Tags
A modern magyar irodalom, Az írás története, Dr. Schmelczer-Pohánka Éva, Kaleidoszkóp, Magyar katonaköltők, Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára, Petőfi arca, Sorsunk, Symposion, Várkonyi Hildebrand Dezső, Várkonyi Nándor
„Könyvtári dolgozószobája és lakása, minden talpalatnyi hely, ahol megfordult, szellemi és morális elevenségének dübörgő-porzó színpadává változott.” [1]
Élet- és pályarajz
Jelen írásunkban a 120 éve született író, műfordító, szerkesztő, irodalom- és kultúrtörténész Várkonyi Nándorról kívánunk megemlékezni, aki – nem mellesleg – 32 éven állt a pécsi egyetem és annak könyvtára szolgálatában, végigjárva a hivatali ranglétra minden fokát. Németh László „Pécs szent emberének” [2] nevezte, Kodolányi Gyula pedig – nem alaptalanul „mellékszakmájával” jellemezve – „Isteni könyvtáros” [3] névvel illette Őt.
1. kép Várkonyi Nándor szülőháza előtt 1975. február 15-én
