, méltatások: Hartmann, Rudolf: „Recensio” J. Brüsztles als Quelle für die deutsche Ansiedlungin der Schwäbischen Türkei, im 18. Jahrhundert. In: Deutschungarische Heimatblatter V. Jahrgang, 1933. 54. S.;S.: Recensio universi Cleri Dioecesis Quinque ecclesiensis. Per Josephum Brüsztle parochum Olaszensem. Quinque-Ecclesiis 1874. Nyolcz. Tomus I. 658 lap. Ára 2 ft. 20 kr. = Magyar Sion, 6. (1875):7. 389–390.; Vanyó Tihamér: A plébánia-történetírás módszertana. Pannonhalma, 1941. 19. [2016.03.02.]

[11] Az egyes kötetek indexei azonban az adott kötetben a személyeknek csak a „fő” megjelenés első oldalszámát tüntetik fel, a személyek további felbukkanásaikat már nem jegyezi fel. Jó pár név ki is maradt a mutatóból. A teljes index elkészítése a Móró Mária Anna főkönyvtáros által megkezdett összesített névmutató revíziójával és kiegészítésével folyamatban van.

[12] Fényes Miklós: A pécsi Klimo-könyvtár múlt századi forgalmáról. = Magyar Könyvszemle, 102. (1986):4. 309–316. (314–315.) [2016.03.08.]

[13] PEK TGYO It. Ms 556 = Connotatio eorum, quibus libri pro lectione dati sunt e publica bibliotheca Quinque Ecclesiensi cum restitutione eorundem accurata serie deducta. Ab anno 1834. usque ad annum 1877. [Eredeti feljegyzések a püspöki könyvtárban 1834 és 1877 között helyben olvasókról.] Ezek beazonosítása a rövid adatfelvételek miatt nem mindig lehetséges. A jelzetek sem mindig segítenek, ugyanis azok még az 1880-as faláttörések, és az ennek nyomán véghezvitt átrendezések előtti fellelhetőségekre utalnak.

[14] Galambos Göller 2000. 10.

[15] Érdekes megjegyeznünk, hogy Szalágyi munkáját sohasem a szerző nevével lábjegyzetelte, hanem a mű címével (De statuecclesiae).

[16] Meglepő, hogy a forrásjegyzetek alapján Bél Mátyás Baranya című kéziratát, amely a pécsi püspöki könyvtárban fellelhető volt – nem használta. (Comitatus Baranyensis. (Descriptio) [Cop. s. l. a. XVIII. sz. eleje] Jelzet: PEK TGYO Kt e.I.22 = Ms166)

[17] Katona István, Knauz Nándor forrásmunkái, Zichy-okmánytár, Rákóczi-tár.

[18] Apácai Csere János, Közhasznu esmeretek tára.

[19] Bél Mátyás és Johann Georg Schwandtner, Ferenczy Zsigmond Jakab és Danielik József.

[20] Fraknói Vilmos, Mendlik Ágoston, a Monumenta Hungariae historica sorozat egyes darabjai, Salamon Ferenc, Thaly Kálmán és Ráth Károly.

[21] Antonio Bonfini, Csányi János, Csaplovics János, Johann Christian von Engel, Fessler Ignaz Aurel, Horváth István, Horváth Mihály, Istvánffy Miklós, Rupp Jakab, Szalay László, Thuróczy János, Wagner Franz.

[22] Alphonsus Ciaconicus, Fuxhoffer Damianus – Czinár Mór Pál, Fraknói Vilmos, Katona István Lányi Károly, Pavich Imre, Péterffy Károly, Pray György, Rimely Károly, Róka János, Beda von Seeauer, Schmitth Miklós, Török János.

[23] Egyházi Értekezések és Tudósítások, Magyar Sion, Merkur von Ungarn, Religio és Nevelés. Rozsnyói Egyházi Töredékek.

[24] Csevapovich Grgur, Rimely Károly.

[25] 1721: Bohus Imre, 1729: Domsics Mátyás, 1738–1742: Berényi Zsigmond, 1756–1757: Klimo György, 1782–1783: Esterházy Pál László, 1828–1829: Szepesy Ignác.

[26] „Recensio totius Cleri dioec. Quinque-Ecclesiensis, a fine Sec. XVII. usque hodierna tempora, interjectis, quibusdam commentariis historicis ac biographicis” című kéziratban levő munkája érdekében Brüsztle József olaszi plébánosa következő értesítést küldte be”= Egyházi Lapok. Katholikus tudományos és közéleti havi folyóirat, 1868/1. 247–253.

[27] Galambos Göller 2000. 20.

[28] Pécsi Egyházmegyei Levéltár [2016.03.09] Lásd még: Kersák Pál: Pécsi Püspöki Levéltár, és Petrovich Ede: Pécsi Káptalani Levéltár. In: Magyarország levéltárai. Szerk. Balázs Péter. Budapest, 1983. 302–308. [2016.03.09.] Az 1996-os kiadásban ez már nem szerepelt. Magyarország levéltárai. Szerk. Blazovich László – Müller Veronika. Budapest, 1996. [2016.03.09.]

[29] Galambos Göller 2000. 19–20.

[30] Galambos Göller 2000. 10.; S. J. 2000. 10.

[31] [Nekrológ] 1896. április 8. 3.

[32] Galambos Göller 2000. 8.