Somogyi Ferenc az Erzsébet Tudományegyetem magántanára

1931-ben, még hallgatóként az Erzsébet Tudományegyetem jogi kara 42 pályázó közül egyhangú határozattal tiszteletdíjas könyvtárosává választotta Somogyi Ferencet. A kar a következő tanévre is, majd további három évvel meghosszabbította kari könyvtárosi megbízatását. [1]

Könyvtárosi munkája mellett 1933-ban nevezték ki egyetemi tanársegéddé Kérészy Zoltán professzor jogtörténeti szemináriumába. 1934. márciusától a vallás- és közoktatásügyi miniszter foglalkoztatott diplomásként alkalmazta, de korábbi beosztását továbbra is meghagyta. [2]

1937-ben a magyar magánjog története tárgykörből magántanári kinevezést kapott. Véleményezésre benyújtott értekezésének témája a végrendelkezés a magyar nemesi magánjogban 1000 és 1715 között. A tanulmányt ugyanebben az évben a Dunántúl Egyetemi Könyvkiadó gondozásában a szélesebb nagyközönség is kézbe vehette. A nemesi végrendelkezés múltjáról a szerző megállapítja, hogy „ez valóban hosszú és folytonos. Gyakorlásával rögtön találkozunk, mihelyt oklevelek számot adnak őseink életének folyásáról és cselekvéseiről Alakszerűségei a nemzet gazdasági és kultúrális fejlődésének fokozatai szerint sok változáson mentek át ugyan, időnként eltérések mutatkoznak a végrendelkezés anyagi jogi szabályai tekintetében is, a lényeg azonban mindvégig változatlan. Az emberi lélek természetes hajlama és az egyén utolsó akarata, végrendelkezése a társadalom közületeinek minden korlátozása ellenére is – ahhoz mindenkor alkalmazkodva – állandóan megnyilvánul.” [3] A magántanári folyamodványhoz benyújtott tanulmányt az Erzsébet Tudományegyetem két professzora Kérészy Zoltán és Schaurek Rafael véleményezte. Kérészy professzor jelentéséből idézünk: „A magántanárrá való képesítés alapjául bemutatott  monografiájáról pedig ismételten a legnagyobb elismeréssel kell nyiltakoznom, annyival is inkább, mert a végzett okleveles kutatást helyes történeti érzékkel és erőteljes jogi kritikával tudja értékesíteni. Művének anyagát világos előadásban és szabatos rendszerezéssel tárgyalja, stylusa kifogástalan magyarságú s könnyen érthető anélkül, hogy terjengőssé válnék. Okfejtése szigorú tárgyilagosságról, komoly, sőt előkelő vitatkozási módról se nemcsak alapos jogtörténeti tudásról, de komoly civilisztikai készültségről is tanúskodik, s így, nézetem szerint, bizton remélhető, hogy az általa választott jogi studium önálló mívelésére tehetségénél s tudásánál fogva képes lesz.” [4]

1937 és 1944 között a pécsi jogi karon több tárgy oktatásában is részt vett. Az 1937/38-as tanév első félévében több jogi szeminárium munkáját segítette tanársegédként (Római jogi szeminárium, Jogtörténeti és egyházi jogi szeminárium, Közjogi szeminárium). [5] A következő félévben, 1938 tavaszán tanársegédi megbízatása mellett már önállóan is tart órát Szent István magánjogi rendelkezései címmel. [6] Az 1938/39-es tanév első félévében már három tárgyat oktat: heti egy órában Jogtörténeti alapvetés (Bevezetés a magyar magánjog történetébe okleveles gyakorlattal) és az Időszerű magánjogtörténelmi kérdések című tárgyakat, illetve heti 2 órában az Árpádkori jogélet címmel adott elő. [7] Az 1938/39-es tanév második félévében két stúdiumot vezetett: Ősiség, illetve Magánjogunk történetének irodalma tárgykörben. [8] A következő tanév első félévében Werbőczy Hármaskönyve, illetve Magánjogunk történetének élő elemei [9], a második félévben Magánjogunk 1526–1848-ig tárgyakat hallgatták az egyetemisták Somogyi Ferenc előadásában. [10] Az 1940/41-es tanév Somogyi Ferenc által tartott jogtudományi előadásai a következő voltak: Magánjogunk 1848-tól 1918-ig, Végrendelkezés (első félév); [11] Jogtörténelmi szeminárium, Öröklési jogunk története (második félév). [12] Az 1941/42-es tanévben is tartott Jogtörténelemi szemináriumot mindkét félévben, illetve Végrendelkezés városainkban 1000-1715-ig címmel az első félévben [13], a második félévben Földbirtokpolitikai jogalkotásunk története, valamint A magyar szociális jog története címmel adott elő. [14] Az 1942/43-as félévben a Jogtörténelmi szeminárium mellett Jogtörténelmi alapvetés [15] (első félév) és A magyar magánjog őskora [16] (második félév) tárgyakat oktatta. Az 1943/44-es tanévben oktatott utoljára teljes éven át a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, a jogtörténeti szeminárium mellett ismét érdekes témákat kínált hallgatóinak, heti egy-egy órában hallgathatták az első félévben Magánjogunk az Árpád-korban, illetve a Magánjogtörténelmi olvasmányok [17] előadásokat, a második félévben a Magánjogunk története 1351-től 1526-ig tárgyakat. [18] 1944/45-ben az első félévében Magánjogunk 1526-1848-ig, illetve Szociális szempontok érvényesülése magánjogunk fejlődése során tárgyakat oktatta. [19] Emellett az Erzsébet Tudományegyetem szociális tanfolyamán is oktatott: 1938 és 1940 között 4 féléven át az Alkalmazott szociálpolitika, 1941 és 1943 között A közjóléti igazgatás feladatai, az 1942/43 és 1943/44-es tanévben Néprajz, 1943/44-es tanévben emellett még a Hivatástudat. A szociális munka, mint hivatás, valamint a Nép- és családvédelmi szakigazgatás előadója volt. Az 1943/44-es tanévben budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szociális tanfolyamának is tanára volt, szociális jogfejlődés témában adott elő. [20]

A jogtörténeti szeminárium 1933 és 1936 közötti munkájáról Somogyi Ferenc szerkesztésében jelent megy egy kis füzetke. Az előszóban ír arról, hogy miért nehéz a jogtörténet művelése és miért nehezebb e stúdiumot az egyetemen oktatni: „A jogtörténelem tudományának művelése rendkívüli fáradságot, nagyfokú önzetlenséget és különösen idő tekintetében sok áldozatot kíván. Kétségtelenül egyike a legnehezebb feladatoknak, mert egész általánosságban is elmondható, amit Holub József egyetemi professzor speciális vonatkozásban jegyez meg róla: <hosszú esztendő munkájának eredménye esetleg csak pár oldalas tanulmány.>

Ha aztán meggondoljuk még, hogy a jogtörténelem művelése különleges rátermettséget, a jogász és történész sajátos vénájának szerencsés találkozását, a jog- állam- és történettudományok terén egyaránt kellő felkészültséget igényel, akkor könnyen érhetővé válik előttünk, hogy a jogtanuló ifjúságnak e tudományág intenzívebb kutatására ösztönző szemináriumi foglalkoztatása sokkal nagyobb körültekintést, gondosságot követel, mint bármely más tudományág szemináriumi búvárkodás révén történő megkedveltetése […]”[21]

Somogyi Ferenc termékeny szerző is volt egyetemi oktatói időszakában, munkásságáról tanítványai külön bibliográfiát is megjelentettek. E szerint 1944-ig 13 jogtörténeti tanulmányt tett közzé. Tanulmányainak témái változatosak, gyakran kapcsolódnak az aktuális egyetemi előadásaihoz is. Jogtörténeti munkássága Eckhart Ferenc iskolájához képest – Herczeg Géza szerint – a konzervatív irányvonalat képviselte. [22]

 Az ősiség intézményei és a hűbéri vagyonjog című első művét még szerzői kiadásban 1931-ben jelentette meg. A kiadott mű a korábbi – első éves korában – egyetemi pályázatra írt tanulmányának változatlan kiadása. Somogyi Ferenc megállapításai szerint „az ősiség intézménye nálunk szinte gátat vetett a hűbéri vagyonjog érvényesülésének, mert biztosította (különösen eleinte) a köznemesség anyagi létét a így elejét vette annak az esetleg szükségszerű fejlődésnek, hogy a vagyonilag tehetősebb iránt hűbéri szolgálatra kényszerült volna…

Fejtegetéseinkből végeredményként kitűnik, hogy:

  1. a) az ősiség a magyar nemzet jogi érzületéből fakadt, b) az etelközi vérszerződésig visszavihetőleg közjogi tényből eredt, c) a nemzeti jogszokás hívta életre az 1351. évi országgyűlés határozatával.
  2. Jogtörténeti fejlődésére hatással volt ugyan a hűbéri vagyonjog, mert átvette annak örökjogi szabályait, de a speciális magyar viszonyoknak megfelelő módosítással.
  3. Igy az ősiség mindvégig lényegesen eltér a hűbéri vagyonjog sajátosságaitól. […] Az ősiségről kimondhatjuk tehát, hogy a hűbéri vagyonjogtól lényegesen eltérő, sajátos, az egyetemes jogtörténetben páratlanul álló magyar jogintézmény.” [23]

De írt tanulmányt a zsidó jogról (A zsidóság az ezeréves magyar jogban), annak fejlődéséről, az örökösödésről (Az örökösödési szerződés szabályai 1351-től 1526-ig oklevelek alapján), végrendelkezésről, a szociális jog, a szociálpolitika történetéről (Szociális jogszabályaink ősi nyomain, A magyar szociálpolitika története, Szociális törvényalkotásunk fejlődése). [24]

Jogtörténeti munkái mellett 58 egyéb tanulmányt jelentetett meg, melyek témái igen változatosak: jogi oktatás helyzete, reformja, párviadalok, vidéki szekták, a falusi nép vallásossága, falukutatás, falvak helyzete, a földbirtokreform hatásai, szociálpolitika. Több hírlapban és folyóiratban is publikált rövidebb cikkeket, tanítványai 49-et számoltak össze 1944-ig. Mintegy 35 recenzió fűződik a nevéhez, többségében jogi, szociálpolitikai, néprajzi, társadalomtudományi szakmunkák recenzálását végezte el. [25] Szerkesztője volt a Pécsi Jogász (1935-1938) és Nép- és családvédelem (1940-1942) című folyóiratoknak.

A pécsi Széchenyi Szövetség főtitkára, a falukutató szakosztály elnöke és a faluszeminárium vezetője is volt. A szeminárium munkájába bevonta a fiatal, tehetséges hallgatókat, különösen Baranya területén végeztek értékes munkát szemináriumi munkatársaival. 1935-ben a Dunántúl hasábjain értékelte az addig végzett munkát: „Rendszeres falukutatás indult meg aztán Pécsett a Pécsi Széchenyi Szövetségnek 1934 december 9-én történt újjáalakulásával kapcsolatban. A szövetség élére ugyanis ekkor az országos központ felkérésére a falumunka eszméjének régi, lelkes hive, Vink1er János egyetemi professzor került, aki a szövetségen belül hamarosan életrehivta Pécsett is az első faluszemináriumot, amely e sorok irójának közvetlen vezetésével ez év február 22-én kezdte meg működését 47 taggal. A szeminárium 12 szakcsoportra oszlik, amelyeknek élén egy-egy szakreferens áll. Munkaterülete, Baranya vármegye orogenetikai és morfológiai, valamint etnográfiai adottságai szerint 7 tájegységre oszlik. A tájegységeken belül aztán tipusközségek szerint történik a tulajdonképpeni kutató munka, amely kiszállás formájában megy végbe s összesen 12 mozzanatból tevődik össze. Eddig 31 községről van a szemináriumnak nyers szociográfiai felvételanyaga. Magyarszék, Magyarbóly, Beremend, Csikóstőttös, Mágocs, Sásd, Hosszúhetény, Magyaregregy, Abaliget, Bános, Kisujbánya és Mecsekjánosi községekben 3—5 tagú falukutató csoportok végeztek adatgyűjtést.” [26] Néhány évvel később, 1938-ban a Magyar Tanítók Könyvtára sorozatban jelent meg Falukutatás című rövid összefoglaló jellegű dolgozata, melyben a falukutatás történetét foglalja össze, meghatározza céljait és némileg idealizált képként festi elénk annak eredményét: „A falumunka helyesen értelmezve nem lehet más, mint azoknak a tevékenységeknek összessége, amelyek bármilyen vonatkozásban a falu sajátos létének fenntartására, nevelésére, irányítására, fejlesztésére, megsegítésére, gazdasági, társadalmi helyzetének megismerésére, javítására stb., stb. vonatkoznak.  Falumunka tehát minden olyan tevékenység, amely a faluval összefüggésben annak sajátos tulajdonságaira nézve bárminő sikert hoz létre. Az e szerint elsősorban a falu vezetőinek, főként a tanítónak, minden hivatalos és magánjellegű, vagy kifejezetten társadalmi tevékenysége, sőt egyszerű magatartása is. Magától értetődő, hogy ebbe a tág fogalomkörbe igen sok minden belefér. De a falumunka valóban sokrétű is. Jóval több változata lehet s van is, mint ahogy először gondolnánk. Manapság három főbb fokozatát szokás megkülönböztetni. Ezek: 1. a falukutatás (megismerés), 2. a falunevelés (javítás) és 3. a faluvezetés (közigazgatás, szellemi és gazdasági életének irányítása).

A végső cél az utolsó: az ideális falu ideális vezetése; az eszményi falu, amelyben sár és por nincs, a tbc, s más népbetegség ismeretlen, a falu vezetői szent hivatásuk magaslatán állanak és a nép törthetetlen hittel bízva elöljáróiban, példás buzgalommal teljesíti kötelességét Istennel, hazájával és embertársaival szemben s éppen ezért a faluben mindenki elégedett és boldog. Ennek az ideálnak megközelítéséhez azonban egyedül a nevelés útja vezethet.” [27]

A falukutató munka eredményeként több publikációja is napvilágot látott: „Pécsi Széchenyi Szövetség” faluszemináriumának munkamódszere és eddigi eredményei (Széchenyista Ifjúság, 1935); A pécsi falumunka (1938); A magyar föld sorsa és fajtánk jövője (Pécsi Jogász, 1935.); Falumunka (Turul évkönyv, 1936), Falukutatás Baranyában, illetve A falumunka lehetőségei Baranyában (Dunántúl, 1935). [28]

Egyetemi oktatói és tudományos munkássága mellett Pécs társadalmi és közéletében is tevékenyen részt vett: a pécsi jogászok Werbőczy Bajtársi Egyesületének vezére, majd 1938-tól patrónusa; a pécsi Turul Szövetség szenátora. [29] A Zsolnay-gyár ifjúmunkás cserkészcsapatának egyik vezetője és a pécsi Katolikus Kör titkára is volt. [30] Az Erzsébet Tudományegyetem Barátai Egyesületének rendes tagja, a Magyar Aero Szövetség jogi bizottságának tagja, valamint a pécsi egyetemi hallgatónők Kanizsai Dorottya Bajtársi törzsének védőura is volt. Az Akarat Gazdasági Szövetkezet alapító és igazgatósági tagja volt az 1938-as évben. De 1940-ben a Pécsi Polgári Daloskör elnöki tisztjét is betöltötte.


Virtuális kiállítás vitrinek

A kiállítás főoldala
Gyermekkor, középiskolás és egyetemista évek
Somogyi Ferenc az Erzsébet Tudományegyetem magántanára


Irodalom

  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1937–38. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1937.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1937–38. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1938.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1938–39. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1938.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1938–39. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1939.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1939–40. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1939.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1939–40. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1940.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1940–41. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1940.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1940–41. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1941.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1941–42. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1941.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1941–42. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1942.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1942–43. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1942.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1942–43. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1943.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1943–434 tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1943.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1943–44. tanév második felére. Pécs, Dunántúl, 1944.
  • A Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem tanrendje az 1944–45. tanév első felére. Pécs, Dunántúl, 1944.
  • Kérészy Zoltán: Véleményes jelentése Dr. Kérészy Zoltán egyetemi nyilv. rend. tanárnak Dr. Somogyi Ferenc szemináriumi könyvtárosnak egyetemi magántanárrá képesítése ügyében. [Pécs], [s.n.], [1937.]
  • Somogyi Ferenc (szócikk) (2019. 07. 25.)
  • Somogyi Ferenc munkássága. Pécs, Rákóczi Nyomda, 1944.
  • Somogyi Ferenc: Az ősiség intézménye és a hűbéri vagyonjog. Pécs, Szerző kiadása, 1931.
  • Somogyi Ferenc: Falukutatás Baranyában. Dunántúl 1935. szeptember 11. 5.
  • Somogyi Ferenc: Falukutatás. Budapest, [s.n.], 1938. (Magyar Tanítók Könyvtára 2.)
  • Somogyi Ferenc: Három év (1933-36.) a pécsi egyetem jogtörténeti szemináriumában. Pécs, Haladás Nyomda, 1936.
  • Somogyi Ferenc: Végrendelkezés nemesi magánjogunk szerint 1000-tőlé 1715-ig. Pécs, Dunántúl, 1937.
  • Somogyi Lél (szerk.): Siker a balsorsban. Somogyi Ferenc munkássága. Cleveland, Institute of Hungarology, 1993.
  • Szabó Pál: A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs, Dunántúl, 1940. 864–868.

[1] Szabó 1940. 864.
[2] Szabó 1940. 864–865.
[3] Somogyi 1937. 192–193.
[4] Kérészy 1937. 13.
[5] ETE tanrend 1937/38. I. 58.
[6] ETE tanrend 1937/38. II. 25.
[7] ETE tanrend 1938/39. I. 25.
[8] ETE tanrend 1938/39. II. 25.
[9] ETE tanrend 1939/40. I. 25–26.
[10] ETE tanrend 1939/40. II. 24.
[11] ETE tanrend 1940/41. I. 25.
[12] ETE tanrend 1940/41. II. 8.
[13] ETE tanrend 1941/42. I. 23.
[14] ETE tanrend 1941/42. II. 8.
[15] ETE tanrend 1942/43. I. 24.
[16] ETE tanrend 1942/43. II. 18.
[17] ETE tanrend 1943/44. I. 23.
[18] ETE tanrend 1943/44. II. 16.
[19] ETE tanrend 1944/45. I. 24.
[20] Somogyi 1944 23–24.; Somogyi 1993. 76.
[21] Somogyi 1936. 5.
[22] Somogyi 1993. 67.
[23] Somogyi 1931. 28–29.
[24] Somogyi 1944. 5–7.
[25] Somogyi 1944. 8–18.
[26] Somogyi 1935. 5.
[27] Somogyi 1938. 148–147.
[28] Szabó 1940. 865-867.
[29] Szabó 1940. 865.
[30] Katolikus Lexikon.