Tags

, , , , , , , ,

I. rész

Idén, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója kapcsán számos tanulmánnyal, cikkel, kiállítással emlékeznek meg az akkori eseményekről. A PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont Történeti Gyűjtemények Osztályán van egy sajátos forrástípus, amely lehetővé teszi, hogy ne a jól ismert eseménytörténetet mondjuk el újra, hanem új szempontból mutassuk be a korszakot és annak pécsi vonatkozásait.

Kelemen József pécsi nagyprépost, kanonok (1790–1868) hagyatékában [1] található egy gyűjteményes kötet, amelynek minden lapja egy külön dokumentum, ún. aprónyomtatvány. Az aprónyomtatvány fogalma az egyleveles nyomtatványokra vonatkozik. Műfaji szempontból ezek lehetnek hirdetmények, felhívások, rendeletek, tudósítások vagy tábori jelentések.

Az Sz.Y.I.15 jelzetű kötet aprónyomtatványai minden esetben a nyilvánosságnak szóltak, de kiadásuk célja az adott történelmi helyzettől függően más és más volt. A szerző személyétől és szándékától függően állhattak a polgári átalakulás szolgálatában, de lehettek az elnyomás eszközei is. Két részben megjelenő bejegyzésünkben kiemelnénk néhányat e nyomtatványok közül, a közönség azonban részletesebben is megismerkedhet velük a május elején nyíló időszaki kiállításunkon, melynek címe: „Forradalom, színház, sajtó. Mit üzentek a pécsi aprónyomtatványok a 19. század közepén?”

A hírek terjedésének sebessége a 19. század közepén az akkor rendelkezésre álló közlekedési eszközöktől függött. Magyarországon a reformkorban a vasút és a gőzhajózás fejlesztése még éppen csak elkezdődött. A postakocsik átlagosan 6–7 km/óra sebességgel haladtak, Budáról Bécsbe két nap alatt lehetett így eljutni. A Pest–Bécs hajóút hagyományos vontatással 3–4 hétig tartott, a gőzhajó ezt az utat 2–3 napra rövidítette. [2] A hírek a posta és a nyomtatott sajtó révén jutottak el nagyobb távolságokra, helyi szinten az információk terjesztésében nagy szerepe volt a szóbeliségnek.

1848 tavaszán Európa forradalmai révén felgyorsultak az események, amelyek alakulásában nagy szerepe volt annak, hogy a hírek milyen gyorsan és milyen formában jutottak el egyik helyről a másikig. Az egyes események így erősíthették vagy gyengíthették is egymás hatását. Az 1848. február 22-i párizsi forradalom híre március 1-jén érkezett Pozsonyba, ahol ennek hatására Kossuth az országgyűlés alsóházában március 3-án elmondta híres beszédét az úrbéri reformok, a közteherviselés, a népképviseleti rendszer és a felelős minisztérium megvalósítása érdekében.

Március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, a hírre másnap Pozsonyban a felsőtábla elfogadta Kossuth felirati javaslatát. Március 15-én 100 tagú országgyűlési küldöttség vitte gőzhajóval Bécsbe a feliratot, ezzel párhuzamosan – a bécsi eseményekről szóló hírek hatására – Pesten győzött a forradalom. [3] Mi történt eközben március 15-én Pécsett? Semmi említésre méltó. Ekkor ugyanis még mit sem tudtak a városban a távoli eseményekről.

A pesti forradalom híre Baranya megyébe elsőként Mohácsra érkezett meg, ahova március 17-én hajón egy komáromi kereskedő hozta a kinyomtatott 12 pontot és a Nemzeti Dalt. Másnap, március 18-án Pécsett összeült a város közgyűlése, ahol Pest városának a nemzethez intézett felhívását és a békés alkotmányos átalakulást veszélyeztető „kedélymozgalmak” elleni intézkedéseket tárgyalták meg. Elhatározták továbbá, hogy másnapra közgyűlést hívnak össze a 12 pont megvitatására. A közgyűlése összehívásáról röplapokon értesítették a város lakosságát. [4]

1. kép. Éljen a király! Éljen a haza! (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.150)

1. kép. Éljen a király! Éljen a haza! (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.150)

Az „Éljen a király! Éljen a haza!” című röpirat gyors kiadásából látszik a szerzői szándék, hogy a lehető leggyorsabban reagáljanak az eseményekre. Ha a város nem akarta elveszíteni az ellenőrzést az események alakulása felett, hivatalos hírforrást kellett biztosítani a közvélemény számára a szélsőségek elkerülése érdekében.

A nyomtatvány szövege közölte, hogy Pesten békés úton sikerült keresztülvinni a kívánt újításokat, kérte a haza polgárait a változások támogatására, valamint tudatta, hogy Pécs szabad királyi város tanácsa határozatot hozott, hogy a másnapi „közülésen” a tizenkét reformpontról fognak tanácskozni.

A szövegben két elem jelenik meg hangsúlyosan ismétlődő fordulatokban: egyrészt a királyhoz való hűség nyomatékosítása („Éljen a király!”, „Koronás fejedelme eránti hűség” Koronás fejedelme dicsősségének), másrészt az átmenet békés jellegének kiemelése: („S béke s – egyetértés”, „egész Európát mozgásba hozó eszmék békés fejlesztésére”, huszonnégy órai békés eljárás alatt”, „békés átalakulási mozgalmak”, „a haza jobblétének békés reformok általi előmozdítása”). [5] Ezzel szemben a forradalom szó egyszer sem fordul elő a szövegben. A szöveg szerzőjének, a városi tanácsnak a szándéka az események kézben tartása, az átmenet békés úton való biztosítása és az uralkodóval való jó viszony megtartása lehetett.

A fent említett nyomtatvány nyilvánossá tételéről a gyűjtő, Kelemen József saját naplójában is megemlékezett:

Itt Pécsett Március 18-án kiáltatott ki a szabadság, ‘s midőn másnap a’ Templomba mentünk 8 órakor hordatták körül város hajdúja által a’ Szabadságot, alkotmányt, ‘s egyenlőséget hirdető czédulák, a’ legnagyobb betűkkel nyomtatva lévén: ÉLJEN a’ szabadság, éljen a’ király éljen a’ Haza! mindenfelé a’ városba a’ legnagyobb mozgalmak, nyughatatlanságok, zsibongások, ‘s aligha a’ papság elkerülte volna a’ kirablást, ha ezen estve tűz nem támadott volna, a’ mi a’ figyelmet oda fordítván, a’ mitől mindnyájan méltán féltünk, csakugyan szerencsésen megmenekültünk. A’ Papság ellen szörnyű ingerültség mutatkozott, mit a’ jobbára Protestáns, Kálomista, Luthranus Liberálisoknak emissariussai mindég élesztettek. Perczel Miklós asztalra állott a’ Sz: Háromság előtt a’ piarczon, ‘s onnét predicalta az egyenlőséget „Nincs most többé Földes Úr, így szollott, nincs nemes, nincs fő Papság, hanem mindnyájan egyenlők vagyunk” A’ mit halván a’ piarczon vasárnapi napon ácsorogni szokott káptalani jobbágyok, egymásra néztek, és káromkodások között mondák: Koma ha ez így van, jerünk haza, vegyünk paripát, puskát, pisztolyt. [6]

A kéziratos napló idézett szakaszában mind a nyomtatott szöveg, mind az élőszó megjelenik az információközvetítés eszközeként. A Kelemen József által említett cédulák a nyomtatás által legitimált információ terjesztését példázzák, amelyet magyar viszonyok között talán nevezhetünk új keletű jelenségnek a 19. század derekán. A röplapokat Kelemen leírása szerint a város hajdúja hordta körül, és feltételezhetjük, hogy a nyomtatvány átadásakor szóban is közölte annak tartalmát, illetve lehetősége volt értelmezni, saját szavaival is elmondani azt. Perczel Miklós [7] szintén az említett röpiratok szellemében tarthatta beszédét a mai Széchenyi téren. A nyomtatott szöveget tehát élő szó kíséretében adták át, a szónoklat során pedig lehetőség nyílt annak kifejtésére. Az idézett forrásban a két médium, a nyomtatvány és az élőszó egymást kiegészítő használatát fedezhetjük fel. Ha a korszak művelődési viszonyait tekintjük, ahol az írni-olvasni tudás alacsony szinten állt, nem csodálkozhatunk az eljáráson. Művelt közönséget meg lehetett szólítani kizárólag a nyomtatott sajtóval, de a korabeli pécsi nyilvánosság [8] egészét tekintve szükség volt az információ szóbeli közlésére is, mert a vasárnapi piacon ácsorgó, káromkodó káptalani jobbágy nagy valószínűség szerint nem tudott volna mit kezdeni a nyomtatott szöveggel.

Pécsnek a reformkorban nem volt önálló újságja, az információkat ezért az alkalmilag kiadott aprónyomtatványokon keresztül tették közzé. A cenzúra eltörlésével számtalan új lap jelent meg az országban, ehhez az alapítási hullámhoz csatlakozott 1848. április 5-én a Pécsett Neuwirth Ernő Adolf szerkesztésében német nyelven megjelenő Preßfreie Flugbätter is (később Fünfkirchner Zeitung). [9] Az első szám mindössze négy lapból áll, terjedelemben tehát nem sokban különbözik az aprónyomtatványoktól. Formailag viszont megfelel a sajtó követelményeinek az állandó fejléccel, a periodikus megjelenéssel, az elkülönített rovatokkal és az impresszummal.

A próbaszámban a szerkesztő megfogalmazta programját: a német nyelvű lap mellett magyar nyelvűt is meg kíván a jövőben jelentetni, célja minden kedély kibékítése, az összes párt egyesítése, az ország minden nyelvének testvérisége, a törvény előtti egyenlőség és szabadság védelme, az intellektuális képzés, a nemzeti és szociális kibékülés elősegítése. Az újság a város polgári rétegének szólt, a polgári átalakulás eszméjét támogatta és próbálta népszerűsíteni. Erről árulkodik a cikkek témája is, mint például a sajtószabadság kérdése vagy Horvátország helyzete és nyelvhasználata. A lap 1848 októberében megszűnt.

2. kép. Preßfreie Flugblätter Nr. 1. 1848. április 5. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.23)

2. kép. Preßfreie Flugblätter Nr. 1. 1848. április 5. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.23)

A városi tanács nem ok nélkül aggódott a közbiztonság fenntartása miatt. 1848 tavaszán a lakosság mindennapi életét súlyos gondok terhelték, amelyek elégedetlenséget szültek: megingott az osztrák papírpénz árfolyama, hiányzott az ezüst váltópénz, drága volt a marhahús, megnehezült a só beszerzése, stb. Ennek nyomán 1848. március végén zsidóellenes megmozdulásokra került sor a városban, amelyhez a céhes iparos kereskedő polgárság konkurencia iránti féltékenysége is hozzájárult. Pécs város tanácsa március 27-én „a közönség nyomására” elhatározta, hogy az 1840 óta törvényesen befogadott helybéli zsidóknak három napon belül el kell hagyniuk a várost. A szorongatott helyzetben lévő zsidóság kérelemmel fordult a városi tanácshoz és kiáltványban a város lakosságához, hogy ne kívánják minden javaikat hátrahagyva ily rövid idő alatt elköltözésüket. Kérelmük nem érte el a kívánt hatást és a mintegy negyven család nagyobb része kénytelen volt elhagyni a várost. Egy részük később visszatért és élte tovább mindennapi életét. [10] A kiáltványon fennmaradt Kelemen József kéziratos feljegyzése: „Nagy mozgás volt! a szegény zsidókat mind ki akarták hajtani”. [11]

3. kép. Polgárok – Hazafiak! […] vegyétek keresztényi szeretet és oltalom alá a pécsi izraelitákat. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.31)

3. kép. Polgárok – Hazafiak! […] vegyétek keresztényi szeretet és oltalom alá a pécsi izraelitákat. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.31)

Szintén a békés átalakulást veszélyeztették 1848 áprilisában–májusában a megyeszerte előforduló parasztmegmozdulások. A jobbágyfelszabadítás során mindenki szabad állampolgárrá vált, de földet csak a volt úrbéres telkes jobbágyoknak juttattak, a többiek mezőgazdasági bérmunkásokká váltak. Sérelmet okozott továbbá a szőlődézsma megmaradása és a közös használatú legelők korábbi elvétele. [12] A megmozulásokkal kapcsolatos jelentésekre az Országos Ideiglenes Bizottság azzal válaszolt, hogy az érintett helységek lakosait a felvilágosítás és meggyőzés eszközével kell rábírni a törvények és a magántulajdon tiszteletben tartására. [13]

Ebben a helyzetben adta ki Bozó Antal, a bellyei uradalom nyugalmazott tisztviselője „Fölvilágosító szózat a néphez, azon dolgok iránt, mellyekről négy hét óta annyit beszélnek az emberek” című röpiratát A „Kedves Atyámfiai!” megszólítás a bellyei uradalom egykori jobbágyainak szólt. Az első bekezdés tanulsága szerint a városból érkező híreket az egykori jobbágyok nehezen tudták kezelni, egymásnak ellentmondó híresztelések, szóbeszédek, netán rémhírek foroghattak közszájon, melyek nyugtalanságot kelthettek körükben: „Valamint máskor, úgy ezen utóbbi négy hét alatt is sokan megfordultak közületek, a hozzátok közel eső városokban. Láttatok ott kisebb nagyobb Zászlókat kitűzve mindenféle fölirásokkal; láttátok azt is, hogy csak nem minden városi lakos, kicsiny, nagy, pap, úr, mesterember, diák, inas sat. kalapján vagy kabátján nemzeti pántlikát visel, és azt franczia szóval kokárdának nevezik. Ti ezt látván, és nem tudván mire vélni, csudálkozva kérdeztétek egyiktől másiktól, mit jelentsen ez? És csak most hallottatok még mindenfélét, annyit pedig, hogy fejetek is bele kábult. Némelyek talán azt mondták: hogy az háborúra mutat, és beszélletek is holmi rebelliós históriákat Bécsről, Pozsonyról, Pestről. Mások mást mondtak; de talán legtöbben azt mondták: hogy ez az örömnek jele […]”.

Ebből kiderül, hogy emberek a saját fél információik, szóbeszédek alapján próbálták magyarázni az eseményeket, és próbáltak következtetni a jövőre. A következő rész még világosabban fogalmaz ezzel kapcsolatban: „[…] a sok beszéd után még sem tudtátok igazán, hányadán vagytok. Azért történt, hogy a mint mások szavaiból világosan meg nem értettetek, azt magatok iparkodtatok megmagyarázni; miből az következett: hogy sokan közületek ezek miatt a csudálatos uj dolgok miatt félnek, aggódnak, nyugtalankodnak, midőn mások örülnek; mások meg a mindenféle meggondolatlan beszédek által elcsábítatta talán roszban is törik fejeiket.”

A szöveg egy vidéki fölművelő közösségnek szólt, ezért nyelvezete egyszerű, szerkezete didaktikus. Tartalomra nézve a polgári átalakulás kulcsfogalmait magyarázza meg, melyeket tipográfiailag, dőlt betűvel is kiemelt a szövegből, mint például: „felelős ministerium, közteherviselés, örökváltság, népképviselet, szabadsajtó, nemzeti őrsereg”. Az utolsó oldalon felhívta a figyelmet a lázító szándékú emberekre, és nyomtatékosan kérte a hallgatóságot, hogy ne higgyenek nekik. [14]

A szerző a békés átalakulás jegyében a helyi közösség lázongásait kívánta megakadályozni, ezért (a frissen kivívott sajtószabadság jegyében) a röpirattal a tájékoztatás és meggyőzés eszközéhez folyamodott. A médiumok szerepe és egymáshoz való viszonya a forradalom alatt az események gyorsasága és az átalakulás mértéke miatt megváltozott. Az újból és újból elbeszélt és többszörösen továbbadott szóbeli üzenetek tartalma torzulhatott, nyugtalanságot lázongásokat okozhatott a vidéki lakosság körében, ezért a szerző eredeti üzenetét nyomtatásban rögzítette. A jobbára még szóbeli kultúrában élő parasztság nagy része nem tudta önállóan elolvasni a szöveget, hanem felolvasták neki, viszont ha valaki Bozó Antal állásfoglalására akart hivatkozni, azt már csak a nyomtatásban rögzített szöveg alapján tehette meg, és ez alapján cáfolhatóvá váltak a közszájon forgó híresztelések is.

4. kép. Bozó Antal: Fölvilágosító szózat a néphez. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.25)

4. kép. Bozó Antal: Fölvilágosító szózat a néphez. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.25)

Az 1848. április 20-án kelt nyomtatvány már a polgári átalakulási folyamat egy fontos állomásáról, az új polgári berendezkedésű városi testületek választásáról szól. Fejlécén a „A belügyi ministertől Pécs Város közönségének hivatalos” felirat szerepel. Célja tehát nem a közvélemény formálása, mint a fenti esetben, hanem egy hivatalos politikai aktus végrehajtásának biztosítása. A szöveg bevezetőjében a szerző, Szemere Bertalan a változás szükségességét indokolja, ehhez a régi és az új szembeállításának retorikai eszközét választja. „Azon bilincsek, mellyek a városok szellemi működését és anyagi törekvését nehezíték, feloldattak.” Ezután következik a konkrét rendelet, ahol a rendelkezés a szöveg által történik meg: „Ennél fogva az 1848. 23. t. cz. foganatosítására rendelem, hogy…”. A szöveg stílusa hivatalos, jellemzőek rá az ismétlődő mondatszerkezetek. A rendelkezés pontjainak részletes felsorolása után, a városok felelősségének hangsúlyozásával, a törvények tiszteletének kiemelésével és végrehajtásuk kötelességével zárul a leirat. Az utolsó mondat végül némi nyomás alá helyezi a közgyűlést: „Az eredményekből ítélendem meg az akaratot, mely, ha szilárd, mindig czélt ér.” [15] A törvényhatósági választások minden esetre kisebb-nagyobb botrányok kíséretében május 28. és június 1-je között lezajlottak. Polgármesternek a radikálisnak számító Aidinger Pált választották, míg a város vezetőségében többségben maradtak a konzervatív személyiségek. [16]

5. kép. A belügyi ministertől Pécs Város közönségének. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.24)

5. kép. A belügyi ministertől Pécs Város közönségének. (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.24)

 Az önálló magyar pénzügy első termékei a kamatos kincstári utalványok voltak, elsősorban az új honvédsereg felállításához volt szükség az önálló anyagi alapok megteremtésére. A lakosság a kincstári utalványok vásárlásával 5%-os kamatra adott kölcsönt az államnak 3, 6 vagy 12 hónapos lejárattal. A kincstárjegyek vásárlására arany- és ezüstpénzt, valamint bécsi bankjegeket is elfogadtak. Az így befolyt pénz a Pesti Kereskedelmi Bankkal kötött szerződés alapján kibocsájtandó 1 és 2 forintos címletű bankjegyek fedezetéül szolgált. Kossuth az 1848. május 23-án kelt „Felszólítás” című aprónyomtatványban tette közzé felhívását a kamatos kincstári utalványok vásárlására. A felszólítás és a hozzácsatolt rendelet Kossuth saját kezű aláírásával érkezett Pécsre. [17]

Az országos rendeletet hamarosan alkalmazták a helyi viszonyokra: június 16-án a Lyceum Nyomda magyar és német nyelven is kiadott „Fölszólítás” című aprónyomtatványában arról tájékoztatják a lakosságot, hogy a „Pécsvárosi gyámtári hivatalban” június 20-tól minden délután lehetőség van a kincstári utalványok megvásárlására. A szöveg célja elsősorban a meggyőzés volt: „Polgártársak! Vetélkedve sietnek törvényhatóságok ugymint magánosok a veszélyben forgó hazának mint közanyának felsegélésére; erős a hitünk, hogy a széplelkű pécsi közönség e tekintetben nem hagyja magát mások által felülmulni.” [18]

6. kép Fölszólítás. A kamatos magyar kincstári utalványokra (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.28)

6. kép Fölszólítás. A kamatos magyar kincstári utalványokra (PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.28)

A nyomtatott szövegen keresztül történő kommunikáció monopóliumát ebben a korban mindig az adott hatalom birtokosa ellenőrizte. A forradalom előtt csak a cenzúra által jóváhagyott szövegeket lehetett közzétenni. A fenti példákon keresztül láthattuk, hogy 1848 tavaszán és nyarán a forradalom új szervei, illetve a cenzúra eltörlésével bárki kommunikálhatott sajtó vagy röplapok útján. Ahogyan a forradalom szabadságharcba ment át, és az ország egyes területeit hol a magyar kormány, hol a császári katonaság ellenőrizte, úgy változott, hogy éppen melyik fél tudott élni a nyomtatott információk terjesztésének eszközével. A hatalom átvételével együtt járt a nyomdák ellenőrzésének átvétele. Baranya megyében 1849 januárjától már leginkább a császári tisztek rendeleteivel, hirdetményeivel és felhívásaival találkozhatunk…

A bejegyzést írta: Méreg Martin

 

Forrás

Pécsi Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Történeti Gyűjtemények Osztálya, Klimo Könyvtár, (Kis- és Aprónyomtatványtár) = (PEK TGYO KK)
Bozó Antal: Fölvilágosító szózat a néphez azon dolgok iránt, mellyekről négy hét óta annyit beszélnek az emberek. Pécsett, a lyc. nyomdában, 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.25.
Munkássy József – Schönherr Károly– Thaller József – Rüffer József: Fölszólítás. A kamatos magyar kincstári utalványokra szerzendő ajánlatok öszveszedése végett = Aufforderung : Vom löblichen Magistrat mit der Einsammlung jener Darlehen beauftragt für welche 5 percentige ungarische Staatsanweisungen gegeben werden. Fünfkirchen, gedruckt in der Lyc. Buchdruckerei, 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.28.
Neuwirth Ernő Adolf: Preßfreie Flugblätter: die erste Probenummer. Fünfkirchen, gedruckt in der Lyceums Buchdruckerei, 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.23.
Pécs Szabad Királyi Város Tanács és Közönsége: Éljen a király! Éljen a haza!: Alkotmányos szabadság! S békés-egyetértés. Pécs, [Lyceum Nyomda], 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.150.
Polgárok-Hazafiak! […] vegyétek keresztényi szeretet és oltalom alá!!! a pécsi izraelitákat. Pécsett, a lyceumi nyomdában, 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.31.
Szemere Bertalan: Pécs Város közönségének. A városok eddig fennállott igazgatási módja megszünik. Pécsett, Nyomatott a lyceumi Nyomdában, 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.24.

Irodalom

Fényes Miklós (1973): Kelemen József pécsi kanonok naplója. In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs.
Hudi József (1999): Dunántúli parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán. In: Baranya. Emlékszám az 1848—49-es forradalom tiszteletére. 1998–1999. XI-XII. évfolyam. Pécs.
Katus László (2012): A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711–1914. Pécs.
Kenyeres Ágnes (1969) (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, Budapest.
Kéri Katalin (1992): A történeti Baranya megye római katolikus iskolaügye 1868–1918 között. Pécs. [2018.03.13.]
Nagy Imre Gábor – Ódor Imre – Radnóti Ilona (1998): Pécs – Baranya 1848–1849. Pécs.
Nagy Imre Gábor (1999): Pécs szabad királyi város 1848 tavaszán. In: Baranya. Emlékszám az 1848—49-es forradalom tiszteletére. 1998–1999. XI-XII. évfolyam. Pécs.
Rayman János: A Kossuth bankók Baranyában. In: Baranya. Emlékszám az 1848—49-es forradalom tiszteletére. 1998–1999. XI-XII. évfolyam. Pécs.
Szüts Emil (1973): Baranya megye 1848–49-ben. In: Szita László (szerk.): Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve. Pécs.

[1] A Pécsi Egyetemi Könyvtár Történeti Gyűjtemények Osztálya keretei között működő püspöki könyvtár, a Klimo Könyvtár három aprónyomtatványokat tartalmazó kötetet őriz. Az Sz.Y.I.15, SZ.V.I.22 és Sz.X.I.2 jelzetű kötetek Kelemen József nagyprépost, kanonok (1790–1868) gyűjteményéből kerültek a könyvtárba. A Sz.X.I.2 jelzetű kötet előtábláján latin nyelvű kézírás rögzíti az 1852-re datálható adományozás tényét: „Bibliothecae Cathedralis Ecclesiae Quinque Ecclesiensis dono dedit Josephus Kelemen Abbas S. Maurity de Borh, Cathedralis Ecclesiae 5 Ecclesiensis lector et canonicus 1852.”
[2] Katus 2012, 162.
[3] Katus 2012, 254.
[4] Nagy 1999, 9.
[5] Pécs Szabad Királyi Város Tanács és Közönsége, 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.150.
[6] Idézi Fényes 1973, 212.
[7] Perczel Miklós (Bonyhád, 1812. dec. 15. – Baja, 1904. márc. 4.) Perczel Mór honvédtábornok öccse. Részt vett a reformkor politikai küzdelmeiben. Az 1848–49. évi szabadságharcban honvédezredes, az amerikai polgárháborúban az északi hadsereg ezredese volt. A kiegyezés után visszatért Magyarországra. 1868-tól 1887-ig Baranya és Pécs főispánja, 1887-től 1891-ig Pécs város országgyűlési képviselője volt. (Kenyeres 1969, 388.)
[8] Az 1869-es népszámlálás adatai alapján Baranya megyében az írni-olvasni tudók aránya a 6 éven felüli lakosság körében 41,6% volt, míg Pécsett elérte a 61,8%-ot. Az országos átlag 32,8% volt. (Kéri, 1992.)
[9] Nagy 1999, 15–16. Ezen kívül még két lap működött rövid ideig a városban: Das Fünfkirchner Bergmandl (1848. június–szeptember), Pécsi Tárogató (1848. május 31. – 1848. június 11.).
[10] Nagy–Ódor–Radnóti 1998, 14–15; Nagy 1999, 23–31.
[11] Polgárok – Hazafiak! 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.31.
[12] Hudi 1999, 77–78.
[13] Szüts 1973, 21.
[14] Bozó 1848. Sz.Y.I.15.25.
[15] Szemere 1848. Sz.Y.I.15.24.
[16] Nagy – Ódor – Radnóti 1998, 16–17.
[17] Rayman 1999, 255–256.
[18] Munkássy – Schönherr 1848. PEK TGYO KK – Sz.Y.I.15.28.

Advertisements