Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön

Tags

A két testvér börtön, Császártorony, Josef Nehiba, Kazinczy Ferenc, Kufstein, Leőwey Klára, Neugebäude, Schmelczer-Pohánka Éva, Teleki Blanka, Teleki József

A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje [1]

 

Jelen írásunkkal a 120 éve, 1897. április 8-án, Budapesten tragikus balesetben [2] elhunyt Leőwey Klárára [3] emlékezünk. A nagy múltra visszatekintő pécsi középiskolák számos olyan történeti értéket őriznek falaik között, amelyek hosszabb-rövidebb időre a feledés homályába merültek, vagy csak az iskola belső életében maradnak ismertek. Ilyen ereklye a Leőwey Klára Gimnáziumban a névadó kufsteini fogsága alatt, 1853. október 16-án egy lepedődarabra írott verse, A két testvér börtön is.

Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról

A lepedővers a gimnázium névadójának életéről és munkásságáról összeállított, 1954. május 25-én megnyitott kiállításra került Pécsre, amelyet az iskola akkori igazgatója, Dr. Görcs László rendezett. A munkálatokban Bizse Jánosné Zs. Kovács Diana tanárnő [4] és osztályának tanulói is közreműködtek. [5]

A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén

Ebből az alkalomból kapta meg az intézmény 1954. május 23-án „állandó használatra” az Országos Levéltártól, a kufsteini várbörtönben, Leőwey Klára által lepedődarabra írt, kéziratos verset, A két testvér börtönt.

A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán

1955. április 2-án, a “felszabadulás” 10. évfordulóján az iskola első emeletén leplezték le Palkovics Lajos szobrászművész pirogránit Leőwey Klára-szobrát. [6] Ennek keretében megrendezett avatóműsoron hangzott el elsőként az iskola falain belül a vers. [7]

A kufsteini vár 1850-ben

A vers keletkezésének körülményei, avagy a kufsteini fogság

Leőwey Klára 1846-ban került Pestre, ott vette maga mellé segítőként – Karancs Teréz javaslatára – gróf Teleki Blanka saját alapítású leánynevelő intézetébe. Mindketten messzemenőkig rokonszenveztek a magyar nemzeti törekvésekkel, közös munkájuk és azonos gondolkodásmódjuk barátságukat is elmélyítette. Nevelőintézetük 1848-ig, a szabadságharc kezdetéig folytathatta működését: ekkor a lányokat hazaküldték, a tanárok pedig bevonultak (sebesültekről gondoskodtak). [8] Mivel az osztrák kormány szemében Teleki Blanka és Leőwey Klára, valamint diákjaik az 1848-as forradalom aktív résztvevői voltak, így a szabadságharc elbukása után egyértelmű volt, hogy a büntetésüket nem kerülhetik el. Teleki Blankát 1851. május 13-án, Leőwey Klárát pedig 1851. július 12-én fogták el, majd Pestre, az Újépületbe (Neugebäude), egy ablaktalan börtönbe vitték őket. Gyanúsított volt még Teleki Blanka szobalánya, a 17 éves Bernwallner Erzsébet is. [9]

Az Újépület (Neugebäude) épülete

Hosszan elhúzódó perükben végül két évvel később, 1853. június 30-án született meg a döntés, amelynek sommája a következő volt: az egész szabadságharc voltaképpen a Teleki-féle intézetből indult ki. A halálos ítélet ugyan elmaradt, így végül Telekire „csak” tíz, Leőweyre öt év várfogságot szabtak ki, amelynek helyszínéül a kufsteini várat jelölték meg. Kegyelmet nem kértek. Teleki Blanka a rászabott börtönbüntetést az alábbi szavakkal fogadta: „Nevezetes hely! Kazinczy és Wesselényi szellemei fognak körüllengeni!” [10] A bírói döntés szerint a fő bűnük az volt, hogy intézetükben a leányokat forradalmi elvek szerint nevelték, lázító tartalmú képeket és könyveket terjesztettek, a magyar forradalmi férfiak életrajzainak kéziratát kiadásra előkészítették, forradalmi nyomtatványok kiadását támogatták, szökevényeket rejtegettek, továbbá „egyletet alakítottak politikailag kártékony könyvek megszerzésére, az ország nyelveire lefordítására és olcsó kiadásokban terjesztésére”, végül még törvénytelen pénzjegyeket is találtak náluk. [11]

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből

Az ítélet kihirdetése után még egy hónapot az Újépületben töltött együtt Teleki és Leőwey. Július 20-án vitték a rabnőket Bécsbe, majd onnan vonattal Linzbe a végállomásra, a kufsteini várbörtönbe pedig már postakocsi szállította őket. Július 25-ére érkeztek meg, börtönük helyszíne, a „Császártorony” lett, amely akkortájt a Monarchia legszigorúbb fogdájának számított.

Kufstein vára (Teleki Blanka rajza)

A cellákhoz mintegy 700 lépcső vezetett fel, a két nő számára fenntartott szobácskákat Leőwey szimbolikusan „két kőkoporsónak” és „élő sírnak” nevezte versében. A 3. számú cella Teleki Blankáé, a 4. számú Leőwey Kláráé volt, amelyeknek közös ajtaja volt, a hármast csak a négyesből lehetett szellőztetni. [12]

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából

A sötét szobák ridegségét egyedül a közös pitvar enyhítette, így Blanka és Klára napközben itt találkozhatott, beszélgethetett egymással. [13]

A börtönkörülményeik azonban nagyban függtek az aktuálisan kinevezett várparancsnok személyétől: így volt időszak, amikor viszonylag emberséges körülmények között telhettek napjaik, de kegyetlen embert próbáló hónapjaik is voltak. Az első két hónapban Josef Nehiba nyugalmazott, magyar származású ezredes, várparancsnok [14] női mivoltukra való tekintettel enyhített a raboskodásuk körülményein: engedélyezte számukra az író- és rajzeszközök használatát, valamint azt, hogy saját költségükön kiegészíthessék az igencsak szegényes rabkosztot. A bezártság enyhítésére, és maguk „szórakoztatására” a rabságban oltárterítőt hímeztek, amelyhez az alapanyagot maga Nehiba hozta. Továbbá a parancsnok naponta két óra sétát engedélyezett a rabnőknek a várudvar József terén. [15] Nehiba a könyvolvasástól sem tiltotta el a két rabnőt. Kedvenc olvasmányuk a grófnő rokona, Teleki József által írott Hunyadiak kora Magyarországon [16] volt. A könyv cselekménye hangos olvasással elevenedett meg a csupasz kőfalak között Teleki Blanka és Leőwey Klára tolmácsolásában. [17]

Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja

Ám Nehiba korai halála után 1853. szeptember 28-án, az új parancsnok kinevezéséig, ideiglenesen Gottlieb Kempf (Kämpf) „helyi alkalmazású” százados [18] került a várbörtön élére. Ő kegyetlenkedései révén kívánt megfelelni az elvárásoknak, továbbá ettől remélte a ranglétrán való feljebbjutását, a kufsteini várparancsnoki kinevezését. Ettől kezdve a Nehiba által nyújtott engedmények megszűntek. A szabályzat szerint a rabok saját ágyneműjük helyett, csak állami szalmabálákon hajthatták álomra fejüket, és kizárólag rabkosztot kaphattak. A parancsnok csak 10 krajcárt hagyott náluk, női cseléd nem szolgálhatta őket, csak egy láncos rab. Egyúttal elkobozták könyveiket, író- és rajzeszközeiket, valamint megtiltották nekik a kézimunkázást is. Kempf legkegyetlenebb döntésével, a külvilággal való utolsó kapcsolatot, a szabad levegőn való sétálás lehetőségét is megvonta tőlük. Végül külön cellába csukatta Telekit és Leőweyt, hogy ekképpen végleg megtörje őket. A két nő hihetetlen erős személyisége azonban életben maradásuk záloga lett. Végül az ideiglenes parancsnok az ágyneműket mégis csak meghagyta nekik, továbbá Leőwey Klára érvelésére – miszerint Teleki Blanka szobája csak az övéből szellőztethető, és ennek hiányában meghalhat, noha nem ítélték halálra – az ideiglenes parancsnok a külön cellába zárás parancsát is feloldotta.

A kegyetlen bánásmódot a rabnők sokáig nem tudták volna elviselni, és életüket is annak köszönhették, hogy kinevezték a vár véglegesített parancsnokát. Kempfet gróf Joseph Mercandin alezredes [19] váltotta a szolgálatban 1853 végén, aki ismét úrinőkét bánt a foglyokkal. Mercandin Kufsteinbe érkezése előtt Bécsben ígéretet tett a Teleki családnak (Brunszkvik Ferencnének), hogy mindent el fog követni a két nő emberséges börtönkörülményeiért. Sőt tudjuk, hogy az ott raboskodó férfiak a saját körülményeik jobbá fordulása helyett folyamatosan kérték az új parancsnokot, hogy először a két rabnő életét könnyítsék meg. Mercandintól ismét több engedményt kaptak, de a Nehiba időszak lojalitása már nem tért vissza. [20] Például Teleki Blanka rajza alapján (jobb alsó sarok) tudjuk, hogy az ismét engedélyezett séták alatt szuronyos katonák kísérték őket.

A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza)

Több mint egy év után – orvosi tanácsra – Blanka és Klára az alsó kaszárnyában kapott új helyet, amely igencsak rossz állapotban volt, így Teleki saját költségén lakhatóvá tetette. [21]

Két kanárimadár volt még, amely örömet lopott a két rabnő mindennapjaiba. Ezeket valószínűleg a Kempf-éra, valamint a vers keletkezése után kaphatták meg, mert a versében a börtönkörülmények részletes leírásában Leőwey Klára nem tett róluk említést. Az egyik maradat rabtársuk, Csiky Sándor egri képviselő [22] adta ajándékba: ennek a Bibi nevet adták. A másikat Josipovich Antal turmezei gróf vitte nekik: ezt pedig Fiúcskának becézték. Teleki Blanka rajzfüzetében képet is készített róluk. [23]

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától

Ismét kaptak papírt és íróeszközöket. Rajzoltak, hímeztek, faragtak és új foglalatosságként főztek is. [24]

A börtönből végül Leőwey Klára 1856. július 11-én szabadult. [25] Mikor megtudta, hogy Teleki Blankának még maradnia kell, kérvényt nyújtott be, hogy társalkodónőként a grófnő mellett maradhasson: noha ez további öt év raboskodást jelentett volna. Kérvényét azonban elutasították. Teleki Blanka végül csak egy évvel utána, 1857. május 13-án, meglehetősen megromlott egészségi állapotban hagyhatta el a börtönt. [26]

A vers

Leőwey Klára a kufsteini várbörtönben írta meg 1853. október 16-án egyetlen versét a Két testvér börtönt, amelyet elsőként a Kecskemét című hetilap 1891. szeptember 27-i számában közöltek le. [27]

A verssel 1915-ben Kacziány Géza író-műfordító, középiskolai tanár az 1848/49-es szabadságharc, a vértanúk történetének kutatása kapcsán ismerkedhetett meg az Országos Levéltárban, és egy rövid értekezés mellett átiratot is készített róla. [28] Kacziány átirata ma az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában lelhető fel.

Az eredeti dokumentum és az átirat alapján a betűhű versszöveg a következő:

A két testvér börtön [29]

Kufstein várnak van egy hires tornya,
Mely messze sugárzik a völgyben.
De fénye nem áraszt boldogságot
Hanem mély bánatot a szivben.

Nevezik e borzasztó nagy fészket
Jellemzőleg: Császár toronynak,
Hisz ilyet csak császár gondolhat ki
A jó honfiakat kinzólag.

A történészek komoly muzsája
Busan emlékezik felőle,
S a nép ajkán fennmaradt ősmonda
Nehéz könnyeket csal a szembe.

A szabadságért kuzdő [30] bajnokok,
Elfogatva századok előtt,
Büszkén hordták a zsarnok lánczait,
Évekig e zord falak között.

Itt szenvédtek ezernyolczszáz hatban,
És azelőtt sokkal, s azután,
Kik az önkény zsarnok hatalmának,
Nem hódoltak meg soha gyáván.

S az eltiprott dicső lengyel nemzet
Szabadságért küzdő fiait,
Harmincz egyben ide hurczolták el
Mint hazájuk szent martyrait.

S kinek a vad muszkának ágyuja
Öldöklő tüzes golyóival
Nem árthatott a véres harczmezőn
Számtalan megtámadásival.

Azoknak e rémes falak között,
Ezer lassu kinokkal küzdve,
Kellett nemes éltöket veszteni
Az osztrák vészes börtönökbe.

Itt töltött el hét nagy, hosszu évet,
A hős lelkü iró Kazinczi,
És több szilárd honfi kik valának
Az elszánt Martinovics társi.

Magas torony ez és majd felnyúlik
A felhő torlaszok közibe,
S’ mig tetejébe juthatsz alólrúl,
Kell lépned vagy 700 lépcsőre.

S e lépcsők oly nedvesek, sötétek
S ridegek, mint utja sirboltnak,
Nem hiában! mert zsarnok kénye,
Tartja várait élő sirnak.

S ha vészes légü lépcsőzeten,
Nagy sokan nehezen felérsz,
A torony legfelsőbb emeletén
Egy rémes sötét csarnokba lépsz.

Közepén egy roppant vastag oszlop,
Tartja a tömör boltozatot,
S körül a mély csarnok szürkés falán,
Látsz mindenütt nehéz vasajtót.

Egyik szögletben halomra vetve,
Áll több, mázsás sulyó kőgolyó,
Melyet hajdan a rabnak lábához,
Lánczczal fűzve tett a vad kinzó! –

Siri csend van e rémes folyosón,
Mintha lépnél haltak honába,
Csak az őrök bús komor lépése
Emlékeztet még a világra.

S a nehéz lakatos ajtók közül
Foglár felnyit egyet számodra.
S egy kis sötét előzugba lépel,
Melybe nyilik két lyuk ajtaja.

Parányi e két szük bolt ablaka,
S az is alant áll szint a földön,
Háromszoros vas rostély vonja be,
Hogy a napsugár át ne törjön.

E két testvér börtön lett tanyája
A két lelkes magyar rabnőnek,
Ilyen lakkal látta el a császár,
Mit mondhatnál inkább ketrecznek.

És miért zárták ide a nőket?
Mert hőn szerették hazájukat,
S meg nem hajolának hódolattal,
A vértszomjazó hadibirónak.

És mert lelköket meg nem törheté,
Azért dühöngő bosszujába,
Elitélte, hogy hosszas kinzásal
Bezárhassa Kufstein várába.

—————————————–[31]

De a két hon leánynak szellemét
Ez itélet nem sulytotta le,
És derülten, mint máglyára martyr,
Ment rendeltetése helyére.

A sötétlő börtön ridegsége
Le nem sulytá lelköknek röptét,
Mert képzetök e zord falak között,
Nagy honfiknak látá szellemét.

Szomszédjában e testvér börtönnek
Volt fogoly az elmult századba,
A szabadság mellett hőn szónokló
Vesselényi Ferencznek atyja. –

És a mult nagyszerü emlékei,
Feledtetik a rideg jelent.
S mondják: „A zsarnok megtisztelt minket,
„Hogy hon mártyrok közé emelt’” –

Itt elzárva nemcsak a nagy világ,
Hanem még a rabtársaktól is,
Fogláron küll  mással nem szolhatnak,
És ennek a lelke oly hamis. –

De azért ők perczig sem csüggedtek,
S tőlük a foglár panaszt nem hall,
Nemes büszkeségök nem türhetné,
Hogy rájok nézzen gyuny-szánással.

Csak magok közt szolnak szép honukról,
S gyakran mereng rajta képzetök,
Melynek multján, s egykor szebb jövőjén,
Függ mindig hon leányi lelkök. –

A jelennek nagyszerü mozgalmi
Előttük egészen elzárva,
Mert a zsarnok fél ne hogy megtudják,
Miként közeleg végórája! –

De a rabnők sejtik, hogy e félés
Annak már csalhatatlan jele,
Hogy a kényurra közelrül fúhat
Az őt tipró szabadság szele! –

Olvassák magas lelkesedéssel
A dicső „Hunyadiak korát”
És sugárzik lelkök örömökben,
Látván Magyarhon fény korszakát.

De a zsarnok mintha megsejtené,
Hogy e szigoru elzárt fogság,
Még nem törte meg a rabnők lelkét,
És fő a fejében uj gonoszság.

S im kardcsörgés, és lakat nyikorgás,
Rázza fel a multak álmainál,
S a várparancsnok jő rendelettel
És vele két hiuz foglár.

Felolvassa a bécsi parancsot,
Melynek szép tartalma igy hangzik:
Miként e két hölgyre nézve látják,
Még nem elég szigor létezik!!

Azért meghagyatik szigoruan
Az itteni várparancsnoknak,
Miként ezen rabnőknek ezután,
Más rendelet szerint bánjanak.

S mit eltörölt még 49 ben,
S azóta senkinél nem használt,
A 806-diki vad rendszert,
E nőkre először teszi át.

Miszerint eltiltva papír és könyv,
S a fris levegőnek szivása,
Sőt még többet elküldni se szabad,
Mint a rab fukar napi zsoldja.

S a négy száz évvel ez előtt történt,
Hunyadiak ismert korszakát,
Kiragadják a rabnők keziből,
Mint valami tiltott portékát. –

És feldulnak mindent vador módra,
S rablókként elvisznek magokkal,
Minden könyvet, hogy ha iratott is,
Még ez előtt egy pár századdal. –

Fösztva[32] lön a két üldözött rabné,
Kedves szellemi kincseitől,
Ugy álltak mint kert csipős dér után,
Ráfuván a szél éjszak felől.

De nem bánat fogta el lelköket,
Hanem egy mélységes szent harag,
Hogy a jogtalan gaz bánás módot,
Vissza torolni most nem szabad.

De az igazság napjának fénye,
Sugárzott ujra hő kebelökben,
S onnan vigasz szózat emelkedék:
„Ez még egy szer bosszulva leszen!” –

A két testvér börtön üregében,
Pusztán álltak a ki rablott nők,
De ám csak külső volt a vad rablás,
Megmaradt hőn érző kebelök. –

S a testvér börtön rideg falait,
Földerité rokon érzelem.
S hogy szép honunk egy kor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem! –

Kufstein, okt. 16. 1853.
L. Kl.

Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza)

Kaczány Géza 1915-ben javasolta, hogy a lepedőverset a két rabnő emlékére arany keretben a Nemzeti Múzeum olvasótermében rakják ki, ám gyanítjuk, hogy ez a világháború viharaiban nem történt meg. [33]

A lepedődarab fényképét első ízben a Magyar Századok sorozatban 1963-ban megjelenő Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára című kötetben közölték, ahol a pécsi gimnáziumi őrző helyét is feltüntették. [34]

A megírás körülményei a következő események voltak: 1853. szeptember 21-én Nehiba várparancsnok elhunyt, majd egy héttel később (szeptember 28.) Kempf kapitány váltotta, aki mikor látta, hogy a két nőt nem az ítélet szerinti szabályok alapján tartották fogva, szigorításokat rendelt el Mivel papírt és írószerszámot nem kaphattak, így Leőwey Klára a lepedőjére írta a 43 versszakaszból álló költeményét, hiszen az ágyneműjüket végül a szabályok ellenére Kempf meghagyta nekik. Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében is megjelenik a lepedőre írott vers, és a szerző szénnel való írást feltételezett. [35]

A költemény „inkább érdekes, mint szép”: e szavakkal írt a műről Leőwey Kláráról szóló tanulmányában Taba István. [36] Maga Leőwey sem tartotta nagy remekművének lírai szárnypróbálgatását, sokkal inkább prózaírónak tartotta magát.[ 37] Kempf kapitány a levelezést is megszigorította: így a havonkénti levélírást attól kezdve csak háromhavonta engedélyezte. Mikor ez ellen Leőwey Klára szót emelt, Kempf ezt is betiltotta. A lepedődarabot Csiky Sándor Heves megyei képviselő ruhájába bevarrva juttatta ki a börtönből, amikor 1854 februárjában amnesztiával szabadult. Azt elvitte Karancs Teréznek, aki meghatottan olvasta a művet. Leőwey ezáltal kívánta tudatni családjával, milyen viszonyok között is élik mindennapjaikat a börtön falai között. [38]

A két testvér börtön című vers egy 127 cm hosszú és 10,5–11,5 cm széles lepedőcsíkra íródott, amelyet két darabból, közepén, a 20. versszak után fehér cérnával összeférceltek. A vékony, vászonlepedő eredetileg tört fehér színű lehetett, amely a csaknem másfél évszázad alatt sárgásbarna színbe ment át, rajta sűrűn, sötétebb sárgásbarna foltokkal.

A lepedővers első két versszaka

A lepedővers első két versszaka

A verset utólag „hasíthatták ki” a lepedőből (mindkét oldalon látható a tépés nyoma): erre utal az is, hogy a vers végén található, a keletkezés helyét megjelölő Kufstein szó, úgy 2–3 centiméterrel kilóg. Ugyanis, ha már eltépett lepedőre írta volna Leőwey Klára, akkor – úgy véljük – a hasábon belül maradt volna. A vékony, szépen kalligrafált betűvezetésből egyértelmű lenne valamiféle hegyes írószerszám használata, a vers betűi pedig átütöttek a lepedő másik oldalán. [39]

A lepedővers utolsó két versszaka

A két testvér börtön cím mintegy szimbóluma a rideg körülményeket elővetítő börtönnek, ám a testvér jelzőben ott az enyhítés: nem egyedül, hanem egy rokonlélekkel kell osztozni a fogság kínszenvedésein. A történet ismeretében a kapitányváltás után kevesebb, mint három héttel szakadt ki Leőwey Klára lelkéből a panasz. A testvér maga Teleki Blanka, akit e szoros kapoccsal jellemez Leőwey Klára, mintegy definiálva a kettejük hasonló gondolkodásmódját, az egymás iránti szeretetét, megbecsülését, kitartását és küzdeni akarását. A versben Leőwey az előbbiekben már felvázolt börtönkörülményeket írta le, továbbá azoknak a Kempf megérkezése utáni hirtelen és drasztikus megváltozásával bekövetkezett első benyomásait rögzítette.

A vers kiemelkedő forrásértékét alátámasztja az a tény, hogy ezáltal kaphatunk mind plasztikusabb és részletesebb leírást a 19. század közepi kufsteini börtönviszonyokról. A saját sorsuk ecsetelése mellett Leőwey visszaidézi a várbörtön korábbi neves magyar foglyait is: Kazinczy Ferencet, Martinovics Ignácot és Wesselényi Ferencet. Úgy érezte, életüket a hazaszeretet és a jövő pozitív alakulásába vetett hit mentheti meg, ám addig némán kell tűrniük. A vers egészén a letargia és a kiábrándultság uralkodik, amelyet egy-egy pillanatra a múlt nagy mártírjainak példája enyhít, feledtet el. Ám a vers végkicsengése mégis a bizakodás hangját üti meg. A haza feltámadásába vetett bizalom minden kétségbeesésen átsegíti a két rabnőt:

„Földerité rokon érzelem,
S hogy szent honunk egykor még győzni fog,
Ezt sugja az összehangzó szellem!”

A versében Leőwey a metrikát, a rímeket nem használja következetesen: de a második és a negyedik sor végének összecsengése számos esetben felfedezhető.

Csak érdekességképpen megemlítendő, hogy Kertész Erzsébet Teleki Blanka című regényében – amely adatait tekintve pontos ismeretek, és a forrásfeltárás utáni hiteles adatok meglétét feltételezi Teleki és Leőwey bebörtönzésével kapcsolatban – két lepedőre, szénnel írott vers kicsempészését írta meg. A második, Próbakő a börtön című verséből Kertész még idézett is:

Próbakő a börtön

(…)
Nincs több oly sorscsapás,
mellyel bátran küzdve
ne állhatnánk ellent! [40]

A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma

 

Leőwey Klára sírja [2014.01.25.] a máramarosszigeti református temetőben

A lepedőverset 2013 tavaszától fél éven keresztül a Hadtörténeti Múzeum „Jelszavaink valának: haza és haladás” Magyarország hadtörténete 1815–1866. című, állandó kiállításban láthatták – ideiglenesen – a látogatók. Egyúttal elkészült annak nemes másolata, ami ott is maradt Budapesten, az eredeti pedig továbbra is a pécsi Leőwey Klára Gimnázium féltve őrzött ereklyéje maradt.

A bejegyzést írta: Schmelczer-Pohánka Éva

Források, rövidítések

Évkönyv 1994-2013	A pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve. Leőwey Klára Gimnázium, Pécs, 1994–2013.
Görcs 1955a	A Pécsi Állami Leőwey Klára Általános Leánygimnázium évkönyve hazánk felszabadulásának 10., az iskola fennállásának 48. évében 1854–55. Szerk. Görcs László. Pécs, 1955.
Kacziány 1915	Kacziány Géza: A két testvérbörtön (Leövey Klára költeménye. Kufstein 1853. október 16.) OSZK Kt. Analekta 23 (Jus-Karm) 57/22. Kacziány Géza Cikkek és tanulmányok (1915)
OSZK Kt.	Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár
PEK TGYO	Pécsi Tudományegyetem egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya

Irodalom

Gazda 1990	Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből: tudósnaptár. [Budapest], 1990.
Görcs 1955b	Görcs László: Leőwey Klára. = Dunántúl 1955. április 2. 2.
Gracza 1894	Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története. II. kötet. A szabadságharcz lefolyása. Budapest, [1894]
Kacziány 1906	Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve. Budapest, 1906.
Kertész 1978	Kertész Erzsébet: Teleki Blanka [Regény] Budapest, 1978.
Kovásy é.n.	Kovásy Albert: Leövey Klára életrajza. = Máramarosi Lapok 29, 30. szám
Leőwey 75. 1981	A pécsi Leőwey Klára Gimnázium 75 éve. Szerk. Nagy Gyuláné. [Pécs, 1981.]
MÉL 1967–1994	Magyar életrajzi lexikon. 1–4. kötet. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest, 1967–1994.
Nagy 1981	Nagy Gyuláné: Iskolánk névadója: Leőwey Klára. In: Leőwey 75. 5–10.
Náday–Sáfrán 1984	Náday Károly – Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága. = Historische Forschungen in Kufstein. Die Gefangenschaft von Gergely Czuczor. (A Magyar Tudományos Akadémia közleményei = Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae 14 (89.) Budapest, 1984.
Romváry 1982	Romváry Ferenc: Pécs szobrai. Szobrok, épületszobrok, emlékművek, emléktáblák. Pécs, 1982.
Sebess 1931	Sebess Dénes: Két Magyarország. Az elmult század politikai eseményei. Budapest, [1931.]
Somos 2009	Somos Zsuzsanna: Gróf Teleki Blanka (1806–1862) sírja a régi Montparnasse temetőben (Párizs). Ősi Gyökér. Kulturális folyóirat. 37. (2009):1. január–március. 31–32.
Szathmáry 1886	P. Szathmáry Károly: Gróf Teleki Blanka életrajza. Lővey Klára jegyzetei nyomán. Gróf Teleki Blanka sajátkezű rajzaival. Budapest, [1886.] 50–60.
Sz. Solymos é.n.	Sz. Solymos Bea: Kufsteini rózsák. (Regény). Az Athenaeum kiadása, [Budapest, é.n.]
Szinnyei 1897	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet. Iczés–Kempner. Budapest, 1897.
Taba 1959	Taba István: Leövey Klára. In: Magyar Neveléstörténeti Tanulmányok. (Neveléstörténeti könyvtár) Budapest, 1959. 5–44.
Teleki 1963	Teleki Blanka és köre: Karancs Teréz, Teleki Blanka, Lővei Klára. Bevez, jegyzet Sáfrán Györgyi. Budapest, 1963. (Magyar Századok)
Történeti kutatások 1984	Történeti kutatások Kufsteinban = Historische Forschungen in Kufstein. Czuczor Gergely rabsága = Die gefangenschaft von Gergely Czuczor. Szerk. Náday Károly – Sáfrán Györgyi. Budapest, 1984. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei 89.)

 

Képjegyzék

• Teleki Blanka rajza Leőwey Kláráról – Kacziány 1906. 61.
• A Leőwey Klára emlékkiállítás az iskola első emeletén – Görcs 1995a.
• A lepedővers korábbi őrzőhelyének jelzete a lepedő hátsó oldalán – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
• A kufsteini vár 1850-ben – Gracza 1894. 429. 817. kép
• Az Újépület (Neugebäude) épülete – Solymos é.n. 136. 2. kép
• Teleki Blanka rajza önmagáról 1853 után, és Madarász Viktor krétarajza róla 1867-ből – Önarckép Kacziány 61.; Madarász Viktor krétarajza [2017.04.03.] Fekete és fehér kréta, papír, 695 x 510 mm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Kufstein vára (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 69.
• A kufsteini „Császártorony” rajza Kazinczy Ferenc naplójából – Náday–Sáfrán 1984. 2. képmelléklet
• Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon (Pest, 1852–1858) címlapja – PEK TGYO JF 5108
• A kufsteini börtön sétáinak helyszíne (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 75.
• A kanárimadarak, Bibi és Fiúcska rajza Teleki Blankától – Kacziány 1906. 79., 81.
• Teleki Blanka és Leőwey Klára a kufsteini börtönben (Teleki Blanka rajza) – Kacziány 1906. 73. 2. kép.
• A lepedővers első két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
• A lepedővers utolsó két versszaka – Leőwey Klára Gimnázium (Pécs) ˙A fényképet készítette Schmelczer-Pohánka Éva)
• A kufsteini vár a „Császártoronnyal” ma [2017.04.05.]
• Leőwey Klára sírja máramarosszigeti református temetőben [2017.04.05.]

[1] Jelen írás kivonat a Leőwey Klára Gimnázium évkönyvébe írott tanulmánynak: Schmelczer-Pohánka Éva: Leőwey Klára egyetlen verse: A két testvér börtön. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium ereklyéje. In: A Pécsi Leőwey Klára Gimnázium évkönyve 2013/2014. Pécs, 2014. 184–201. Ezúton is köszönöm Dr. Zalay Szabolcs igazgató és Dr. Sárkányné Lengyel Mária igazgató-helyettes felkérését a kutatásra.

[2] Egy omnibusz halálra gázolta.

[3] 1821. március 25-én született Máramarosszigeten. Életrajzai: Kovásy é.n.; Máramaros; 1897. április 9–10.; Nemzeti Nőnevelés; Budapesti Hírlap; Budapesti Napló; Vasárnapi Újság; Pesti Hírlap.

[4] Textiltervező iparművész, a Pécsi Állami Leánygimnázium, majd a Leőwey Klára Általános Leánygimnázium rajz és művészettörténet tanára volt 1949 és 1956 között. Leőwey 75. 1981. 113.

[5] 1948 és 1976 között a gimnázium igazgatója, valamint történelem-földrajz szakos tanár. Leőwey 75. 1981. 54., 114.

[6] A szoboravató beszédet Dr. Molnár Péter az Oktatási Osztály vezetője mondta. Görcs 1955a. 18., Görcs 1955b. Romváry Ferenc Pécs szobrai című jegyzéke nem jegyzi. Romváry 1982.

[7] Leőwey 75. 1981. 41–42.;. Görcs 1955a. 16–18.

[8] Somos 2009. 31–32.

[9] Gazda 1990. 175., Évkönyv 2009/10. 55–59. (Török Dániel írása)

[10] Teleki 1963. 412.

[11] Kacziány 1906. 120.

[12] Sz. Solymos é.n. 153.

[13] Teleki 1963. 412–414.; Görcs 1955a. 10.

[14] Josef Nehiba 1796-tól 1853-ig élt, 1851 és 1853 között volt a kufsteini börtön várparancsnoka. Érdekes, hogy pécsi kötődése van, ugyanis a város katonai nevelőintézetben végzett. Történeti kutatások 1984. 89., 208.); Bóna 2000. 540.; Náday–Sáfrán 1984. 89., 208.

[15] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.

[16] A Teleki József által írt Hunyadiak kora Magyarországon című műnek 1853-ig három kötete jelent meg. (Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. 1–12. kötet. Pesten, Nyomatott Emich Gusztáv Könyvnyomdájában, 1852–1858.

[17] Sebess 1931. 153.; Teleki 1963. 414–415.

[18] Gottlieb Kempf 1795 és 1883 között élt. 1847-ben osztották be a kufsteini várhoz. Náday–Sáfrán 1984. 88., 207.

[19] 1800 és 1874 között élt. Náday–Sáfrán 1984. 89., 207–208.

[20] Kacziány 1915.; Teleki 1963.

[21] Teleki 1963. 438.

[22] Csiky Sándor egri fiatal ügyvéd, 1860-tól a város polgármestere. Élt 1805–1892 között. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után hat év várbörtönre ítélték. [2017.04.03.]

[23] Kacziány 1906. 120.

[24] Teleki 1963. 438–439.

[25] Az évkönyvekben és a Teleki Blanka és köre című kötetben 11-e szerepel a szabadulás napjaként, Kacziány pedig 16-ára datálta. Teleki Blanka 1963. 440.; Gerő 1955a. 10.; Kacziány 1915. 16.

[26] Lövey Klára jegyzetei Teleki Blanka fogságáról. In: Teleki 1963. 412–445., 592.

[27] Taba 1959. 26.

[28] Kacziány Géza 1856 és 1939 között élt. [2017.04.03.], Szinnyei 1897. V. 772–775. h.; MEL 1967. I. 834.

[29] Kacziány Géza átirata és az eredeti forrás alapján. Kacziány 1915. Az eredeti forráson a korábbi őrzési helyének jelzete: Pecsét: Országos Levéltár. Ms: „1853. okt. 16. Kufstein Muz. Lt. 1848-as iratok. Tuscher 45. fasc. 21/1853–58.”

[30] kuzdő – nem látszik az ’ü’ betű

[31] Itt van a lepedőversen az összefércelése a lét darabjának.

[32] Fosztva

[33] Kacziány 1915.

[34] Teleki 1963. 665., (16. képmelléklet)

[35] Teleki 1963. 415–416.; Nagy 1981. 7. Hogy ez a saját vagy az állami lepedő volt-e, nem tudjuk, a források erre nézve ellentétes adatokat közölnek.

[36] Taba 1959. 26.

[37] Görcs 1955a. 10.

[38] Teleki 1963. 493., Kertész 1978. 379–380.

[39] Kacziány 1915.

[40] Kertész 1978. 380. Érdekes lenne utánajárni, hogy valóban létezik-e egy másik lepedővers.

Heim Pál emlékére

Tags

Collegium Maurinum, Gyermekklinika, Heim Pál, Julianum Egyesület, Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, Pálmai Dóra, Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinika, Stefánovics Mária, Zichy Gyula

Heim Pál 1875. szeptember 30-án született Budapesten, Heim Péter, miniszteri tanácsos és Stefánovics Mária gyermekeként. Középiskoláit is a fővárosban végezte, orvosi képzését azonban külföldön, Lausanne-ban kezdte meg. Doktori oklevelét 1897-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen szerezte meg, mely átvétele után a 19 – 20. század egyik kiváló gyermekgyógyásza, Bókay János mellett bővíthette tudását a Stefánia Szegény-gyermek-Kórházban. Heim csecsemőorvostan iránti elköteleződésére nagy hatással volt a breslaui gyermekklinikán, Adalbert Czerny tanítványaként eltöltött másfél év. Ezt követően egy rövid Lausanne-i és párizsi tanulmányút után visszatért Budapestre, ahol 1901-ben az Irgalmasrendi Kórház gyermekosztályának főorvosa lett. 1907-ben egyetemi magántanári kinevezést kapott. (Szabó, 1940)

Pozsonyba és Pécsre kerülése

A magyar felsőoktatás 19. századi történetének meghatározó problémája volt a „harmadik egyetem kérdése”, melyet az 1912. évi XXXVI. törvénycikkel, a pozsonyi és a debreceni egyetem létrehozásával oldottak meg. Az univerzitás törvényi megalapítása és a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem első tanévének 1914. október 3-án tartott megnyitása között eltelt években megoldották az egyetem egyes karainak és épületeinek fizikai elhelyezését. A belügyminiszter felügyelete alá tartozott pozsonyi állami kórház átkerült a vallás- és közoktatásügyi miniszter jogkörébe, kinevezték az egyetemi kórház és egyes osztályainak vezetőit, pályázatot írtak ki a jog- és államtudományi kar tanszékeire, valamint elkezdődött az Egyetemi Könyvtár szervezeti felépítése is. (Lukinich, 1933)

Az egyetem a Jog- és Államtudományi Kar megnyitásával kezdte meg működését 1914 októberében, a világháború kitörése után, az orvostudományi karon azonban csak 1918/1919. tanév szeptemberében kezdődhetett az oktatás. (Pohánka és Lengvári, 2011) Heim Pál 1918 tavaszán kapott meghívást az Erzsébet Tudományegyetemre, ahol 1918. április 3-án a gyermekgyógyászat nyilvános rendes tanárává nevezték ki. (Szabó, 1940) A gyermekgyógyászati tanszék és a hozzá kapcsolódó klinika Pozsonyban a Széchenyi utca 16. szám alatt működött. (Fekete, 1999)

Pozsony város csehszlovák megszállása után 1919. január 7-én az egyetem a csehszlovák kormány tulajdonába került az intézmény épületeivel és felszereléseivel együtt. Az univerzitás orvos- és bölcsészettudományi karának oktatói az ország területéről történt kiutasításuk után Budapestre menekültek, ahol az orvostudományi kar az 1920/1921-es tanévben kezdte meg működését. (Fekete, 1999; Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014) A Heim Pál vezette Gyermekklinika más intézetekkel együtt a Tűzoltó utcai Fehér Kereszt Kórházban lett elhelyezve. (Fekete, 1999) Heim Pál nemcsak az egyetem költözésében, hanem azt követően az univerzitás működtetésében is aktívan kivette részét. Az 1921/1922-es tanévben az egyetem rektorának választják meg, majd megalapítja az „Erzsébet Tudomány-egyetem Barátainak Egyesületét” és az Egyetemi Tudományos Szövetség orvosi szakosztályát. (Szabó, 1940)

Az 1921. évi XXV. törvénycikk értelmében a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetemet Pécsre helyezik át ideiglenesen. A pozsonyi univerzitás Pécsre költözésének előkészületeire két tanévnyi türelmi időt kapott a város, addig az oktatás folytatódott a fővárosban. Az orvosi kar berendezéseinek nagy része Pozsonyban maradt, a képzés Budapest több kórházába szétosztva valósult meg (Pohánka és Lengvári, 2011; Lengvári, 2014), Pécsett az oktatáshoz szükséges infrastruktúrát újra meg kellett teremteni.
Pécs városa az előkészületek alatt igyekezett a legalaposabban felkészülni az Erzsébet Tudományegyetem érkezésére. Az egyes karok elhelyezésére ajánlotta fel Zichy Gyula megyéspüspök és Nendtvich Andor polgármester „a leendő univerzitás számára az egyházmegyei alapítványok és a város által fenntartott intézmények épületeinek egy részét” (Pohánka és Lengvári, 2011. 55. o.), így kapott elhelyezést a Gyermekklinika a Julianum Egyesület tanoncnevelő internátusának épületében a Rét utcában.

1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)

Az 1923/1924-es tanévet az Erzsébet Tudományegyetem már Pécsen indította el, az orvosi képzés a klinikák felszereltségének hiányosságai miatt csak a következő tanévben kezdődhetett el. Heim fáradhatatlan munkával megnövelte a Gyermekklinika betegágyainak számát, két éves gondozónői képzést alapított, a Collegium Maurinum és a Foederatio Emericana tevékeny alakítója volt, mindezek mellett pedig aktívan részt vett Pécs közéletében: a Katolikus Egyesületek Központi Választmányának elnöke, 1922-ben pótképviselője volt. (Szabó, 1940)

Bókay János nyugdíjba vonulása után Heimet nevezték ki a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyermekklinikájának élére. Tanszékfoglaló előadását még megtartotta, azonban 1929. október 23-án tüdőgyulladásban elhunyt. (Szabó, 1940; Fekete, 1999)

Heim Pál munkássága és emlékezete

Heim Pál, kiváló kutató, nagyszerű oktató és odaadó orvos volt. Haláláig 83 közleménye jelent meg. Lelkiismeretes orvosként nemcsak a vizitek alkalmával látogatta a betegeket, hanem annak köszönhetően, hogy a pécsi évek alatt családjával a klinika épületében lakott, a professzor éjjelente is meg tudta oldani az akut problémákat. Tanítványai és kollégái szigorú, lobbanékony, de következetes embernek mondták, aki elismerte a teljesítményt és a tudást. (Dobszay, 1975)

2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán

Szívén viselte az egészségügyi segédszemélyzet munkáját is, melynek fontosságáról 1927-ben megjelent tanulmányában (Heim, 1927) írt részletesen. Az első világháború után kiemelt területnek tartotta az anyák és csecsemők védelmét, ezért aktívan részt vett a Stefánia Szövetség [1] létrehozásában az orvosi bizottság elnökeként, illetve a későbbiek folyamán a pécsi fiókintézetek kialakításában. A szövetséggel együttműködve Heim két éves gondozónő-tanfolyamot indított az egyetemen Pécsre kerülése után. A tanfolyamra a szövetség is küldött hallgatókat, akik már rendelkeztek valamennyi tapasztalattal, tudták, milyen nehézségek várnak rájuk a képzés folyamán. Heim viszont negatívan nyilatkozott azokról a hallgatókról, akik személyesen, a szövetségen kívülről jelentkeztek az egyetemre. Többen közülük pár hónap után elhagyták a képzést annak szellemi vagy fizikai nehézségére hivatkozva. A képzés színvonala a korabeli viszonyok között vitathatatlan volt, hiszen az ott végzettek felkészültek hivatásukra, melyet a legjobb tudásuk szerint végeztek. Heim Pál után az itt végzett gondozónőket Heim-nővéreknek nevezték, mely cím napjainkban is elismerésnek számít. (Betlehem, 2014; Dobszay, 1982; Heim, 1927)

3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme

Heim Pál szakmai tevékenységét külföldön is elismerték, beválasztották a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde vezetőségébe, szerkesztőségi tagja volt a Monatschrift és a Archiv für Kinderheilkunde című szaklapoknak. (Fenyvessy, 1930)

A bejegyzést készítette: Pálmai Dóra

Felhasznált irodalom

Betlehem József (2014): A pécsi egészségtudományi képzések megjelenése és előzményei. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 82-105.

Dobszay László (1975): Heim Pál, a gyógyító, oktató és kutató gyermekorvos. Magyar Pediáter, 8. 3-4. sz. 187-190.

Dobszay László (1982): Heim Pál életéből. Egészségügyi Munka, 29. 3. sz. 83-84.

Fekete Miklós (1999, szerk.): A Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának 75 éves jubileuma, 1924-1999. POTE Gyermekklinika, Pécs.

Fenyvessy Béla (1930): Megemlékezés Dr. Heim Pálról, egyetemünk volt professzoráról és rectoráról. In: A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem 1929/30. tanévi irataiból. II. füzet. Dunántúli Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs. 11-19.

Heim Pál (1927): Az egészségügyi segédszemélyzet kérdéséről. Orvosi Hetilap, 70. 43. sz. 1242-1244.

Keller Lajos (1926): Az Országos Stefánia Szövetség 10 éves működése. Egyesült Kő-, Könyvnyomda Rt., Budapest.

Lengvári István (2014): Az Erzsébet Tudományegyetem alapítása, a pozsonyi és budapesti évek története. Per Aspera ad Astra, 1. 1. sz. 15-25.

Lukinich Imre (1933): Az egyetem alapításának története. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt., Pécs.

Pohánka Éva és Lengvári István (2011): Az Erzsébet Tudományegyetem. In: Fedeles Tamás, Lengvári István, Pohánka Éva és Polyák Petra (2011): A pécsi felsőoktatás évszázadai. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. 49-83.

Ravasz János (1983): Pécsi Tudományegyetem (1923-1950). V. rész. Pécsi Tudományegyetem, Pécs.

Szabó Pál (1940): A M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Pécs.

Képek forrása

1. kép – A Julianum Egyesület internátusa és tanoncotthona. (Ravasz, 1983. 627.)
2. kép – A Heim család a pécsi Gyermekklinika udvarán. (PTE ÁOK Orvoskari Gyűjtemény – F.2004.70.6)
3. kép – A pécsi gyermekklinika egyik kórterme. (Képek a pécsi egyetemről. Magyarság: képes melléklet, 1925. 36. sz. 3.)

[1] Az Országos Stefánia Szövetség 1915. június 13-án alakult meg az anyák és a csecsemők védelmére. Első elnöke Gróf Apponyi Albert volt. A Stefánia hercegnő védnöksége alatt létrehozott szövetség célja elérésére védőnő irodákat, laboratóriumokat, tejkonyhákat, szülőházakat, anyaotthonokat alapított, védőnői és gyermekgondozó képzéseket tartott az ország nagyobb városaiban és kisebb településein egyaránt (pl. Debrecen, Szeged, Pécs, Kisújszállás, Makó, Mezőtúr, stb.). (Keller, 1926)

Joglíceum, jogtudományi kar, kényszernyugdíj – Schaurek Ráfael vázlatos pályaképe a 20. század első felében

Tags

A hitbér, Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban, Az ismeretlen örökös, jogi oktatás, kényszernyugdíjazás, magánjog, Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, Méreg Martin, Pécsi Katolikus Kör, Pécsi Püspöki Joglyceum, Schaurek Ráfael

Schaurek Ráfael [1] 39 éven keresztül állt Pécsett a jogi oktatás szolgálatában: először a Pécsi Püspöki Joglyceum, majd a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem tanáraként egészen 1950-ben bekövetkezett kényszernyugdíjazásáig. Pályája jól szemlélteti a pécsi felsőoktatás intézményei közötti folytonosságot a jogi képzés területén, kényszernyugdíjazása ugyanakkor kommunista diktatúrának a felsőoktatásban előidézett törésére is utal.

Schaurek Ráfael 1882. október 1-én született Pécsett, édesapja Schaurek Bódog, a joglíceum nyilvános rendes tanára volt. A cisztercita rend főgimnáziumában érettségizett, majd a pécsi joglíceumban folytatta tanulmányait. Jogtudományi doktori oklevelét a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerezte. Nagy hatással volt rá Kolosváry Bálintnak, a kolozsvári egyetem magánjog tanárának történetjogi iskolai felfogása. 1906 és 1911 között a vármegyei közigazgatásban helyezkedett el előbb mint joggyakornok, majd mint vármegyei aljegyző. [2]

1911-ben Zichy Gyula püspök a Pécsi Püspöki Joglyceum nyilvános rendkívüli jogtanárává nevezte ki a magyar és osztrák magánjog tanszékre. 1918. augusztus 14-én a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a magyar magánjog magántanára lett, majd 1918. október 25-én a pécsi jogakadémia nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1922. augusztus 24-én már az ideiglenesen Budapesten működő Erzsébet Tudományegyetem magyar és osztrák magánjog nyilvános rendes tanára állását töltötte be. [3]

A minisztertanácsi jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Schaurek kinevezésében szakmai tapasztalata mellett szerepe volt pécsi joglíceumi kötődésének is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a három jelölt közül őt támogatta, mert „a magyar királyi Erzsébet Tudományegyetemnek Pécsett történő elhelyezése folytán az ott működő joglyceum érdemes tanerőinek az egyetem jogi kara számára leendő átvétele nemcsak méltányos, de a pécsi püspökségnek az Erzsébet tudományegyetem pécsi elhelyezése során tanusitott nemes áldozatkészségére való tekintettel ildomos és kívánatos is.” [4]

Schaurek „ingázása” a pécsi joglíceum, a pozsonyi, majd ideiglenesen Budapestre került Erzsébet Tudományegyetem között jól mutatja a két intézmény körüli átmeneti állapotot. Az 1922/23 tanévben például a Pécsi Püspöki Joglyceum tanárai három napot Budapesten, az Erzsébet Tudományegyetemen, három napot pedig Pécsett tanítottak. [5] Végül 1923 őszén az egyetem Pécsre költözésével Schaurek visszatért szülővárosába.

1. kép. Schaurek Ráfael

Schaurek Ráfaelt olyan tanárként tartják számon, aki a fő hangsúlyt az oktatásra helyezte, s emellett szakirodalmi munkássága szerénynek mondható. Ennek okai lehettek a viszonylagos elszigeteltség a budapesti magánjogi tudományos élettől, a magas óraszámok, vagy sokrétű önkéntesen vállalt közéleti, kulturális feladatai. Magántanári képesítését a pozsonyi egyetemen A hitbér című nagyobb magánjogi tanulmányával szerezte, amelyben a hitbér eredetét a különböző jogrendszerek összehasonlítása alapján vizsgálta.

2. kép. Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban

Említést érdemel még Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban című dolgozata, amelyben az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat alapján vizsgálta az akarat szerepét a szerződéses jogviszonyokban, ezen belül is a birtoktan, a családjog és az öröklési jog területén. [6]

3. kép. Az ismeretlen örökös

Az ismeretlen örökös című tanulmányát egykori professzora, Kolosváry Bálint jogtanári működésének 40. évfordulójára írta. A mester-tanítvány viszonyra jellemző, hogy saját kéziratainak megjelenése előtt a kolozsvári egyetem professzorának köteteit használta tananyagként. [7]

Mivel viszonylag kevés műve jelent meg, „[…] gondolatainak, nézeteinek rendszerét az egyetemi előadásaiból lehetett leginkább megismerni. Az írásbeli publikálás helyett inkább az élőszó, a katedra volt a bázisa. Ehelyütt is újból kiemelésre érdemes, hogy kiválóan adott elő. Előadásainak pedagógiai értelemben is komoly szuggesztív ereje volt. Nemcsak hallgatósága érdeklődését volt képes felkelteni hatásos előadásmódjával, hanem a tapasztalatlan joghallgatókat a magánjog és a jogviszonyok bonyolult »sűrűjébe« is bevezetni. Logikusan felépített, könnyen érthető előadásaiban éles jogászi meglátással és figyelemre méltó tárgyilagossággal hirdette, sőt szemléltette is az elmélet és a gyakorlat egyenrangúságát, azok kölcsönös és egymástól való feltételezettségét.” [8]

4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből

Pályafutása alatt többször töltött be vezető egyetemi tisztséget. Az 1928/29-es és az 1939/40-es tanévben a jogtudományi kar dékánja volt, az 1942/43-as tanévben az egyetem rektoraként működött. Ebben az évben vette feleségül Polett kisasszonyt, Nendtvich Andor polgármester lányát. [9] 1939/40-es dékáni tanévnyitó beszédében megfogalmazott gondolatai a pécsi felsőoktatás folytonosságának eszméjére és némileg saját pályájára is utalnak. „Pécs a folyvást jelentkező történelmi emlékezések városa. […] A pécsi jogakadémia, mint az ország egyik leglátogatottabb jogi főiskolája mindaddig működött, míg az Erzsébet egyetem ideköltözésével Nagy Lajos egyetemének egykori városa újra egyetemi várossá nem lett.” [10]

Pécshez való kötődése szerteágazó közéleti tevékenységében is megnyilvánult. Tagja volt a Magyar Jogászegyletnek, a Pécsi Nemzeti Szabadtanítási Egyesületnek, a Pécs-Baranyamegyei Múzeumegyesületnek, Pécsi Zenekedvelők Egyesületének és Pécs Szabad Királyi Város Törvényhatósági Bizottságának. A Pécsi Katolikus Kör elnökeként „elnyerte polgártársai tiszteletét és elismerését”. Aktív szerepet játszott a város zenei életében is. Zeneművészeti előadásokat tartott a rádióban, hangversenyeket szervezett, ahol ő maga is közreműködött, több zenetörténeti tanulmányai is megjelent (Die Stadt der Musik, A zenei decennium, Az oratoriumi zenéről). A szabadlíceumban egyaránt tartott zenetörténeti és jogi témájú előadásokat. [11]

Közvetlenül a második világháború után, a koalíciós időszak néhány évében még a tervezés, a kibontakozás lehetősége jellemezte pályáját. Az 1947/48-as tanévben heti 9 órában magánjogot, heti 2 órában pedig öröklési jogot tanított. [12] A Magyar magánjog című kézirata lett volna az alapja azonos című tankönyvének, amelynek megírását 1945 után vette tervbe, „erre azonban nyugdíjaztatása miatt már nem került sor.” [13] A cikk második felében ennek a láthatóan nem tervezett nyugdíjaztatásnak a körülményeit vázoljuk fel korabeli források alapján.

5. kép. Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947.

1945 után az egypártrendszer kiépülésével párhuzamosan csökkent az egyetemi autonómia, és a teljes tanári kar politikai szempontú felülvizsgálata is végbement. Az elbocsájtások már az 1945 utáni első években, az igazolási eljárások során – azokkal visszaélve – elkezdődtek. A felsőoktatás teljes átalakítása a pártállami céloknak, a munkaerőképzés, és a népgazdasági tervezés logikájának rendelődött alá. Az egyetemi autonómia megszüntetése a Gerő Ernő vezette Magyar Tudományos Tanács tevékenységéhez köthető. Itt tárgyalták 1949 szeptemberében az „Egyetemi tanárok nyugdíjazásának ügye” című javaslatot. Ez alapján később több professzor kényszernyugdíjazásáról döntöttek, amely a párt nómenklatúrájának kiépítésével párhuzamosan történt. [14]

Valószínűleg a fent vázolt folyamattal lehet összefüggésbe hozni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leiratát Pécsi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi Kara számára. E szerint mindent oktatónak be kellett küldenie az életrajzát, amelynek tartalmaznia kellett a „részletes szakmai és politikai ismertetést a kérdéses személy eddigi életéről, minél több konkrét adattal”. Schaurek dékánhelyettesként saját aláírásával továbbította a leiratot. [15]

6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata

A pécsi egyetemen 1945 és 1957 között a jogi kar 30 tanárából 13 veszítette el állását, közülük 9-et az 1945 és 1951 közötti hét esztendőben bocsájtottak el vagy küldtek idő előtt nyugdíjba. Ez leginkább azokat a tanárokat érintette, akiket a párt reakciósnak, politikailag megbízhatatlannak, a demokratikus államforma és a szocialista népgazdaság ellenségének vagy egyszerűen tudománytalannak minősített. A minisztérium döntése alapján Abay Gyula (57 évesen), Csekey István (62 évesen), Esztergár Lajos (55 évesen), Irk Albert (66 évesen), Krisztics Sándor (59), Molnár Kálmán (68 évesen), Salacz Gábor (49 évesen), Schaurek Ráfael (68 évesen) Weis István (57 évesen) kényszerült elhagyni pályáját. [16]

Gereon Schuch 2003-ban készült német nyelvű disszertációja [17] alapján a legtöbb tanár nyugdíjazásának ügye jól dokumentált, Schaurek Ráfael esetében viszont a konkrét körülményekről keveset tudunk, részletesebb feltárása külön levéltári kutatást igényelne. Részünkről Schaurek és a hivatalok egymásnak küldött iratai alapján vázoljuk az eseményeket. (Ezúton köszönöm Polyák Petrának a PTE Egyetemi Levéltár munkatársának a szakirodalmi tájékoztatást.)

Az események bevezetőjeként értékelhetjük Schaurek 1948. november 24-én kelt levelét a Pécsi Katolikus Kör alelnökének, amelyben lemond a körben betöltött elnöki tisztségéről. Indoklása szerint „a mai hirlapokban megjelent közlemény személyemet oly szinben tünteti fel, mintha tevőlegesen résztvevője lettem volna oly ténykedésnek, amely nem egyeztethető össze a Pécsi Katolikus Körben viselt elnöki állásommal.” [18]

7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről

Az Új Dunántúli Napló, 1948. november 24-i számának címlapján valóban megjelent egy cikk „A pécsi tudományegyetem tanárai megbélyegzik Mindszenty politikáját” címmel. E szerint az egyetem tanárai értekezletükön táviratban kérték a kormányt, hogy hasson oda, hogy a bíboros prímás „káros politikai tevékenysége megszűnjön”. A aláírók között Schaurek Ráfael neve is szerepelt, [19] és ez bár valótlan állításon alapult, nem fért össze lelkiismeretével. Lemondását egyébként nem fogadták el, ahogyan ez a levélen szereplő kézírásos bejegyzésből is kiolvasható.

Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1950. április 11-én (szorgalmi időszakban) azonnali hatállyal mentette fel a tényleges szolgálat alól, és rendelkezési állományba helyezte. [20] 1952. február 20-án az Országos Nyugdíjintézet megszüntette ellátásának folyósítását. [21]

8. kép. Értesítés tényleges szolgálat alóli felmentéséről

Az intézkedés ellen Schaurek fellebbezést nyújtott be a nyugdíjintézetnek és a közoktatási miniszternek. Érdemes hosszabban idézni a fellebbezések szövegét, amelyek érzékletesen mutatják be a 69 éves, jövedelem nélkül maradt, egész életét a katedrának szentelő tanár élethelyzetét a Rákosi-diktatúra legzordabb éveiben. A miniszternek címzett levelében a jóhiszeműség hangját próbálja megütni. „Nyilvánvaló, hogy ez csak valamiféle tévedésen vagy elnézésen alapulhatott.” – írja a bevezetésben.

„Negyvennégy évig /1906–1950/ teljesítettem közszolgálatot, ebből 39 évet töltöttem el tanszékemen. Most 69 éves vagyok. Koromnál fogva is, de különösen nagyfoku általános testi legyengültségem következtében munkaképtelen vagyok. Vagyonom nincs. Volt családi lakóházamat államosították. Keresetem nincs, semmiféle cimen, semmiféle forrásból származó jövedelmet nem élvezek. A nyugdíj volt megélhetésem egyetlen alapja, sőt abból tartottam el teljesen vagyon és kereset nélküli beteg sógornőmet is két gyermekével. Kérem Miniszter Urat, sziveskedjék mindezek figyelembevételével megszüntetett nyugdíjam ujrafolyósítását elrendelni.” [22]

Fellebbezését az Országos Nyugdíjintézet elutasította. [23] Egy évvel később, 1953. április 18-án a Pénzügyminisztérium már érdemben foglalkozott az ügyével, és újra bekérték részletes önéletrajzát. [24] Az ügymenet további részleteiről nem állnak források rendelkezésünkre, viszont a végkifejlet ismerjük: két és fél év után, 1954. szeptember 1-től a Pénzügyminisztérium havi 200 forint nyugdíjat állapított meg számára. [25] Nyugdíjazása után tíz évvel, 1960. október 3-án hunyt el Pécsett. A korszak légkörét ismerve nem meglepő, hogy nekrológ sem a pécsi napilapokban, sem a tudományos folyóiratokban nem jelent meg róla. [26] Sírja a pécsi Központi temető alkápolnájában található. [27]

A bejegyzést készítette: Méreg Martin

Források

Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1922. június 28-i ülés.

Irodalom

Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998. 187–189.
Benke József: Egyetemünk története. Pécs, 1999.
Csöndes Mónika: A magánjog oktatása a jogakadémián különös tekintettel Schaurek Ráfael munkásságára. In: A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833–1923. Szerk. Kajtár István –Pohánka Éva. Pécs 2009. 105–127.
Gereon Schuch: Hochschulen und politischer Wandel: Eine exemplarische Untersuchung der Universität Pécs (Ungarn) in den Jahren 1939–1951. Stuttgart, 2003. PTE Egyetemi Levéltár.
Huszár Tibor: Az elittől a nómenklatúráig. Az intézményesített káderpolitika kialakulása és néhány jellemzõje Magyarországon (1945–1989). Szociológiai Szemle 2005/3.
[letöltve: 2017.02.13.]
Kecskés László: A civilisztika tárgyak és tanszékek helyzete a két világháború között. In: Fejezetek a pécsi egyetem történetéből. Szerk. Csizmadia Andor. Pécs, 1980. 197–216.
Pécs Lexikon II. Szerk. Romváry Ferenc. Pécs, 2010.
Pohánka Éva – Lengvári István: A Pozsonyi, majd Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem. In: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Szerk. Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra. Pécs, 2011. 49–87.
Schweitzer Gábor: A Király utcai ódon épület – Visszaemlékezés a Pécsi Püspöki Joglyceumra. Jogtörténeti Szemle 2008/1. [letöltve 2017.02.14.]

Képjegyzék

1. kép. Schaurek Ráfael. In: Ravasz János: Pécsi Tudományegyetem 1923–1950. IV. rész. Jog-és Államtudományi Kar. 1983. 142.
2. kép. Schaurek Ráfael: Az akarat értékelése magánjogi kodifikációnkban. Pécs, 1930. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet: ET 1038.
3. kép. Schaurek Ráfael: Az ismeretlen örökös. Budapest, 1939. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet: ET 3058.
4. kép. Schaurek Ráfael felkérése jogi alapvizsga censori tisztségére 1924-ből. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
5. kép. Schaurek Ráfael: Magyar magánjog. Kézirat. Pécs, 1947. PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztálya. Jelzet ET 2119.
6. kép. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949-ben kelt leirata. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
7. kép. Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről 1948. november. 24. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.
8.  kép. Értesítés Schaurek Ráfael tényleges szolgálat alóli felmentéséről. 1950. ápr. 11. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár.

[1] A keresztnév a szakirodalomban Ráfael és Rafael változatban is előfordul, a cikkben a Ráfael változatot használjuk az eredeti aláírás nyomán.
[2] Benke 1998. 187.
[3] Benke 1998. 187.
[4] Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1922.07.28.-i ülés. Javaslat dr. Schaurek Rafael pécsi püspök líceumi tanár kinevezésére az M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának tanárává. [letöltve: 2017.02.20.]
[5] Pohánka – Lengvári 2011. 53.
[6] Csöndes 2009. 119.
[7] Schweitzer 2008. 35.
[8] Kecskés 1980. 215.
[9] Nendtvich Ilona. Csöndes, 2009. 118.
[10] idézi Benke 1998. 188.
[11] Csöndes 2009. 112–123.
[12] Benke 1999. 244.
[13] Csöndes 2009. 120.
[14] Huszár 2005. 21–27.
[15] A Vallás- és Közoktatás Minisztérium leirata önéletrajzok bekéréséről. Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjtemény, Aprónyomtatványtár. A továbbiakban CSGYK HGY Aprónyomtatványtár.
[16] Schuch 2003. 205–216.
[17] Schuch 2003.
[18]Schaurek Ráfael lemondása a Pécsi Katolikus Kör elnökségéről 1948. november. 24. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár.
[19] Új Dunántúli Napló, 1948. november 24. [letöltve 2017.02.22.]
[20] Értesítés Schaurek Ráfael tényleges szolgálat alóli felmentéséről. 1950. ápr. 11. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[21] Schaurek Ráfael ellátása folyósításának megszüntetése. 1952. febr. 20. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[22]Schaurek Ráfael levele a közoktatásügyi miniszternek nyugdíja megszüntetése ügyében. CSGYK HGY Aprónyomtatványtár
[23] Schaurek Ráfael fellebbezésének elutasítása. 1952. ápr. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[24] A Pénzügyminisztérium levele Schaurek Ráfaelnek. 1953. ápr. 18. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[25] Nyugdíj megítélése Schaurek Ráfael részére. 1954. aug. 19. CSGYK HGY Aporónyomtatványtár
[26] Csöndes 2009. 120.
[27] [letöltve 2017.02.20.]

Karácsonyi és újévi üdvözlet id. Reuter Camillotól és ifj. Reuter Camillotól

Tags

Újév, Újévi üdvözlőlap, Heronyányi Zsolt, karácsony, Karácsonyi üdvözlőlapok, Karácsonyi képeslapok, képeslap, Képeslap történet, levelezőlap, Reuter Camillo

„Non nobis domine,
sed nomini tuo da gloriam!” [1]

A karácsony az év legszebb ünnepe: a mi Urunk, Jézus Krisztus születéséé, a szereteté, a családé, az összetartozásé. Az újév „az évkezdet napján sok népnél ismertek bizonyos szimbolikus cselekvések, amelyek az új esztendő bőségét és szerencséjét vannak hivatva biztosítani. A magyar falvakban még ma is szokás, hogy a gyerekek házról-házra járnak, és versekkel, rigmusokkal kívánnak bőséget a háziaknak. Több helyen él még az a hiedelem, hogy amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is. Talán ehhez a momentumhoz kapcsolhatók a képes levelezőlapok is, amelyek elküldésével kívánunk szerencsét és boldogságot hozzátartozóinknak, barátainknak az új évre”. [2]

1. kép – Jézus Krisztus születése

A képeslap kialakulásának története

A képes levelezőlap a XIX. század „felfedezése”, mely fennmaradt annak ellenére, hogy megjelentek nála modernebb és gyorsabb hírközlő eszközök. [3] A képeslap története több fejlődési korszakra osztható fel. Ezek a fejlődési korszakok a következők (Erős László-féle felosztás): [4]

1. Az előzmények (kezdetektől 1870-ig)
2. A klasszikus korszak (1870–1900)
3. Az aranykorszak (1900–1914)
4. Az első világháború (1914–1918)
5. A két világháború közötti időszak (1918–1939)
6. A második világháború (1939–1945)
7. Napjaink képeslapjai (1945–). [5]

A képes levelezőlap olyan nagy példányszámú, széles körű közforgalmazásra szánt, nyomdai vagy fotografikus technikával készített, illusztrációt tartalmazó sokszorosítvány, amely a postaforgalom keretében a posta mindenkori szabályai szerint bérmentesítve, nyitott formában üzenetküldésre használható. [6] A képeslap kialakulása egy hosszú folyamat eredménye, amelynek előzményei az ókorba nyúlnak vissza.

Az előzmények (kezdetektől 1870-ig)

Már az ókorban fellelhetőek az üzenetek képi illusztrációja. Egyiptomban már Kr. e. 2000 körül egy freskón sémita törzsek támadását ábrázolja. Ezen jól kivehető egy levél is, amelyet az írás mellett az esemény rajzával is illusztráltak. A Távol-Keleten az Kr. u. X. századtól szokássá vált az újévi üzenetek képi ábrázolása. Kr. e. az V. században Periklész is küldött rajzzal illusztrált üzenetet ismerőseinek. [7]

A középkor során ez a szokás tovább élt. Erre jó példa Franciaország, ahol a kolostorok apácái kézzel illusztrált karácsonyi lapot küldtek ismerőseiknek. [8] A fejlődés következő állomása a rézmetszetek megjelenése a képes- és üdvözlőlapokon. Az újkor folyamán, a XVII. századtól honosodott meg ez a technika. Angliában a XVIII. századtól vált szokássá, hogy karácsonyi – s ebből következően az ünnepnek megfelelő illusztrációt tartalmazó – üdvözlőlapot küldjenek az emberek ismerőseiknek.

Feljegyezték Henry Cole múzeumigazgató nevét, aki minden esztendőben üdvözlőleveleket írt barátainak, ismerőseinek. 1843 karácsonyán erre nem jutott ideje, így megkérte egy grafikus barátját, hogy készítsen neki egy díszes, nyomtatott kártyát, amely ezer példányban készült el és kereskedelmi forgalomba lett bocsátotta. [9]

2. kép – Henry Cole képeslapja

 

A tömegméretekben gyártott és széles körben elterjedt képeslapokat a hivatalos postai levelezőlap bevezetése előzte meg. [10] A levelezőlap megjelenése összefüggött a postának azon törekvésével, hogy egyszerűsítse a levelezés folyamatát. 1840-ben Angliában vezették be a levelek bélyeggel való tehermentesítését s ugyancsak itt jelentek meg a rányomott értékjelzésű borítékok. [11] 1861-ben az Osztrák Birodalom egész területén bevezették a rányomtatott bélyeggel ellátott levelezőborítékot. A kiegyezés után önállóvá lett magyar posta 1867. június 1-jén bocsátotta forgalomba a saját kiadású rányomott bélyeges levélborítékját. [12]

A világ első képeslapját az Osztrák-Magyar Postaigazgatóság adta ki 1869. október elején, négy évvel az ötlet felmerülése után. Előzménye egy leleményes ötlet volt, melyet dr. Emmanuel Herrmann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár a Neue Freie Presse című lap 1869. január 26-i számában ismertetett. Gondolatmenete a következő volt: számításai szerint a postai levelek egyharmada csak rövid közléseket tartalmazott. A rövid közléseket felesleges az akkor még drága levélpapírra írni számára elegendő lenne egy nyílt levelezőlap, melynek postadíja 2 krajcár lenne szemben a levél 5 krajcáros díjával. Formájában a levélboríték első „oldalához hasonlíthatna: címoldalon a címzés, a felségjel és a rányomott bélyeg, a hátoldalon pedig üres mező az írandó közlemény számára. Herrmann a közlendő szöveg terjedelmét 20 szóban javasolta maximálni, beleértve a címzést és az aláírást is”. [13] Az osztrák posta magasabb díjszabást akart a bérmentesítésnél, azonban a magyar posta vezetője, Gervay Mihály támogatta Hermann ötletét. [14] Az 1869-ben bevezetett képeslapok hazafias képeket, illusztrációkat tartalmaztak, így átmenetnek tekinthetőek a levelezőlap és a képeslap között. Két évig, 1871-ig voltak forgalomban.

Művészi hajlamú feladók egyedi képekkel kezdték el díszíteni az ismerőseiknek, barátaiknak küldött képeslapokat. A leghíresebb közülük Ludolf Parisius nevű göttingeni teológushallgató volt. Ő egy idő után megunta, hogy minden családtagjának, barátjának külön levelet írjon, és kitalálta, hogy egyedi képekkel díszített levelezőlapok ötletét, és a „levelezőlapok hátoldalára: kislányokat virággal és fiúkat papírcsákóval, később tájképeket és ezeket jókívánatos lapként alkalmazta. A rokoni kör elég nagy volt, így sokszorosította a lapokat, hogy ne kelljen mindig újra rajzolni. Azután áruba bocsátotta az ötletét, amikor pénzre volt szüksége.

Egy képről tízféle változatot készített és elvitte a híres Lange kiadóhoz. Ott bizalmatlanul fogadták, de azért kiállították a lapokat a boltban és gyorsan el is adták. 1871-ben már a kiadó megrendelésére készített szerencsekívánatos lapokat, így egyes kutatók szerint tulajdonképpen L. Parisius alkotta meg kis képeivel a zsáner levelezőlap műfaját. Parisius lapjai közül azonban jelenleg egy sem ismeretes, így nem igazolható, hogy azokat boríték nélkül, levelezőlapként továbbították”. [15]

A klasszikus korszak (1870–1900)

1870–1875 közötti időszakban Európa számos országában megjelentek illusztrált levelezőlapok: Németországban, Angliában, Szerbiában, Franciaországban. Emellett Magyarországon is kezdett hódítani az illusztrált levelezőlapok. Az igényeket 1896-ig külföldi cégek – elsősorban német és osztrák – elégítették ki. [16]

Az önálló magyar képeslap-kiadás megjelenése – alkalmi előzmények után – a millennium évéhez köthető. Az ünnepre való tekintettel jelentette meg a magyar posta az ünnepségekhez kötődő 32 lapból álló sorozatot. „Az ezredéves ünnepségek sorában a legnagyobb látványosság kétségkívül a millenniumi kiállítás volt a Városligetben. Itt a »dicső ezeréves múltat« és az egykorú gazdasági prosperitás eredményeit egyidejűleg kívánták bemutatni. Ezt a kettősséget érzékeltetik a történelmi épületeket és az iparcsarnokot ábrázoló képeslapok is. A budapesti részleteket megörökítő lapok között a magyar államiságot jelképező középületek dominálnak. A tájképek a magyar múlt egyházi és állami központjai mellett néhány (esetlegesen kiválasztott) várat és fürdőhelyet ábrázolnak. Az életképek és a történelmi témájú lapok a kor történelem-felfogása szerint fontosnak vélt eseményeket örökítették meg. A millenniumi képeslapok illusztráció alatt magyar és francia felirat utal a kép témájára.” [17]

Az aranykorszak (1900–1914)

A nyomdatechnika fejlődése, korszerűsödése, a fényképek sokszorosításának lehetősége a képes levelezőlap rohamos elterjedését segítette elő. Ebben az időben fénykorát élte a képes levelezőlapok gyűjtése, melynek során már a XIX. század utolsó éveiben, Európában sorra alakultak meg a képeslapklubok, ahol szaklapokat is megjelentettek.[18] Hazánkban Klökner József nevéhez fűződik az 1899-ben – tehát három évvel a millenniumi ünnepségek után – megalakult képeslapklub, melynek neve „Hungária” volt. [19] A XIX. század folyamán a legkülönfélébb témákban jelentek meg képeslapok. Erre szép példa a karácsonyi és újévi üdvözlő képeslapok, melyeknek motívumai szervesen kapcsolódnak e dicső ünnephez: „havas téli táj, fenyőgally csengettyűvel vagy gyertyával, gyerekek fenyőfát visznek a havas tájon, nők karácsonyi ajándékcsomagokkal és feldíszített fenyőfával, gyerekek ajándékokkal megrakott szánkót húznak. A zöld fenyőgally és a karácsonyfa már a századfordulótól a képeslapok legygyakoribb témája, holott ekkor hazánkban alig ismerték a karácsonyfaállítás szokását. Bécsi közvetítéssel Németországból terjedt el az arisztokrácia, majd a városi polgárság körében.

3. kép – Karácsonyi képeslap, a háttérben karácsonyfával 1908-ból

A falvakban azonban csak a század elején és a két világháború közötti évtizedekben kezdik alkalmazni. A karácsony Jézus születésének napja és a kereszténység legnagyobb ünnepe. így érthető, hogy ennek ábrázolása és a vallásos motívumok – Szűz Mária Jézussal, pásztorok imádják a kisdedet, angyalok harangoznak – a karácsonyi lapokon jelennek meg legnagyobb számban. Magyar nyelvű karácsonyi lapokat Klökner Péter készített először 1899-ben Székesfehérváron. A négy akvarell témái: Mária a karján Jézussal, mellette éneklő gyermekek; téli tájkép a karácsonyfát hozó Jézussal; angyalok csengőkkel és karácsonyfákkal a téli táj felett”. [20]

Az első világháború (1914–1918)

Ebben az időszakban a képeslapok fő témája az ellenség gyűlölete, a hazafiság érzésének felkorbácsolása, az uralkodókat és szövetségeseiket dicsőítése, a harcterek mindennapjait, eseményeit megragadó jelenetek. Megjelennek az ellenséget kifigurázó képeslapok is. [21] A gyűjteményben két említésre méltó képeslap található ebből a korszakból.

4. kép – 1914 karácsonya egy korabeli képeslapon

A képeslapon egy K.u.K és egy német katonát láthatunk, amint az általuk elfoglalt területeket tartják kezükben karácsonyi ajándékként. Beszédes továbbá a karácsonyfa díszítése is. Nem a megszokott díszítéssel találkozhatunk, hanem az első világháború során alkalmazott fegyverekkel. A készítők kihagyták a tengeralattjárót, mivel ebben az időszakban még nem vált domináns harcászati eszközzé.

A két világháború közötti időszak (1918–1939)

Ebben az időszakban a karácsonyi és újévi képeslapok szervesen illeszkedtek az aktuálpolitikához, az irredentizmushoz és a revizionizmushoz.

Újévi üdvözlőlapok az első bécsi döntés idejéből

5–6. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala, 1938-ból

 

7–8. kép – Újévi üdvözlőlap kép- és címoldala 1938-ból

Az első képeslap érdekessége, hogy a feladója – valószínűleg hazafias érzésektől vezérelve – áthúzta a „Kosice” feliratot, Kassa szlovák elnevezését, és ráírta, ezzel is jelezve, hogy a várost visszacsatolták Magyarországhoz: „Kassa”. A második képeslap kifejezi az abbeli reményt, hogy az 1939-es esztendő meghozza – a Felvidék visszacsatolása feletti optimizmus eredményeként – a trianoni békeszerződés előtti Magyarország területi integritását.

A második világháború (1939–1945)

Ebben az időszakban a képeslapok iránti érdeklődés már korántsem volt olyan nagy, mint a megelőző korszakokban. A kereslethez igazodva a kiadók sem jelentettek meg nagy példányszámban képeslapokat. Az első világháborúhoz hasonlóan megjelentek az ellenséget gyalázó, uszító és mozgósító képeslapok. [22] „A kiadásra került lapok közül elsősorban harctéri jeleneteket, haditechnikát, hadvezéreket, pilótákat, tengeralattjáró kapitányait népszerűsítették”. [23] Hazánkban a képeslapkiadás főleg a revizionista politika sikereit népszerűsítette. [24]

Napjaink képeslapjai (1945–)

A második világháború után a képeslapokon előtérbe kerültek a lerombolt épületek, közintézmények, szobrok képei, később az újjáépítés és az arra való mozgósítás. Azt követően ismételten előtérbe kerültek a turisztikai-, az üdvözlő-, a közlekedési-, a sport-, a képzőművészeti képes levelezőlapok, de az „arany korszak” ritka lapjainak hasonmás kiadásai is napvilágot láttak. [25] Magyarországon 1952-ben történt meg a képeslapkiadás államosítása, és kettő évvel később létrejött az Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. A hazai képeslapgyűjtés újra fellendült, de a hazai gyűjtők legnagyobb bánatára a kiadó silány minőségű és egyhangú témájú képeslapokat jelenített meg. [26] A karácsonyi képeslapokon fenyőág dísszel, az újévi lapokon a pezsgősüveg, a dobókocka szerepelt. „Megjelentek a piacon a magánkiadásokban, a jobb minőségű, változatosabb tematikával készített képes levelezőlapok. Ettől függetlenül napjainkban a képes levelezőlapok iránti kereslet visszaszorulóban van. Ebben nagy szerepet játszott a különféle hírközlési eszközök (pl. internet, SMS, MMS, stb.) megjelenése, fejlődése, térnyerése is. Így a XIX. század vége és a XX. század első évtizedeiben virágkorát élő képes levelezőlap népszerűsége a jelenkorban már csak árnyéka önmagának”. [27]

Karácsonyi és újévi képeslapok a korszakból

9. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

10. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

11. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

12. kép – Karácsonyi üdvözlőlap

13. kép – Karácsonyi üdvözlőlap 1981-ből

14. kép – Újévi üdvözlőlap 1981-ből

Békés karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánnak a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont – Történeti Gyűjtemények Osztályának munkatársai!

Az összeállítást készítette: Heronyányi Zsolt

Felhasznált irodalom:

Petercsák, 1994           Petercsák Tivadar: A képes levelezőlap története. Miskolc, 1994.

Sali, é.n.                      Sali István: Képeslap története. [2016.12.13.]

Képek jegyzéke:

 

1. kép – Jézus Krisztus születése = Reuter-hagyaték, Karácsonyi üdvözlőlap. Leltári szám: D.2016.1.950. (Postatiszta.)
2. kép – Henry Cole képeslapja. [2016.12.01.]
3. kép – Karácsonyi képeslap, a háttérben karácsonyfával [Reuter Zelma részére Tóth Iréntől.] = Reuter-hagyaték, Leltári szám: D.2016.1.2615. (1908.12.23.)
4. kép – 1914 karácsonya egy korabeli képeslapon = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap (I. világháború) [Karikatúra, id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2027. (1914.12.24.)
5. kép – Újévi üdvözlőlap képoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.748.  (1938.12.30.)
6. kép – Újévi üdvözlőlap címoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.748.  (1938.12.30.)
7. kép – Újévi üdvözlőlap képoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. [id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2020. (1938.12.30.)
8. kép – Újévi üdvözlőlap címoldala [id. Reuter Camillo részére] = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. [id. Reuter Camillo részére]. Leltári szám: D.2016.1.2020. (1938.12.30.)
9. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2093. (s. a.)
10. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és családja részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2177. (s. a.)
11. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és családja részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2183. (s. a.)
12. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo részére].= Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2182. (s. a.)
13. kép – Karácsonyi üdvözlőlap [ifj. Reuter Camillo és neje részére]. = Reuter-hagyaték, Karácsonyi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2179. (1981.12.17.)
14. kép – Újévi üdvözlőlap [Reuter Camilloné részére]. = Reuter-hagyaték, Újévi képeslap. Leltári szám: D.2016.1.2180. (1981.12.13.)

[1] „Ne nekünk, Urunk, ne nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget!” [2016.12.03.]
[2] Petercsák, 1994, 114.
[3] Sali, é.n.
[4] Uo., é.n.
[5] Uo., é.n.
[6] Petercsák, 1994, 5.
[7] Uo., 7.
[8] Uo., 7.
[9] Uo., 7–8.
[10] Uo., 9.
[11] Uo., 9.
[12] Uo., 9–10.
[13] Uo., 9.
[14] Uo., 9.
[15] Uo., 10.
[16] Uo., 11-13.
[17] Uo., 17.
[18] Sali, é.n.
[19] Uo., é.n.
[20] Petercsák, 1994, 115.
[21] Sali, é.n.
[22] Uo., é.n.
[23] Uo., é.n.
[24] Uo., é.n.
[25] Uo., é.n.
[26] Uo., é.n.
[27] Uo., é.n.

Pécs forradalma – az egyetem forradalma

Tags

1956, Debreczeni László, forradalom, Méreg Martin, MEFESZ, Pécs, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Pécsi Pedagógiai Főiskola, Pécsi Tudományegyetem

Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára

Az 1956-os forradalom története Pécsett szorosan összefonódott a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE), a Pécsi Tudományegyetemen [1] és a Pécsi Pedagógiai Főiskolán (PPF) kibontakozó eseményekkel. Mint az ország többi nagyvárosában, Pécsett is az egyetemisták önszerveződése adta meg a forradalom kezdő lendületét. Debreczeni László, V. éves orvostanhallgató, a forradalom előestéjén tartott diákparlament elnöke így emlékezik vissza az egyetemen történtekre:

„Október 22-én gyűlésre, diákparlamentre sereglett össze az ifjúság az egyetem udvarán. Ott voltak az orvosi- és a jogi egyetem, a pedagógiai főiskola hallgatói és számosan a tanári karból, valamint a megye és a város vezetői közül. […] A késő estébe nyúló, izzó hangulatú diákparlament szónokai nemcsak az egyetemi ifjúság sérelmeinek és követeléseinek adtak hangot, de felvetették azokat az egész országot érintő társadalmi és politikai kérdéseket is, amelyek a Petőfi Kör nyári vitáiban fogalmazódtak meg. […] Ahogy leszállt az este, az egyetem udvarára odasereglettek a város polgárai. Elterjedvén a híre a városban, sorra jöttek a küldöttségek a gyárakból, a bányákból, a hivatalokból. Ez az este lett a pécsi forradalom nyitánya. A gyűlés a visszanyert bátorság és erő, a teljes siker, az egység mámoros érzéseivel oszlott szét az esti órákban.” [2]

1. kép. A pécsi MEFESZ titkárai

A gyűlésen megválasztották a MEFESZ-szervezet [3] 9 tagú ideiglenes bizottságát, amely mindhárom pécsi felsőoktatási intézmény hallgatóságát képviselte. A hallgatók elfogadtak egy 21 pontból álló határozatot, amelyben követelték többek között a szabad és demokratikus választásokat, Nagy Imre kormányba kerülését, Rákosi és társainak bíróság elé állítását, az egyetemi autonómiát, a külföldi csapatok kivonását, a személyi kultusz megszüntetését, a külföldi utazások lehetővé tételét és a magyar uránra vonatkozó szerződések nyilvánosságra hozatalát. A követelések másnap, október 23-án a Pécsi Egyetem című újságban is megjelentek. [4] Ezen a napon nagyobb megmozdulásra nem került sor a városban.

2. kép. A Pécsi Egyetem című újság rendkívüli kiadása 1956. október 24-én

Október 25-én az országos hírek hatására – Gerő Ernő leváltása, Nagy Imre rádióbeszéde – az egyetemisták gyűlést tartottak a 48-as téren. Később nagy számban csatlakoztak hozzájuk középiskolások, munkások, bányászok. A több ezres tüntető tömeg a Kossuth-szoborhoz vonult, ahol a MEFESZ vezetői felolvasták követeléseiket. A középületekről eltávolították a kommunista jelképeket. [5] Délután még sikerült elkerülni az események radikalizálódását, amelyben nagy szerepe volt a MEFESZ egyik vezetőjének, Péter Károlynak, estére azonban néhány csoport elfoglalta a főpostát, a rádiót és a nyomdát. [6] A tüntetők egy csoportja benyomult a városházára, ahol egy 14 tagú forradalmi bizottmányt hoztak létre a hatalom átvételének igényével. Az ÁVH és a rendőrség ezután megkezdte a középületek visszafoglalását és a tömeg feloszlatását. A hajnalig tartó összetűzéseknek egy halottja és három sebesültje volt. [7]

3. kép. Pécsi egyetemisták tüntetése a Petőfi-szobornál a 48-as téren október 25-én

A következő napokban sorra alakultak az üzemekben a munkástanácsok, közülük Pécsbányatelep és a Sopiana Gépgyár munkástanácsai voltak a legjelentősebbek. Október 28-án alakult meg a forradalom saját önkormányzati szerve, a Baranya Megyei Munkásság Nemzeti Tanácsa (BMMNT). A megyei munkástanácsot választó gyűlésen képviselve voltak a pécsi üzemek és vállalatok munkástanácsai, a MEFESZ és számos más testület is. A pécsi forradalomra végig jellemző volt a fiatal értelmiség és a fizikai dolgozók együttműködése, az egyetemisták jó kapcsolatot építettek ki többek között a szénbányászokkal. [8] A hallgatók ellátogattak a megye községeibe is, hogy elősegítsék a nemzeti tanácsok és forradalmi bizottságok szerveződését. [9]

A Pécsi Rádióban október 31-én többször beolvasták a MEFESZ közleményét: „[…] Kérjük a munkásokat és az értelmiségi dolgozókat, hogy jogos követeléseik mellett ugyanilyen szilárdan és egységesen ezután is tartsanak ki, és mi követeléseiket úgy, mint eddig teljes mértékben támogatjuk. Nem engedjük, hogy a forradalmi tömeg és egyetemeink ifjúsága közötti szoros kapocs valamikor is meglazuljon, és ezáltal a munkás-diák szövetség megszakadjon. […] hiszen egy a célunk, hogy független és valóban demokratikus Magyarországot építsünk!” [10]

A MEFESZ aktívan részt vett a fővárosi felkelők támogatására küldött élelmiszerszállítmányok összeállításában. A munkástanácsok sztrájkot hirdettek a szovjet csapatok kivonulásáig, a munkabeszüntetés több helyen azonban csak részleges volt, mert a lakosság ellátását biztosító üzemekben nem állt le a termelés. [11]

4. kép. Szabad Dunántúl, 1956. október 31.

Az értelmiség önszerveződésének eredményeként október 31-én létrejött Pécs Város és Baranya Vármegye Értelmisége Forradalmi Tanácsa, elnöke Szentágothai János professzor lett. [12] A Szabad Dunántúl 1956. november 1-jei száma beszámolt az alakuló ülésről, amely határozatban rögzítette a BMMNT munkájának támogatását. Ugyanakkor nem tartották „időszerűnek politikai pártok alakítását és szervezését a nemzeti egység megőrzése érdekében”, amíg követeléseik teljesítésére garanciákat nem kapnak. [13]

Fontos feladat volt ezekben a napokban a rend biztosítása, ezért létrehozták a BMMNT alá rendelt fegyveres forradalmi testületet, a Katona Tanácsot. Élére Csikor Kálmánt állították, aki korábban a felsőoktatási intézmények közös katonai tanszékének vezetője volt, így személye erősítette a hallgatók és a forradalom helyi vezetői közötti kapcsolatot. A Nemzetőrség mellett két egyetemi zászlóalj felállítására is sor került. [14] Méder Ferenc, a katonai tanszék főhadnagya és Klencz Tibor joghallgató vezette a pedagógiai főiskola és a jogi kar hallgatóiból szerveződött zászlóaljat, az orvosi zászlóalj vezetője pedig Szabó Ferenc őrnagy katonai parancsnok és Rozsos István szigorló orvostanhallgató lett. A hallgató-parancsnokok összekötő feladatot láttak el a Katona Tanács elnöke és az egyetemisták között. A fegyverekkel ellátott egyetemi zászlóaljak létszámát 4–500 főre becsülték. Feladatuk volt a járőrözés, középületek, valamint az élelmiszerszállítmányok őrzése, a rend védelme a városban a nemzetőrökkel együtt. [15]

A Katona Tanács folyamatosan figyelemmel kísérte a szovjet csapatok mozgását a térségben. November 3-án a szovjet hadosztályok közeledésének hírére riadóztatták az egyetemi zászlóaljakat, de Csikor Kálmán az áldozatok elkerülése érdekében visszavonta őket a kijelölt védelmi vonalakról. November 4-én hajnalban szovjet tankok vették körbe a Mór Kollégiumot, ahol az orvosi zászlóalj letette a fegyvert. A MEFESZ azonban nem oszlott fel, segítette az utóvédharcokat és még decemberben is röplapokat készített. [16]

5. kép. Kilátás november 4-én reggel a Mór Kollégium ablakából

A következő napokban leszerelt kiskatonákból, bányászzászlóaljakból, diákokból és nemzetőrökből fegyveres ellenállás szerveződött a Mecsekben. A „Mecseki Láthatatlanok” vezetője a „Gazda” becenévre hallgató dr. Horváth Géza volt, aki a Tettye környéki harcokban személyesen is részt vett, és orvosként a sebesülteket is ellátta. Helyettese, Kubicza János „Béla” volt a katonai parancsnok, aki a második világháború századosaként valós katonai tapasztalatokkal rendelkezett. [17]

6. kép. Mecsek. „Csigalépcső állás”. Részlet Kubicza János „Béla” hadi naplójából

A hiányos felszerelésű, de jó helyismerettel rendelkező csapatok november 4. és 6. között több rajtaütést hajtottak végre a szovjet alakulatokon. A „Csigalépcső”, „Üdülő”, „Tettye-Kőbánya” és „Perem-szakasz” elnevezésű védelmi csoportok a harci helyszínek alapján kapták nevüket. Mivel a főhadiszállásként működő dömörkapui turistaházat a szovjetek könnyen bemérhették és elpusztíthatták volna, székhelyüket áttették a Nyugat-Mecsekben található Vágotpusztára. November 7-től 12-ig itt került sor az egységek kiképzésére, járőrszolgálatot szerveztek, kisebb portyákra vállalkoztak. Céljaik közé tartozott, hogy folytassák az ellenállást az ENSZ kedvező döntéséig, és megcáfolják az „ellenforradalom” felszámolását hirdető kádári propagandát. [18]

November 12-én a szovjetek nagy létszámú fegyveres egységgel támadást hajtott végre Vágotpuszta ellen. A kétszáz főre apadt szabadságharcos csoport ezután Kisújbányára tette át főhadiszállását, ahonnan november 14-én támadást hajtottak végre a pécsváradi rendőrőrs ellen. A fegyveres harcban vesztette életét Málics Ottó, az „Ottó-csoport” vezetője. A parancsnokok ez után úgy döntöttek, hogy visszavonulnak Vágotpusztára, ahol november 16-án belátva a további ellenállás kilátástalanságát feloszlatták az egységeket. Az ellenállók maradéka november 22. után Jugoszlávia felé próbálta elhagyni az országot. [19]

A megtorlás során a forradalomban részt vevő hallgatókat és oktatókat súlyos retorziók érték. A Kádár-rendszer 1957 márciusában kezdte meg az egykori munkástanács és MEFESZ-tagok letartóztatását. A büntetőperes eljárások eredményeképpen letöltendő börtönbüntetésre ítéltek hét főt, közöttük Csikor Kálmánt 12 évre, Debreczeni Lászlót pedig 3 év hat hónapra. Rozsos István és Szentágothai János megrovásban, Lissák Kálmán, a POTE dékánja szóbeli feddésben részesült. A POTE-ról hét, a PPF-ről tíz munkatársat azonnali hatállyal elbocsájtottak, 18 hallgatót kizártak az ország összes felsőoktatási intézményéből. Az érintetteket a rendszerváltás után rehabilitálták. [20]

Képjegyzék:

1. kép. A pécsi MEFESZ titkárai. In: Péter, 1997, 380.
2. kép. A Pécsi Egyetem című újság rendkívüli kiadása 1956. október 24-én
3. kép. Pécsi egyetemisták tüntetnek a Petőfi-szobornál a Mór Kollégium előtt október 25-én. Magángyűjtemény.
4. kép. A Dunántúli Napló október 30-tól november 4-ig a Kossuth-címerrel jelent meg. A „Világ proletárjai egyesüljetek” jelmondatot felváltotta a „Hazádnak rendületlenül…”. A szerkesztőségben október 27-én munkástanácsot alapítottak, amely támogatta a város munkásságának és ifjúságának követeléseit. Az újság október 31-től november 4-ig Szabad Dunántúl címmel jelent meg, mint a Baranya Megyei Dolgozók Lapja (korábban a megyei pártbizottság lapja volt).
5. kép. Kilátás november 4-én reggel a Mór Kollégium ablakából. Magángyűjtemény.
6. kép. Mecsek. „Csigalépcső állás”.

Részlet Kubicza János „Béla” hadi naplójából: A mecseki „Szabadságharcos csop.” 1956. november 4-16. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára. XXXII. 11.

Források

Pécsi Egyetem, 1956. október 24.

Szabad Dunántúl, 1956. november 1. A Dunántúli Napló október 31-től november 4-ig Szabad Dunántúl címmel jelent meg.

Irodalom

Bán Péter – Rozs András: Baranya megye. In: A vidék forradalma. 1956. II. kötet. Szerk.: Szakolczai Attila, Budapest, 2006.

Debreczeni László: Egy medikus barangolásai börtönországban. Börtön-kálváriám stációi. 1957-1959. Pécs, 2004.

Péter Károly: 1956 Baranyában. Pécs, 1997.

Rozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsett. In: Tanulmányok Pécs történetéből 20. Szerk. Kaposi Zoltán – Vonyó József, Pécs, 2009. [2016. 10. 11.]

Lengvári István – Polyák Petra: A pécsi felsőoktatás intézményei a 20. század második felében. In: A pécsi felsőoktatás évszázadai. Szerk. Fedeles Tamás – Lengvári István – Pohánka Éva – Polyák Petra, Pécs. 2011.

Az összeállítást készítette: Méreg Martin

 

A forradalom 60. évfordulójához kapcsolódóan:

„1956. Budapest – Pécs – Mecseki Láthatatlanok” címmel nyílik 2016. október 21-én kiállítás a PTE ÁOK Romhányi György aulájában. A kiállításban posztereken tekinthetőek meg a budapesti és pécsi 1956-os események fényképei, dokumentumai, plakátjai. A poszterekhez könyv- és dokumentumkiállítás is kapcsolódik, mely a korszak folyóirataiból, a forradalommal foglalkozó történeti szakirodalomból válogat.

A kiállítás 2016. november 11-ig tekinthető meg.

„Az 1956-os forradalom a hazai és külföldi történelemtankönyvekben” címmel nyílik kiállítás a Tudásközpont (Pécs, Universitas u. 2/a.) mélyföldszintjén 2016. október 25-én 14.30-kor.

A kiállítást Dr. Fischerné Dr. Dárdai Ágnes egyetemi tanár, főigazgató (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont) és Dr. Fischer Ferenc egyetemi tanár, intézetigazgató (PTE BTK Modernkori Történeti Tanszék) nyitja meg.

A kiállítás megtekinthető 2016. november 19-ig.

[1] A Pécsi Tudományegyetem egyetlen kara ekkor az Állam-és Jogtudományi Kar volt.

[2] Debreczeni, 2004, 13–14.

[3] Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége. Szegeden jött létre, amikor 1956. október 16-án az egyetemisták kiváltak a hivatalos kommunista ifjúsági szervezetből. Október 22-én csatlakoztak a MEFESZ-hez a budapesti, a miskolci, a pécsi és a soproni diákgyűlések.

[4] Pécsi Egyetem, 1956. október 24.

[5] Bán – Rozs, 2006, 33­34.

[6] Péter, 1997, 123–126.

[7] Bán – Rozs, 2006, 33–34.

[8] Bán – Rozs, 2006, 35–36.

[9] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[10] Péter, 1997, 147.

[11] Rozs, 2009.

[12] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[13] Szabad Dunántúl, 1956. november 1. A Dunántúli Napló október 31-től november 4-ig Szabad Dunántúl címmel jelent meg.

[14] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[15] Rozs, 2009.

[16] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.

[17] Rozs, 2009.

[18] Bán – Rozs, 2006, 77–82.

[19] Bán – Rozs, 2006, 77–82.

[20] Lengvári – Polyák, 2011, 88–89.